Magyar Fórum, 1994. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-07 / 27. szám
2 J^Attvira Q^Uvám 1994. július 7. Magyar Fórum HELYSZÍNI KÖZVETÍTÉS JELENLEG MÉG ÉRVÉNYBEN VAN az Országgyűlés többséggel meghozott és kihirdetett és július 1-jén életbe lépett törvénye, az úgynevezett pufajkás vagy III/III-as, valódi címén „Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek..s a többi törvény. Az Országgyűlés három bírót is megválasztott a végrehajtásra. Igaz, már a megválasztás pillanatában is mindenki tudta, hogy ez a kiherélt szöveg semmilyen formában nem fog életbe lépni, most azonban mégis furcsa, hogy a jogállamiságot és a szakértelmet és a közmegegyezést, az általános megbékélést a zászlajára tűző új kormány milyen magabiztos, sőt hányaveti biztonsággal lépi át ezt a törvényt. Mintha itt se volna. Törvény átlépéssel kezdeni nem csekélység. Ez a törvény akár tetszik, akár nem, érinti Horn Gyulát, a miniszterelnököt. Nem teheti le az esküt anélkül, hogy pufajkás múltjával nyilvánosan vagy a bírói testület előtt legalább szembe ne nézne. Mert a törvény ugyan nem kötelez lemondásra senkit, de nyilvános vallomásra igen. Nincs a törvényben olyan paragrafus, hogy elegendő kimenni a 301-es parcellához és ott a mártír miniszterelnök lányával együtt meghajolni. Természetesen az 54%-kal győztes párt elnöke, a 72%-os koalíció miniszterelnöke mindent megtehet, sokkal nagyobb arányban kiszavazhatja ezt a törvényt, mint amivel megszavazták, még felelősségre vonást is kezdeményezhet valamilyen formában azok ellen, akik létrehozták, csak egyet nem tehet: nem tüntetheti fel magát a jogállamiság és a demokrácia kormányának. A LIBERÁLIS-SZOCIALISTA KOALÍCIÓ minden mozdulatáinak"az a jelentése, hogy nem vállalja a jogfolytonosságot az előző négy évvel. Olyan irtóhadjáratba kezdett az előző kormányzat embereivel szemben, ami az ’56 utáni, meg a ’45 utáni időket idézi fel a tapasztaltabb emberben. Csak persze a módszerek mások. Egyelőre még nincs házkutatás, internálás, hanem most a sajtó készíti elő a menesztéseket. Példás az együttműködés a sajtó egyes osztagai és az SZDSZ-MSZP-vezérkar között. A Népszabadságról levették a „szocialistát”, de a lap pontosan a pártközpont szándékai szerint üt oda, ahová „köll”. Az előző kormányzat tisztviselői, akik egyébként pontosan ugyanolyan jogon maradhatnának köztisztségekben, munkában, mint ahogyan kilencvenben - sajnos - a kommunista partizánok a helyükön maradhattak, és pontosan ugyanolyan jogon dolgozhatnának az új kormánynak, mint ahogy például Keleti ezredes dolgozhatott 2 évig, MSZP-tagként, HM-szóvivőként, és ahogy számtalan köztudottan MDF- ellenes funkcionárius maradt a minisztériumokban és másutt. Ez persze az Antall-kormány bűne volt. Ezt akkor nem lett volna szabad - legalábbis ebben az ismert méretben semmiképpen - eltűrni. Mert akkor a rendszerváltásról volt szó. Az akkori rendszerváltásnak a most hatalomra került volt kommunisták is részesei voltak. Legalábbis azt mondták. Hetvenkedtek, hogy ők készítették elő. Meg voltak sértve, ha valaki ezt halványan megkérdőjelezte. Most pedig a sajtó segítségével minden közösséget megtagadnak még azzal a félfordulattal is, azzal a rendszerváltási szegénységi bizonyítvánnyal is, amit az Antallkormány megtett, illetve elmulasztott. Amit ezek csinálnak, ahhoz pofa kell! MEG MÉG VALAMI: A MAGYAR NÉP HISZÉKENYSÉGE, sőt rászedhetősége és egymás iránti közönye. Amíg csak a szomszédot viszik el bilincsbe verve, ártatlanul, amíg csak őt rúgják ki az állásából, amíg csak az ő gyermekének nem sikerül semmi, amíg csak a papba fojtják bele a szót, amíg csak az egyik újság szűnik meg, amíg csak a kiállást büntetik és a mély hallgatást eltűrik, addig minden rendben van? Most egy ideig az értelmiség egyik részére rá fog járni a rúd. Nem lesz munkája, és alkotó tevékenységét korlátozni fogják. Ezt természetesen végig fogja nézni az értelmiség egy másik része, amelyik nem liberális és nem is szocialista. Ezt onnan tudjuk, mert az Antall-időkben is végignézte, hogyan bántak el azokkal, akik nemcsak látták, ki is mondták mindazt, ami most bekövetkezett. Van saját tapasztalásunk