Magyar Fórum, 1991. július-december (3. évfolyam, 27-50. szám)

1991-07-04 / 27. szám

1991. július 4. Magyar Fórum 3 ÚJRA MIÉNK A PILIS Állunk fönt a csúcson, a Strázsa-hegy tetején. Körben kinyitik a táj, szemben az esztergomi Bazilika, alatta a város, hátrébb a Duna, szerte csúnya lakótelepek és szép kertek váltakoznak, távolabb erdők, dom­bok és a „kéklő hegyek” karéja. Majdnem idill Maga a Strázsa-hegy és környéke azonban egészen más képet mutat. A romladozó kilátótorony füstös, kidőlt-bedőlt falai­val cirill betűs felirataival Vova és Nyikoláj, Kiev és Karaganda, a szomszéd magaslaton megfigyelő­állások, őrtornyok, szögesdrótok, bunkerek, civil embernek rejtélyes építmények lentebb kiégett őrházak roncsok a környező réteken gyakorlóterek lődombok betonplatók, tankbeállók * Fontos szovjet bázis volt itt, innen tartották az összeköttetést Cseh­szlovákia felé, a lokátoros berendezések a légteret ellenőrizték - Ott van fönn a magyar tévé átjátszó állomása is - mutatta még fent Esztergom határában Schmidt Sándor gépkocsivezető. - Ha repültek akkor nem lehetett fogni az adást, az orosz hang jött be. Idefelé tartva az elhagyatott tájon Lebó Józseffel és Zsolt fiával ta­lálkoztunk - Nem nagyon jár erre még senki, egyelőre nem ajánlott hely kirán­dulóknak Lehetnek még lőszerek - figyelmeztetett az apa. - Én külön­ben jól ismerem az egész tábort, az útról nem is látszik mekkora az esz­­tergom-kertvárosi laktanya és a lakótelep. Valamikor ott dolgoztam az építkezéseken, a hőközpontot csináltak, meg a hatalmas víztározót, amelyek ellátták ezt a külön Ids várost. Bent Esztergomban is hangsúlyos volt az ideiglenes jelenlét. A ma­gyar katolikus egyház fővárosában, a Bazilika melletti régi papi szemi­nárium épületében és a kanonok­házakban a kórház foglalt helyet. Dr. Szepesdy Ervinnel, az érseki hivatal vikáriusával járjuk a múlt században emelt klasszicista építmény kísérteties termeit.­­ Tulajdonképpen nem is volt államosítás, egyszerűen elvette a Honvédelmi Minisztérium 1951-ben. Később a szovjetek költöztek be, most ők a HM-nek adták át, mi tőlük kaptuk vissza. Öröm is, meg rop­pant gond. A helyreállítás milliárdos összeget igényelne, az egész egy­házmegye évi bevétele meg tízmillió forint. Márpedig helyreállítani van mit. Csak a fantázia bonthatja ki az épület régi szépségét elszomorító mai állapotából A tehetetlenül szem­lélt lassú lepusztulás mellett örökös egészségügyi aggodalmakat okozott a városnak a hívatlan vendég. Erről dr. Németh Irén városi tisztifőorvos tud sokat: - Huszonhárom éve vagyok Esztergomban, mindig visszatérő prob­lémát jelentett a szovjet kórház. Egész egyszerűen az emeletről kivezet­tek egy csövet, ott zuhogott rá a szennyvíz közterületre. Máshol a kapu alatt folydogált kifelé. Mi közvetlenül nem tárgyalhattunk velük, a ta­nácselnöknek kellett szólnunk Néha azért nem álltuk meg fölkaptuk a telefont, tolmácsot kértünk Az azért túlzás, amit néha hallani, hogy fer­tőzést vagy járványt okozott volna a lakosságnak a kórház Ilyen nem volt. • De bajlódhatott a Köjál a város körüli táborok szennyvízelfolyásai­­val szeméthalmaival is. Máig ott az emlékeztetők a dobogókői út men­tén, ezen az úton a menetidőt sosem lehetett kiszámítani. -A közútra fölállítottak egy sorompót, és amikor gyakorlatoztak le­zárták a forgalmat - mondja Horváth Zsolt tanár. - Kényük-kedvük szerint, fél órára, egy órára, még több időre, kiszámíthatatlanul Olyan­kor Pilisszentlélekre, Dobogókőre nem lehetett följutni. * Az összehajtó fák zöld alagútjában már akadálytalanul jutunk el Pilisszentlélekre. A völgyi falucska Svejk, a derék katonához címzett ivójában négy asszony sör meg narancsszörp mellett piheni id a kapálás fáradalmait. A szót a nyolcvanéves Bodó Józseffé viszi, felidézve egy békebeli ha­dikalandot: - Esztergomból jöttünk este az erdészi kocsival a katona meg leál­lított. Késő volt már, nagyon fáradtak voltunk a Nagy Karcsi megsza­ladt a kocsival Utánunk lőttek, de szerencsére nem találtak el - Sokszor lezárták az utat, ha lövészetet tartottak, lehetett éjjel vagy nappal - teszi hozzá Hobrik Józsefné. A nyolcvanegy esztendős Dorogi Pálné a múltba mereng: -Az én férjemet a háború után elvitték munkába, ott halt meg. Hét gyerekkel maradtam magam. Bodó nénire is sokat mért a sors.­­Az én férjem fogságban volt, '4­7-ben hazajött, de már csak halni olyan beteg lett. Hat családom volt, egyedül kellett fölnevelnem. * A falu fölötti dombon állunk, az 1287-ben épült pálos rendi monos­tor romjainál Számolgatjuk, hogy megnövekedett a Pilis a kivonulás­sal Esztergom mellett a nemrégi lőtér helyén épül a magyar Suzuki gyár. Jászfalunál hatalmas gyakorlótér, Pilisvörösváron laktanyák sora szabadult föl és szerte megannyi rét és erdő. A térdig érő selymes fűben mályvák, levendulák, margaréták hajla­doznak A harangvirág mintha meg is szólalna... Szöveg: Jász László Fotó: Kanyó Ferenc A pálos monostor romterülete Nem prospektus-kép Mészégető Kosárlabdapálya a régi papi szeminárium kápolnájában Küte Balázs birkapásztor a Strázsa-hegyen Esztergom, Strázsa-hegy Az utolsó felirat 1989-ből

Next