Magyar Fórum, 2004. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
2004-07-01 / 26. szám
2004. július 1. Manapság errefelé nincsenek demokraták, valódiak. Csak olyanok vannak, akik állítják magukról, de a valódi tetteik közelben sem járnak hozzá. Történt ugyanis, hogy az EU államfői tanácsa, amelyben a tagországok első számú vezetői képviselik az országokat, elfogadta az EU új alkotmányszerződését. Részünkről, bár felhatalmazásunk és megkérdezésünk nélkül, a tervezetet a kormányfő írta alá. Az is igaz persze, hogy a többi tagállamok polgárait sem kérdezték meg erről a szerződésről, mi több, beleértve a hazai közvéleményt is, senki, semmit sem tud erről az iratról. A tájékoztató eszközök legfeljebb semmitmondó szlogeneket puffogtatnak. Jelen pillanatban hiteles fordítás hiányában az sem tudható, mi is lett a végső megállapodás. A magyar ellenzék felkent vezére ebben a helyzetben arról kezdett el keseregni az egyik nyilatkozatában, hogy sajnos legalább három országban népszavazás fog dönteni erről a szerződésről, és ez elhúzhatja a törvénybeiktatási folyamatot, és késhet a hatályba léptetése. Ezzel a pragmatikusnak tűnő kesergéssel nem az a baj, hogy egy számunkra fontos új lehetőség késése miatt emelt szót, hanem az, hogy a kesergő sokkal fontosabbnak tartja az EU-t, mint a mi szuverenitásunkat, a kereszténységet, a nemzeti kisebbségek helyzetét. Ez az alkotmányszöveg, amelyben még csak említés sem történhetett Európa keresztény gyökereire, ez az, amelyik egy cseppet sem védi a nemzeti kisebbségeket, ez az, amelyik alapján a szavazati arányok a kárunkra változnak, ez az, amelyik szerint szinte minden területen megszűnnek a tagállamok vétólehetőségei, azaz mindent a többség dönt el, függetlenül attól, hogy az az egyes országoknak jó vagy rossz. Ennek az alkotmánynak a bevezetését sürgeti Orbán Viktor. A mai jogrendünk szerint a parlamentben az alkotmány módosításához a képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Nyilvánvaló, hogy egy új alkotmány meghozatalához úgyszintén, és ez milyen régen nem történik meg, mert soha sincsen meg a szükséges többség. Erre jön ez az EU-alkotmány és felülírja a mienket, ugyanis minden nemzetközi szerződés a jelenleg hatályos törvények értelmében előzi a hazai jogot. E szerint a magyar alkotmányt előzi az EU alkotmánya. Itt jön a demokrácia igazi válsága, mivel a nemzetközi szerződés kihirdetéséről szóló szerződés elfogadásához elegendő a képviselők fele. Persze afelől nincsen kétségem, hogy a parlament egy emberként, ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogja megszavazni a kihirdetési törvényt, mint minden rendes csatlós államban szokás, vagy mint ezt a szocializmusban megszokták. A baj csak az, hogy ez nem demokrácia! Szerintem a magyar alkotmányt felülíró új elfogadásához ennél sokkal nagyobb legitimáció, azaz elfogadottság, népi hozzájárulás kell. A magyar parlament pártjainak kellene, ha demokraták lennének, olyan törvényt hozni, hogy erről az új EU-alkotmányról népszavazás döntsön. Itt most már nem a csatlakozásról kell dönteni, ez a döntés annál is sokkal súlyosabb. Olyan népszavazás kell, amelynek során valódi felvilágosítás történik. Az állampolgár, ha kíváncsi rá, teljes egészében megismerheti a szövegét ennek az alkotmánynak, mert lefordítják, és közzéteszik. Ez már nem olyan, mint a csatlakozási feltételrendszer, ez egy olyan jogszabály, amely a mindennapjainkat közvetlenül is befolyásolja. Ezért írtam a bevezetőben, hogy errefelé nincsenek demokraták, még az ellenzék sem akarja, hogy a kérdésben valódi demokratikus, népi döntés legyen, csak nem attól félnek, hogy az agymosott, „Való világ”-gal elkábított nép ráébred valós érdekeire, és nem hajtja önként nyaktiló alá a fejét. Ezt, hogy az EU nem demokratikus intézmény, eddig is tudtuk, azt is, hogy a csatlakozási