minderről. Ebben a társadalomban a magyarkénti szolidaritásnak csak nyomelemei vannak. Hányszor leírtuk már, hogy amíg nem tudunk különbséget tenni saját és nem saját között, addig a közénk és most már fölénk telepedett idegenség azt tesz velünk, amit akar. Nem vesz tudomást a fennálló törvényekről. Azonnal elfelejti korábbi ígéreteit. Totális hatalmat szervez maga köré. Sajtójával előbb ürügyeket teremt, aztán az ürügy alapján nyakat. De mit akar végül is? Vissza akarja hozni a Kádár-Aczél-rendszert? Ugyan! Legfeljebb csak az Aczél felét, de azt nagyon. Mit akar hát? KIMONDJUK. SOROS GYÖRGYFÉLE NYÍLT TÁRSADALMAT, amelyben minden hatalom, minden vagyon, minden komoly lehetőség a Soros-központ által kiválogatott és folyamatosan kinevelt emberek kezében van, a fogyatkozó magyar nép pedig mindehhez megtermeli az anyagi javakat, elvégzi azt a bennszülöttmunkát, amit a bennszülötteknek el kell végezni. Az MSZP főemberei tudják, hogy erről van szó. A cél nem az ő céljuk. Félnek tőle. Sok olyan hívük van, aki elborzad ettől. Nincs ma Magyarországon kétmillió olyan ember, aki áldását adná a magyarság felszámolására. Csak hiszékeny és évtizedek óta történelmi tudatuktól megfosztott és sértett emberek vannak, akik nehezen élnek és akikkel elhitették, hogyha koncessziókat adnak az idegenségnek és a szocialistáknak, akkor az idegenek, Sorosék majd hoznak be ide valamit, amitől könnyebb lesz. Nem! Nem lesz könnyebb. Mert nem is akarják, hogy könnyebb legyen. Ha a nép egy kicsit megszedhetné magát, ha önállóvá és tulajdonossá válhatna, akkor elkezdene odafigyelni a lényeges dolgokra. Feltenné a kérdést: nicsak, ki ez itt és mit akar? Maradjon csak a tömeg a „modernizáció” áldozata, adófizetője, kárvallottja, s okoljon ezért mindig mást és mást, de mindig magyart és lassan de biztosan veszítse el minden önállóságát, minden államalkotási képességét, függetlenségét, életerejét. Az MSZP ezt a programot nem merte egyedül vállalni, ehhez neki nagyon kellett az SZDSZ. Becsületesebb lett volna ezt nem elvállalni. Csakhogy akkor bizonytalan lett volna a hatalom. Választani kellett: vagy elkövetjük az 54% fedezetével a nagy koalíciós nemzetárulást és még saját programunkkal szemben is hatalomra kerülünk vagy vállaljuk az SZDSZ sajtókutyáinak addig való ugrását, amíg kormányunk össze nem omlik. Mellesleg ezalatt talán megtisztulhatott volna a szocialista párt, megerősödhetett volna benne a tömegeit adó szakszervezeti, valóban szocialista mag és esetleg azzá válhatott volna, aminek hirdeti magát. DE HÁT NEM EZT VÁLASZTOTTÁK. Hagyományaikhoz híven az idegen zsoldot választották. Úgy mint ’56-ban. Ennek a nagy történelmi csapdának a gödrét évtizedek óta ássák. Ebben benne van a nemzedékek óta tartó tudatfosztásos iskola, a kulturális élet vezető helyeinek monopolizálása, a magyar értékek tudatos semmibevétele, a tömegkultúra posványa, a televízió és a rádió folyamatos nemzetellenes működtetése, a nép folyamatos félretájékoztatása és igényeinek következetes leszorítása. De benne van ebben a magát nemzetinek mondó értelmiség folyamatos gyávasága, egymás ellen fordíthatósága, szolgálatkészsége egy tál lencséért. Benne van a szégyenünk és a gyalázatunk. Most tehát felmentést csak akkor remélhetünk, ha végre szembenézünk és összefogunk. A minden módon való ellenállás most egyszerűen kötelesség, erkölcsi parancs. Mindent, amit elértek hazugsággal, partizánmunkával értek el, tehát jogosult az ellenállás minden formája. Nem törvénytelenségekre buzdítunk. Hanem csak gyors és azonnali cselekvésre. Nem a parlamenti ellenzék selypegésére kell most figyelni. Tisztelet a kivételnek, ölebekké váltak. Hanem a magyar értelmiség fenyegetett részének kell most gyorsan és határozottan cselekednie. Saját erőből, adakozással, áldozatvállalással hiteles közlő intézményeket teremteni, újságokat és egyesületeket, tömegmozgalmak szervezésébe kell fognunk. Ők most gyorsak. Egyetlen lökéssel akarnak mindent visszacsinálni. Mindent elvenni tőlünk. A legapróbb magyar értékre is rátenyerelnek. Hogy aztán majd nagylelkűen adhassanak, mint Aczél elvtárs. Tudomásul kell venni hogy ez most élethalálharc. Ne azt nézzük, hogy