Magyar Fórum, 2004. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

2004-07-01 / 26. szám

2004. július 1. Manapság errefelé nincsenek demokraták, valódiak. Csak olyanok vannak, akik állít­ják magukról, de a valódi tetteik közelben sem járnak hozzá. Történt ugyanis, hogy az EU államfői tanácsa, amelyben a tagorszá­gok első számú vezetői képviselik az orszá­gokat, elfogadta az EU új alkotmányszerző­dését. Részünkről, bár felhatalmazásunk és megkérdezésünk nélkül, a tervezetet a kor­mányfő írta alá. Az is igaz persze, hogy a többi tagállamok polgárait sem kérdezték meg erről a szerződésről, mi több, beleértve a hazai közvéleményt is, senki, semmit sem tud erről az iratról. A tájékoztató eszközök legfeljebb semmitmondó szlogeneket puf­­fogtatnak. Jelen pillanatban hiteles fordítás hiányában az sem tudható, mi is lett a végső megállapodás. A magyar ellenzék felkent vezére ebben a helyzetben arról kezdett el keseregni az egyik nyilatkozatában, hogy sajnos legalább három országban népszavazás fog dönteni erről a szerződésről, és ez elhúzhatja a törvénybeik­tatási folyamatot, és késhet a hatályba lépte­tése. Ezzel a pragmatikusnak tűnő kesergés­­sel nem az a baj, hogy egy számunkra fontos új lehetőség késése miatt emelt szót, hanem az, hogy a kesergő sokkal fontosabbnak tartja az EU-t, mint a mi szuverenitásunkat, a ke­reszténységet, a nemzeti kisebbségek helyze­tét. Ez az alkotmányszöveg, amelyben még csak említés sem történhetett Európa keresz­tény gyökereire, ez az, amelyik egy cseppet sem védi a nemzeti kisebbségeket, ez az, ame­lyik alapján a szavazati arányok a kárunkra változnak, ez az, amelyik szerint szinte min­den területen megszűnnek a tagállamok vé­tólehetőségei, azaz mindent a többség dönt el, függetlenül attól, hogy az az egyes orszá­goknak jó vagy rossz. Ennek az alkotmánynak a bevezetését sürgeti Orbán Viktor. A mai jogrendünk szerint a parlament­ben az alkotmány módosításához a képvise­lők kétharmadának szavazata szükséges. Nyilvánvaló, hogy egy új alkotmány meg­hozatalához úgyszintén, és ez milyen régen nem történik meg, mert soha sincsen meg a szükséges többség. Erre jön ez az EU-alkot­­mány és felülírja a mienket, ugyanis min­den nemzetközi szerződés a jelenleg hatá­lyos törvények értelmében előzi a hazai jo­got. E szerint a magyar alkotmányt előzi az EU alkotmánya. Itt jön a demokrácia igazi válsága, mivel a nemzetközi szerződés ki­hirdetéséről szóló szerződés elfogadásához elegendő a képviselők fele. Persze afelől nincsen kétségem, hogy a parlament egy emberként, ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogja megszavazni a kihirdetési tör­vényt, mint minden rendes csatlós állam­ban szokás, vagy mint ezt a szocializmusban megszokták. A baj csak az, hogy ez nem demokrácia! Szerintem a magyar alkotmányt felülíró új elfogadásához ennél sokkal nagyobb legiti­máció, azaz elfogadottság, népi hozzájáru­lás kell. A magyar parlament pártjainak kel­lene, ha demokraták lennének, olyan tör­vényt hozni, hogy erről az új EU-alkot­­mányról népszavazás döntsön. Itt most már nem a csatlakozásról kell dönteni, ez a dön­tés annál is sokkal súlyosabb. Olyan nép­szavazás kell, amelynek során valódi felvilá­gosítás történik. Az állampolgár, ha kíván­csi rá, teljes egészében megismerheti a szö­vegét ennek az alkotmánynak, mert lefor­dítják, és közzéteszik. Ez már nem olyan, mint a csatlakozási feltételrendszer, ez egy olyan jogszabály, amely a mindennapjain­kat közvetlenül is befolyásolja. Ezért írtam a bevezetőben, hogy errefelé nincsenek de­mokraták, még az ellenzék sem akarja, hogy a kérdésben valódi demokratikus, népi dön­tés legyen, csak nem attól félnek, hogy az agymosott, „Való világ”-gal elkábított nép ráébred valós érdekeire, és nem hajtja ön­ként nyaktiló alá a fejét. Ezt, hogy az EU nem demokratikus intézmény, eddig is tud­tuk, azt is, hogy a csatlakozási népszava­zásnál az ellenzék