MTA Tagajánlások, 1896
I. A) osztály. 3 érdemel kiemelést: 1. A phonetika elemei (1886.), a mely az általános hangtan eredményeinek a magyar nyelvre alkalmazott szabatos és világos összefoglalása. 2. A magyar nyelvjárások osztályozása és jellemzése (1891.), a mely nagy gonddal készült alapvető munka. 3. Magyar hangtan (1895.), Simonyi Zsigmond pályakoszorúzott füzetes magyar nyelvtanában. Ezeken kívül kisebb értekezéseket is írt, a melyek legnagyobbrészt a magyar hangtan és nyelvjárástan terén mozognak (pl. a szóvégi magánhangzók fejlődéséről, a hangsúlyról, a szlavóniai nyelvjárásról stb.), amelyek közül kettő akadémiai dicséretben részesült. Ezen munkássága alapján ajánlom Balassa Józsefet az üresedésben levő levelező-tagsági helyek egyikére, különösen arra való tekintettel, hogy az ő munkássága a nyelvtudománynak legfőkép oly ágára terjed ki, a melynek közöttünk ez idő szerint nincsen művelője. Dr. HEGEDŰS ISTVÁN egyetemi nyilvános rendes tanárt, Ponori Thewrewk Emil r. tag levelező tagnak ajánlja az I. osztály A) osztályába. Ezennel már harmadízben bátorkodom Hegedűs Istvánt levelező tagnak ajánlani. Tudományos érdemeit s irodalmi működésének teljes bibliographiáját már a múlt két alkalommal közöltem. Azóta újabb bizonyságát adta folytonos búvárkodásának, nevezetesen a magyarországi latin költészet történetének ő vált legalaposabb ismertetőjévé s a classica-philologiai bizottság fontos működésének ő lett egyik legbuzgóbb előmozdítója. Dr. NÉGYESY LÁSZLÓ tanárt levelező tagut ajánlja Volf György r. tag. Az első osztály nyelvtudományi alosztályában megüresedett négy levelező-tagsági hely egyikére bátorkodom ajánlani dr. Négyesy Lászlót, a budapesti tudományegyetemen az irodalmi segédtudományok magántanárát, és a tanárképző-intézeti gyakorló-főgymnasiumban a magyar nyelv és irodalom rendes vezető tanárát. Négyesy hivatott művelője a magyar nyelvtudománynak, valamint a magyar irodalmi elméletnek és nemzeti irodalomtörténetnek. A Magyar Nyelvőrnek tíz év óta egyik legmunkásabb dolgozótársa. E speciális magyar nyelvtudományi folyóiratban megjelent számos derék dolgozata közül különösen kiemelem a szegedi nyelvjárás beható ismertetését, melyet az Akadémia 1887-ben a Sámuel-díjjal tüntetett ki. Magyar verselméleti, verstörténeti, aesthetikai és irodalomtörténeti művei, melyek mindannyian kiváló nyelvtudományi készültségen alapulnak , már a tavali ajánlásban voltak kellően méltatva. Azért megelégszem néhányuknak puszta fölsorolásával. Önálló munkái: Magyar verstani (1886.); A magyar vers (1887.) ; A magyar verselmélet kritikai története (1888.) ; A mértékes magyar verselés története (1892.), melyet a Kisfaludy-Társaság a Lukács Krisztina-jutalommal tüntetett ki. Kiadta Ráday Pál, Amadé László és Faludy Ferencz verseit, mely kiadásaival lelkiismeretességénél, gondosságánál és avatottságánál fogva nemcsak a magyar irodalomtörtén