Magyar Családtörténeti Szemle 1936.
2. szám - Baán Kálmán: Bulyi Jékey Ferencz nagyszőllősi királyi harmincados
újraadományozván elrendeli, hogy Tatay István vagy Matolcsy Sámuel királyi emberek által, a megírt javakba Jékeyt vezessék be. A géberjéni javak, a linczi békekötés következtében Rákóczy kézen lévő, Ecsed várához igen közel lévén, meglehetős ütköző ponton feküdtek. Báthory Zsófia nem is nézte jó szemmel a szerinte Ecsedhez tartozó Géberjén Lipót által való eladományozását, különösen olyan személy részére, akit nem sorozhatott hívei közé. Amikor 1659 őszén a leleszi konvent kiküldöttje Balásy Ferenc és Tatay István királyi ember megjelentek Géberjénben, hogy a vett királyi parancs értelmében Jékey Ferencet beiktassák, a beiktatásnak Rákóczy György fejedelem, Báthory Zsófia fejedelemasszony és fiuk Rákóczy Ferenc, Ecsed várbeli tisztjeik, Balog Péter és Márton útján ellentmondottak, de velük együtt a briberi Melith család is tiltakozott a beiktatás ellen. Ezzel kezdetét vette az a küzdelmes törekvése Jékeynek, hogy géberjéni birtokait az oly hatalmas urak, mint a fejedelmi ház s a Melithek ellen is megvédelmezze és törvényes jogait érvényesíthesse. Mosdóssy halála után Jékey tárgyalásokat folytatván a kancellár özvegyével, arra kérte őt, hogy tárgyalásaik eredményét, megegyezésüket foglaltassák írásba. Még 1659. június 16-án elmentek az egri káptalanhoz s ott Réthey Zsófia a következő bevallást tette Jékey Ferenc részére: Megemlékezvén Jékey Ferencnek még férje iránti hasznos igyekezetéről és különösen ő iránta való jó lelkiismeretű, tökéletes és jámbor segítségéről, ezért neki hagyja, vallja és adja ballabási (Barabás) örökös házát, azonkívül Ballabás, Vámos atya, Tiszaszalka, Vid, Adony, Kerecsény, Hetyén, Som, Zápszony, Barkaszó, Kászon, Bodola, Csetfalva Bereg megyei, Neveletlenfalva, másként Gyakfalva Ugocsa megyei falvakban létező részeit, amelyeket már azelőtt is leírt volt Jékey Ferenc, a somi és zápszonyi szabados szőllőket, amelyeket Jékey saját pénzén vett meg s a kászonyi hegyen lévő szőllőt tizenkétezer jó mértékű tallérokért. Továbbá az ecsedi házat 100 aranyért. „Aki Jékey Ferencet ezekben háborgatja, koporsójáig áruló és gyalázatos szivű legyen" — jegyzi meg bevallásában Mosdóssyné. Vallja továbbá, hogy a Nádasdy Ferencnek elzálogosított Füzér vára is, Nádasdy halála után Jékeyre szálljon „lábas jószágaival, arany-, ezüst marháival, téli, nyári köntösökkel, kardokkal és lóravaló szerszámokkal egyetemben”. Jékey ebben az időben már elfoglalta új hivatalát, a nagyszőllősi királyi harmincad hivatal vezetését. E hivatal feladata a be-és kivitt áruk megvámolása volt, a királyi kincstár egyik legfőbb jövedelemforrását képezte. Bár ezen felelősségteljes tisztség Jékey idejét és képességeit nagymértékben igénybe vette, nem szűnt meg immár négy vármegyében fekvő nagykiterjedésű birtokainak igazgatásáról gondoskodni s azokhoz való jogait védelmezni. Okulva a Géberjént ért tiltakozásokon, a Réthey Zsófia által ő reá ruházott jószágokra királyi megerősítést kért Lipóttól.11 A 8 Jékey K. 1659 és C. L. Curiai Oszt. Táblai Perek 4—2088. 9 V. o. 1659. 10 Jékey K. 1659. 11 V. O. 1659. 3