hangját elnémították, amennyire tudták. Tizenhét százalék így is nemet mondott, és azóta egyre több rossz dolog derül ki, egyre több hátrányról szá­mol be a sajtó, ezért azután kétséges lenne az alkotmány megszavazása. Megjegyzem, nem történik semmi, ha ez az alkotmány nem lép érvénybe, mert csak akkor vezet­hetik be, ha mindenki, azaz minden tagál­lam elfogadja, és törvénybe iktatja. Erre van is határidő: 2006. január 1. Ha a tagál­lamok közül akár csak egy is ellene voksol, nem lép érvénybe, márpedig ez könnyen meglehet, hiszen Angliában is népszavazás lesz, ők pedig igencsak ellenzik, ezért mon­dom, nálunk is népszavazás kell. Addig nem lesz hazánkban valódi demokrácia, ameddig a legfontosabb kérdések háttéral­kukban, a közvélemény kizárásával jönnek létre. Csak az a párt nevezheti magát de­mokratának, amelyik a népszavazást akar­ja, és van ereje a nemzetközi nyomás elle­nére azt ki is írni. Csurka Endre Errefelé Magyar ForiíM Magyar Foru­m A szerkesztőbizottság elnöke: CSURKA ISTVÁN Főszerkesztő: VARGA IMRE Szerkesztőség: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 3. Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1591 Telefon és telefax: 218-0783 Telefon: 218-0785 E-mail: magyarforum@axelero.hu Nyomdai előállítás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Matolcsy Miklós vezérigazgató Internet: www.szikralapnyomda.hu E-mail: *-adia. infon­szikralapnyomda.hu B-média Kft. Felelős kiadó: B-média Kft. Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Irodá­ban (1089 Budapest, VIII. Orczy tér 1. Telefon: 303-3441,303- 3442, fax: 303-3440, levélcím: 1990 Budapest, Orczy tér 1.), ezenkívül Budapesten a Hírlap-előfizetési és Elektronikus Posta Igazgatóság kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a posta­­hivatalokban. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvá­sárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: HIRKER Rt., NH Rt. és regionális részvénytársaságok, Kiadói Lapterjesztő Kft., Gondos Bt. HU ISSN 0865-3909 Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 4. Telefon és telefax: 215-8795 www.magyarfomm.hu 3 Boross Péter és a II. kerületi MDF Alighanem az ország egyik legnagyobb MDF-es szervezete működött a Rózsa­dombon, a II. kerületben. Hajdanán ezer­­kettőszáz tagot számláltak. Ma ötszáznyi­­an vannak. Nagy nevek és tisztségviselők kerültek ki a rózsadombi szervezetből. In­nen indult Balsai István, az első kormány igazságügyi minisztere. Csóti György nagykövet. Bánffy György színművész. Zsigmond Attila, a későbbi MDNP szó­vivője. Itt vált MDF-taggá Boross Péter, az egykori miniszterelnök. Egyszóval nagy erők éltek itt, az MDF-ben. Az első idők után, amikor egy sértődés okán a ke­rületi elnök lemondott, az ügyek intézését Szurdoki János vette kézbe, aki tíz éve tö­retlenül szolgálta az MDF-et, és vezette a kerületi szervezetet. Nem volt itt baj so­sem. Élték a mozgalmi életet. A Széna té­ren méltó 56-os emlékparkot alakítottak ki. A kereskedelmi központok, a Mammu­­tok építése sem tüntette el az egykori Szé­na tériek emlékét. Legendás hely ez, ide zarándokoltak az október huszonharma­­dikábon és március tizenötödikében az MDF-esek. Itt jelent meg több alkalom­mal a nagy nyilvánosság előtt Dávid Ibo­lya elnök asszony is. A pártszövetség je­gyében itt szerepelt együtt korábban Dá­vid Ibolya és Orbán Viktor. Aztán múltak az évek. Az utóbbi időben többször mor­golódtak a II. kerületiek az MDF elnöké­nek sajátos megnyilvánulásai miatt. De ebből még nem született baj, a II. kerületi rendezvényeken több alkalommal megje­lenő Dávid Ibolya kibeszélte az ügyeket zárt ajtók mögött. A lényeg az, hogy az MDF II. kerületi szervezete mindig parla­mentbe szavazta a kerület képviselőjelölt­jeit. Hagyományos MDF-es fellegvár volt ez. Boross Péter is rendre megjelent a ke­rületi rendezvényeken. A baj az európai uniós parlamenti vá­lasztások MDF-es