Magyar Fórum, 1996. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-04 / 1. szám

1996.január 4. IGAZ, KÖZBEN KIHALLGATTÁK ŐKET. NYILVÁN OLYANOKRÓL IS TUDTAK VOLNA SZÓLANI-VALLA­­NI, AMIRE „SENKI NEM KÍVÁNCSI” - HOGY HORN GYULA EGYIK KED­VELT FORDULATÁT IDÉZZÜK. EZEKRE A VALLOMÁSOKRA Ő SEM KÍVÁNCSI, NEM IS LEHET, HISZEN TUD MINDENT. Az Agrobank egyszer már részesült a Szabó Iván-féle bankkonszo­lidáció áldásaiból, akkor 6-8 milliárddal, az összeomláskor felhasználtak benne újabb hatot, most, amikor egyesítik a Mezőbank­kal, már ketten kapnak újabb kilencet, s közben Kovács úr, aki arany­futtatással - mármint határon ki és be, áfával - is vádolva van, szabadon jár-kél, határon ki és be, kiu­tal, beutal, teheti. Védett korban van, védett a származása is. Már a Grósz idejében is itt üzletelt, Fekete János a keresztkomája. Fe­kete Jánosnak két útlevele van, Kovács úr­nak is legalább ennyi. Az ilyen emberekkel szemben a magyar ügyészség, bíróság tehe­tetlen. Ezt meg kell értenünk. „Toleráns­nak” kell lennünk ebben a kérdésben. Nem szabad olyan összefüggésekre célozgat­nunk, hogy a felsőoktatás lehetetlen helyze­te, pénztelensége, vagy más képtelenség, mint az ápolónők éhbére netán összefüggés­ben van az Agrobank-ügyben elsinkófált milliárdokkal. Egy másik­ bájos eset: az OTP brókercége, az OTP Bróker Rt. meg van bízva a kárpót­lási jegyek forgalmazásával, a tőzsdén való adás-vételével és egyben a felhasznált jegyek megsemmisítésével, zárolásával is. Igen ám, de kinyomult egy kis undor a pénzügyi rendszer orcáján: nem semmisítettek meg egy csomó értékpapírt. Mi természetesen nem azt állítjuk, hogy a csalás az OTP-bró­­kercég lelkén szárad, de az tény, hogy ez az összeférhetetlenség fennáll, és semmi sem történik. Senki sem tudja, milyen összérték­ben forognak a kárpótlási jegyek, csak egy bizonyos: az eredeti kárpótoltak minden­képp rosszul járnak: már 160 forintra zu­hant az ezres jegy értéke. Ha valaki nagy té­telben felvásárolja, annak a kamatokkal nö­velt értéken számítják bele akár több tízmil­liós kivásárlásba. És még az is lehetséges, hogy egyszer már felhasznált jeggyel, azaz teljesen ingyen privatizál velük valaki. Da­rukezelőt vagy Ikarus téemká-lakatost még nem kaptak rajta ilyen ügyleten. AZ ÁLLAMBIZTONSÁGGAL MEG­BÍZOTT MINISZTER TERMÉSZETE­SEN TILTAKOZIK A FELTÉTELEZÉS ELLEN, HOGY A MAFFIA ELÉRTE VOLNA A KORMÁNYKÖRÖKET. NO, PERSZE, AZ IGAZSÁGHOZ HOZZÁ­TARTOZIK, HOGY EZT Ő MÉG A DU­NAI-ÜGY ELŐTT MONDTA... Tavaly közepes gabonatermés volt, má­sutt, a nagy búzatermelő tájékokon, Ameri­kában rossz, az ottani aszály miatt. A chica­gói tőzsdén felszökött a búza ára. Lélegzet­hez juthatott volna ennek következtében a magyar gazda s a megmaradt gabonás nagy­üzem. De nem jutott. A felvásárlók, akik­nek a bankok adták a pénzt a felvásárlásra, a régi vagy csak alig megemelt áron vásárol­ták fel a búzát, és a felszökött világpicai áron adták el. Nyolc-kilenc milliárd forint nyereségre tettek szert imigyen, és ebből jó­formán semmit sem adtak vissza a termelő­nek. A botrányt már hónapok