milyen kilátásaink vannak. Rosszak, igen, nagyon rosszak. A legrosszabb, és legesélytelenebb azonban a béna tűrés, a mozdulatlanság. CSAK AZ ELSŐ TETT NEHÉZ. Holnap már azok a magyarok is szövetségeseink lehetnek, akik most nemet mondtak ránk. Ebben kell hinnünk erős hittel. Vico-land A Vico ellen Pest Megyei Hírlapot szervez Pest Megyei Hírek címen. A pártállam alatti összeállítást éleszti fel, amelyben a mutációk, azaz a hatalmas megye egyes városainak helyi oldalai adnák a lap gerincét. Ehhez társult annak idején a központi hír- és cikkanyag. Lám, a Vico! Mennyire tőkeerős vállalkozás ez! De ki tudja meg, hogy honnan és miből jött össze ez a tőkeerő? Azt, hogy mi célt szolgál, azt tudjuk. Megfojtani az egyetlen kereszténynemzeti szellemi megyei lapot. A Vico eddigi rablásainak korántsem teljes listája: Rádióújság, Nők Lapja, Népszava plusz a videopiac, a Walt Disney-filmek, amik után nem fizet jogdíjat, s ezért beperelték. Most felírhatjuk a Pest Megyét is? Nyilatkozat A MIÉP Budapesti Ügyvivő Testülete 1994. június 16-i ülésén meghallgatta a XI. kerületi MIÉP-szervezet három tagját a kerületi szervezetben szerintük meglévő vezetési válságról, majd felkérte dr. László Jenőt, a kerületi szervezet elnökét is, hogy ezekről maga is nyilatkozzon a BTT előtt, amelynek egyébként tagja is. 1994. június 23-án ez megtörtént, majd Rejtő Lajos, a BÚT elnöke részt vett a kerület 1994. június 29- én tartott, a kérdést tisztázni hivatott ülésén. A három esemény, illetve ülés történései alapján az alábbi nyilatkozatot tesszük a tagságunk tájékoztatása érdekében. A XI. kerület tagságának egy része a helyi vezetői válságot két fontos momentumban látja megnyilvánulni: 1. A kerületi elnök, dr. László Jenő vezetési stílusa riasztóan individuális, vádaskodó és autokratikus. 2. dr. László Jenő oly módon támadja a párt vezetését, elsősorban Csurka Istvánt, amely sok jogos kritikai észrevétele mellett a párt bomlasztására irányuló tevékenységnek ítélhető. Leszögezzük, hogy a BVT semmilyen belső kritikai hangot nem kíván elfojtani, és azt megengedhetetlennek is tartja, azonban szembeszáll minden olyan jelenséggel, amely a párt tudatos vagy spontán megosztására irányul. Megállapítottuk, hogy dr. László Jenő kritikai megjegyzéseinek nagy részét testületileg magunk is megfogalmaztuk az országos elnökség számára, amelyet az jónak is ítélt meg. Reméljük, hogy a kerület tagsága hamarosan feldolgozza a történteket, és a MIÉP működését normális mederbe tereli. Ennek elősegítése a BTT legfőbb törekvése is, ezért ennek érdekében minden támogatást megad. dr. László Jenő a MIÉP kerületi gyűlésén 1994. június 29-én bejelentette, hogy kilép a pártból, lemond a Magyar Út Körök mozgalom elnökségi tagságáról és a mozgalomból is kilép. Budapest, 1994. június 30. MIÉP - BÚT KÉZIRATOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDJÜNK VISSZA. AZ ALÁÍRT CIKKEKÉRT A SZERZŐK VISELIK A FELELŐSSÉGET. A SZERKESZTŐSÉG FENNTARTJA AZ ÍRÁSOK SZELLEMÉT ÉS TARTALMÁT NEM ÉRINTŐ RÖVIDÍTÉSEK JOGÁT. MagyarFoTIM A szerkesztőbizottság elnöke: CSURKA ISVÁN Szerkesztőség: 1092 Budapest, Ráday u. 32.1. e. 3. Levélcím: Főszerkesztő: I^BSP8tel:1591 Krajczár Imre Telefon és telefax: 218-0783 Telefon: 218-0785 Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32.1. e. 4. Telefon és telefax: 215-8795 Kiadja: Magyar Fórum Kiadói Kft. Felelős kiadó: Csurka István Készült: Szikra Lapnyomda Rt. 1133 Budapest, Visegrádi u. 116 94-3682 Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán elnök-vezérigazgató Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap-előfizetési Irodánál (HELIK, Budapest, Lehel u. 10/A 1960), valamit átutalással a Postabank Rt. 219-98636 HLtJR 021-02809 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: HIRKER Rt., NH Rt. és regionális részvénytársaságok, EXTRA Hírlapterjesztő Kft. Medvecz és Társa Kft., R-Pressz Kft., Új Passz Kft., New Pressz Kft. Külföldön terjeszti a KULTÚRA Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest Postafiók 199, H-1389. HU ISSN 0865-3909 Meg nem rendelt kéziratokat, fényképeket és grafikákat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!