kampánynyitóján tör­tént. Dávid Ibolya ugyanis kijelentette: „a felszínen látványosan egymást marcan­goló, az országot szétszakító viaskodások, a háttérben nemtelen alkuk, keresztapák cinikus kézfogása tapasztalható.” Majd az elnök asszony egy bizonyos könyv megál­lapítására hivatkozva kijelentette, a két nagy párt 70-30%-os részarányban osztoz­kodik állami pénzeken attól függően, ki van kormányon. Dávid állítását nem cá­folták, nem is igazolták, ott maradt a le­gendák világában, és ez a legenda a magyar politikai életben elindult a maga önálló útján. A II. kerületiek hűséges szövetsé­gesnek tekintik magukat a Fidesszel, ám váltig állítják, ők sosem adnák fel önálló­ságukat. Szurdoki János kerületi elnök ezt e sorok írójának többször kijelentette: Dá­vid Ibolya kijelentésével sérült a szövetsé­gi barátság, ezért Szurdoki János, dr. Bal­sai Istvánné és még az elnökség egy har­madik tagja etikai vizsgálatot kezdemé­nyezett a párt elnöke ellen. Rubovszky András az etikai vizsgálatot elutasította, mondván, politikai állásfoglalás etikailag nem vizsgálható. Június 13-án az MDF a győztes pártok közé került. A 24 európai parlamenti hely­ből egyet megszerzett. A választás más­napján a győztes pártban feltörtek az in­dulatok. A II. kerület bűnéül rótta fel a budapesti választmányt - amely Szurdoki Jánost delegálta az országos választmány­ba -, hogy a 450 fős tagság csak 450 vagy 440 ajánlószelvényt gyűjtött. Azt is bűné­ül rótták fel a II. kerületi szervezetnek, hogy a Fidesz-petíciós aláírásgyűjtő ívet köröztek a kerület pártirodájában. Végül a II. kerületi szervezetnek bűne volt, hogy etikai eljárást kezdeményezett Dávid Ibo­lya ellen. Az MDF, mármint a kerületi MDF bűneit nem minősítem. Magukért beszélnek. Az európai parlamenti válasz­tásokat követően Boross Péter, a volt ke­rületi elnök és még nyolcan, tehát a 450 fős tagságból 10 párttag kérte az országos hatáskörű szervet, hogy az MDF II. kerü­leti szervezetét oszlassák fel. Boross Péter kezdeményezése sikerrel járt. A kerületi szervezetet a párt alapszabályával ellenté­tesen feloszlatták. Alapszabályszerűen ak­kor jártak volna el, ha először figyelmez­tetésben részesítik Szurdoki János kerü­leti elnököt és a kerület elnökségét, majd ezt követően három hónapos türelmi idő után lett volna szabályos - abban az eset­ben, ha a figyelmeztetés eredménytelen maradt volna­­ a feloszlatási eljárást kez­deményezni. Itt tart most az MDF a II. ke­rületben, a Rózsadombon. Szurdoki János szerint, amikor az MDNP kivált az MDF-ből, akkor a tisztségviselők, a rangot vise­lő emberek távoztak a pártból, a tagság érintetlen maradt. Most nem tudja senki, hogy mi lesz. A II. kerületiek nem tekintik lezártnak az ügyet. Az MDF vezérkara és Boross Péter viszont igen. Az ügynek köz­vetlen folytatása, hogy lemondott az MDF etikai bizottságának elnöke, Rubovszky András. Lemondásának indoka: az MDF- en belül megindult folyamatok és az en­nek kapcsán várható etikai és fegyelmi ügyek. Rubovszky András ezekben nem hajlandó részt venni. Rubovszky lemon­dásának közvetlen oka, a párt II. kerületi szervezetének alapszabály-ellenes felosz­latása. A II. kerületi szervezet feloszlatásá­val egyetértett dr. Csáky András, a választ­mány elnöke is, hisz az ő elnöklése alatt menesztették az országos választmányból a felsorolt három ok miatt Szurdoki János kerületi elnököt. Az MDF II. kerületi botrányát követő­en jelentette be Font Sándor, az MDF or­szággyűlési képviselője, hogy 13 frakció­tag megalakította a lakiteleki fórumot. A lakiteleki fórum - az MDF-et a párt elnö­kének említése nélkül - vissza akarja ve­zetni a pártot az alapeszmékhez, a nemze­ti és a keresztény elvekhez. A lakiteleki fó­rum megalakulásával a hírek szerint egyetért Bíró Zoltán, Für Lajos és Lezsák Sándor, a MDF három egykori elnöke is. A tizenhármak és a három egykori elnök közös szereplése újabb fejtörésre ad okot. Győri Béla

Next