Magyar Fórum, 2004. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

2004-07-01 / 26. szám

2 Feltáró erejű, bizonyító tényadatokkal szol­gáló cikket írt Lóránt Károly a Magyar Nemzetben. írásának végső summázata: most is azok a liberális, majd neoliberális közgazdászok vannak kormányon, hatal­mon, akik 30 év alatt végzetes adósságcsap­dába lökdösték az országot, és most is ezt te­szik, változás csak egy új, ezeket a közgazdá­szokat félretevő kormánytól várható. Vagyis a kétezer-hatban esetleg választást nyerő Fi­­desz-kormánytól. A közgazdasági feltárást, emlékezést és a tudománytörténetet tehát a végső következtetésben felváltja az enyhe pártpropaganda, a tudós feladja kötelező tárgyilagosságát. Ugyanaz, aki korábban még megállapította, hogy az Antall-kor­­mány némi habozás után elfogadta a liberá­lis közgazdászok véleményét és nem kért adósságkönnyítést és begyújtotta a privati­záció motorját, s a bankkonszolidáció után elkezdte eladogatni a bankokat és a biztosí­tókat, rátért a teljes importliberalizációra, vagyis lefeküdt Surányi Györgynek és Feke­te Jánosnak és a mögöttük álló erőknek - ez az Antall és ez a politika első perctől példa­képe Orbán Viktornak. A középutas, vagy más szóval jobbközép politika benne folyta­tódik. Erről azonban már nem beszél Ló­ránt. írása összefoglalásában megállapítja, hogy csak attól az új Fidesz-kormánytól várhatunk újat, jobbat, amelyik majd elta­karítja az útból ezeket a liberális közgazdá­szokat. Ez azonban történetileg is döccenős kö­vetkeztetés, mert Surányit mégiscsak An­tall takarította el, igaz, ideiglenesen. Antalit és kormányát első nagy amerikai látogatá­sára Surányi György is elkísérte. Antallnak ott kellett belátnia, hogy meg kell válnia tő­le, mert Surányi Washingtonban elszakadt a kormánytól, és világbanki és IMF-körök­­ben a magyar törlesztési könynyítések ellen lobbizott, méghozzá Antall tudta nélkül, Fekete János és a saját zsidó kapcsolatait fel­használva. Antall ezt hazajövet elmondta, és amikor Surányi a Charta aláírásával hibá­zott, kíméletlenül lecsapott rá. A helyébe állított Bod Péter Ákost Hornék kíméletle­nül elüldözték, és visszatették Surányit. Su­rányi tartott tőle, hogy Orbán ugyanezt teszi vele, Orbán azonban kivárta a futamidőt, s hiába jött közben a CW-bank-botrány, Su­rányi kitöltötte az idejét, és kitüntetve távo­zott. S közben megerősödött az idegeneket mindenben kiszolgáló pénzpolitika, a fék­telen privatizáció, s megtörtént a magyar gazdaság önállóságának felszámolása, illet­ve ennek első köre. Ezt nem írja meg Ló­ránt, mert ez nem illik bele a megváltó Or­­bán-képbe. A közgazdák egyébként nem irányítják az országot, de beletartozhatnak abba az elit­be, amelyik uralmon van. Ez az elit két párt­ból áll, jobboldaliból és baloldaliból, ame­lyek úgy illeszkednek egymáshoz és egy­másba, mint a fogaskerekek. A rendszervál­tás idején a bankokban az SZDSZ volt az úr, még akkor is, ha a bankvezetők egykor érte­lemszerűen az MSZMP-be tartoztak. Az uralom származási alapon valósult meg. Ugyanúgy, mint a rádiók, tévék, újságok esetében. A szerkesztőségek vezetői az új külföldi tulajdonlás idején is régi MSZMP- káderek maradtak, akik azonban eltéphe­­tetlenül