Szociológia 1986
1-2. szám - Tanulmányok - Cseh-Szombathy László: Családpolitika — családgondozás
funkciókra hivatkoznak, melyeket többnyire, vagy legjobban a családok látnak el, s így a családokat, mint a társadalmi rendszer működésében nélkülözhetetlen eszközöket kívánják fenntartani. A kétféle típusú érvelés rendszerint nem válik élesen el egymástól, elvben sem különíthető el, de a családpolitika híveinek motívumait és reményeit vizsgálva mégis célszerűnek látszik a megkülönböztetés. A család önálló, speciális értéke a családtagok közötti érzelmi kapcsolat jellegéből adódik. Ez az a közösség, amelyben a legtartósabb kötődések jönnek létre és nagyfokú azonosulás (identifikáció) egymással, melynek eredményeként itt van a leginkább lehetőség arra, hogy az egyén saját érdekein felülemelkedjék és magatartását mások, — családtagjai — boldogulásának elősegítésére vezesse. Nemcsak a családi kapcsolat ad az egyénnek lehetőséget a közösségben való feloldódásra és ennek során különleges érzelmi élmények szerzésére, de legkönnyebben itt juthat ezekhez hozzá az ember és ezért érthető, hogy a család fogalma, képe az emberek nagy részében a szeretettől vezetett, intim érzelmi közösség képzetét kelti fel. A XX. század második felének társadalmi változásai közepette átalakuló családoknál egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a családok nagy részénél, minden valószínűség szerint jelentős többségénél, nem beszélhetünk arról, hogy a szeretettől vezetett intim érzelmi közösség tartósan fennállna. A válási gyakoriságok erőteljes emelkedése, a szülő-gyermek konfliktusok kiéleződésének különböző jelei erre utalnak, intenzív szociológiai vizsgálatok pedig azt mutatják, hogy a külső szemlélő számára jól működő családok nagy részében is idővel gyengül az az erős érzelmi töltés, amely az induláskor, a kezdeti időszakban jellemezte őket. Nem szűnik meg a családtagok egymáshoz való kötődése, de a kötődéssel együtt tapasztalhatók éles összeütközések, állandósuló ellenségeskedés, vagy pedig egymás problémái iránti közöny, érdektelenség. A családpolitika céljai sokszor úgy fogalmazódnak meg, hogy a társadalmi beavatkozásnak el kell érnie, hogy a családok többsége pozitív érzelmi kapcsolatokat nyújtó közösség legyen, illetve maradjon. Úgy kell szabályozni a családok keletkezését, a házasságkötést, hogy csak meggondolt, érett szándékkal léphessenek házasságra, a házasságok felbontásánál is biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a válás kimondása előtt minden megtörténjék azért, hogy a felek közötti pozitív érzelmek feléledjenek, továbbá meg kell teremteni a család számára a megfelelő életkörülményeket, s ki kell küszöbölni azokat a nehézségeket, amelyek túlságosan megterhelnék az intim kapcsolatot és az érzelmi válsághoz vezetnének. Vitathatatlan. 2 Az első szemléletre példa Robert К. Leik és Reuben Hill hozzászólása a Journal of Marriage and the Family c. folyóirat családpolitika kérdésében szervezett symposiumon „What Price National Policy for Families” címmel (Journal of Marriage and the Family Vol. 41. No 3. 1979 Augusztus 457—459) míg a másikra Bernard Lory előadása, mely a Notre Dame International Seminar on Family Policy-n hangzott el (Leközölve: Joan Aldous- Wilfried Dumon szerk. The Politics and Programs of Family Policy. Center for the Study of Man. University of Notre Dame and Leuven University Press 1980. 69—121.) 3 Az érzelmi kapcsolatok alakulásáról, azok gyengüléséről szóló alapvető munka John F. Cuber és Peggy В. Harroff könyve „The significant Americans”. New York, Appleton Century Crofts 1965.