Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)

1858-08-01 / 244. szám

k­iek közül. Hajlandó lettem volna azt hinni, hogy e csak történet és nem rendezett dolog, ha a bál­lal még rutabbul nem járok, vagy járnak a sze­gény nők, kik hat hét óta mind készülnek, égnek, varrnak, vágynak és reméllnek reá. No már a ló­­futtatásra csak kaptam jegyet, de erre még azt sem, sőt nem csak a társaságot az országos magyar múzeum teremeiben, hanem még a kertkaput is zárva találtam. Egy ismerősömet — a szerencsétlen még fertály­mágnás sem volt! — ki valami módon az ajtóig eljutott, onnan vissza­utasították. Képzelje ön az én és számos hasonló középbirtoku nemes honfitársaim és családjaik el­­szomorodását ! Nem volt nekünk egyéb fentartva, mint lóverseny, lókomédia s legfeljebb még korcs­ma. Bár a város elöljárósága gondoskodott volna polgárai számára, e nevezetes ünnepély alkalmá­ra oly tisztességes reum­okról, hol a mi ajtón kí­v­ül maradt nemesi osztályunk is helyet találhatott volna. De csak „omnia ad majorem­ magna­tum glóriám! E hirtelen és egész teljességében újra felfuvalkodó gőgnek, t. szerk. ur, egy részben ön is az oka, mert darab idő óta mind azt demon­strálja, hogy Erdélyben semmi más néposztálynak nincs jelentősége, mint a nagy földbirtokosokénak s ugyancsak unszolja is Kolozsvár városát, hogy e fon­tos osztályt kebeléhez szorítsa. De, ha jól emlékszem, ön nemcsak a mágnásság hanem a magyar­ság központjává óhajtotta tenni Kolozsvárt; már pedig igy nekünk, sokkal nagyobb számú osz­tálynak, nem marad egyéb fen, mint kerülni azt, a­mit ki nem állhatunk.—A legújabb adoma a pap­i­­r­o­s - huszárró­l megnevettetett és átláttam, hogy ha nem is az újság papirosa, de minden esetre az ország papirosa oka e kedvetlen tüneménynek. A­­zonban ő sem nyugtatott, meg sok egyéb okokon kívül csak azért sem, mert e manna is a mi és más apró nép, mint — kisebb földbirtokos, ke­reskedő, mesterember, paraszt, tiszt és hivatalnok­­zsebéből hull ki és, — mert a manna, mint a har­mat, könnyen szokott elszállani. Elég az, hogy én és sorsosim nagy része, nehezen fogunk többé Ko­lozsvár felé oly dobogó kebellel tekinteni, míg ott ezen orientális kaszt-szellem lesz uralkodó. Jó, hogy a lóversenyek felsőbb helyről a lóvásár napjaira vannak rendelve. Akkor bejövünk vásár­ra, látunk, en passant, lóversenyt, lokomédiát, tű­zijátékot és menageriát s azzal gyorsan haza haj­tatunk. Adieu, mon cher szerkesztő! *) Zsigmond 2 pf. 1068 Jankó Zsigmondné 2 pf. 1069 id. Opra Ferenc 2 pf. 1070 Pócsa János 5 pf. (Pólyán) 1071 Szálló János 5 pf. 1072 Fülöp Péter 5 pf. 1073 Mihály József 5 pf. 1074 Simon Gergely 5 pf. 1075 Elekes István esperes és polyári kath. lelkész 50 pf. 1076 Betegh József 10 pf. 1077 Csu­tak Ferenc 5 pf. 1078 Gáspár István 5 pf. 1079 Bögözi István 3 pf. 1080 id. Zonda István 5 pf. 1031 Bögözi József 2 pf. 1082 Rettegi Ignác 2 pf. 1083 László János 2 pf. 1084 Pál András 2 pf. 1085 Király András 2 pf. 1086 Böhm Gusztáv cs. kir. járási főnök 25 pf. 