Magyar Fórum, 2011. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
2011-06-30 / 26. szám
7 www.magyarforum.hu ^ 247 FORINT------------XXIII. évfolyam, 26. szám KÖZÉLETI HETILAP 2011. június 30. „Nincs más testvérem, csak magyar. Ha virrasztok, miatta állok poszton, csak tőle kérek kenyeret s csak ő, kivel a kenyeret megosztom” (Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus) Vegyeskereskedés? Kénytelen vagyok a szerkesztőség, saját lapom belső ügyeivel foglalkozni, ami nehezemre esik, mert ízlésem ellen való. Történt, hogy egyes munkatársak aligha merő rosszindulatból, inkább végiggondolatlanságból és sajtószabadság libidójuk felsimogatása céljából a lap fővonalával, az általam általában a második oldalon kifejtett nézetekkel és a kétharmados rendszerváltozás segítése érdekében leírtak ellenében léptek színre, vagy akartak fejtegetéseket megjelentetni. Ezt nem engedem meg. A Magyar Fórum, amíg vagyok, nem lesz vegyeskereskedés. Van a piacon sajnos elég ilyen lap, műsor, áru és dugáru. Minek növelné számukat az a lap, amely éppen a liberális, nem magyar érdekű hegemónia ellenében született és sok vihart, megszüntetési kísérletet kiállt és most is ki van téve a múlt heti cikkemben megírt maszkil támadásoknak.(„Hány maszkil van az államgépezetben?”) Innen már közüggyé magasodik ez a kis írás. Történt ugyanis, hogy a telefontársaság, amelynek flottaelőfizetői vagyunk, díjtartozás címén lezárta és csak erőteljes fellépésre és a bizonyításra kapcsolta vissza a mobiltelefonjainkat. Éppen most, amikor a fenti kérdés elhangzott, s amikor a szerkesztőségi viszály híre némi visszhangot keltett. Ilyesmi már máskor is előfordult, volt rá eset, hogy valóban kimaradt figyelmetlenség miatt a díjfizetés, olyan azonban sokkal gyakrabban esett meg, hogy a lapban megjelentek, vagy a Hősök terei tömeggyűlésen elhangzottak erősebb csapást mértek az idegenszívű hatalomra, a megszállókra, s ezek azonnal rámüzentek. Ezeket az eseteket én itt nem tettem szóvá, nehogy összesküvés-elmélet mániámat, antiszemitizmusom vádját még üldözési mánia betegségének fennforgásával is erősítsem. Most azonban a dolog annyira nyilvánvaló, hogy nem bujkálok vele tovább. Állításom a következő: az elmúlt húsz, harminc, negyven évben, jelesül 1982 óta, az IMF-be való belépésünk óta létezik, dolgozik, megfigyeléseket gyűjt, lehallgat, személyi dossziékat nyit és hatos kartonokat válogat egy rejtett központ. Vállalatokba rejtve, bankokba rejtve, orvosi műszergyártásba rejtve, gyógyszergyárakba és plázákba rejtve betelepült ide egy idegen megfigyelő szervezet, amely aztán felkarolta a volt SZDSZ-t és átadta számára az információk egy részét, majd ez az egész támogatás átkerült az MSZP egy részlegébe is, és ez a szervezet minden erejével Magyarország megszállásán dolgozik. Ehhez pedig a magyar értelmiség kiszekírozása és ezen keresztül a népjóléti politika megakadályozása szükséges. Mert a népet a nélkülözések fenntartásával, a nemzeti érzelmű középréteget, értelmiséget fenyegetésekkel, idegesítéssel lehet kiüldözni a hazából. Ezek először átvilágították egész gazdasági életünket, kataszter van a kezükben és mindenkiről tudnak mindent, arról nem is beszélve, hogy látnak is mindent. Itt egy idegen megfigyelő hálózatnak, lehallgatásnak és számítógépes rögzítésnek kell működnie, másként elképzelhetetlen ez a naprakészség. Miért mindig akkor kapom ezeket a gyengéd díjtartozási figyelmeztetéseket telefontársaságtól, villanyszolgáltatótól, bíróságtól, végrehajtótól, amikor kicsit nagyobbat lépek? Hogyan lehet az, hogy van ez a kis konfliktus a Magyar Fórumban és észlelik, hogy nem engedek