Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)
1858-09-16 / 257. szám
ez alkalommal eszébe jutna kiköveztetni ez utca két szélén levő gyalog járdát is, mely valóságos tyúkszemű növeldéje az emberfiának Aug. 31-kén este újból idejött az iskolatanácsos e nagysága, és e hó 1-én kegyes volt az ünnepélyes „Veni Sancte“-et megtartani. — Mennyi öröm egy ily percben ! Mennyi fenkölt édes remény ily alkalommal! —• És azon tudatom, hogy e főtanoda ifjúsága a múlt évi 145 létszámról 170- nél többre nőtt: képes a nemzet boldogságáért verő szivet mennyei lelkesedésre és egy sok jót igérő jövő kedves kornak élveztetésére tüzelni.— Engedje a népek istene, ki szivet alkotott és belé érzelmeket, hogy kedves kis hazánk e reményteljes gyermekei a szivet és észt gazdagító tudományokban és a boldogító erények minél bővebbem elsajátításában napról napra sikerdus előmenetelt tehetvén, istenfélő keresztényekké, hasznos polgárokká és jó honfiakká váljanak. E lesz he vágya lelkemnek a távolban is!—És most----------Isten hozzád Udvarhely!r. 1. Dózs, sept. 11, 1858. (Városszépítés, mesteremberek, tűzvész, veszett eb és tagosítás.) Nagy köszönettel tartozunk városi hatóságunknak, hogy régi rész utcakövezetünk alapos kijavítása és megújítása erélyesen foly, és így nem csak a helybeli járókelő emberfia kényelme, hanem a város külső szépsége is tetemesen nyerni fog. Még nagyobb befolyással lesz kétségkívül ez utóbbira nézve, az újonnan kiadott építési rendtartás, amely városunkat mint kerületi várost a második osztályba sorozza, és van reményünk, hogy a szilárd és tűzmentes építést parancsoló rendeletek életbeléptetésének közelebbről egy újonnan épített cserép és téglagyárt fogunk köszönni, amelyből aztán talán mi is könnyen és olcsón jutunk majd ez építési anyagokhoz. De minda mellett, hogy építőanyagokban szükséget nem szenvedünk, az építkezésnek mégis van egy nagy akadálya, és az mesterembereink hanyagsága és restsége, amelynél fogva, nem csak lassan, de roszul is dolgoznak. Az emberek átlátják ugyan, hogy a vasút elkészültével mind tönkre jutnak, mert a szorgalmas és vállalkozó idegen el fogja lepni az országot, de korántsem igyekeznek szorgalommal és iparkodással elhárítni e fenyegető bukást, hanem sokkal kényelmesebbnek tartják szidni azt ,aki fel is kezdte azt a vasutat.“ Pedig aligha az idegen mesterember nem fogja megelőzni a vasutat, mert most egyszerre több nagyobb épület emelése van készülőben u. m. egy Krémer féle gőzmalom, Markovics szeszgyára, uj tanácsház, cs. k. magló istálló, stb. stb. Tegnap reggel ránk ijesztett a tűz. Egy piaci ház híján meggyűlt a hamvas láda, amellyel még mindig nem tudnak az emberek óvatosan bánni, bár már többször vallották érzékenyen kárát. Szerencsére korán érkezett a segély, és így sikerült a pusztító lángokat hamar elfojtani, úgy hogy a felgyűlt fedél se égett el egészen. Az oltásnál kitüntették magukat a helybeli izraeliták, akik korán reggel templomozásra gyülekezvén, elsők voltak a helyszínen, és az ünnep dacára derekasan dolgoztak és hordták a vizet. Ez eset egyszersmind int a biztosíttatásra, amely még igen gyéren divatozik nálunk. A napokban egy a veszettség jeleit mutató eb megmarta gazdáját és még vagy 20 kutyát. Elővigyázat tekintetéből a megmart kutyákat 14 napig elhütve tartották, s még eddig semmi jele se mutatkozott a veszettségnek, de ez esetnek köszönhetjük, hogy a zöld omnibus újra megkezdte körútját a városban és