Magyar Fórum, 1995. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-05 / 1. szám
1995. január 5. Magyar FórisM Hu*** nijilR 9p EH mk M « ■ £§wl H !hr '■’'''j1 j-A .V.* --Y -fej jjgjWBE • ’jf A drága Aczél Endre - aki nemcsak nevével, de írásainak szellemével is állandó visszaidézője a letűnt aranykornak, amikor még felhők nem takarhatták a nemzetközi munkásmozgalom Kreml-tornyán tündöklő Vörös Csillagát nem adja fel. Nosztalgiázik és dühödten csapkod. Mi is csapkodnánk a helyében, ha az ő múltjával kellene ebben a jelenben élnünk. Mert bizony még egy olyan rutinos „hírmagyarázó” is, mint az alig beszédhibás Bandi, göcsörtös fába vágja a fejszéjét, ha az elmúlt hetek nagy eseményének számító vasutassztrájk környezetrajzát kell felvázolnia. Fejre állt a világ, eltűntek a stabil irányjelzők, nem lehet tudni, merre van a merre. Nem lehet itt már tudni semmit. Régen ilyen nem fordulhatott elő, mert vezette bár a riporteri munka a legismeretlenebb szaharai kietlenségbe is, akkor is és ott is, bármikor meg tudta mutatni, merre van a Jászai Mari tér. Kellett is, hogy ilyen kifinomult tájékozódási képessége legyen, különben nem őt küldik. Szóval, érzi ám az Aczél Endre - jé, már ő is érzi! -, hogy valami végzetes fals torzultság, eszmei vetemedettség jellemzi az MSZP-SZDSZ koalíció eddig lemorzsolt napjait. Mert, hogy ugye - nevében - szocialista párt nyert a választásokon, Horn kormányfő lesz, majd beveszi a buliba az ellene négy éven át legzengzetesebben fellépő, a politikai paletta más színét képviselő - nevében - liberális törpe pártot, és együtt ülnek a bakon. Ez már egymaga is röhej. Erre föl jönnek azok az ostoba mozdonyvezetők, akik felfogni sem képesek, hogy ez a koalíció milyen rettenetesen fontos a politikai visszarendeződés, az elvtársak jövője szempontjából és a maguk kis piti bérügyei miatt országos sztrájkba kezdenek. Kínos, nagyon kínos. Az élet, a nagy színházrendező látványosan szembesíti egymással a tisztességes bérért fellépő munkást és az MSZP-demagógiát. Hogy mik vannak! Ez csak úgy lehetséges, hogy vagy a mozdonyvezetők voltak nem igazi, álvasutasok vagy az MSZP nem igazán szocialista. Súlyos vádak, amiket Aczél Endre nem szívesen feszegetne, ezért - a reflexer még a régiek - támadásba lendül át. Arról egy szót sem ejt, hogy az MSZP és az SZDSZ miként is viszonyult valójában a vasutassztrájkhoz, viszont a konzervatívokon elveri a port. A Népszabadság december 30-i számában így ír ugyanis: „Annak a magyar lapnak tehát, amelynek a sztrájkolókért dobog a szíve, nem a konzervativizmus a normája.E mögött hit és meggyőződés nincsen, a jelző üres.” Tárcáját ezzel a mondattal zárja: a konzervatív eszmekor „nevezheti magát bárminek, nem lesz hitele. Akkor az állítólagos konzervatív beállítódás nyomban ellenséges demagógiaként lepleződik le.” Ezek az erősen marxoid, osztályharcos hevületű sorok meggyőztek engem arról, hogy Aczél kollégának fogalma sincsen, mi a konzervatív világszemlélet, ezért nagyon röviden, a hajdani Szabad Nép-félórák mintájára, Magyar Fórumöt percet tartanék neki ebből. A conservativ latin kifejezés, annyit jelent: megőrző. A konzervatív politika tehát megőrző politika. Nemzetmegőrző, nemzeti értékeket oltalmazni és átmenteni akaró magyarok politikai gyűjtőneve. Mert építeni nemcsak pártot lehet ám, Bandikájn, de nemzetet is. A konzervatív politikus a szó eredeti értelmében soha nem pártpolitikus, mert kizárólag nemzetben gondolkozik és nemzeti érdekeket képvisel. Számára pártja csak eszköz, nem mitizált cél. A konzervatív politika egyidős az emberiség történelmével, egykor ugyanis kizárólag konzervatív politika létezett, más még nem volt feltalálva. Úgy 300 éve ez a helyzet módosult, és az ún. baloldali, valamint az aufklérista eszmék megjelenésével már úgy is lehetett legálisan politizálni, hogy az a nemzet érdekeire ne legyen tekintettel, esetleg azok ellen