Magyar Állatorvosok Lapja, 1947 (2. évfolyam, 1-23. szám)
1947 / 1. szám - Héjj József: A fertőző sertésbénulás kóroktanára vonatkozó gyakorlati megfigyelések és kísérletek
A magyar Állatorvosok lapja A fertőző sertésbénulást, polioencephalomyelitist, először 1929-ben Trefny írta le, aki járványszerű elterjedésben Teschen környékén észlelte. Következő évben Csehszlovákia más vidékein is fellépett a betegség, majd 1938-ban és a következő években a háború széthurcolta Európa más országaiba is. Nálunk Magyarországon először 1941 tavaszán, közvetlenül a Muravidék visszacsatolása után Hirt állapította meg a betegséget. Rövidesen kiderült azonban, hogy a Felvidékkel már régebben Magyarországhoz csatolt Csallóköz is, bár nem oly nagymértékben, mint a Muravidék, fertőzött e betegséggel. A fertőzött vidékek átvizsgálása megdöbbentő eredménye szerint 319 község, több mint 1728 udvara volt fertőzve a betegséggel. Nem ismertük a betegség okozta veszteségeket, nem voltak pontos adataink a betegség fennállásának idejéről, annak elterjedéséről, nem ismerjük a betegség okozójának életjelenségeit, a kórokozó virulenciáját, terjedésének útját, a testnedvek és váladékok betegségterjesztő szerepét, a rejtett fertőzések okát és következményeit, azt, hogy a lezajlott betegség után maradnak-e vírushordozók, nem ismerjük az immunitás fokát, az állati szervezetre gyakorolt megbetegítő hatásának előfeltételeit, az állatok tartási viszonyainak megbetegedést elősegítő, vagy azt egyenesen megakadályozó szerepét, és csak sejtésekre voltunk utalva. A sok ismeretlen tényező mellett, a német szaklapokban megjelent csekély számú közleményben ismertetett gyakorlati megfigyelés és a német védekezési eljárás alapján indult meg nálunk is a védekezés, melynek lényege a beteg sertések, főleg a fertőzött udvarok felkutatása, majd a betegek kártalanítási eljárás mellett történt leölése és a betegség leküzdésénél egyedül hatásos fegyvernek, a szakszerű ellenőrzés mellett végrehajtott erélyes fertőtlenítésnek alkalmazása. A kártalanítással történő leölést indokolta egyrészt, hogy ily módon a beteg, tehát legtöbb ragályanyagot terjesztő egyedek kikapcsolhatók legyenek, másrészt pedig, hogy a kártalanítás előnye serkentőleg hasson a bejelentésekre és ily módon biztosítsa a fertőzött helyek felkutatását, a védekezés előfeltételét. Kétségtelen, hogy a betegség elleni védekezésnél a legbiztosabbnak, legcélravezetőbbnek látszik nemcsak a beteg, hanem a fertőzésre gyanús egészséges sertéseknek is a leölése, de ennek az eljárásnak látszólagos előnye mellett sok hátránya is van. A fertőzött udvarok egész sertésállományának felvásárlásával indult meg a védekezés a legfertőzöttebb Muravidéken, de a csaknem teljes értékű kártalanítás dacára sok esetben kétségtelenül megállapítható volt a betegség eltitkolása. Érthető lélektani okai voltak ennek. A háborús gazdálkodás okozta nehéz beszerzési lehetőségek mellett, még az életbeléptetett forgalmi korlátozások is akadályozták, hogy az állatbirtokos leölt sertései helyett újakat szerezhessen be, téli hízószükségletét biztosíthassa, leölt anyasertése helyett másikat vásárolhasson. A kevésbbé fertőzött Csallóközben, valamint 1941 november hónaptól kezdve már a Muravidéken is csak a beteg sertéseket ölettük le hatósági rendeletre, kártalanítás mellett. Kivétel csak abban az esetben történt, ha a betegség olyan községben állapíttatott meg, ahol a betegség előzőleg még nem fordult elő és csak egy udvar volt fertőzve, ez esetben a fertőzött udvar összes sertéseit leölettük. Csak a beteg, a tulajdonos szerint is veszendő sertés hatósági rendeletre történt leölése nem volt ellenszenves a gazdáknak, a fizetett kártalanítás pedig a bejelentési készséget nagyban fokozta és rövidesen beigazolódott, hogy az eltitkolás az előző időkben igen nagymérvű volt. Míg 1941. évben, a védekezés megindulásakor, az első hetekben a Muravidéken hetenként 200—300 beteg sertést sikerült felkutatni, ez a szám október hónapban már heti 40—50 darabra csökkent, november hónapban pedig, mikor a Muravidéken is csak a beteg állatok kártalanítási eljárás mellett történt leölésére szorítkoztunk, a bejelentett beteg sertések száma hetenként ismét 180—200 darabra emelkedett, tehát a megbetegedések száma alig valamivel volt kevesebb, mint a védekezés elején. A fertőzött udvarok egész sertésállományának felvásárlása és leölése ellen szólt az említett eltitkolásokon kívül az a gyakorlati megfigyelés is, hogy sok az olyan udvar, ahol a sertések minden látható klinikai tünet nélkül betegednek és gyógyulnak meg, közben ürítenek ragályanyagot és legalább annyira veszélyesek a betegség terjesztésében, mint az olyan udvarok sertései, ahol a betegséget klinikai tünet alapján meg is lehet állapítani és így a felvásárlás előfeltétele megvan. Gyakorlati tapasztalat, hogy túlnyomó az olyan udvarok száma, ahol több sertés közül is csak 1—2 sertés betegszik meg, a többi pedig egészséges marad, vagy átmegy minden tünet nélkül a betegségen és szerez esetleg egész életére értékes immunitást. További rendszeres munkával, a fertőzött községek sertésállományának pontos nyilvántartásbavételével, a fertőzött és a környező udvarok, indokolt esetben a fertőzött község összes udvarainak többszöri szigorú fertőtlenítésével sikerült a fertőzött községek és a megbetegedések számát állandóan csökkenteni, úgyhogy az 1942. év közepétől a Csallóköz, ahol 3 város, 73 község, 274 udvarral volt fertőzve, már járványmentes volt és az 1943. év elején a Muravidéken is heti 20—25 darabra csökkent a megbetegedések száma. Az 1943. év elején kezdett szerepelni a feketepiaci ár, amely rövid idő alatt többszörösen meghaladta a kártalanítás megállapításakor, az elszámolás alapját képező hivatalosan megállapított maximális árakat. A lakosság a beteg sertéseket levágta és főként a határ mentén igen előnyösen értékesítette. Ez a körülmény okozta, hogy az eltitkolások száma újból emelkedett, következményesen a betegség terjedt és a sikeres védekezés üteme megakadt. Állandó nyomozással, a fertőzött vidék sertésállományának szigorú ellenőrzésével arra törekedtünk, hogy a betegségnek az ország más részeibe való széthurcolását megakadályozzuk. Ezt sikerült is biztosítani, mert ha egyszer-másszor a betegséget az ország más vidékeire, így Veszprémbe, Paksra, Esz- A fertőző sertésbénulás kóroktanára vonatkozó gyakorlati megfigyelések és kísérletek. Irta : Dr. Héj József.