kötődtek az SZDSZ-hez is. Horn Gyula éles szemű meglátása éppen az volt, hogy ebben a kérdésben nem vitte dűlőre a dolgot, sőt bevette az SZDSZ-t a kormányá­ba, amikor semmi szüksége nem volt rá, és bent, lassan morzsolva fojtotta meg, átkötve magához és pártjához minden Izraelhez és New Yorkhoz vezető szálat, s a privatizáció vastagját egy hitközségi proletárra, Such­­man Tamásra, a marcali fuvarosra bízta. De a gárda túlságosan mohónak bizonyult a rablásban. Köztük lopott szépen a közgaz­dászok csoportja is, lásd Globex Holding, és jött a négyéves fideszes félnemzeti fürdő, amely alatt a liberális gazdasági és pénzügyi politika csak kisebb, lényegtelen módosítá­sokon esett át. Mert az uralmat ugyanaz az elit gyakorolja, ugyanazoknak az amerikai, izraeli érdekköröknek megfelelően. Lénye­gében a Fidesz-kormány alatt ért be az előző huszonöt év eladósító politikájának gyü­mölcse, ekkor került minden lényeges ma­gyar tulajdon idegen tőkéscsoportok kezé­be, ekkorra szűntek meg a szakszervezetek, ekkor terült rá az országra a kereskedelmi televíziók népbutítása, és az időszak végére megalakult a Hír Tv kontra ATV meg az In­fo rádió kontra Pannon rádió, amelynek az antennáját nemsokára kitépték a falból. Az eladósítás első hullámának a teljes ma­gyar ipar elvesztése, a bankok idegen kézbe kerülése és a tömegkultúra, a tudatipar tel­jesen idegen kézbe adása lett a végeredmé­nye. Most elkezdődött az eladósítás máso­dik hulláma, amikor már a Szerencsejáték Rt.-n és Pakson kívül nincs számottevő ma­gyar nemzeti tulajdon, de a föld még nincs teljesen eladva, csak a törvényes feltételei vannak megteremtve. A mostani eladósítás­­nak éppen ez a célja: fizesse ki földjével a magyar a kamatokat, s a gazdaságpolitika kényszerítse rá a kisgazdát először, majd a nagyot másodszor, hogy minél olcsóbban adja oda a földjét. Lesz majd adósságkönnyítés, lesz átüte­mezés. Ha már minden talpalatnyi föld az új földesurak, az izraeliek kezén lesz, kita­lálják ennek a módját is. De addig nem. Té­ves tehát az az állítása Lóránt Károlynak, amely szerint a közgazdászok eme liberális csoportja, elveihez ragaszkodva, tudomá­nyos megfontolása szerint kergette bele a kormányokat és a nemzetet az adósságok zsákutcájába. A tudományos megfontolás és a liberális kiállás csak az előadás módja volt, a dolog lényege a megbízatás és a meg­bízatás teljesítése volt. Összeesküvés? Nem, több annál, idegen hatalom érdekében tör­ténő rendszerépítés. A nagy pénztőkecso­port előre megfontolt, pontos tervek szerin­ti lépéssorozata, amelyben minden kény­szerítő eszköz alkalmazása is meg volt en­gedve, Így látja ezt Pokol Béla is, aki anélkül, hogy ezt megvallaná, válaszcikket írt a hét­fői Magyar Nemzetbe Lóránt vélekedéseire. Ő az amerikai-angol, általa vetélkedő jelle­gű, szabadpiaci kapitalizmus és a rajnai szo­ciális piacgazdaságra építő rend küzdelmé­nek látja az európai folyamatokat, amelyek­ben az erősebb, az amerikai kerekedett felül. Hogy mennyire nem csak elméleti vita ez közgazdászok között, azt Pokol a Herren­­hausen-gyilkossággal is indokolja. A német bankelnököt és több más német vezetőt ak­kor gyilkolják meg, amikor a rajnai kapita­lizmust ki akarja terjeszteni