óta vizsgál­ják, belenyúlt az Állami Számvevőszék is, eredmény­­ semmi. Nincs terünk minden gazság felsorolásá­ra. De egyet sem felejtettünk el. Mindent számon tartunk. Ezek mind hazaárulások, honvesztések, bűnszövetségben, előre kiter­­velten elkövetett rablások, amelyekért fe­lelni kell. A HONFOGLALÁS oldalán másmilyen dolgok vannak. Hála a Westel­nek, amely jól szervezett, eredményes cégnek látszik - s amely amerikai létére hozott is ide valamit: tőkét, mely működik - bemutatták a P. MO­BIL és a Magyar Hangversenyzenekar közös koncertje keretében a P. MOBIL Hon­foglalás szvitjét, amely mindenképpen új­szerű vállalkozás. A nagy hangerőt keveri a szimfonikus hangzással. A mű lényege mégis más: kiállás a honfoglalás történelmi ténye, a magyarság ügye mellett. Ezt a tényt üdvözöljük. A szakkritika nem a mi felada­tunk; mi örültünk a műnek, s köszönettel tartozunk a merész vállalkozás megvalósító­inak. S a korrekt Westelnek is. NÉHÁNY EZER EMBER JELENLÉ­TÉBEN ÚJ, HONFOGLALÁSI NEVET KAPOTT A HIVATALOSSÁG ÁLTAL KORÁBBAN LÁGYMÁNYOSINAK NYILVÁNÍTOTT ÚJ HÍD: SZENT LÁSZLÓ HÍDJA. SOKAN EZEN A HÍ­DON MENTEK ÁT SZILVESZTER­KOR A 96-OS HONFOGLALÁSI ÉVBE. Jó lenne, ha a magyarság ezután ezt a hidat írásban is, szóban is SZENT LÁSZLÓ HÍD-nak nevezné, és megadva a császár­nak, ami a császáré, csak zárójelben tenné hozzá a hivatalos (lágymányosi) nevét. Ne féljünk ezután kialakítani a saját elnevezése­inket és bátran használni is, úgy, mint ré­gen, amikor a Sztálin utat, vagy később a Népköztársaság útját következetesen And­­rássy útnak neveztük, a Moszkva teret pedig Széll Kálmán térnek. Ez kis dolognak lát­szik, mégsem az, mert benne van az ellenál­lás, a függetlenség és a honfoglalás öntuda­ta. Első és legfontosabb feladatunk most, 1996 elején, hogy kezdjünk el méltó módon szólni az 1100 éve történt HONFOGLALÁS­­unkról. Nagy tett volt az. Tartsanak ve­lünk mindazok is ebben a büszke menetelés­ben, akik később érkezvén, általunk barát­ságosan befogadtatván életükkel és vérükkel járultak hozzá egész hazánk felvirágoztatá­sához, államunk fenntartásához. Mindenki magyar, aki ezt így, teljesen felvállalja, és szereti. Szembeszállni pedig azokkal kell, akik most kiárusítják, nem várt idegenekkel betelepítik ezt a földet, és akik minden ha­talmat, vagyont, életet átjátszanak ezek ke­zébe. Ezeknek büdös a honfoglalás. EZÉRT KELL MOST, MINDJÁRT AZ ÉV ELEJÉN HONFOGLALÁSI BI­ZOTTSÁGOKAT ALAKÍTANI OR­SZÁGSZERTE. EZEK SZERVEZZÉK A HELYI MEGEMLÉKEZÉSEKET, KU­TASSÁK FEL A TÁJEGYSÉGEK EM­LÉKEIT, SZERVEZZENEK ELŐADÁ­SOKAT ÉS ERŐIKET EGYESÍTVE, NE FELEDKEZZENEK MEG A MÁRÓL SEM. A HONFOGLALÁS MA IS TÖR­TÉNIK. Ha megakadályoztunk egy hon­vesztő ocsmányságot, helyben, de már ak­kor is, ha felhívtuk rá a figyelmet, tettünk egy lépést a hon visszafoglalása felé. Ma gya­korlatilag nem a mienk ez a szép ország. Csak lélekben a miénk, még tisztességesnek megmaradt magyaroké. A gyakorlati, gazda­sági és politikai visszafoglalás már a HON­FOGLALÁSI BIZOTTSÁGOK feladata. Ezt csak el kell kezdeni. Mégpedig moso­lyogva. Árpád