népszavazásnál az ellenzék hangját elnémították, amennyire tudták. Tizenhét százalék így is nemet mondott, és azóta egyre több rossz dolog derül ki, egyre több hátrányról számol be a sajtó, ezért azután kétséges lenne az alkotmány megszavazása. Megjegyzem, nem történik semmi, ha ez az alkotmány nem lép érvénybe, mert csak akkor vezethetik be, ha mindenki, azaz minden tagállam elfogadja, és törvénybe iktatja. Erre van is határidő: 2006. január 1. Ha a tagállamok közül akár csak egy is ellene voksol, nem lép érvénybe, márpedig ez könnyen meglehet, hiszen Angliában is népszavazás lesz, ők pedig igencsak ellenzik, ezért mondom, nálunk is népszavazás kell. Addig nem lesz hazánkban valódi demokrácia, ameddig a legfontosabb kérdések háttéralkukban, a közvélemény kizárásával jönnek létre. Csak az a párt nevezheti magát demokratának, amelyik a népszavazást akarja, és van ereje a nemzetközi nyomás ellenére azt ki is írni. Csurka Endre Errefelé Magyar ForiíM Magyar Forum A szerkesztőbizottság elnöke: CSURKA ISTVÁN Főszerkesztő: VARGA IMRE Szerkesztőség: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 3. Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1591 Telefon és telefax: 218-0783 Telefon: 218-0785 E-mail: magyarforum@axelero.hu Nyomdai előállítás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Matolcsy Miklós vezérigazgató Internet: www.szikralapnyomda.hu E-mail: *-adia. infonszikralapnyomda.hu B-média Kft. Felelős kiadó: B-média Kft. Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Irodában (1089 Budapest, VIII. Orczy tér 1. Telefon: 303-3441,303- 3442, fax: 303-3440, levélcím: 1990 Budapest, Orczy tér 1.), ezenkívül Budapesten a Hírlap-előfizetési és Elektronikus Posta Igazgatóság kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a postahivatalokban. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: HIRKER Rt., NH Rt. és regionális részvénytársaságok, Kiadói Lapterjesztő Kft., Gondos Bt. HU ISSN 0865-3909 Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 4. Telefon és telefax: 215-8795 www.magyarfomm.hu 3 Boross Péter és a II. kerületi MDF Alighanem az ország egyik legnagyobb MDF-es szervezete működött a Rózsadombon, a II. kerületben. Hajdanán ezerkettőszáz tagot számláltak. Ma ötszáznyian vannak. Nagy nevek és tisztségviselők kerültek ki a rózsadombi szervezetből. Innen indult Balsai István, az első kormány igazságügyi minisztere. Csóti György nagykövet. Bánffy György színművész. Zsigmond Attila, a későbbi MDNP szóvivője. Itt vált MDF-taggá Boross Péter, az egykori miniszterelnök. Egyszóval nagy erők éltek itt, az MDF-ben. Az első idők után, amikor egy sértődés okán a kerületi elnök lemondott, az ügyek intézését Szurdoki János vette kézbe, aki tíz éve töretlenül szolgálta az MDF-et, és vezette a kerületi szervezetet. Nem volt itt baj sosem. Élték a mozgalmi életet. A Széna téren méltó 56-os emlékparkot alakítottak ki. A kereskedelmi központok, a Mammutok építése sem tüntette el az egykori Széna tériek emlékét. Legendás hely ez, ide zarándokoltak az október huszonharmadikábon és március tizenötödikében az MDF-esek. Itt jelent meg több alkalommal a nagy nyilvánosság előtt Dávid Ibolya elnök asszony is. A pártszövetség jegyében itt szerepelt együtt korábban Dávid Ibolya és Orbán Viktor. Aztán múltak az évek. Az utóbbi időben többször morgolódtak a II. kerületiek az MDF elnökének sajátos megnyilvánulásai miatt. De ebből még nem született baj, a II. kerületi rendezvényeken több alkalommal megjelenő Dávid Ibolya kibeszélte az ügyeket zárt ajtók mögött. A lényeg az, hogy az MDF II. kerületi szervezete mindig parlamentbe szavazta a kerület képviselőjelöltjeit. Hagyományos MDF-es fellegvár volt ez. Boross Péter is rendre megjelent a kerületi rendezvényeken. A baj az európai uniós parlamenti választások MDF-es kampánynyitóján