Magyar Fórum, 2011. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

2011-07-07 / 27. szám

2011. július 7. EMBERFOGÁS­ ­ Nem is értem, minek kellett ide­hívni a kínai miniszterelnököt, ha nem lett olcsóbb, se a kávé, se a cso­koládé, de még a fehérnemű sem. Erre a véleményre mind a hár­man felkapták a fejüket a borozó­ban, ahová Otcsenás Péter péntek délutánonként be szokott nézni „egy, maximum két üveg barna sörre”. Megvásárolhatta volna a boltban is. Anyagilag még valamivel jobban is járt volna. Csakhogy akkor nem lehetett volna részese a FellTáma­­dunk! nevű italboltban poharazga­­tó barátai eszmecseréjének, mely mindig érintette a közelmúlt aktuá­lis kérdéseit, különös tekintettel a Fradi labdarúgóinak szereplésére. Mikor belépett, Hörcsög csapost a megszokott pozícióban találta, a pultnak dőlve, éppen törülgette a poharakat. Bódi Dani pedig az ab­lakon kitekintve, kissé elmélázva fejben írta nagyszabású regényét, melynek cselekménye szervesen kap­csolódik az FTC labdarúgó-szak­osztályának múltjához, különös­képpen Varga Zoltán, Albert Fló­rián és Novák Dezső személyéhez, néha egy-egy gondolatot beleírt az előtte fekvő jegyzetblokkba, majd ennek örömére töltött poharába vörös bort a fél literes kis korsóból. A többi törzsvendég még úton volt, csak egy rossz arcú ismeretlen támasztotta az asztalt Bódi Dani­val szemben. Sohasem látták még errefelé. A hírlapíró érkezésekor az idegen még csöndesen álldogált, valószínűleg a bevezetőben idézett mondatát fogalmazta, az arca leg­alábbis hihetetlen szellemi erőfe­szítésről árulkodott. Ha Rodin lát­ja, biztos, hogy nem róla mintázza világhírű szobrát, melyhez az is­meretlen vendég legfeljebb abból a szempontból volt hasonlatos, hogy állát a tenyerébe támasztotta, egyéb­iránt nyugodtan megállapíthatjuk: kimondottan ostoba tekintettel verte meg a természet, szóval nem az a fajta volt, akivel szívesen eldis­kurál az ember. Otcsenás Péter kezet fogott a ba­rátaival.­­ „Dzsóluíz?” - kérdezte Hörcsög, mire a hírlapíró bólintott. Otcsenás a legendás néger nehéz­súlyú bokszoló, Joe Louis, „a barna bombázó” iránti tisztelet nyomán így nevezte a Dréher Bak sört. Az ablaknál Bódi Dani tréfásan elengedett egy jobb egyenest a leve­gőbe, már várta, hogy Péter odate­lepedjen hozzá, mióta a hírlapíró egy vidéki esküvőn elszakította a térdszalagját, ritkán tette tisztele­tét errefelé. - Hogy vagy, Otcsenás? - kérdez­te Dani. - Úgy érzem magam, mint Over­dose - felelte Péter. - Néha rekord­idő alatt teszem meg a távot, más­kor meg kripli vagyok. A hírlapíró lehajolt, hogy meg­igazítsa térdrögzítőjét, mely ter­mészetesen zöld színű volt, fehér tépőszalaggal. (A gyógyászati se­gédboltban kék-fehéret akartak ad­ni, de Otcsenás Péter azt mondta, hogy nincs az a pénz, amiért azt a lábára húzná, így kénytelenek vol­tak rendelni egy megfelelőt.) Hör­csög csapos éppen a szájába tett egy szál cigarettát, akkor szokott rá a dohányzásra, amikor abbahagyta a birkózást a Fradiban. A magányos vendég ekkor úgy érezte, mindenképpen meg kell szólalnia, szeretett volna tanúbi­zonyságot tenni arról, hogy nem vitte el a cica a nyelvét. Bárcsak úgy lett