Tanu. Németh László kritikai folyóirata 3. (1935)

1935 / 1. szám - A reform - Lesz-e reform?

A REFORM 1. Lesz-e reform? A magyar: bivaly természet, kell mögé egy bot, amely, ha pocsolyájában elfeküdt, belebökjön. Az utolsó tizenöt év pocsolyája marasztalóbb volt minden eddiginél, az ütések, ha állandók is, összefolyók; a­­bivalytermészet megalkudott velük. Ez nagy baj volt s ennyiből a marseillei ügy valóságos szerencse; egyszeriben olyan irtózatosat ütött reánk, hogy a fekvőhely még nekünk is kényelmetlen­né vált tőle. Legalább megkíséreltük a feltápászkodást. Karácsony előtt azonban ezt még semmiféle jel sem mutatta. Az első riadalom elmúlt s az emberek megköny­­nyebbedetten mosolyogtak össze: nem eszik a kását olyan melegen, mint ahogy főzik. Engem nem nyugtatott meg eny­­nyire a „genfi diadal“. Európa népeiben, igaz, még ott él az önrendelkezési jog álszemérme, mely nem meri a mai Len­gyelországokat felosztani; de ez az egész világon oszlado­­zóban van s mi elég hatalmas talpakat csiklandoztunk ah­hoz, hogy a taposó mozdulatot mégis csak kihívjuk. A mar­seillei ügyben bűnlbakok voltunk, de viselkedésünk a há­ború óta elég ostoba ahhoz, hogy minden részvéttől elha­gyottan verjék el rajtunk a port. Emlékezzünk vissza az Osztrák-Magyar Monarchia tér­képére. Nem olyan volt ez a félkörben hajlított Osztrák Császárság Triesttől Csernovitzig, mint egy fekete-sárga spanyolfal, amely mögött hasaink Európa elől eltakartan alsózhattak. A háború felborította a spanyolfalat, de a ma­gyar alsóst csak pillanatokra zavarta meg. A forradalom a kommunista bohózatba fulladt s itt hagyott egy szót, amely­­lyel a változás minden szándékát le lehetett torkolni. Az ellenforradalom rövid felbuzdulásából pedig egy csomó ke­resztény-nemzeti vezérigazgató maradt reánk, új kártyások a régi asztal körül. Visszaállítani és konszolidálni, ez lett az új jelszó. A spanyol fal nem volt sehol, de mi magyarok hí­vek maradtunk hozzá . Bethlen éveiben már-már úgy lát­szott, minden jóra fordul, a kölcsönök jöttek, a Lord Ígért s a Tisza Kálmán iborpecsétes asztalánál együtt ült a régi parti. . . Azzal, ami kívül történt, Hunnia nem sokat törődött. A kisebbségi magyarság üszkösödik? A TESz tart néhány re­víziós beszédet. Az elernyedt Európa népei mély lélegzetet vesznek s új életre húzzák fel izmaikat? A magyarság nem adja fel alkotmányát bolond koráramlatokért. A föld népe kiszorul a földről s munkátlanul csavarog? A magántulaj­don szentség. A bank az ország népét öli hitelháborúival? ő fizeti a munkapénzt. A kapitalizmus recseg-ropog? Világ-

Next