Településtudományi Közlemények 37. (1989)

Kőszegfalvi György: Ember és környezete közötti feltételek változásából fakadó konfliktusok

EMBER ÉS KÖRNYEZETE KÖZÖTTI FELTÉTELEK VÁLTOZÁSÁBÓL FAKADÓ KONFLIKTUSOK DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY a műszaki tudomány doktora Bevezetés Az ember és környezete közötti feltételek válto­zásában, átalakulásában - számos tényező mel­lett - elöntő szerepük volt azoknak a mélyreha­tó, ellentmondásosan és feszültségekkel terhel­ten érvényesülő változásoknak, amelyek az el­múlt évtizedekben a településrendszerben, a népesség települési viszonyaiban bekövetkez­tek és végbementek. Ezek a változások - a fo­lyamatban döntő szerepet betöltő tényezők ré­vén - alapjaiban meghatározzák az ember és természeti környezete közötti viszonyt. Rögtön szükséges megjegyezni, hogy az em­ber és környezete közötti feltételek változásá­ban, átalakulásában nemcsak az elmúlt évtize­dekben felgyorsult fejlődés következményei ér­vényesülnek. A településrendszer hosszú törté­nelmi fejlődésének következményei, öröksége pozitív és negatív eredményként meghatározó tényezője volt az elmúlt évtizedekben végbe­ment változások folyamatának. A települési vi­szonyok örökölt adottságai ma is meghatároz­zák az ember és környezete közötti feltételeket, a kölcsönös kapcsolatok jellegét, irányultságát, a változások folyamatát. A népesség települési viszonyaiban bekövet­kezett változások pregnánsan szemléltetik az ember és társadalmi környezete közötti korábbi kapcsolatok átalakulását (pozitív és negatív ér­telemben). Ugyanakkor egyben kirajzolják az új kapcsolatok kialakulásának - esetenként már markáns érvényesülésének - sajátos vonásait is. A településrendszerben végbement változá­sok alapjaiban az urbanizációs folyamat felgyor­sulására, elmélyülésére és területi kiterjedésére vezethetők vissza. Az urbanizációt hazánkban - a világ más országaihoz hasonlóan - lényegé­ben azonos tényezők váltották ki. A második vi­lágháború utáni évtizedekben az iparosításnak döntő szerepe volt hazánkban is az urbanizáci­ós folyamat felgyorsulásában és területi kiterje­désében A folyamat másik meghatározó ténye­zőjét a mezőgazdaság átszervezése, a gazdál­kodás nagyüzemi rendszerének kialakulása, majd ennek következményeként a termelés struktúrájának jelentős átalakulása és a gazdál­kodás színvonalának gyors javulása jelentette.­­Az ipar egyes válságágazataiban (kohászat) a nyolcvanas évek elejétől kialakult, ma feszítően jelentkező gondok az ember és környezete kö­zötti kapcsolatokat újabb feszültséggócokkal terhelik. Lényegében hasonló jellegű problémá­kat jelentenek a mezőgazdasági üzemek mint­egy harmadának kedvezőtlen, illetve nagyon kedvezőtlen gazdálkodási körülményei, s az eb­ből fakadó feszültségek.) Az urbanizációs folyamat következménye­ként kibontakozó változások jellege, intenzitása a hetvenes évek derekától kezdett eltérni a ko­rábban megfigyelttől. A folyamat differenciál­tabb ("rafináltabb") lett, a következmények, ha­tások bonyolultabban és főként ellentmondáso­sabban nyilvánulnak meg (ami az eredeti okok­ra való visszahatást illeti). Mi jellemezte ezt a folyamatot a települési vi­szonyok vonatkozásában? Mindenekelőtt az, hogy érezhetőbb lett a települések fejlődésének, működésének "alfáját és ómegáját” jelentő inf­rastrukturális ellátottsági viszonyok lassú javulá­sa, korszerűsödése. Ebben meghatározó szere­pe volt a népesség lakásellátottsági viszonyai látványos (vagy legalábbis "látványosnak" tűnő) javulásának a gyorsan kibontakozó tömeges méretű lakásépítési tevékenység eredménye­ként. Ehhez kapcsolódóan, mintegy a kény­szerpályára terelt cselekvés hatásaként felgyor­sult a közművesítés folyamata és azoknak az alap-, elsődleges közösségi ellátási igényeket kielégítő intézményeknek a fejlődése, kiépülé­se, melyek a legközvetlenebbül kapcsolódtak a tömeges lakásépítéshez. A hagyományos tele­pülési viszonyok felbomlásában, átalakulásá­ban meghatározó szerepet betöltő infrastruktú­ra fejlődése - korántsem kielégítő mértékben és minőségi színvonalon - új helyzetet teremtett. A 3

Next