Túzok. Madártani tájékoztató, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 1-2. szám - MME Nomenclator Bizottság: Az MME Nomenclator Bizottság 1999. évi jelentése a Magyarországon ritka madárfajok előfordulásáról

Túzok 5(1-2): 1-16, 2000 Az MME Nomenclator Bizottság 1999­ évi jelentése a Magyarországon ritka madárfajok előfordulásáról MME Nomenclator Bizottság A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottsága (MME NB) 1999-ben az év során észlelt és jelentett ritkasá­gok mellett számos korábbi adatot is megvizs­gált. E jelentés tehát az 1999-es adatok mellett korábbi, de az MME NB által ebben az évben megvizsgált adatokat is tartalmaz. Az 1999. évi adatok lezárása és összesítése cél­jából az MME NB 2000. június 16-17-én Buda­pesten ült össze. 1999-ben az alábbi személyek vettek részt a Bizottság munkájában (ábécé sorrendben): dr. Bankovics Attila (elnök), dr. Hadarics Tibor (titkár), dr. Magyar Gábor, Nagy Tamás, ifj. Oláh János, Schmidt András (titkár), dr. Sós Endre, Végvári Zsolt és Waliczky Zoltán. E jelentés összeállítása során a Bizottság 232 adatot vizsgált meg (ebben nem szerepelnek azok a fajok, amelyekről nem kell jelentést készíteni, csak az adataikat gyűjtjük). A beküldött jelenté­sek közül a Bizottság 39 faj, illetve alfaj 148 adatát fogadta el A kategóriába, két faj öt adatát C, két faj egy-egy adatát D, illetve szintén két faj egy-egy adatát E kategóriába (mely összesen 67,7%-a a megvizsgált adatoknak). Az 1999-ből származó 107 adatból 80-at A kategóriásnak, hármat C, kettőt pedig E kategóriásnak fogad­tunk el (ez a beküldött 1999-es adatok 79,4%-a). A fajok neve mögött zárójelben olvasható számadatok a faj bizonyított magyarországi elő­fordulásainak számát jelentik 1999-cel bezáró­lag. Az 1975 végéig elfogadott adatok neve (1960, 1984) névjegyzékeiben, az MME Nomen­clator Bizottság által 1988 óta elfogadott adatok az MME NB éves jelentéseiben (Bankovics 1989, 1990, 1992, 1993; Waliczky 1993; Magyar & Hadarics 1995; Magyar 1995, 1997; MME NB 1998a, 1998c, 1999) találhatók meg. Az 1976-1988 közötti hitelesített adatokat külön jelentésben tettük közzé (MME NB 1998b). A legfeljebb tizenöt hitelesített adattal rendelkező fajok esetében az előfordulások összesítve is megtalálhatók Magyarország madarainak név­jegyzékében (Magyar et al. 1998). Az előfordu­lások számát és az összes példányszámot törtjel választja el (amennyiben csak egy szám van fel­tüntetve, ez az előfordulást és az egyedszámot is jelenti). Amennyiben az előfordulások pontos számát a Bizottság tevékenységének megkezdé­se előtt nem tartották nyilván, az adatokat „n + az 1988 után elfogadott adatok” formában ad­juk meg. E jelentésben tesszük közzé azon fajok 1999- es adatait is, melyeknek csak az előfordulása jelentendő (sarki partfutó, nagy sárszalonka, kis goda, kis csér), valamint a kis héja Békés megyei ismert fészkelőhelye környéki, a faj fészkelését nyomon követő, meghatározott személyek ada­tait. Természetvédelmi jelentősége miatt a ko­rábbiakhoz hasonlóan valamennyi 1999-es kislilik-adatot közöljük, bár a faj csak a Horto­bágy térségén kívül leírásköteles. Ezeknél a fajoknál csak az 1999. évi előfordulások számát adtuk meg zárójelben. A madarak előfordulási idejéül az általunk ismert leghosszabb időszakot adtuk meg, még akkor is, ha a Bizottsághoz beküldött jelentés­ben nem szerepel a madár egy területen való tartózkodásának teljes időtartama (ezen esetek­ben az előfordulás idejét a Túzok faunisztikai adatbázisa alapján egészítettük ki). A megfigye­lés helyéül legtöbbször a közigazgatási telepü­léshatárt adtuk meg, és ettől csak kivételes esetben tértünk el (pl. a Fertő környéki adatok esetében rendszerint a legközelebbi település nevét tüntettük fel). Amennyiben a megfigyelés halastavon történt és a megfigyelés helyéül a tórendszeren belüli medence („tóegység”) szá­mát is tartalmazza a jelentés, ez a halastó neve után zárójelben, római számmal szerepel. Ha a tónak vagy medencének külön neve van, az ugyancsak zárójelben szerepel, pl. Hortobágyi­halastó (Kondás). Az adat után zárójelben szere­pel a megfigyelők neve. Rendszerint mindazok nevét feltüntettük, akik a madarat elsőként meg­találták, meghatározták, és az észlelésről jelen­tést készítettek. Amennyiben viszont a madarat ötnél több személy találta, a további megfigye­lőkre rendszerint és társaik megjegyzéssel utal

Next