Magyar Építőművészet, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 1-2. szám
MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET 1954. 1 — 2. SZÁM A Magyar Építőművészek 1954. évi konferenciája BENKHARD ÁGOST A magyar építőművészek első kongresszusa óta két és fél esztendő telt el. Azóta hazánk életében és az építészetben is nagyot fejlődtünk, sok eredményt értünk el. Pártunk irányításával, népünk munkájának eredményeként országunk erősödik és gazdagodik , ezen belül építészetünk is fejlődik. Felépült gyáraink mellett lakóházak ezreit adtuk használatba, jelentős középületek készültek el, közöttük olyan létesítmény is, mint a Népstadion. Épülő szocialista városaink — Sztálinváros, Kazincbarcika, Komló — a táj új arculatát alakítják ki. De eredményeink nemcsak épületeink mennyiségében mutatkoznak, hanem azok építészi, művészi kialakításában is. Építőművészetünk fejlődésének eredményeiről tanúskodnak legújabban befejezett épületeink közül pld. Károlyi Antal, Zöldy Emil lakóházai, vagy a középületek közül Gádoros Lajos Szinkron műterme, Körner József II. kerületi pártszékháza, Szrogh György csepeli rendőrségi épülete, Pintér Béla tolnai kultúrháza és legújabb mérnöki művünk a tiszalöki erőmű építészi kialakításnál. Nyíri István szerencsésen támaszkodott a szovjet példára és a Lánchíd klasszicista hagyományára. Ha pedig az elkészült épületeken kívül figyelembe vesszük a kivitelezés alatt álló, vagy még csak papíron meglévő terveket, úgy megállapíthatjuk, hogy az építészeti fejlődés jelentős. További fejlődésünk döntő alapja Pártunk új gazdaságpolitikája és az új kormányprogramm, amelyben megnőtt a szociális és kulturális létesítmények mennyisége, ezáltal egész népgazdaságunkban elfoglalt helyének fontossága. A nagy lakóházépítési programm városaink kialakításában, fejlesztésében döntő szerepet játszik, ezáltal a városrendezés, várostervezés munkája a tanulmánytervek területéről a megvalósítás reális talajára került át. A mezőgazdaság fejlesztésének programmja együtt jár a mezőgazdasági települések döntő mértékű építési fejlődésével és így építészetünkben az eddig elhanyagolt terület, a falu építészete is jogos részt követel magának. Ha mindezeket felmérjük, akkor látjuk, hogy a két és fél év előtti helyzethez képest az építészet keretei és körülményei döntően megváltoztak. Új helyzet előtt állunk és meg kell vizsgálnunk, hogy építőművészeti alkotó munkánk megfelelő-e ennek az új helyzetnek. A tervezés és az alkotó munka szervezeti rendszere az alkotók részére nyújt-e olyan keretet, amelyben munkájukat teljes mértékben ki tudják fejteni. A kormányzat a nagyobb követelményeknek megfelelően már eddig több szervezeti intézkedéssel segíti az építészet fejlődését, így a legjelentősebbek : az Építészeti Tanács felállítása és az Országos Építésügyi Hivatal megszervezése az elvi irányítás érdekében, továbbá a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium felállítása. Ez utóbbi országunkban első ízben ad konkrét szervezeti keretet a városépítés gyakorlati problémáinak megoldására. * Az első építőművész kongresszus döntő fordulópont volt: építészeink felismerték a modernizmus művészietlenségét, azért megtagadták azt. Ettől az időtől kezdve építészeink mind fokozottabb művészi igényt támasztanak saját munkájukkal szemben. A fejlődés állandó, de útja nem egyirányú. Az új, a magasabbrendű építőművészetet tervezőink többféle úton kísérelik meg elérni. Vannak, akik szorosan ragaszkodnak a történelmi múlt bevált formáihoz és vannak merész újítóink is. Mostani konferenciánkat azért hívtuk össze, hogy a két és fél év alatt végzett munkánkat egységes szempontok szerint felülvizsgáljuk. A Magyar Építőművészek Szövetségének vezetősége a konferencia előkészítésére kidolgozta a konferencia vitatéziseit. A tézisek jelentősen alátámasztják a vitát. A tézisek röviden összefoglalják építészetünk helyzetét, a jelenlegi alkotómódszereket. A tézisek azonban csak alapjai a vitának, a konferencia feladata a bennük felvetett problémák kifejtése, megvitatása, az így kialakuló vélemény leszűrése. A konferenciának foglalkoznia kell az első építőművész kongresszus határozatainak végrehajtásával és hogy azok milyen eredménnyel jártak. Részletesen kell foglalkoznia építészeti gyakorlatunk irányaival, azok értékelésével, kritikájával. Foglalkozni kell építészetelméletünk helyzetével és építészeti kritikánk elvi és szervezeti módszereivel, hiányosságaival. Mindezek eredményeként meg kell állapítani a konferenciának azokat a legfontosabb elvi alapokat és módszereket, amelyekkel kitűzött célunkat, a magyar építőművészet állandó és fokozott fejlődését el tudjuk érni. Ezek konferenciánk célkitűzései. Tőlünk, építészektől függ konferenciánk sikere és ennek eredményeként építészetünk további fejlődése.* Konferenciánkkal együtt tartjuk meg a Magyar Építőművészek Szövetségének második közgyűlését is. Ennek a közgyűlésnek feladata mérleget készíteni magának a Szövetségnek munkájáról, értékelni a Szövetség vezetőségének két és félévi működését és újjáválasztani a vezetőséget. A vezetőségválasztásnál döntő fontosságú, hogy a vezetőségben olyan építőművészek legyenek, akik a konferencia határozatait a Szövetség munkájában gyakorlatilag keresztül is tudják vinni, meg tudják valósítani. Éppen ezért a Szövetség vezetőségi tagjainak a legjobb építészeknek és egyben a Szövetség odaadó munkásainak is kell lenniök.