hasson. Tekintettel arra, hogy a konzervatív attitűd sokezer éves, a szakszervezeti mozgalom pedig száz, stupidságra vall - még ha Galbraith mondja, akkor is - arra hivatkozni, hogy „a szakszervezet-ellenesség... a politikai konzervativizmus klasszikus megjelenési formája”. Ez nem így van. A mi klasszikus megjelenési formánk a magyar nemzet érdekvédelme. Hogy a szakszervezetekkel puszilkodva vagy velük hadakozva tesszük ezt, a mindenkori helyzet dönti el. Magyarország érdeke dönti el, nem mi. Bármennyire fáj is tehát Aczél Endrének az, hogy konzervatív létünkre - ellentétben a „szocialistákkal” - szimpátiával kísértük a vasutasmegmozdulást, utólag is csak azt mondhatjuk, őket tekintettük a hitelesebb magyar hangnak, nem Szekeres elvtárs negédes siralmait. „E mögött hit és meggyőződés nincsen, a jelző üres.” Tisztelettel korrigálnék, ha engedtetik. A mögöttünk lévő hit neve: kereszténység. Meggyőződésünk összefoglaló elnevezése: hazaszeretet. Ami pedig a jelző ürességét illeti, arról nem szólnék, hiszen nálamnál sokkal autentikusabb információkat kaphat ez ügyben Aczél Endre a Mérleg utcában vagy a Köztársaság téren. Ott nemcsak az üres jelzőről, de az üresség fokozatairól is részletes beszámolót adhatnak. „...nevezheti magát bárminek, nem lesz hitele”, mondja a konzervatív értékrendről. Ezt tekintem ebben a cikkben Aczél Endre legnagyobb tévedésének, ugyanis nevezhetjük magunkat bárminek, mindig lesz hitelünk, mert mi nem pártlózungok fizetett harsogói vagyunk, de az a nemzeti kényszer teremtette magyar erő, amelyhez nem a nevéért és jelvényéért csatlakoznak, hanem a múltjáért és az általa képviselt nemzeti jövőért. Aczél eszmefuttatásának néhány levonható következményére külön felhívnám a „taxistársadalom” figyelmét: tanulmányozzák át a vasutassztrájk MSZP-SZDSZ fogadtatásának anatómiáját, és vegyék észre a változás szelét: eszükbe ne jusson taxisblokádot játszani 1995- ben, mert most másmilyen lesz a fogadj isten, mint ’90-ben volt. Új gazdák vannak a parlamentben! Tudom, hogy Aczél Endre és szűkebb-tágabb köre mennyire elérzékenyül, ha a másság iránti tisztelettel találkozik. Engedtessék meg tehát, hogy konzervatív beállítottságom ellenére ezúttal ne a Bibliából, de a birtokomban lévő Talmud „Sabbath” c. fejezetének 156. lapjáról idézzem a bölcs Chanina rabbit: „A szerencsecsillag tesz bölccsé, a szerencsecsillag tesz gazdaggá.” Nézem Petőt, hallgatom Szekerest, olvasom Aczélt, és a magam kontójára kiegészíteném a nagy tudású rabbi észrevételét: teljesen mindegy, hogy szerencsecsillagod ötágú vagy egy kicsivel több, tűzd ki és gazdag leszel. ^ A^Szőcs Zoltán Puha sztrájkolt M ár azok a sztrájkok a puhák, melyeket a hazai „korporativista” szakszervezeti szövetség az MSZOSZ leányvállalatai a szakmai szakszervezetek vezényelnek. Ezt az állításomat hangoztatja a magyarországi néhány szabad szakszervezet is. Ingerlékeny a hangulat az egészségügyben, a tanári szobákban, a tűzoltóknál, a vasutasoknál, Ózdon és Pécs-Vasasbányán. Csak a televízió és a rádió derűs, meg a Magyar Hírlap és a Népszabadság. Olvasom a Magyar Hírlap 1994-re visszatekintő eseménynaptárát. Az 1994. december 31-i három lapoldalnyi összefoglaló 1200-1300 eseményről emlékezik meg, felsorolja mind a 365 napot, ami elment fölöttünk. A 365 napban a Magyar Hírlap 16 említésre méltó munkaügyi történetet (botrányosat), sztrájkot talált. Tehát a visszatekintésben alig másfél tucat megjegyzés emlékezik a munkásság és az alkalmazottak elmúlt évi konfliktusaira. Pedig ezektől volt hangos az ország és nem az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlettől. A költségvetési vita kezdetekor az ingerültség tovább nőtt. A levegő már előtte is sistergett, íme az 1994-es sztrájktérkép néhány kinagyított részlete! Pécs-Vasasbánya. A bányát az Antracit nevű szlovák-ukrán-orosz Kft. vette bérbe. Pénz nincs. Támogatást nem kapnak az államtól. A bányászoknak