történt. Dávid Ibolya ugyanis kijelentette: „a felszínen látványosan egymást marcangoló, az országot szétszakító viaskodások, a háttérben nemtelen alkuk, keresztapák cinikus kézfogása tapasztalható.” Majd az elnök asszony egy bizonyos könyv megállapítására hivatkozva kijelentette, a két nagy párt 70-30%-os részarányban osztozkodik állami pénzeken attól függően, ki van kormányon. Dávid állítását nem cáfolták, nem is igazolták, ott maradt a legendák világában, és ez a legenda a magyar politikai életben elindult a maga önálló útján. A II. kerületiek hűséges szövetségesnek tekintik magukat a Fidesszel, ám váltig állítják, ők sosem adnák fel önállóságukat. Szurdoki János kerületi elnök ezt e sorok írójának többször kijelentette: Dávid Ibolya kijelentésével sérült a szövetségi barátság, ezért Szurdoki János, dr. Balsai Istvánné és még az elnökség egy harmadik tagja etikai vizsgálatot kezdeményezett a párt elnöke ellen. Rubovszky András az etikai vizsgálatot elutasította, mondván, politikai állásfoglalás etikailag nem vizsgálható. Június 13-án az MDF a győztes pártok közé került. A 24 európai parlamenti helyből egyet megszerzett. A választás másnapján a győztes pártban feltörtek az indulatok. A II. kerület bűnéül rótta fel a budapesti választmányt - amely Szurdoki Jánost delegálta az országos választmányba -, hogy a 450 fős tagság csak 450 vagy 440 ajánlószelvényt gyűjtött. Azt is bűnéül rótták fel a II. kerületi szervezetnek, hogy a Fidesz-petíciós aláírásgyűjtő ívet köröztek a kerület pártirodájában. Végül a II. kerületi szervezetnek bűne volt, hogy etikai eljárást kezdeményezett Dávid Ibolya ellen. Az MDF, mármint a kerületi MDF bűneit nem minősítem. Magukért beszélnek. Az európai parlamenti választásokat követően Boross Péter, a volt kerületi elnök és még nyolcan, tehát a 450 fős tagságból 10 párttag kérte az országos hatáskörű szervet, hogy az MDF II. kerületi szervezetét oszlassák fel. Boross Péter kezdeményezése sikerrel járt. A kerületi szervezetet a párt alapszabályával ellentétesen feloszlatták. Alapszabályszerűen akkor jártak volna el, ha először figyelmeztetésben részesítik Szurdoki János kerületi elnököt és a kerület elnökségét, majd ezt követően három hónapos türelmi idő után lett volna szabályos - abban az esetben, ha a figyelmeztetés eredménytelen maradt volna a feloszlatási eljárást kezdeményezni. Itt tart most az MDF a II. kerületben, a Rózsadombon. Szurdoki János szerint, amikor az MDNP kivált az MDF-ből, akkor a tisztségviselők, a rangot viselő emberek távoztak a pártból, a tagság érintetlen maradt. Most nem tudja senki, hogy mi lesz. A II. kerületiek nem tekintik lezártnak az ügyet. Az MDF vezérkara és Boross Péter viszont igen. Az ügynek közvetlen folytatása, hogy lemondott az MDF etikai bizottságának elnöke, Rubovszky András. Lemondásának indoka: az MDF- en belül megindult folyamatok és az ennek kapcsán várható etikai és fegyelmi ügyek. Rubovszky András ezekben nem hajlandó részt venni. Rubovszky lemondásának közvetlen oka, a párt II. kerületi szervezetének alapszabály-ellenes feloszlatása. A II. kerületi szervezet feloszlatásával egyetértett dr. Csáky András, a választmány elnöke is, hisz az ő elnöklése alatt menesztették az országos választmányból a felsorolt három ok miatt Szurdoki János kerületi elnököt. Az MDF II. kerületi botrányát követően jelentette be Font Sándor, az MDF országgyűlési képviselője, hogy 13 frakciótag megalakította a lakiteleki fórumot. A lakiteleki fórum - az MDF-et a párt elnökének említése nélkül - vissza akarja vezetni a pártot az alapeszmékhez, a nemzeti és a keresztény elvekhez. A lakiteleki fórum megalakulásával a hírek szerint egyetért Bíró Zoltán, Für Lajos és Lezsák Sándor, a MDF három egykori elnöke is. A tizenhármak és a három egykori elnök közös szereplése újabb fejtörésre ad okot. Győri Béla