Turán. A Turáni Társaság folyóirata 7. (1924)
Márki Sándor: Dizabul népe
, MÁRKI SÁNDOR is germánok robbantották szét. A hunok maradékai Dél-Oroszország sikságaira húzódtak vissza, hol testvérharcokban fogyasztották egymást. A nyugati törököket, az ogurokat, kik közé ők is tartoztak, Attila halála után jó száz esztendővel egy másik nagy ember, Mákán, ismét hatalmas birodalomban egyesítette Mokánt kinai Ti-theu-pu-li, azaz ,,rendező,“ ,,uralkodó“ címéről a vele egykorú bizánci írók, görög kiejtés szerint, Dizabul (Dizeöl) néven ismerték s az európai történetirás ma is ezen a néven ismeri. Neki tulajdonítja a voltaképeni törökök vagy turkok, tu-kiuk (alkalmasint karluk vagy najmántörökök) első birodalmának megalapítását. Ezek az asin törökök mongol eredetűek voltak és azoktól a hunoktól származtak, kik a kínai birodalomból való kiűzetések után a yen-yenek védelme alá helyezkedvén, 439-ben (tehát még a magyarországi hun birodalom virágzása idejében) az Altai (kínai nevén Kin-San, vagyis Aranyhegy) déli lejtőségein telepedtek le. Az odavaló lakosoktól maguk is megtanulták a bányák mivelését, az arany- és vasércek feldolgozását, úgy hogy a yen-yenek alatt sokáig éltek, őket kérkedően a maguk kovácsainak nevezték. A kovácsok különben a mongoloknál nagy tiszteletben álltak s a XIII. században legnépszerűbb hősüket, az Európát is rémületbe ejtő Csingisz-Kánt, szintén a kovácsok közé számították. A törökök azonban páncélt, sisakot, kardot, lándzsát, fütyülő nyilat nemcsak a yen-yeneknek, hanem maguknak is készítettek s mindezek segítségével lassan kint föléjök kerekedtek. Győzelemre vezették hadi jelvényüket, az arany farkasfejet, amelyet annak emlékére tartottak nagy tiszteletben, hogy — — mint valaha Romulus és Remus — az ő ismeretlen ősük is farkastejet szopott. Felkelésökre és szabadulásukra az ujgurok és a yen-yenek összeütközése adott alkalmat. 536-ban ugyanis Tu-myn (Bertezena) török törzsfőnök az ujguroknak azt a seregét, amely az ő törzse területén vonult át, megtámadta, legyőzte és saját népével egyesítette, minek következtében mostan már 50.000 sátoralja népen uralkodott s pusztai népeknél nem szokatlan gyorsasággal olvasztotta egybe az ujgurok töredékeit a törökökkel. Mikor azután a yenyenek fejedelme nem akarta hozzáadni a leányát, 552-ben fölkelt ellene s véget vetett a yen-yenek birodalmának, vagy inkább most már maga vette át annak és az odatartozó nomádoknak a vezetését. Eleintén Kína rovására akart volna terjeszkedni, de annak időközben újra megerősödött hatalmával nem bírván, a hunok népvándorlásának irányát követte s nyugat felé kergette az útjába eső nomádokat, így szorultak az avarok a Volga jobb partjára s néhány esztendő múlva a fehér hunok és a kazárok az Ural túlsó oldalára. Tumyn ázsiai megmozdulása tehát hazánk története szempontjából a legfontosabb események közé tartozik. A törökök másik irányban Turánon át Perzsia felé terjeszkedtek és a népek Sogdiana, Taskend, Ferghana és Kvarízm elfoglalása után még a túlsó Turkesztánban, a Tarim medencéjében is hódoltattak nekik. Sogdiana vagyis Bokhara az ókorban perzsa tartomány volt s meghódítását a perzsák a maguk területe megcsonkításának tartották.