1087 Csutak János 2 pf. 188 Gáspár Mihály 2 pf. 1089 Biró Péter 2 pf. 1090 Betegh Ferenc 5 pf. 1091 ifj. Németh József 2 pf. 1092 Zonda Gergely 2 pf. 1093 id. Király István 5 pf. 1094 Fülöp István 2 pf. 1095 Simon Ádám 2 pf. 1096 id Németh József 4 pf. (S­á­r f a 1 v a.) 1097 Sárfalvi közönség 50 pf. 1098 Vass Fe­renc lelkész 15 pf. 1099 Szabó Dénes biró 10 pf. 1100 Land András 5 pf. 1101 Vargyasi Lajos 5 pf. 1102 Balog József 5 pf. 1103 Konrád János 5 pf. 1104 Erőss Mózes 5 pf. 1105 Vitályos Já­nos 5 pf. 1106 Bardoc János 2 pf. 1107 Eröss Ignác 2 pf. 1108 Konrád Elek 2 pf. 1109 Bardoc László 2 pf. 1110 Jánó Ferenc 2 pf. 1111 Kiss Lázár 2 pf. 1112 Héjjá Mihály 2 pf. 1113 özv. Konrád Lajosné 2 pf. 1114 Vitályos Gergely 2 pf. 1115 Konrád Péter 2 pf. 1116 Eröss István 2 p­f. 1117 Konrád Lajos 2 pf. 1118 Varga Mihály 2 pf. 1119 Ferenc István 2 pf. 1120 ifj. Todor István 2 pf. 1121 ifj. Babos Ferenc 2 pf. 1122 Hodor Imre 2 pf. 1123 Babos János 2 pf. 1124 Erőss József 2 pf. 1125 Barothi Ferenc 2 pf. 1126 Héjjá János 2 pf. 1127 Ferenc Pál 2 pf. (Folyt. köv.) N­­a­r­k­á­n­y­i Titus: A esik Somlyói 8. osztályú közép­ ta­noda, tanitó kép­ez­de és teljes főele­mi iskolára tett ajánlatok 7-dik jegyzéke. (Folyt) (D z s d p 1 a.) 1019 Balázs Ferenc, kath­. lelkész 40 pf. 1020 özv. Lukács Mihályné 3 pf. 1021 Szász Kelemen 2 pf. 1022 Pálfi József 2 pf. 1023 Dénes Lajos 2 pf. 1024 Ferenc Gyógy 3 pf. 1025 Finna József 2 pf. 1026 Haranyi­­József 2 pf. 1027 Bandi Ist­ván, biró 2 pf. 1028 özv. Veress Ferencné 2 pf. 1029 Szekrény Gyárfás 2 pf. 1030 Szentpáli Fe­renc 5 pf. 1031 ifj. Gondos István 2 pf. 1032 Szász Mihály 2 pf. 1033 Pap Simon 2 pf. 1034 Balog Lajos 2 pf. 1035 Zögön Mihály 2 pf. 1036 Balog Salamon 2 pf. 1037 Hajtok János 2 pf. 1038 Rác Ferenc 2 pf. 1039. ifj. Baric János 2 pf. (P e s e 1 n e k.) 1040 Peselneki közönség 20 pf. 1041 Domo­kos Ferenc, kath. lelkész 25 pf. 1042 Tankó And­rás, birtokos 10 pf. 1043 Sólyom Ferenc, birtokos 5 pf. 1044 Kelemen János, biró 3 pf. 1045 id László Ferenc 2 pf. 1046 Oláh Pál 3 pf. 1047 Izsák Ferenc 2 pf. 1048 Opra Zsigmond 2 pf. 1049 Afra József 2 pf. 1050 Opra János 2 pf. 1051 O­­pra András 2 pf. 1052 Bartis Ferenc 2 pf. 1053 Opra András 2 pf. 1054 Gál Imre 2 pf. 1055 ifj. Kovács Ferenc 2 pf. 1056 Opra Lukács 2 pf. 1057 Kovács Imre 2 pf. 1058 ifj. Guigor Ferenc 2 pf. 1059 Bodi Ferenc 3 pf. 1060 László Mihály 2 pf. 1061 Solyom András, birtokos 10 pf. 1062 ifj. Opra Ferenc 2 pf. 1063 Guigor András 2 pf. 1064 Tankó Dénes, birtokos 10 pf. 1065 Birta Ferenc 2 pf. 1066 Kovács József 5 pf. 1067 Dacó *) T. levelező úr érzékenysége négy részt ok nélkül való és felesleges, mert a­kiket illetne, azokat nem fogja megté­ríteni, a­kiket pedig nem illet, azokat, meglehet, az érdek­lettek fogják részekre csábítani. Mindenesetre pedig­ még jobban fognak korteskedni a Futár ellen, hol még­ olykor átka dolgokat lehet olvasni; egyenként fogják elcsípni és terrorizálni az előfizetőket, elvégre még önt is. De, mond­juk, ok