apánk és vezér­társai, a hét magyar törzs kemény küzdelemben, de mégis mosolygós magabiztossággal foglalta el ezt a hazát. Nekünk most nincs okunk mosolyra, mégis legyünk mosolyunkkal is magabiztosak, s így, ezzel a honfoglalói ön­tudattal lássunk hozzá az aprómunkához is. KILENCVENHAT ELSŐ HÓNAP­JÁT, ILLŐ TISZTELETTEL NEVEZ­ZÜK EL A FŐVEZÉRRŐL, A MEGYER TÖRZS FEJÉRŐL ÁRPÁD HAVÁNAK. Minden családi és hivatalos érintkezésünk­ben tegyük hozzá a hivatalos dátumjelekhez a magunk erre az esztendőre szóló elnevezé­sét: Árpád hava. Aztán majd a következő hó­napok elnevezését is megbeszéljük. Gyermekeinknek meséljünk minél többet a honfoglalásról, a szereplőiről. Elevenítsük fel történelmi tudásunkat, szerezzünk be történelmi tárgyú könyveket, regényeket. Adjuk tovább őket, hogy az is hozzájusson, aki megvenni már képtelen. Kodolányi Já­nos két hatalmas regénye, a Julianus barát és A vas fiai mindenképpen ajánlható és él­vezetes olvasmány felnőttnek, gyermeknek egyaránt. A Magyar Fórum minden héten közölni fog a honfoglalással kapcsolatos, tu­dományos érvényű, de közérthető írást. A jelenlegi hatalom, a magyar élet felszá­molói sivár, boldogtalan időnek szánják ezt az évet. De megzavarja őket a mi honfogla­lási derűnk, amely a nagy anyagi nehézsé­gek ellenére is arcunkon lehet, sugározhat a tekintetünkből. Hát, még itt vagyunk! És az egy kicsit cinkos összekacsintásunk, egymás iránti szeretetünk fejedelmi biztosítéka annak, hogy itt is maradunk. Magyar Fórum 3 A harácsszedés folytató­dik. 1996. január elsejétől a Magyar Posta átlag 20,3 szá­zalékkal emelte tarifáit. A helyi levél díjszabása 12-ről 16 Ft-ra, a levelezőlapé 9-ről 13 Ft-ra, az expressz külde­ményeké 40-ről 80 Ft-ra nö­vekedett. A csomagfeladás ára 41 százalékkal emelke­dett. A szomszédos orszá­gokba szánt postaküldemé­nyekre 22,6 százalékkal drá­gább bélyeget kell ragaszta­nunk. A Matáv a tavalyihoz ké­pest 28,3 százalékkal nö­velte szolgáltatásai árát. Az eddigi 3 impulzus áráért 2 vehető igénybe, a helyi beszélgetés: 20 forint/3 perc. A telefonállomás elő­fizetői díja 725 Ft-ról 900 Ft-ra emelkedett. A Mal Rt. által forgalmazott üzem­anyagok ára átlag 11 Ft­­tal lett magasabb, a benzin­félék literenként 112-122 Ft-ba kerülnek (figyelem, taxisok!), a háztartási tüze­lőolaj 89,90 helyett 103,60 Ft lett. Az arany és az ezüst ára 22-26 százalékkal nőtt, az aranyékszerek grammjá­ért a tavalyi 4038 Ft helyett 6039 Ft-ot kell fizetni. A hatóságok az inflációra hi­vatkoznak, csakhogy a pénzrontást is az állam, il­letve a kormány végzi, terv­szerűen. Január elsejétől jelentősen növekedtek a közlekedési és szállítási költségek is. A MÁV Rt. ötven kilométerig 20 százalékkal, afölött 15 százalékkal emelte a menet­jegyek árát. Kormányrende­let csökkenti a tanulók és a fogyatékosok kedvezmé­nyét (!). A VOLÁN távolsági buszjáratain a díjszabás a ko­rábbi átlag 4,32 Ft/kilomé­­terről 5,27 Ft-ra nőtt, a ked­vezmények szintén fogyat­koznak. A helyi tömegközle­kedés tarifái változó mérték­ben növekedtek, egyes váro­sokban akár 40-50 százalék­kal