fogdossák a gazdátlan csatangoló ebeket. Egy kendert áztató gyermek is eltűnt, s hihetőleg a Szamosba folt. A tanúság: a kendert nem kell a Szamosban áztatni, mert veszedelmes is, de a levegőt is rontja, és ha jól meggondolnák az illetők, a kendernek se hasznos. A feltiltott közlegelő nagy zavart okoz most nálunk, mert most annyi a csorda, ahány a gazda és a praevaricatio oly napirenden van, hogy a legjobban szervezett mezei rendőrség se győzné elejét venni. Itt csak a tagosítás segíthet alaposan a bajon, de fájdalommal kell megvallanom, hogy míg az ügy eligazítása a gazdák akaratára van bízva, nem igen remélhetjük valósulását. De kár, hogy még saját javunk előmozdítására is örökké kényszerítést várunk ! Pedig már fél esztendeje, hogy egy bizottság működik e tárgyban, de még mai napig sincs látszatra, hogy a kérdés közelednék megoldásához. 1. 1. * Havi úr a jövő télen működendő színésztársulat igazgatója a napokban megérkezett városunkba, és a bérlethirdetéseket ki is bocsátotta. * Múlt számunkban közöltük volt, hogy Dézsen túl 9 rablót fogtak el két szekeren. E hír újabb tudósítás szerint való, csakhogy a 9-dik megmenekült, és így csak 8 került kézre. Az elfogás különösen egy kocsis és egy más cseléd ügyességének köszönhető, akik a szekér fogatában ráismervén a gazdájoktól ellopott egy makrancos lóra, amelynek keresésére éppen kiindultak volt, ezt megcsiklandozták vasvillával, és azáltal zavarba hozván a lovat és szekeret, a gazfickókat addig tartoztatták, amig egyikök a közellevő faluból embereket és csendőröket kihatott. A tetten kapott elfogott tolvajok a dézsi börtönben várják jutalmukat. * Folyó hó 10-kén pont 12 órakor délben érkezett K. Fejérvárra de Luca Antal ő excellentiája tarsusi érsek, pápa ö szentségének követe Bécsben. Kíséretében vannak, főt. Simeoni ur pápa ö szentségének házi praelatusa, lovag A ripani ur a vaticanumi könyvtár őre, főt. tr. Fesztér udvari káplán, Pane bianco római theologus a minorita rendből. Kíséretében volt még a lugosi püspök ö méltósága. Érd. püsp. ő excellentiája 9-kén Szászvárosig életbe ment volt. Tiszteletére Szebenből Szabó consiliarius ur is eljött volt. 10-kén püspök ő excellentiájánál fényes ebéd volt, amelyre az itteni notabilitások meg voltak hiva. Lelkes toastot mondott Exc. a mi püspökünk a pápára, a nuntius a császárra, a lovag püspökünkre. Délután a nuntius meglátogatta a generalist, a seminariumot és az apácákat, ilkont 12 órakor misézett és 11 órakor elment Balázsfalvára, az érd. püspök elkísérte a Marosig. Mikor 10- kén megérkezett a templomba ment. Ott a „Mennyeknek királynéja“ féle ének melódiája úgy megtetszett, hogy azt kérdezte: ki componálta, és midőn azt felelték, hogy régi magyar ének, azt mondotta : „melódia pulcherrima.“ n Erdély generál-kormányzója herceg Lichtenstein Frigyes altábornagy ttgssága f. hó 10- kén indult el Bécsből Eisgrubbaig Lichtenstein Alajosnál bucsulátogatását tenni, és onnan visszatérve útra kel majd Szebenbe, állomását elfoglalandó. * Rudolf főherceg koronaörökös cs. k. születése alkalmából a kovásznai kerület több községei tetemes alapítványokat tettek iskolák felállítására és fentartására.. Különösen kiemelendő Zágon helysége, amelynek községe 16,000 pstot alapított egy négy osztályú magyar és német elemi iskola alapítására, amely felekezet különbség nélkül minden gyermeket fel fog venni. * A „B. H.