nélkül való is ez érzékenykedés. Mert a kitűnni v­ágyás minden valamire való embernek igen természetes és éppen nem kárhoztatandó tulajdona. A mágnás a ma­ga módja szerint teszen annak eleget: nincs nevetségesebb, mintha a kis birtokos és a polgári osztály a mágnásoké­val versenyt akar futni. Mintha azt csupa idétlen és ízet­len fényűzéssel utol lehetne érni ! Illustratio után töreked­ni minden társasági állapotnak méltó és legitim joga. A kevésbbé vagyonos és­ már születés által fel nem emelt osztályok keressék a talentum és szorgalom által érdemelt vagyonosság illustratioját. Nincs azoknak mit irigyelni az ősök által szerzett kitüntetésektől: legyenek ők saját ő­­se­ik! Az ősiség ideje úgy is lejárt végképpen. De semmi esetre nem igazi útja a kitüntetésnek az őseik által kitű­nők árnyékában fityegés. Szerk. úti emlékek II. Pest, juh 21. Kedves barátom! Kevéssé len­nék őszinte, ha elhallgatnám, hogy Nagy-Várad képét nem könnyen mosandja el akár mi is em­lékemből. Már az, hogy házai és utcái nem oly sűrűen vannak egymásra építve, hanem falusi ter­jedelemmel szabad kilátást engednek a szemnek, szabad lélekzést a mellnek, nem kis előny előt­tem. Tudod, hogy Herderrel tartva azt szeretném, ha egy város sem bírna húsz­ezer lakosnál töb­bet, és minden gazdának bár­mily kicsiny kert­je volna háza mellett; az elsőt erkölcsi, az utol­sót egésségi tekintetből. Már látod, Nagy-Várad éppsen úgy van alkotva, s azért kedveltem úgy meg. És én hiszem, hogy ott, hol a paj­ság, kivált az ifjú, oly lelkes és lángoló azok irányában, mik az egyházat illetik, a szellemi állapot is üdvös moz­galomnak indul. Fájó érzelemmel csak az tölte el, hogy a Szent­ László által épített templom­ és azon zárdának, hol ő lelkileg pihenni szokott volt, még helyét sem tudhatni. Ha meggondolom, men­nyi balsors és veszély érte fejérvár templomun­kat, mely még mindig diszlik, kés­zelhetem a rom­bolás és öldöklés vérangyalának pusztító erejét ott, hol meg kő sem marad a kövön. Hálás érzet fogja el azért a vándor utast azon férfi iránt, ki a még fenmaradt emlékeket, mint például ama Sz. László kis kápolnáját, oly díszesen helyreállitni sietett. A múlt kor felett így elmerengve sietek az indóház felé, dobogó szívvel, hisz legelöbbször va­lók vasutat látandó. Mily benyomást teve rám a gépezetnek indulásunkat megelőző zaja, melyet úgy nézek, mint a természetnek a feletti nyögé­sét, hogy az emberi szellem uralmát el kell ismer­nie, azt képzelheted, ha megírom, hogy azt alkal­masint mi sem leend készel felülmúlni. Midőn in­dulásunk után kipillantván az ablakon, meglátom az egymáshoz kötött szekerek hosszú sorát, úgy jött, mintha Kolozsvár közép­utcájának egész egyik oldala minden épületeivel együtt indult volna meg. Sokat hallottam meg olvastam újabb korunk e nagy­szerű találmányáról, de minden két­zeledésemet fe­­lülmulá a való. Valami soha sem tapasztalt lágy érzés foga el keblemet, mely mind a mellett tá­gulni kezde; mosolyogok és szememben még is köny­üle és csak azt sajnálom, hogy te kedves ba­rátom ! és valamennyi jó emberem nem vala ott, hogy gyermeki örvendezéssel kikiáltsam, mi oly hatalmasan átrezgő valómat.