is. A fővárosban a BKV 39 százalékkal emelte a je­gyek, bérletek árait. A vo­naljegyek 35 helyett 50 Ft­­ba, a dolgozók havibérlete 1950 Ft-ba, a tanuló-nyugdí­jas bérlet 585 Ft-ba kerül. A budapestiek a víz köbmé­teréért mostantól 54 Ft-ot, a csatornahasználatért 56 Ft/m3-t fizetnek, és háztar­tásonként akár 1000 Ft havi szemétszállítási díjat! Ak­kor is, ha nem veszik igény­be a szolgáltatást. A sze­mélygépkocsik kötelező biztosítása 25 százalékkal növekszik. Tovább emelke­dik a gáz és a gyógyszerek ára. Alapvető fogyasztási cikkek, mint például a sör fogyasztói ára január 1-jétől 15-20 százalékkal maga­sabb. Miután pedig az élel­miszerek ún. „szabadára­sak”, a termelők és a keres­kedők várhatóan minden szállítási-, energia-, adó- és rezsi-többletköltségüket be­építik az áraikba. A felsorolt szolgáltatások díjainak emelése sehol, sem­milyen többletteljesítmény­nyújtással, minőségjavulás­sal nem jár! A vasúti közle­kedés például tovább rom­lik, a BKV újabb járatokat ritkít, illetve szüntet meg. Az állami szintű pazarlás, a közvagyon herdálása tovább folytatódik. A Posta, a Ma­táv, és a többi mamutcég úgy él (vissza) monopolhelyzeté­vel, ahogyan jónak látja. Az összes fogyasztói áremelés egyetlen, nyilvánvaló célja az államkassza bevételeinek növelése. A lakosság mind­ezért az áldozatért „cserébe” az idén további, 11 százalé­kosra tervezett jövedelem­­csökkenéssel számolhat, a tavalyi 12 százalékos reálbér­zuhanás után. Többet kell fi­zetnie a Tv-műsorért, vi­szont bőven el lett látva link újévi köszöntőkkel és derű­látó nyilatkozatokkal. Ezt nevezik a szakértő kommen­tátorok és média-hasbeszé­­lők piacgazdaságnak. Az emberek pedig - egy régi tö­rök szóval - harácsolásnak. A mind gyakrabban hallha­tó, póriasabb szóhasználatú, népi „kommentárokat” la­punkban sajnos nem közöl­hetjük. L. E. I| III ff f Fa M a FF F a Szokver­­­egbe szoko­trak Nekünk: Szent László híd A szakadó hóesés ellenére szilveszter éjszakáján legalább ezer ember gyűlt össze Lágymányoson az új Duna-híd budai hídfőjénél a Magyar Út Körök Mozgalom, a Ma­gyar Szellemi Védegylet és a Nemzeti Társaskör által meghirdetett hídavatásra. Hegedűs Zsuzsannának a magyar szentekhez szóló imádsága után Brüchner Ákos ka­tolikus és ifj. Hegedűs Lóránt református lelkészek emlékeztek meg Szent László és a többi magyar szent nemzetépítő szerepéről. Dr. Csúcs László, a MIÉP fővárosi frakció­­vezetője, Mózsi Ferenc, a Magyar Szellemi Védegylet társelnöke és a Nemzeti Társaskör nevében Csete György építész mondott ünnepi beszédet. Emlékeztettek arra, hogy a hatalom által lágymányosinak nevezett híd öt pillérjével az öt magyar szentet jelképezi, és kérték a megjelenteket, hogy a semmitmondó hivatalos elnevezés helyett az új hidat ezentúl csak a valódi nevén nevezzék. Az idegen szépségét hirdető hatalomnak válaszolva Csete György hirdette meg az 1996-os év jelszavát: A ma­gyar szebb. Éjfélkor a tömeg elénekelte a Himnuszt, majd a felszentelést követően már a Szent László nevét viselő hídon vonulunk át a honfoglalás 1100. évébe. V. I.

Next