“ szerint a károly-fejérvári cs. k. pénzverdében éjjel nappal dolgoznak az új pénzen, s már is akadnak iparlovagok, kik a negyedforintosokat huszas helyett adván a tudatlan földnépnek csalást űznek vele. * F. hó 8-kán halt meg Bécsben b. Pereira Lajos az Arnstein és Eskeles firma alatt fennálló bankárház főnöke, és svéd kir. general-consul, egyik legkitűnőbb bankára Bécsnek. * Saphir temetése f. hó 4-kén délután fél négy órakor ment végbe. A halottat roppant embertömeg és kocsik hosszú sora kisérte és az utak is, amelyeken a gyászmenet átvonult tömve voltak néptől. Saphir ugyanis kedvence volt a bécsieknek. * Uj-Vidéken sept. 3-kán 4 óra 12 perckor egy 3 másodpercig tartott földrengést éreztek, amely Uj-Vidéktől Kamenic felé terjedt, és még ott is meglehetősen érzett, és tompa dörgésszerű zajtól volt kisérve. A „P. N.“ szerint a kis-éri és ladányi határon nagyon jól fog fizetni a dohánytermesztés. Kis-Érben 50,000 mázsa első rendű dohányt remélnek. * Az ismeretes reichenbergi iparos Liebiger, nem rég Bihar megyében az u. n. Rézhegységben a „fekete erdő“ nevű helyet megvevén, az ottan régebben is fenállott üveghutát újraépitteti, Csehországból oda ügyes mesterembereket hoz, és saját költségén utat csináltatott hutájától a hegyeken keresztül. * A cs. k. pénzügyministerium egy f. hó 6 ki rendelete szerint 1858 november 1-től kezdve a legkisebb tétel a kis lotteriában 5 uj krajcár lesz. A nyereségek aránya a tételhez ugyanaz lesz mi eddig. Egy a kincstári ut-, hid- és révvámokat szabályozó cs. k. rendelet ez illetékeket átalában az eddigi dij egy hetedével feljebb emelte, aminek következtében nov. 1-től kezdve a vámhaszonbérlők az eddigi haszonbérösszeg egy hetedével többet fognak fizetni. * E napokban kaptuk a pozsonyi evangélikus főiskola 1857/s évi tudósítványát. Ebből örömmel értjük, hogy e régen virágzó intézet a forradalom után rákövetkezett nehézségeken, a hívek s különösen Pozsony városa buzgósága s a tanári kar és egyházi elöljáróság erélyessége következtében, szerencsésen diadalmaskodott. Most már 14 rendes tanár és 3 segédtanító ez iskolában egy theologiai és iskolamesteri intézetet és alreáliskolával egybekötött félgymnasiumot lát el. A tanítási nyelv a theologiai intézetben és felsőbb gymn.osztályokban magyar, az alsóbbakban magyar és német. Taníttatik az egyházi szolgálat lehetővé tétele végett a bibliai tót nyelv is. A tanulók száma 274 volt, kik között magyar 226, német 23, tóth 21, cseh 1, szerb 3; vallásfelekezet szerint: 220 ágostai, 51 ref. 3 gör. n. e. hitű. Az iskola tápintézetében 41 ifjú ingyen kapott kosztot, 87 félingyen— csak 21 pftért—, 13 pedig egész tápdijért — csak ,42 pftért. * Óriás krinolin. Veronában egy közelebbről tartandó ünnepély alkalmával a 80,000 embernek helyt adó ókori arénát sajátszerű fedéllel akarják befedni, az egész egy roppant krinolin lesz fehér és vörös szövetből, amelynek tetejéből egy női mellszobor fog kiemelkedni. •" A berlini „B. és H. Zig“ szerint, egy berlini pénzintézetet megkínáltak 100 mázsa ezüsttel austriai húszasokban, de a vásár elmaradt, mert igen sokat kértek érte. Hir szerint aztán egy frankfurti ház vette meg. Párizsban már egynéhány nap óta árulnak TÁRCA. A szombatosok tragoediája. Történeti beszély. — Irta Kisnyák Sándor. (Vége.) Borsos az alsó város végén lévő füzesbe vonta magát, mig az éj egészen beállt. Ekkor neki fogott a nagy világnak, kerülve az utakat és ösvényeket. Végre egy rengetegbe jutott. Hogy ne legyen egyedül: utitársnak az első fáról