­­ mi másképpen tű­­nök föl az egész előttem! Az anyagi érdekek el­­hatalmaskodását látják sokan korunk ez oltás ta­lálmányaiban, én a szellem felsőségét csodálom itt is. Ha látnád a gép vezetőjét, mily büszkén áll e villámsebességgel rohanó szörnyeteg fején, átpil­lantván a messzi teret, melyen át a ma megindult utcasort vezetnie kell; ha látod a bámészkodó né­pet a mezőn, mint szalad elé mindenfelől e ma­gára rohanni látszó csodát megnézni, mint fut to­va ijedve és elszörnyülkedve az út széleiről az ál­latok serege ; s ha saját bámulásodból ki sem bon­takozva hallod a visító jelt, mely állomást hirdet és arról értesit, hogy alig egy néhány perc alatt ennyi és ennyi mértföldet haladál, egy tündér vi­lágba vélnéd magad áttéve. És vedd hozzá, a ked­ves meglepetést, hogy épp akkor, midőn a legmé­lyebb elmerengésemben azzal foglalkozom, ha vár­jon elérjük-e azt az időt, hogy kedves kis hazánk­ba is eljusson e hatalmas találmány, való szeren­csém­ egyik úti társamban derénk hazánkfiát, gróf Toldalagi Ferenc urat felismerni, ki éppen ez ügy­ben Bécsbe utazik. Lesz neked is, hegyek, völgyek szép hazája, vasutad. Közelebb leendesz kedves testvéredhez ! ily gondolatok közt repülőnk az alföld rónáin át. Nem egyszer kelle magamon elpirulni, midőn hosszas keresésem dacára sem nyughatának meg szemeim a keresett hegyeken. Egy tengere a me­zőnek terült el előttem a Kunság ezer tanyáival és elláthatatlan pusztáival, mig Szolnok mellett a várva várt listát m­egpillantom. Van-e folyam a világon, melyet inkább megénekeltek volna? A magyar költészet egész virágkertje tárult fel kép­zetemben és minden élemény felújul a keblemben, mit e kert valaha bennem keltett." De a meglepe­tésnek önkénytelenül kitört felkiáltása voló ered­ménye amaz érzésnek, mely a budai hegyek meg­pillantására elfoga. Kis hazám és kedveseim mo­solygó képét vélem bennök újból látni. Mint látod, még távol vagyok attól, hogy ha­zám képének elhomályosodásától tartanom kelles­sen. Mélyek Retyezátnak és társainak gyökerei, hogy oly sok évezredtől fogva oly keményen ál­lanak, dacolva a múlandóság minden ostromaival. Nem e gyökerekben indult-e lefelé és erősödik ott a földnek mélyében az erdélyi lakosnak hazasze­retete is ? Mind inkább közeledőnk az napi törekvésünk céljához ; végre előttünk álla a budai vár, előttünk Magyarország szivének mind két kamarája. Ki szállánk és még azon órában — este kilenckor ér­kezőnk meg — ode sieténk, ama műnek megtekin­tésére, mely századokon át hirdetendi a világnak, hogy Magyarországnak Széchényié volt. O m p o 1 y i. (Törvényszéki csarnok.) M. S. csiz­madia inas f. é. apr. 18-kán tolvajságért kapott két hónapi büntetését kiáll­ván és a fogházból elbo­­csátatván, még az nap estre bűnébe visszaesett. Ugyanis egy pincét feltörvén, egy pléhkannát 22 kupa ludzsirral (50 pft érték) ellopott, melyet B. L. cigány-kovácshoz,— kivel a börtönben megis­merkedett vala­m­intt eladás végett. Ezen tolvaj­ságért M. S. 8 hónapi súlyos börtönre, B. L. és felesége pedig abbeli részesülésért, az első 6, a második két hónapi börtönre ítéltetett. — Gy. F. szabadságos katona, ki tolvajságért már kétszer, még pedig először hat hónapi, másodszor egy évi fogsággal volt büntetve, és m. é. november 2-kán abból kiszabadult, már harmadnap azután novemb. 