Bura László: A moldvai csángó nyelvjárás .a-zása - Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 28. (Budapest, 1986)
Bevezetés A magyar nyelvjárások egy részének jellegzetes hangtani sajátosságával, az a-zással a szakirodalom sokat foglalkozott a dolgozatomban a jelenséget az egész moldvai csángó nyelvjárásterületen vizsgálom 1952-ben gyűjtött kérdőíves anyag alapján. Az a-zás jelenségét nyelvtudományunk véleménykülönbség nélkül nyíltabbá válás eredményének tartja (nöncisii, nyyj.71* LOSONCZI, Nyíl. LAXil, 9). E hangváltozás egyfokos nyíltabbá válást jelent. A csángó nyelvjárás hangrendszerében megvan az o hang nyíltabbá válásának két másik megjelenési formája is: a nyílt a hang és a zárt a hang. Az o a középső nyelvállástól egyharmad fokos, a zárt a kétharmad fokos nyíltabbá válást jelent. Az a-zás jelensége a magyar nyelvjárások közül - a csángón kívül - erőteljesebben a mezőségi nyelvjárásban jelentkezik, szórványosan egyéb területeken is, a Székelyföldön is, de főleg a Dunántúlon. A jelenséget L030UCZI illeszkedéssel magyarázza (A magyar nyelv 1600 óta, NyT. III, 13). Azt állítja, hogy a nyíltabbá válás általában a könnyen ingadozó tővégek felől terjedt a hangsúlytalan, majd a hangsúlyos szótagba (Az ómagyar nyelv jellemző sajátosságai. NyT. I. 8), így vélekedik DEME LÁSZLÓ is (Nyat-Punk. 1656). Véleményét DEME újólag is fejtegeti hozzászólásában BÁJÓCZI GÉZA A magyar történeti nyelvjáráskutatás című előadásához (A III. Országos Magyar Nyelvészkongresszus előadásai, 327-329).