Magyar Építőművészet, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1954 / 1-2. szám

MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET 195­4. 1 — 2. SZÁM A Magyar Építőművészek 1954. évi konferenciája BENKHARD ÁGOST A magyar építőművészek első kongresszusa óta két és fél esztendő telt el. Azóta hazánk életében és az építészetben is nagyot fejlődtünk, sok eredményt értünk el. Pártunk irányításával, népünk munkájának eredménye­ként országunk erősödik és gazdagodik , ezen belül építé­szetünk is fejlődik. Felépült gyáraink mellett lakóházak ezreit adtuk hasz­nálatba, jelentős középületek készültek el, közöttük olyan létesítmény is, mint a Népstadion. Épülő szocialista városaink — Sztálinváros, Kazinc­barcika, Komló — a táj új arculatát alakítják ki. De eredményeink nemcsak épületeink mennyiségében mutatkoznak, hanem azok építészi, művészi kialakításá­ban is. Építőművészetünk fejlődésének eredményeiről tanús­kodnak legújabban befejezett épületeink közül pld. Károlyi Antal, Zöldy Emil lakóházai, vagy a középületek közül Gádoros Lajos Szinkron­ műterme, Körner József II. kerületi pártszékháza, Szrogh György csepeli rendőrségi épülete, Pintér Béla tolnai kultúrháza és legújabb mérnöki művünk a tiszalöki erőmű építészi kialakításnál. Nyíri István szeren­csésen támaszkodott a szovjet példára és a Lánchíd klasszi­cista hagyományára. Ha pedig az elkészült épületeken kívül figyelembe vesszük a kivitelezés alatt álló, vagy még csak papíron meglévő terveket, úgy megállapíthatjuk, hogy az építészeti fejlődés jelentős. További fejlődésünk döntő alapja Pártunk új gazdaság­­politikája és az új kormányprogramm, amelyben megnőtt a szociális és kulturális létesítmények mennyisége, ezáltal egész népgazdaságunkban elfoglalt helyének fontossága. A nagy lakóházépítési programm városaink kialakításában, fejlesztésében döntő szerepet játszik, ezáltal a városrendezés, várostervezés munkája a tanulmány­tervek területéről a megvalósítás reális talajára került át. A mezőgazdaság fejlesztésének programmja együtt jár a mezőgazdasági tele­pülések döntő mértékű építési fejlődésével és így építészetünk­ben az eddig elhanyagolt terület, a falu építészete is jogos részt követel magának. Ha mindezeket felmérjük, akkor látjuk, hogy a két és fél év előtti helyzethez képest az építészet keretei és körül­ményei döntően megváltoztak. Új helyzet előtt állunk és meg kell vizsgálnunk, hogy építőművészeti alkotó munkánk megfelelő-e ennek az új helyzetnek. A tervezés és az alkotó munka szervezeti rendszere az alkotók részére nyújt-e olyan keretet, amelyben munkájukat teljes mértékben ki tudják fejteni. A kormányzat a nagyobb követelményeknek megfelelően már eddig több szervezeti intézkedéssel segíti az építészet fejlődését, így a legjelentősebbek : az Építészeti Tanács felállítása és az Országos Építésügyi Hivatal megszervezése az elvi irányítás érdekében, továbbá a Város- és Község­gazdálkodási Minisztérium felállítása. Ez utóbbi országunk­ban első ízben ad konkrét szervezeti keretet a városépítés gyakorlati problémáinak megoldására. * Az első építőművész kongresszus döntő fordulópont volt: építészeink felismerték a modernizmus művészietlenségét, azért megtagadták azt. Ettől az időtől kezdve építészeink mind fokozottabb művészi igényt támasztanak saját munká­jukkal szemben. A fejlődés állandó, de útja nem egyirányú. Az új, a magasabbrendű építőművészetet tervezőink többféle úton kísérelik meg elérni. Vannak, akik szorosan ragaszkodnak a történelmi múlt bevált formáihoz és vannak merész újí­tóink is. Mostani konferenciánkat azért hívtuk össze, hogy a két és fél év alatt végzett munkánkat egységes szempontok sze­rint felülvizsgáljuk. A Magyar Építőművészek Szövetségének vezetősége a kon­ferencia előkészítésére kidolgozta a konferencia vitatéziseit. A tézisek jelentősen alátámasztják a vitát. A tézisek röviden összefoglalják építészetünk helyzetét, a jelenlegi alkotómód­szereket. A tézisek azonban csak alapjai a vitának, a kon­ferencia feladata a bennük felvetett problémák kifejtése, megvitatása, az így kialakuló vélemény leszűrése. A kon­ferenciának foglalkoznia kell az első építőművész kongresszus határozatainak végrehajtásával és hogy azok milyen ered­ménnyel jártak. Részletesen kell foglalkoznia építészeti gya­korlatunk irányaival, azok értékelésével, kritikájával. Foglal­kozni kell építészetelméletünk helyzetével és építészeti kriti­kánk elvi és szervezeti módszereivel, hiányosságaival. Mind­ezek eredményeként meg kell állapítani a konferenciának azokat a legfontosabb elvi alapokat és módszereket, amelyek­kel kitűzött célunkat, a magyar építőművészet állandó és fokozott fejlődését el tudjuk érni. Ezek konferenciánk célkitűzései. Tőlünk, építészektől függ konferenciánk sikere és ennek eredményeként építésze­tünk további fejlődése.* Konferenciánkkal együtt tartjuk meg a Magyar Építő­művészek Szövetségének második közgyűlését is. Ennek a közgyűlésnek feladata mérleget készíteni magának a Szövet­ségnek munkájáról, értékelni a Szövetség vezetőségének két és félévi működését és újjáválasztani a vezetőséget. A vezetőségválasztásnál döntő fontosságú, hogy a vezetőség­ben olyan építőművészek legyenek, akik a konferencia határo­zatait a Szövetség munkájában gyakorlatilag keresztül is tudják vinni, meg tudják valósítani. Éppen ezért a Szövetség vezetőségi tagjainak a legjobb építészeknek és egyben a Szövetség odaadó munkásainak is kell lenniök.

Next