5-kén J. F. 17 éves kóborló legénynek társaságá­ban, Tordán az úgynevezett oláh fertályban, nappal déltájban a hon nem lévő Sz. J. házába az abla­kon behágott és mindenféle ruhadarabokat 38 pft értékig elhordott; nehány nappal azután, u. m. november 15-kén estve Gy. F. hihetőleg több cim­boráival, de a kiknek nyomába akadni nem lehe­tett, ugyancsak Tordán Sz. L. házát ennek hon­nem létében felverte és sokféle ruhákat, fejérne­­műt 63 drágaságot, melyeknek értéke szinte 400 pftra ment, elorzott. Ezen bűntettekért Gy. F. ám­bár makacsul mindent tagadott, de a melyeket rész erkölcsén kívül még annál fogva is be lehetett bizonyítani, mivel nehány lopott portéka nála ta­láltatott és mivel felhozott mentségei meghazud­toltalak, 7 évi súlyos börtönre, — J. F. pedig, ki csak az említett első lopásban vett részt, 8 hónapi súlyos börtönre ítéltetett. — E. S. idevaló asztalos mester, csőd alá esvén —1237 pft deficittel — és nem tudván magát igazolni az iránt, hogy csak balese­tek és hibáján kívül jutott azon tehetetlenségbe, hogy hitelezőit teljesen kielégítse, továbbá bevall­ván, hogy újabb adósságot csinált, midőn már tudta, hogy passiv állapota activ állapotát túlha­ladta — a vagyon biztossága elleni vétségért bű­nösnek mondatott és 8 napi szigorú fogságra ítél­tetett. Sch. M. és P. S. két magyarországi zsidó, kik állandó kereset nélkül egy helyről a másikra kóborolni szoktak és a kik közül a második Ma­gyarországon tolvajsági kihágásért már kétszer meg volt büntetve, ide érkezvén és f. é. január 27-kén K. D. házába belopózván és onnan különféle fe­­jérneműt, ruhát és egy ezüst órát ellopván, az első 5 hónapi, a második egy esztendei súlyos börtönre ítéltetett.—B. P. és B. S. cigányok, kik közül az első tolvajsági kihágásért már kétszer volt büntet­ve, i. é. január 8-kán ny­iklódi G. A-nak két ser­tését a pajtából ellopván, az első 10 hónapi, a második 6 hónapi börtönre ítéltetett. — F. F. mart. elsőjén estve M. A. cigány muzsikus itten a ki­rályutcában egy fogadóban lévén, megjelenik ottan M. F. suszterlegény és magát diáknak adván ki, meghívja őt a kolégyomba muzsikálni. Elindulván mind a kettő M. F. amazt több utcákon keresi .­ vitte és azon észrevételére, hogy hiszen nem men­nek a kolégyum­ felé, azt mondá, hogy mennének elébb még egy fogadóba vacsorálni, így a séta­térre érkezvén, csak egyszerre M. P. megrohanja a muzsikust, fejébe veri kalapját, földhöz csapja és megkísérti ezüst óráját a zsebéből kihúzni, de ez nem sikerült és mivel M. A. már kiabálni kez­dett, megelégedett avval, hogy nyakáról shhallját

Next