vegyeskereskedést és mindjárt kapok egy letiltást díjtartozás miatt, ami nincs. Hogyan? Miért vesztettem eddig el következetesen minden pert, amit Demszky, Boros Béla, (Torgyán József Romániából érkezett balkeze), majd maga Torgyán, s végül Bolgár György indított ellenem személyiségi jogaik megsértése miatt, amelynek eredményeként hosszú évek óta nyugdíjam felét elviszi számukra végrehajtó? Mert ez a jogállam? Holott emberi jogsértéseim egyike példának okáért az a tény volt, hogy a múlt rendszerben a külföldi tudósítónak szükségképpen állambiztonsági kihelyezett fülnek kellett lennie. Ezt a tényt ma már az érintettek is elismerik, nekem azonban a bizonyítás lehetősége sem adatott meg, nem képezvén a per tárgyát. Egy eset lehet véletlen műve, kettő adminisztrációs tévedés, de egy politikai megnyilvánuláshoz kötött sorozat már csak egy ellenséges központ műve lehet. Ül egy-két bizalmi helyen akármelyik külföldi társaságban, egy nagyon jó kolléga, aki még azt is el tudja érni, hogy amikor a közbelépésre a flottát visszakapcsolják, három vonalat, a Papolczy Gizelláét, az enyémet és még egyet ne kapcsoljanak vissza, csak jóval később, éjfélkor. Az eset előtt a közönséges munkatársak is értetlenül álltak. Én nem félreérthetetlen üzenetet akartak küldeni. Tudom, hogy ilyesmiben nem csak nekem van részem. Ma sok embert, aki útjukban van, zaklatnak, mégpedig a legkülönfélébb módon. Például valutaalapú hitelezéssel, évek óta, ügyesen, következetesen, ami egyébként bűncselekmény, úgy, ahogy van. Olyanokat is hátráltatnak, akik politizálni sem akarnak, csak jutni egyről a kettőre a hazájukban. Valakik elfektetik a pályázatukat, úgy látszik, mintha a kormány tenné, pedig egy beültetett vírus teszi, egy jómodorú, készséges polgártárs, akiről csak azt nem tudja senki, hogy megbízott. Nem jön meg a pénz, nem fizet a fő, és alvállalkozó, a libatenyésztőket öngyilkosságba hajszolja a Wallis Rt., és az emberek csak állnak és sopánkodnak. Gyűlik a méreg a kormány ellen, mert ugyan mi ellen gyűljék, amikor az okozó rejtve van. Az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy ez a titkos szerveződés sokkal előbb elkezdődött, mint a rendszerváltás. Aztán a rendszerváltó kormányok még ki is szolgáltattak az auditáló világcégeknek, azaz ennek a központnak minden nemzetgazdasági adatot. Az auditáló cégek meg szépen eltűntek. De a beültetettek ittmaradtak -akár szélsőjobboldalinak maszkírozva magukat. A leleplezett nagy ügy, a sukorói telekpanama és más kaszinóépítési szándékok, a belvárosi óriáspalota terve és töméntelen lakópark, az ismeretlen célú városképrontó beruházások, és az új államot érő rettenetes, külföldi és belföldi támadások magukért beszélnek. Bizony, packáznak velünk. Azt akarják, hogy forduljunk a kormány ellen. Szeretnék, hogy szakadjon el bennünk a húr, menjünk fejjel a falnak és ne állítsuk meg a népességfogyást, a haza visszaszerzését, hogy mielőbb ürüljön ki az ország. A kormány tett lépéseket, amelyek bőszítik ezt az idegen központot, de ha belülről kezdenének nyílt támadásba, lelepleződnének. A lelepleződés a haláluk. Ezért jönnek a díjtartozással. Ezeket a módszereket, ezt a gonoszságot mi sohasem fogjuk megérteni. Követni sem tudjuk, el sem hisszük. Pedig itt van köztünk, s arra kell ügyelnünk, belénk, a lelkünkbe ne kerüljön. Ezért nem nyitok vegyeskereskedést. Csurka István A TARTALOMBÓL Karinthy Ferencre emlékezünk születésének 90. évfordulóján Gyarmati Dezső: Cini, az életmentő Weeber Tibor alpolgármester az újjászülető Kőbányáról Köcse Tibor polgármester: Napkorona-bajnok lett Nagypáli Tóth Béla szobrászművész, a „Kincsem” alkotója