egy vastag faágat tört és úgy haladott tovább, miközben a legkisebb neszre is összerezzent és félelmesen tekingetett hátra felé. A sötét magány és a tompa egyhangú zúgás, melyet az erdőkben hallhatni, megdöbbentő befolyást gyakorol, a legbátrabb, legnyugodtabb emberre is, hát még az olyanra, kinek oka van a legkisebb szellőlebbenésre is megborzadni. A szökevény őrültként futott; lélekzete fogyni kezdett és lábai ingadoztak s egy forrás mellett elgyengülten rogyott le. A tárgyak mind halványabb és halványabb színben jelentek meg szemei előtt s végre határozatlan egészbe olvadtak össze, melyből ismét újabb képek bontakoztak ki, az álom, mulékony, tündér képei. Tamás ur ott ült az ősi házban, a vígan lobogó kandalló előtt, rózsaarcu lánykáját térdein hintáztatva, ki gömbölyű kis karjaival atyját átölelve tartá. Borbála asszony férjével szemben foglalt helyet s derült kedéllyel pergette az orsót. Kün a hó nagy pelyhekben hullott alá és süvöltő szél húzódott végig az utcákon. A kis család olyan boldog, olyan elégült volt a barátságos, meleg szobában.... A látomány, miként varázsütésre, átváltozott. Sűrü embertömeg lepte el Gyula-Fejérvár terét. Feszült várakozás és kíváncsiság mutatkozott mindenütt. A toronyban megcsendült a lélekharang s az egyik börtönből szomorú, temetésszerü menet indult meg. Borsos égő viaszgyertyával kezében, ingadozó léptekkel haladott a menet között, alig hallva a mellette levő lelkész vallásos vigasztalásait. A menet a vesztőhelyre ért. „Kegyelem!“ kiáltó az áldozat, egy erőszakos rángatást téve és ... felébredt. Perük őszi reggel volt, a nap vidáman sütött alá a jellegtelen kék égről és a fák sárguló levelein gyémántként tündököltek a harmatcseppek. Borsos tagjai még most is remegtek, arca egészen sáppadt szint váltott. Rémülten nézett széjjel s maga mellett egy juhászt pillantott meg, ki éppen nyáját itatta a forrásnál. — Jó reggelt földi! szóla a juhász. Kegyelmed bizonyosan eltévedt, hogy ilyen helyen tölti az éjt, hanem ugyan nehéz álmai lehettek ám, mert mindegyre rángatózott. — Valóban a volt és a helyett, hogy erőt adott volna, még jobban elfárasztott. Mindjárt gondoltam, tévé röviden utána az előbbi s azzal letelepedve a zöld fűre, tarisnyájából kenyeret és szalonnát vett elő s falatozni kezdett. — Szivesen látom kegyelmedet is a reggelihez. — Köszönöm, felesé a megszólított és a ránézve tiltott eledel látására menni készült. — Ne ne vesse meg, hiszen az útra úgy sincs betarisznyálva, pedig mig az első falut eléri, addig jó darab itt van hátra. A szives ajánlat és a mindinkább jelentkező éhség erőt vett Borsoson. „Isten neki gondolt magában és elfogadta a meghívást, hanem nem is bánta meg, mert az egyszerű reggeli jóizon esett, de még jobban az, hogy a juhász nem volt kiváncsi s azt sem kérdte, honnan jön, vagy hova megy, a mint ezt az elbucsuzáskor is tanusitá, mondván egy „szerencsés jó utat“ s egyebet semmit. Borsos ismét nyakába vette a világot s folytatta útját az erdő fái között, hogy merre és meddig, azzal ő nem törődött; e részben egyetlen gondolata volt: mennél messzebb, annál jobb. Amint így ballagott volna, egyszer csak nagy megdöbbenésére azt hallja, hogy nevén kiállják: — Borsos uram! kérem álljon meg. — Elvesztem! üldözőim nyomomban vannak, sohajtá a szökevény és megkétszerezte lépteit. — Tamás bátyám nem hallja? álljon meg. — Nem ettem bolond gombát, volt az újabb gondolat és a léptek még sebesebbek lettek.