volna! Mert kipréselte magából ezt az irtózatos ostobaságot, mely­hez hasonlót még nyilván sokat tartalékolt szűk homloka mögött. Szegény nem tudta, hogy ezzel az ellenzéki szöveggel itt nem lesz nyerő. A három barát ugyanis a há­ta közepére kívánja az elmúlt nyolc évet, az összes böszmeségével együtt, nem beszélve a második világhábo­rú és a kilencvenes évek közötti év­tizedekről, melyek alaposan meg­viselték, mondhatni kivéreztették mind a hármuk családját. Otcsenás Péter volt közöttük a legmegértőbb, néha hihetetlen tü­relemmel tudta ellenérveit előadni egy-egy baloldali okvetlenkedő­­nek, tette ezt abban a hitben, hogy csak elindít közülük néhányat azon a bizonyos „damaszkuszi úton”. Hörcsög más alkat volt, vakarni kezdte karfiolfülét, a többiek tud­ták, hogy ez mit jelent, pofon van a tenyerében. Dani újra végigmérte tetőtől-tal­­pig az „okos tojást” és szótlanul le­gyintett, így jelezve, hogy itt már nincs mit tenni. Szerinte menthe­tetlen a pasas. Otcsenás beleivott a barna söré­be, és már-már hozzáfogott volna az önzetlen térítő munkához, de eszébe jutott egy régi emlék. Érettségi után egy ideig betaní­tott munkásként dolgozott, és rész­ben ennek a munkakörnek köszön­hető, hogy érdeklődni kezdett a társadalom lecsúszófélben lévő tag­jai iránt. Az egyik kollégáját Józsi­nak hívták, munkásőrként szol­gált, mindig dicsekedett, hogy ne­ki már a nagyapja is vöröskatona volt, valószínűleg hazudott, ami­kor azzal vágott fel, hogy „a nagyfa­ter jóban volt Kun Béláékkal”, de a lényegen ez nem sokat változtatott. (Mellesleg az sem mindegy, hogy az ember milyen színvonalon ha­zudik.) Abban az évben temették újra Nagy Imre miniszterelnököt és már­tírtársait. A televízió közvetítette a gyászszertartást, és arra az időre Otcsenásék abbahagyták „a melót”. Lehettek vagy húszan-huszonöten, akik körülállták a fekete-fehér té­vékészüléket, melyet ki­tettek a por­tásfülke ablaka alatti polcra, hogy mindenki láthassa az eseményeket. Némán hallgatták a megemléke­zéseket, amikor Józsi egyszer csak megtörte a csendet. „A sok nyugdí­jasnak nincs mit zabálnia, lassan már nekem sem, és akkor ilyen cirkusz­ra költik a pénzt. Hát olcsóbb lesz ettől holnaptól a kenyér a boltban?” Józsi nem tudta, mi az a költői kérdés, a szemináriumon ilyesmi­ről nem hallhatott, mégis annak szánta. Öntudatos arccal faképnél hagyta kollégáit, bement az öltöző­be, elővett szekrényéből egy üveg meggybefőttet meg egy nagykana­lat, leült a padra és zabálni kezdett, a magokat a linóleumra köpködte. Magyar Forf­m Borbély László író Több mint húsz éve volt ennek. Otcsenás Péter lelki szemei előtt azonban olyan élességgel játszódott le ez a jelenetsor, mintha az imént történt volna. Szótlanul nézett előbb a barátai­ra, maj­d az idegenre, aki éppen ugyan­­olyan fafejű volt, mint az a bizo­nyos Józsi. A vendég mégsem lehe­tett annyira hülye, mint amilyen­nek látszott, ráérzett, hogy jobb, ha minél hamarabb szedi a sátorfáját és lelép. Kiitta a maradék fröccsét, és nyúlt volna a zsebébe, hogy kifi­zesse, amikor Otcsenás rászólt. -Hagyja csak! - A vendégünk volt! - vette át a szót Hörcsög. - Jól jön az még magának, meg­látja. Tegye