Kelet-Német­­országra és a szovjet iga alól felszabaduló or­szágokra. Amikor a Deutsche Bank erejével nemzeti tőkésréteget akar teremteni a szov­jet iga alól felszabaduló országokban. A gyilkosság mikor volt a tudományos vita eszköze? Most, a leigázás második körében a földel­vesztés csak határozott rendszerváltással volna kivédhető. A pótcselekvés, a csendes petíciózgatás éppenséggel a leigázók s az új földesurak kezére játszik, mert csak az idő telik vele. Nemcsak a liberális közgazdászo­kat kellene eltávolítani a hatalomból, ha­nem gyökeres változásokra kellene elszánni magunkat, és a kormánynak nem megen­gedni, hogy még két évig romboljon. Erre azonban Orbánék nem vállalkoznak. Abban igaza van Lóránt Károlynak, hogy ebbe a harmincéves hitelfelvételbe belerok­kant Magyarország és a magyarság. Egyre több hitelt kell felvenni ahhoz, hogy az elő­zőleg felvett hitelek kamatait kifizethessük, és az esedékes törlesztéseket eszközölhes­sük. Lóránt megállapítja: a hetvenes évek közepétől a rendszerváltás kezdetéig felvett 27 milliárd dollárból csak 1,4 milliárd dol­lár tekinthető tiszta forrásbevonásnak, csak abból lett valami, a többit felemésztette a külkereskedelmi mérleg deficitje és a ka­matfizetés. Ez pontosan ugyanaz az állapot, mint amit Bartha Miklós ír le Egán Ede nyomán a Kazárföldönben. A szerencsétlen felvidéki ruszin paraszt az egyszer hitelben megivott pálinka fejében elveszti tehenét, termését, rabszolga lesz: a hitelező ott áll mögötte a vasúti munkán, s amit össze­­krampácsol, azt elveszi tőle, csak annyit hagyva meg, hogy hónap is folytathassa az egész testét felemésztő alávetést. Ugyanezt ugyanígy írja le Alexander Szolzsenyicin, „Kétszáz év együtt” - oroszok és zsidók cí­mű korszakos munkájában. Ennek a kamatfizetési kötelezettségnek az eredménye - egy szinte megmosolyogta­tó példával élve - ásványvizeink elvesztése. Akármelyik szupermarket állványsora előtt végig lehet menni, és a vásárló nem talál egyetlen tiszta magyar tulajdonban lévő, de magyar földből felfakadó vagy abból felho­zott szikvizet. Most tehát a földön és a föld mélyének kincsein van a sor. A Bokros-cso­mag után a Draskovics-csomag nem egy közgazdasági elmélet teljesítése, hanem a megbízás további részének végrehajtása. Aki ezt nem látja: vagy vak, vagy annyira gyáva, hogy inkább vaknak tetteti magát. Az Európa Unió is ezt a célt szolgálja: min­dent központosítani, mindenütt minden nemzeti törekvést elfojtani. Ezen a globális terven belül azonban minden országra és népre sajátos, testre szabott feltételek vonat­koznak. Magyarország a leggyorsabban fo­gyatkozó és legeladósodottabb ország, ugyanakkor a legkiesebb, legelőnyösebb ég­hajlatú vízgyűjtő terület. Könnyebbség a megszerzésben, hogy népe önként lemond róla. Kis kivétellel. Csurl­a István Magyar szemmel Magyar FordM Magyar szemmel IV. Hagyomány lett abból, hogy az ünnepi könyvhéten kézbe vehetik az olvasók Csurka István előző évben írott politikai elemzéseinek, közéleti írásainak kötetbe gyűjtött válo­gatását. Ez a válogatás sokaknak lesz - jobboldalon és baloldalon egyként - kínos dokumen­tuma annak, hogy az igazságot nem elég kimondania egyvalakinek: sokaknak el is kell hinni ahhoz, hogy