Magyar Családtörténeti Szemle 1939.
1. szám - Baán Kálmán: Őskutatás és fajismeret.
A családtörténet-tudomány értékének különös megnövekedését kell látnunk abban, hogy megállapításai más szempontból, így a fajtaismeret s az ebből következő fajtaöntudat szempontjából is használhatók. Tévedés lenne azt hinni, mintha a genealógia eredeti célkitűzései ezáltal leromlanának. Egyébiránt vannak olyan folyóiratok is, amelyek tisztán csak történeti és genealógiai kérdésekkel foglalkoznak a szakszerűség igen magas színvonalán. Mi a történetnek, a családtörténetnek s az ebből szétsugárzó értékeknek széleskörű népszerűsítését kívánjuk elérni. Keressük azokat a módszereket, amelyek alapján intenzívebb kapcsolatokat teremthetünk a ma élő magyarság s a magyar múlt között. Ezt a munkánkat pedig abba az új magyar munkaközösségbe állítjuk be amelynek legfőbb célja a magyar fajta egységének megteremtése s a magyar fajta uralmi helyzetének, valamint jövőjének biztosítása. II. Mielőtt valamely fajtával összefűző kapcsolataink felderítéséről szólnánk, néhány szóval megkíséreljük a faj, illetve fajták meghatározását vázolni. Fajta alatt olyan embercsoportot értünk, amely bizonyos jellemző és más fajtától elkülöníthető túlnyomóan egyforma alkati és más tulajdonság jegyeket visel magán. Olyan embercsoportot, amelynek tagjai genetikai kapcsolatban állanak egymással s amelyek generációkon keresztül termékeny és túlnyomóan egyforma utódokat hoznak létre. Egyik fajtának a másiktól való megkülönböztetésére, illetőleg a fajta felismerésére, a jellemző fajtajegyek szolgálnak. Ilyen jellemző fajtajegyek a főbbeket emlíve a színeződés, a termet, koponyaalak és arc együttes jellege. A fajtudomány rohamos fejlődésével, említett főbb fajtajegyek mellett, ma már számos egyéb fajtabélyeget ismerünk. Ezek közül lényegesebb a hajzat minősége, a bőr színe, a szemek állása, az orr alakja stb. A jellemző fajtajegyek sorába vehetjük fel azokat a rezonanciákat is, amelyekkel egy bizonyos embercsoport egyedei egyformán felelnek külső behatásokra. A fajtudomány mai állapotában, a rendelkezésre álló módszerek és fajtabélyeg ismeret alapján Európában a következő fajták állapíthatók meg. Alpesi faj, anholti faj, atlanto-mediterrán faj, dinári faj, északi faj, előázsiai faj, fáli faj, keletbalti faj, földközi faj, mongol-kaukázusi (turáni) faj, ontrus faj, kazan faj, szudéta faj, sémita faj. Mivel bennünket elsősorban a magyar fajtával kimutatható kapcsolatok érdekelnek, a magyar fajtán kívül csak azokról a fajtákról emlékezünk meg, amelyekkel a magyarság vérségi kapcsolatba került, illetőleg a hazánkat körülvevő nemzetek fajtáiról. Hazánk nyugati és északnyugati határain túl, Németországban, főleg az alpesi fajta térfoglaló, kevés északi fajtával vegyesen. Északi határainkon dinári, keletbalti és kisebb részben északi fajtákat találunk. Keleten Lengyelországban inkább a hazánkkal ha- 2