félre hályogkovácsra! - adta meg a kegyelemdöfést Dani. Az illetőnek persze gőze sem le­hetett arról, hogy mire céloznak, mert azok sorába tartozott, akik képtele­nek mást látni azon kívül, amit be­léjük vertek és ami a legszörnyűbb, hogy nem kellett hozzá „Kádár­kolbász”, legfeljebb „kétforintos”, meg rengeteg sör, jókora habbal. A Volt NBH-s tiszt revizori szerepben Szeged városa sajnos a politikai belharcokról híresült el. Már beszámoltunk arról, hogy közel félmilliárd forintot követel a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) Szegedtől, mert a 2007-ben befejeződött csatornaberuházás során a város sza­bálytalanságot követett el. Szóltunk a Szabadtér botrányos promóciós anyagáról is. Újabb hírek: volt NBH-s tiszt ellen­őrzi az önkormányzati cégeket, és Mózes Ervin címzetes sze­gedi főjegyző felmentését és új jegyzői pályázat kiírását kez­deményezi a csongrádi megyeszékhely közgyűlésének Fidesz-KDNP-frakciója. Az okokról Kohári Nándor képvi­selő, a frakció tagja nyilatkozott.­­Ahogy olvasom, önök szerint az Állami Számvevőszék (ÁSZ) az önkormányzatnál végzett vizsgálatában súlyos hiányosságokat állapított meg a belső ellenőrzés rendjével kapcsolatban. Milyen hiányosságokról van szó? S ezek mikorra datálhatók? - 2008-tól kezdődően az ÁSZ több alkalommal felszólította a jegyző urat a szegedi önkormányzat hivatala, intézményei számára végzendő belső ellenőrzés fokozására, személyi felté­telek biztosítására. Ezeket az ÁSZ által feltárt hiányosságokat nem teljeskörűen pótolták, s mikor később a Számvevőszék átfogó vizsgálatot végzett az önkormányzat működése és gaz­dálkodása szempontjából, megállapította, hogy a belső ellen­őrzésben továbbra is hiányosságok tapasztalhatók, tehát a címzetes főjegyző nem tette meg a szükségesnek mondott lé­péseket. Éppen ezért fegyelmi eljárás megindítását is kezde­ményezték. Ezentúl, az elmúlt években számos alkalommal tapasztalhattuk, hogy a szegedi jegyző működése nem párt­semleges, több alkalommal Botka László polgármester, az MSZP megyei elnöke megrendelésére készített jogi köntösbe bújtatott állásfoglalásokat. Továbbá nem helytálló jogi érvelé­sekkel próbálta az akkori ellenzék érveit nevetségessé tenni. 2007-ben Botka Lászlóval közösen megújították a hivatali iratkezelési szabályzatot, melynek lényege: Szegeden minden önkormányzati képviselő csak úgy tekinthet be önkormány­zati iratokba, ha először azt egy formanyomtatványon írásban kérvényezi. Kikértük az elmúlt esztendőkre vonatkozó kérel­meket, s láttuk, hogy az elmúlt években 80%-ban az akkor ki­sebbségi fideszes, KDNP-s képviselők adtak be ilyen doku­mentumokat. Ez azt jelenti, hogy a szocialisták és SZDSZ- esek vagy nem dolgoztak önkormányzati iratokból, vagy pe­dig rájuk a fenti szabályzatot nem alkalmazták.­­Ezeken kívül még mit rónak föl Mózes Ervinnek?­­ Az országos sajtót is megjárta az a hír, hogy a szegedi Mars téri piacrekonstrukció során számos kereskedő, korábban a piacon található, árusító helyiségét elbontották. A szegedi közigazgatási perben a Csongrád Megyei Bíróság jogerős íté­letében mondta ki, hogy több mint száz esetben jogellenes bontásokat hozott az első fokon, építési hatóságként is eljáró jegyző. Emellett a jogellenes határozatok alapján kényszer­bontásokat is elrendelt, ennek a költségeit a tulajdonosokra terhelve. Összesen a szegedi polgároknak több tízmilliós kárt okozott.