élhessen. Kapható kiadóhivatalunkban: (Bp. IX., Ráday u. 32., I. emelet 4.), a Püski könyvesházban, a Fehérlófiában és Gondos Béla üzleteiben. Ára: 1000 Ft A fejek is hullhatnának A Fővárosi Közgyűlés legutóbbi ülésén a több szempontból is elhíresült villamos­­tender körüli bonyodalmak miatt Zsinka László, a MIÉP frakcióvezetője lemon­dásra szólította fel a Siemens-ügyben ille­tékes főpolgármester-helyettest, a város­háza programvégrehajtó egységének ve­zetőjét és a BKV Rt. vezérigazgatóját. Úgy ítélte meg, hogy a közlekedési járműve­ket építő cég nem teljesítette a megálla­podást, és elfogadhatatlannak tartotta, hogy a szociálliberális városvezetés szer­ződésmódosításhoz kérte a közgyűlés tá­mogatását. Zsinka rámutatott, hogy ugyan nem ismerik az eredeti szerződést, azonban az előterjesztésből egyértelmű­en kitűnik, hogy az eredeti határidőt a Siemens nem tudja teljesíteni. Ez a krité­rium maga után vonja az eredeti szerző­dés megsemmisítését. Lapzártakor Zsin­ka úgy értesült, hogy a közgyűlés által mó­dosított szerződést csak a héten véglege­sítik, és ismételten rámutatott: már ko­rábban köztudott volt, hogy a villamos­tenderen a Siemens tette a legdrágább ajánlatot. A Fővárosi Közgyűlés legutóbbi ülésén az ellenzéki Deák András MKDSZ-es kép­viselő, a közbeszerzési bizottság elnöke felvetette, hogy két ponton biztosan nem felel meg az eredeti tenderkiírásnak a Sie­mens módosított ajánlata. Szintén meg­említette a határidő csúszását, és szólt ar­ról, hogy a Budapestnek szánt villamosok közül ilyen típust még sehová sem szállí­tott a mamutcég. Deák úgy fogalmazott: feltételezi, hogy a városvezetés a háttér­ben, sutyiban állapodott meg a Siemens­szel. Közölte, hogy Atkári János SZDSZ- es főpolgármester-helyettes hazudik, ami­kor azt állítja, a módosított feltételek meg­felelnek az eredeti tenderkiírásnak. Atkári jelezte, beperli az MKDSZ-es politikust. A villamostender körüli vitában ekkor következett Zsinka László, a MIÉP frak­cióvezetője, és szakmapolitikai alapokon szólította fel az illetékeseket az ügy követ­kezményeinek vállalására. Erőteljesen ne­hezményezte: többszörös felszólítás után végre kiderült, hogy nem tíz, hanem har­minc százalék előleget fizetett 11 hónapja a főváros a német cégnek, s ez nettó 12 mil­liárd forinttal csökkentette a fővárosi büdzsét. Aba Botond beszámolójával kapcsolato­san rámutatott: a BKV vezérigazgatója megjelölt négy német várost, ahol a Buda­pestre szánt villamosok prototípusát már üzembe helyezték, csakhogy ezek négy, s nem hat részből álló szerelvények, ame­lyek jelentős csúszással a fővárosba kerül­nének. Idén már a fővárosi lakosok hasz­nálatba vehették volna a tömegközlekedé­si eszközöket, de az ügy jelenlegi állása sze­rint csak 2006 első negyedévében történik meg az első szállítás, és­ a meghatározott szerelvényszám az eredeti, 2006-os dátum helyett 2007-ben juthat el Budapestre. Fogalmazási kérdéseket is felvetve Zsin­ka közölte: a Fővárosi Közgyűlés Atkári János főpolgármester-helyettes: Javaslat a villamosjármű-fejlesztés beruházási enge­dély okirat módosítására című előterjesz­tést tárgyalta, ami valójában a korábbi szerződés átalakítását takarja. (év) 2004. július 1.

Next