Túzok. Madártani tájékoztató, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1-2. szám - MME Nomenclator Bizottság: Az MME Nomenclator Bizottság 1999. évi jelentése a Magyarországon ritka madárfajok előfordulásáról
Túzok 5(1-2): 1-16, 2000 Az MME Nomenclator Bizottság 1999 évi jelentése a Magyarországon ritka madárfajok előfordulásáról MME Nomenclator Bizottság A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottsága (MME NB) 1999-ben az év során észlelt és jelentett ritkaságok mellett számos korábbi adatot is megvizsgált. E jelentés tehát az 1999-es adatok mellett korábbi, de az MME NB által ebben az évben megvizsgált adatokat is tartalmaz. Az 1999. évi adatok lezárása és összesítése céljából az MME NB 2000. június 16-17-én Budapesten ült össze. 1999-ben az alábbi személyek vettek részt a Bizottság munkájában (ábécé sorrendben): dr. Bankovics Attila (elnök), dr. Hadarics Tibor (titkár), dr. Magyar Gábor, Nagy Tamás, ifj. Oláh János, Schmidt András (titkár), dr. Sós Endre, Végvári Zsolt és Waliczky Zoltán. E jelentés összeállítása során a Bizottság 232 adatot vizsgált meg (ebben nem szerepelnek azok a fajok, amelyekről nem kell jelentést készíteni, csak az adataikat gyűjtjük). A beküldött jelentések közül a Bizottság 39 faj, illetve alfaj 148 adatát fogadta el A kategóriába, két faj öt adatát C, két faj egy-egy adatát D, illetve szintén két faj egy-egy adatát E kategóriába (mely összesen 67,7%-a a megvizsgált adatoknak). Az 1999-ből származó 107 adatból 80-at A kategóriásnak, hármat C, kettőt pedig E kategóriásnak fogadtunk el (ez a beküldött 1999-es adatok 79,4%-a). A fajok neve mögött zárójelben olvasható számadatok a faj bizonyított magyarországi előfordulásainak számát jelentik 1999-cel bezárólag. Az 1975 végéig elfogadott adatok neve (1960, 1984) névjegyzékeiben, az MME Nomenclator Bizottság által 1988 óta elfogadott adatok az MME NB éves jelentéseiben (Bankovics 1989, 1990, 1992, 1993; Waliczky 1993; Magyar & Hadarics 1995; Magyar 1995, 1997; MME NB 1998a, 1998c, 1999) találhatók meg. Az 1976-1988 közötti hitelesített adatokat külön jelentésben tettük közzé (MME NB 1998b). A legfeljebb tizenöt hitelesített adattal rendelkező fajok esetében az előfordulások összesítve is megtalálhatók Magyarország madarainak névjegyzékében (Magyar et al. 1998). Az előfordulások számát és az összes példányszámot törtjel választja el (amennyiben csak egy szám van feltüntetve, ez az előfordulást és az egyedszámot is jelenti). Amennyiben az előfordulások pontos számát a Bizottság tevékenységének megkezdése előtt nem tartották nyilván, az adatokat „n + az 1988 után elfogadott adatok” formában adjuk meg. E jelentésben tesszük közzé azon fajok 1999- es adatait is, melyeknek csak az előfordulása jelentendő (sarki partfutó, nagy sárszalonka, kis goda, kis csér), valamint a kis héja Békés megyei ismert fészkelőhelye környéki, a faj fészkelését nyomon követő, meghatározott személyek adatait. Természetvédelmi jelentősége miatt a korábbiakhoz hasonlóan valamennyi 1999-es kislilik-adatot közöljük, bár a faj csak a Hortobágy térségén kívül leírásköteles. Ezeknél a fajoknál csak az 1999. évi előfordulások számát adtuk meg zárójelben. A madarak előfordulási idejéül az általunk ismert leghosszabb időszakot adtuk meg, még akkor is, ha a Bizottsághoz beküldött jelentésben nem szerepel a madár egy területen való tartózkodásának teljes időtartama (ezen esetekben az előfordulás idejét a Túzok faunisztikai adatbázisa alapján egészítettük ki). A megfigyelés helyéül legtöbbször a közigazgatási településhatárt adtuk meg, és ettől csak kivételes esetben tértünk el (pl. a Fertő környéki adatok esetében rendszerint a legközelebbi település nevét tüntettük fel). Amennyiben a megfigyelés halastavon történt és a megfigyelés helyéül a tórendszeren belüli medence („tóegység”) számát is tartalmazza a jelentés, ez a halastó neve után zárójelben, római számmal szerepel. Ha a tónak vagy medencének külön neve van, az ugyancsak zárójelben szerepel, pl. Hortobágyihalastó (Kondás). Az adat után zárójelben szerepel a megfigyelők neve. Rendszerint mindazok nevét feltüntettük, akik a madarat elsőként megtalálták, meghatározták, és az észlelésről jelentést készítettek. Amennyiben viszont a madarat ötnél több személy találta, a további megfigyelőkre rendszerint és társaik megjegyzéssel utal