Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
F - Fábián Dániel - Fábián Gábor - Fábián Gáspár - Fábián Gyula - Fábián István (1809-1871) - Fábián István (1903-1961)
brigádba, ő is velük tartott. A brigád harcosaként halt hősi halált 16 éves korában, miután — élete feláldozásával — Barcsnál felrobbantotta a németek egy pontonhídját és ezzel megakadályozta átkelésüket a Dráva folyón, a frontszakasz egy igen fontos pontján. — írod. Földessy Dénes: F. B. emléke (Dunántúli Napló, 1964. 262. sz.). Fábián Dániel (?, 1748— Szászsebes, 1830. ápr. 29.): szerkesztő. Erdélyi főkormányszéki hivatalnok volt. Cserei Elekkel együtt szerk. Erdély első m. nyelvű hírlapját, az 1790-ben megindított Erdélyi Magyar Hírvivőt. A lap Hochmeister Márton kiadásában hetenként kétszer jelent meg, Nagyszebenben, 1791-ben előfizetők hiányában megszűnt. Fábián Gábor (Vörösberény, 1795. dec. 28. —Arad, 1877. dec. 10.): író, műfordító, az MTA tagja (1. 1832, r. 1835). 1817 — 19-ben a pesti egy.-en jogot hallgatott. Már ekkor megismerkedett a kor több vezető írójával, 1821-ben ügyvédi vizsgát tett Pesten. 1824 — 1825, majd 1826 —38 között a Bohus család uradalmi ügyvédje Világoson. Barátságot kötött Vörösmartyval. A szabadságharc idején sajtóbírósági elnök, az aradi vészbizottság tagja, ogy.-i képviselő, majd a hétszemélyes főtörvényszék bírája. Szegedre és Aradra is követte a kormányt. A forradalom bukása után egy ideig fogságot szenvedett, majd Aradra internálták. 1867 —69-ben ogy.-i képviselő. A korabeli folyóiratokban számos filológiai, esztétikai, nyelvészeti cikke és tanulmánya jelent meg. Lefordította Cicero leveleit és kiadta Cicero vegyes munkáit (Arad, 1865). Sokat fordított más antik írók (Horatius, Lucretius stb.) műveiből; Hafiz perzsa költő Divánjából (Pest, 1824); Lucretius Carus tankölteménye a természetről (Pest, 1870) stb. 1862-től a Kisfaludy Társ. tagja. — Irod. Jancsó Benedek: F. G. élete (Arad, 1885); Zichy Antal: Emlékbeszéd F. G. felett (MTA Emlékbeszédek, V. Bp., 1887). Fábián Gáspár (Székesfehérvár, 1885. jan. 2. —Bp., 1953. jan. 13.): építész. A bp.-i műegy.-en tanult. Előbb Aigner Sándor és Kauser József mellett dolgozott, majd két évig Nagy Virgil műegy. tanár tanársegédje volt. Több iskolát, kórházat, templomot épített történelmi stíluselemekkel (jászapáti gimnázium, a bp.-i Kaffka Margit Leánygimnázium, az angyalföldi, szekszárdi és nyíregyházi közkórházak, a székesfehérvári Prohászka- emléktemplom stb.). Szakirodalmi tevékenységet is folytatott. — F. m. Életem, főbb alkotásaim (Szeged, 1935); Magyar fogadalmi emléktemplomok (Szeged, 1935); Nagy magyar építőmesterek (Bp., 1936). Fábián Gyula (Losonc, 1884. ápr. 12.— Szombathely, 1955. szept. 22.): rajztanár, etnográfus, ifjúsági író. 1904—08-ban a bp.-i Képzőművészeti Főisk. hallgatójaként kezdte palóc területen a népművészeti anyag gyűjtését. 1908-tól Sárváron, 1915-től 1943-ig Szombathelyen tanított, ahol hosszabb ideig a múz.-i képtár őre. Alkotó művészi munkáját olaj-, akvarell-, rézkarc-, kerámiadarabjai jelzik. Kerámiával az Iparművészeti Múz. bp.-i és velencei kiállításain szerepelt. Néprajzi rajzai megjelentek Malonyay Dezső A magyar nép művészete c. munkájában; szakcikkeit a Néprajzi Értesítő közölte. Számos, főként történelmi tárgyú ifjúsági regény szerzője. — F. m. A kis Mozart (Bp., 1930); A jáki gerencsérek (Vasi Szle, 1934); Különös háború (r., Bp., 1935); Hej Rákóczi, Bercsényi, Bezerédj! (Bp., 1937); Az ősemberek völgye (Bp., 1939); A vörössipkás diákok (Bp., 1948). — Irod. Lengyel Dénes: F. Gy. (Irodalomtanítás, 1955. 5. sz.); Kiss Gyula: F. Gy. (1884 — 1955) (Vasi Szle, 1965. 4. sz.) ; Fábián István (Tamási, 1809. szept. 2.— Győr, 1871. júl. 19.): nyelvész, az MTA 1. tagja (1858). Sopronban és Győrött tanult, majd kat. papnövendék lett. 1833-ban pappá szentelték. Bogyiszlón, 1845-től Széplakon káplán, majd plébános. 1847 —48-ban hg. Esterházy Miklós gyermekeinek nevelője. 1864-től süttöri plébános. 1868-ban győri kanonok, majd c. apát, főesperes, továbbá papneve idei ig. lett. Behatóan foglalkozott a finn nyelvvel, a Finn Irodalmi Társ. 1. tagja. Számos, a finn nyelvészet körébe vágó, ill. vallási és egyházi tárgyú cikke és néhány nyelvészeti munkája jelent meg. — F. m. A magyar szókötés szabályai (Pest, 1846); A szóelemzés és a szóértelmezés alapelvei (Sopron, 1853); Finn nyelvtan (Pest, 1859). Fábián István (Szombathely, 1903. jan. 12.—Pécs, 1961. aug. 4.): irodalomtörténetíró. 1921—25-ben a bp.-i tudományegy. bölcsészettudományi karának hallgatója, mint az Eötvös-kollégium tagja. 1925-ben filozófiai doktorátust szerzett. Több ízben tett külföldi tanulmányutat. 1926-ban középisk.-i tanári oklevelet szerzett m. és francia szaktárgyakból. 1927-től haláláig, harmincöt éven át mint gimn.-i tanár és ig. működött. 1946-ban a bp.-i tudományegyben magántanári képesítést szerzett az „Ízléstörténet a magyar irodalomban" tárgykörből. 1927-től nagyszámú bírálata és tanulmánya jelent meg