Szociológia 1988
1. szám - Tanulmányok - Csanádi Gábor—Ladányi János: Társadalmi csoportok térbeni elkülönülésének különböző léptékekben történő vizsgálata Budapesten
— szabálytalan formájú és területileg sem összefüggő, azonban mindenképpen kevés számú, nagy területi egységekből álló alkotórészekből építik fel. Mint látható, a fenti feltételek mintegy kumulatív módon viszonyulnak egymáshoz (az első feltétel magában foglalja a másodikat és harmadikat, a második pedig a harmadikat). Az is nyilvánvaló azonban, hogy — mint később ezt látni is fogjuk — az egyes ökológiai modellek nem feltétlenül sorolhatók be a fenti típusokba. Nagyon gyakran előfordul, hogy az egyes szerzők meglehetősen határozatlannak mutatkoznak abban a tekintetben, hogy a fenti lehetőségek közül melyiket válasszák, sőt gyakran az is megesik, hogy a modell felépítésénél a kevésbé szigorú feltétel logikáját követik, de az elemzés során már úgy érvelnek, mintha az egy vagy két fokozattal szigorúbb feltétel követelményei érvényesültek volna. Az alábbiakban — a durvától az egyre részletesebb területi bontású alapadatok alkalmazása felé haladva — a fenti feltételek bármelyikéhez való ragaszkodás korlátait igyekszünk bemutatni, majd rátérünk annak illusztrálására, hogy milyen előnyökkel jár, ha a klasszikus ökológia fenti előfeltételezéseitől sikerül megszabadulnunk. Az ökológiai modellek valamilyen módon mindig a város különböző területeinek csoportosítását jelentik. Kézenfekvő a kérdés, hogy az egyes modellek milyen hatékonyan végzik el ezt a csoportosítást. Ezért először a klasszikus övezet- és szektormodell, illetve egy ezek valamelyest korszerűsített változatának tekinthető ökológiai modell Budapestre való alkalmazhatóságát teszteltük. Ez első lépésben azt jelentette, hogy megvizsgáltuk, hogy a különböző modellek által elvégzett csoportosítások milyen mértékben magyarázták meg a legerősebben aggregált területi alapegységek szóródását. A szellemiek aktív népességen belüli aránya „területrészek” szerinti szóródásának felbontása különböző csoportosításban. Úgy gondoltuk, hogy a probléma illusztrálása érdekében elégséges, ha a szórásnégyzetfelbontást csak egyetlen — a különböző területi egységek státusát egyébként, mint látni fogjuk, igen jól kifejező — index mentén mutatjuk be. (A táblázatban szereplő utolsó három modell egyaránt nyolc elemből épül fel.) Jól látható, a „klasszikus” modellek esetén igen nagy a szóródásnak a modellek által nem magyarázott része. Ez alól csak a táblázat utolsó sorában szereplő, „korszerűsített változatnak” tekinthető modell jelent kivételt. Érdemes tehát röviden szólni arról, miben különbözik ez a modell az előzőektől. A különbség egyrészt abból adódik, hogy ez a modell részben feladja az övezetek és szektorok mereven szabályos geometriai formájához való ragaszkodást, szabálytalan geometriai formákból építkezik. Még egy lényeges különbséget tapasztalhatunk: időnként S26 , 92 övezet I 62,55 0,39 Övezet II 105,99 0,66 Szektor 160,09 81,57 0,51 Területi rendszer 135,46 0,85 2