­­A címzetes főjegyző hangsúlyozta, a felmentésére irányuló lépést „a köztisztviselői életpálya elleni támadásként értékeli”. Mi erről a véleményük? - Mi egyetlenegy személy munkáját értékeltük. Ismeretes, hogy ő korábban SZDSZ-es képviselőjelölt is volt, tehát tud­ható, melyik oldalhoz áll közel. Hibás döntései mellett ráadá­sul pártpolitikailag sem semleges a működése.­­ Mondani sem kell, hogy az önök kezdeményezésével Botka László sem ért egyet. Sőt! „Ha a Fidesz - mint az önkormányzati cégek esetében -jegyzőnek is alkalmatlan rokont vagy pártkatonát jelöl, a hivatal működése komoly veszélybe kerül”-írta a szocialis­ta politikus közleményében. Azért ezek súlyos vádak, melyek a ne­potizmusra utalnak.­­ Húsz évre visszamenőleg az a követendő modell, hogy a képviselőtestület többségének bizalmát élvező szakemberek dolgoznak az önkormányzati cégek vezetői posztjain. Jelen pillanatban jobboldali a közgyűlési többség Szegeden, s a tő­lünk bizalmat kapott cégvezetők nevében is kikérjük ma­gunknak ezeket a valótlan állításokat. Ami pedig a jegyző sze­mélyét illeti, ki kell mondani, hogy a megyében és a városban van elég felkészült közigazgatási szakjogász, akik pályázhat­nának a jegyzői posztra, így nem beszélhetünk pótolhatat­­lanságról. - Már érintettük az önkormányzati cégeket. Botka László el­mondta, hogy mivel az elmúlt hónapokban azt tapasztalta, hogy az önkormányzati cégek gazdátlanul működnek, június 1-jétől átszer­vezést hajtott végre a polgármesteri hivatalban - amibe a közgyűlés­nek nincs beleszólási lehetősége -, és egy megerősített új cégfel­ügyeleti csoportot hozott létre. A csoport élére Kispál Lászlót, a volt Nemzetbiztonsági Hivatal nyugalmazott rendőr alezredesét nevezte ki, aki 23 éven keresztül volt nemzetbiztonsági vezető. Ez eléggé visszás, ha csak arra gondolunk, hogy két volt NBH-s főigazgatót vettek őrizetbe a múlt hétvégén.­­ Az MSZP megyei elnöke, Botka László ezzel is burkolt fenyegetést fogalmazott meg, az általa eddig is támadott cég­vezetőkkel szemben. Milyen érdekes, hogy polgármester úr az elmúlt nyolc évben nem érezte ilyen fontosnak, hogy a bel­ső ellenőrzésen szigorítsanak. Éppen ezért a mostani bejelen­tését hangulatkeltő kampányának részeként tudjuk értelmez­ni. Természetesen minden törvényes vizsgálatot elfogadunk. A Fidesz szegedi szervezetének tagjai pedig már megszokták azt, hogy magánnyomozók a legkülönbözőbb adatokat gyűj­tik róluk. Azt viszont még nem tudjuk, hogy milyen jogosít­ványokkal akar fellépni a volt NBH-s alezredes. Amennyiben tiltott nyomozati cselekmények megvalósításával próbálkoz­nának, az egyértelműen bűncselekmény. Várjuk Botka Lász­ló konkrét válaszát ez ügyben. Medveczky Attila - d­íjajggi­y'A T­e­rem tés d­i­csére­te­tt? ~Lemezbemutató hangverseny 2011. augusztus 6. (szombat), 19 óra Szentendre - Barcsay udvar (eső esetén a Városháza Díszterme) Az est háziasszonya: h

Next