fizetni nem tudnak. A sikláról a vájárok, a csillések március több napján nem jönnek fel. Majdnem egy hétig. Sztrájk ez a javából. Nem puhasztrájk. Nem a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete vezényelte. Cegléd. Vágóhíd és sonkaüzem. Több száz ember munkahelye. A cég könyvértéke 2,5 milliárd forint. Privatizálják. Valamiféle minszki társaság (Belorusszia) a stróman, hiszen Magyarországon kibocsátott és felvásárolt kárpótlási jegyekért akarják megvásárolni a vadonatúj vállalkozást. Most a Budapest Bank a ceglédi sonkagyár tulajdonosa. A bank sonkát nem pácol. Majd eladja a gyárat. Kora nyár óta több száz ceglédi munkás szorongatja az önkormányzatot, a minisztériumot meg a bárd nyelét. Ez nem sztrájk, mert munka nincs. De a levegő nagyon sűrű és nagyon forró. Sajóbábony. Több tucat munkást elbocsátanak. Végkielégítést nem kapnak, ezért Sajóbábonyban az elbocsátottak demonstrálnak. A szakszervezetek viszont az elbocsátottakkal sem foglalkoznak. Költségvetési vita a Parlamentben. Mozgolódnak a közalkalmazottak, a pedagógusok, az egészségügyiek. A szakszervezetek frakkban, nyakkendőben,arany ékszeresen a Parlamentben „tiltakoznak”. A vasút kétórás figyelmeztető sztrájkot hirdet. Megtartják. A következmény semmi. A vasutasok a költségvetési vita idején - most a télen - 36 órás általános és országos sztrájkot hirdetnek. Ez idő alatt bombariadó volt két budapesti pályaudvaron. Vaklármának bizonyult. A pánikot valakik keltették. Nem a vasutasok. Nemcsak a béreik miatt állnak le a vasutasok, munkahelyük őrzése okán is. A 36 órás sztrájk szóbeli ígéretre 18 óra után megszűnik. Nesze semmi, fogd meg jól. A vonatok tovább mennek, a szakszervezetek sumákolnak. El ne feledjem mondani, volt ám határozott és jól szervezett, nem hivatalos sztrájk is. Szőlősiné, a Pedagógus Szakszervezet vezetője a tanítókat, tanárokat, óvónőket csitítgatja. De Dabas-Sáriban az egyházi iskola léte ellen tiltakozó pedagógusok szeptemberben sátrakba vonultatják a gyerekeket, írás és olvasás helyett videofilmeket nézetnek velük. Ez vadsztrájk és jól szervezett. Térjünk vissza a korporativista szakszervezeteinkre, melyek sztrájkleszereléssel foglalkoznak az országbéke érdekében. Az MSZOSZ elnöke országgyűlési képviselő, az MSZP ragyogó egyénisége. Kósáné Kovács Magda a gáspárista szakszervezet egykori titkára meg munkaügyi miniszter. Csehák Judit csak volt Gáspár mellett szakszervezeti titkár. Ma országgyűlésben képvisel. És a költségvetési egyensúly híve. Az egészségügyi szakszervezet titkára, Gulyás Judit asszony, korábban az MSZMP VIIl. kerületi agitációs propaganda titkára volt. S ki védi a bányászok érdekét a végrehajtó hatalommal szemben? Schalkhammer Antal Gáspár idejében is védte a bányászat leépítését meg a költségvetési egyensúlyt. Ma is ezt teszi. Cserében ő is országgyűlési képviselő. Szőlősinéről már szó volt. De írjuk javára, ő legalább tartózkodott a költségvetési szavazásnál. Végezetül álljon itt egy, a szakszervezetiekre a sztrájkokat felőrlőkre, az érdeket nem védők társaságára egy igen jellemző példa. Dr. Surján László a költségvetési vitában módosító javaslatot terjesztett elő. Az adórendszerben kapjanak néhány száz forintos kedvezményt, illetve kedvezménytöbbletet a két- és több gyermekes családok. A módosító javaslatról december 6-án név szerinti szavazást tartottak a házban. Az SZDSZ minden képviselője nemet mondott. Tőlük megszoktuk. A szabaddemokraták sosem voltak családcentrikusak. A legnagyobb frakció, az MSZP frakciójában öten tartózkodtak. Gyanítom, pártjuk elutasításában némileg belepirultak. De erre a szerénynél is szerényebb javaslatra nemet mondott az egykori érdekvédő, Kósáné Kovács Magda. Nemet mondott a magyar szakszervezeti főnök, Nagy Sándor és nem átallott nemet mondani Schalkhammer Antal. így állunk a szakszervezetekkel, az érdekvédelemmel és a munka világával. I / Győri Béla 3