Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)

1858-09-16 / 257. szám

ez alkalommal eszébe jutna kikövez­tetni ez utca két szélén levő gyalog járdát is, mely valóságos tyúkszemű növeldéje az emberfiának Aug. 31-kén este újból idejött az iskolataná­csos e nagysága, és e hó 1-én kegyes volt az ün­nepélyes „Veni Sancte“-et megtartani. — Mennyi öröm egy ily percben ! Mennyi fenkölt édes re­mény ily alkalommal! —• És azon tudatom, hogy e főtanoda ifjúsága a múlt évi 145 létszámról 170- nél többre nőtt: képes a nemzet boldogságáért verő szivet mennyei lelkesedésre­ és egy sok jót igérő jövő kedves kornak élvez­tetésére tüzelni.— Engedje a népek istene, ki szivet alkotott és belé érzelmeket, hogy kedves kis hazánk e reménytel­jes gyermekei a szivet és észt gazdagító tudomá­nyokban és a boldogító erények minél bővebbem elsajátításában napról napra sikerdus előmenetelt tehetvén, istenfélő keresztényekké, hasznos polgá­rokká és jó honfiakká váljanak. E lesz he vágya lelkemnek a távolban is!—És most----------Isten hozzád Udvarhely!­r. 1. Dózs, sept. 11, 1858. (Városszépítés, mester­emberek, tűzvész, veszett eb és tagosítás.) Nagy köszönettel tartozunk városi hatóságunknak, hogy régi rész utcakövezetünk alapos kijavítása és meg­újítása erélyesen foly, és így nem csak a helybeli járó­kelő emberfia kényelme, hanem a város kül­ső szépsége is tetemesen nyerni fog. Még nagyobb befolyással lesz kétségkívül ez utóbbira nézve, az újonnan kiadott építési rendtartás, a­mely váro­sunkat mint kerületi várost a második osztályba sorozza, és van reményünk, hogy a szilárd és tűz­­mentes építést parancsoló rendeletek életbelépteté­sének közelebbről egy újonnan épített cserép és téglagyárt fogunk köszönni, a­melyből aztán talán mi is könnyen és olcsón jutunk majd ez építési anyagokhoz. De mind­a mellett, hogy építő­anya­gokban szükséget nem szenvedünk, az építkezés­nek még­is van egy nagy akadálya, és az mester­embereink hanyagsága és restsége, a­melynél fogva, nem csak lassan, de roszul is dolgoznak. Az emberek átlátják ugyan, hogy a vasút elkészültével mind tönk­re jutnak, mert a szorgalmas és vállalkozó idegen el fogja lepni az országot, de korántsem igyekeznek szorgalommal és iparkodással elhárítni e fenyege­tő bukást, hanem sokkal kényelmesebbnek tartják szidni azt ,a­ki fel is kezdte azt a vasutat.“ Pe­dig alig­ha az idegen mesterember nem fogja meg­előzni a vasutat, mert most egyszerre több nagyobb épület emelése van készülőben u. m. egy Krémer féle­ gőzmalom, Markovics szeszgyára, uj tanács­ház, cs. k. magló istálló, stb. stb. Tegnap reggel ránk ijesztett a tűz. Egy piaci ház híján meggyűlt a hamvas láda, a­mellyel még mindig nem tudnak az emberek óvatosan bánni, bár már többször vallották érzékenyen kárát. Sze­rencsére korán érkezett a segély, és így sikerült a pusztító lángokat hamar elfojtani, úgy hogy a felgyűlt fedél se égett el egészen. Az oltásnál ki­tüntették magukat a helybeli izraeliták, a­kik ko­rán reggel templomozásra gyülekezvén, elsők vol­tak a hely­színen, és az ünnep dacára derekasan dolgoztak és hordták a vizet. Ez eset egyszersmind int a biztosíttatásra, a­mely még igen gyéren di­vatozik nálunk. A napokba­n egy a veszettség jeleit mutató eb megmarta gazdáját és még vagy 20 kutyát. Elő­­vigyázat tekintetéből a megmart kutyákat 14 na­pig elhütve tartották, s még eddig semmi jele se mutatkozott a veszettségnek, de ez esetnek kö­szönhetjük, hogy a zöld omnibus újra megkezdte körútját a városban és fogdossák a gazdátlan csa­tangoló ebeket. Egy kendert áztató gyermek is eltűnt, s hihetőleg a Szamosba folt. A tanúság: a kendert nem kell a Szamosban áztatni, mert ve­szedelmes is, de a levegőt is rontja, és ha jól meg­gondolnák az illetők, a kendernek se hasznos. A feltiltott közlegelő nagy zavart okoz most nálunk, mert most annyi a csorda, a­hány a gazda és a praevaricatio oly napi­renden van, hogy a legjobban szervezett mezei rendőrség se győzné elejét venni. Itt csak a tagosítás segíthet alaposan a bajon, de fájdalommal kell megvallanom, hogy míg az ügy eligazítása a gazdák akarat­ára van bízva, nem igen remélhetjük valósulását. De kár, hogy még saját javunk előmozdítására is ö­­rökké kényszerítést várunk ! Pedig már fél eszten­deje, hogy egy bizottság működik e tárgyban, de még mai napig sincs látszatra, hogy a kérdés kö­zelednék megoldásához. 1. 1. * Havi úr a jövő télen működendő színész­­társulat igazgatója a napokban megérkezett váro­sunkba, és a bérlethirdetéseket ki is bocsátotta. * Múlt számunkban közöltük volt, hogy Dé­­zsen túl 9 rablót fogtak el két szekeren. E hír újabb tudósítás szerint való, csakhogy a 9-dik meg­menekült, és így csak 8 került kézre. Az elfogás különösen egy kocsis és egy más cseléd ügyessé­gének köszönhető, a­kik a szekér fogatában ráis­mervén a gazdájoktól ellopott egy makrancos ló­ra, a­melynek keresésére éppen kiindultak volt, ezt megcsiklandozták vasvillával, és azáltal za­varba hozván a lovat és szekeret, a gazfickókat addig tartoztatták, a­mig egyikök a közellevő fa­luból embereket és csendőröket kihatott. A tetten kapott elfogott tolvajok a dézsi börtönben várják jutalmukat. * Folyó hó 10-kén pont 12 órakor délben ér­kezett K. Fejérvárra de Luca Antal ő excellen­­tiája tarsusi érsek, pápa ö szentségének követe Bécsben. Kíséretében vannak, főt. Simeoni ur pápa ö szentségének házi praelatusa, lovag A r­­­i­­pani ur a vaticanumi könyvtár őre, főt. tr. Fesz­té­r udvari káplán, Pane bianco római theo­­logus a minorita rendből. Kíséretében volt még a lugosi püspök ö méltósága. Érd. püsp. ő excellen­­tiája 9-kén Szászvárosig életbe ment volt. Tiszte­letére Szebenből Szabó consiliarius ur is eljött volt. 10-kén püspök ő excellentiájánál fényes ebéd volt, a­melyre az itteni notabilitások meg voltak hiva. Lelkes toastot mondott­­ Exc. a mi püspö­künk a pápára, a nuntius a császárra, a lovag püs­pökünkre. Délután a nuntius meglátogatta a gene­ralist, a seminariumot és az apácákat, il­kont 12 órakor misézett és 11 órakor elment Balázsfalvá­­ra, az érd. püspök elkísérte a Marosig. Mikor 10- kén megérkezett a templomba ment. Ott a „Men­nyeknek királynéja“ féle ének melódiája úgy meg­tetszett, hogy azt kérdezte: ki componálta, és mi­dőn azt felelték, hogy régi magyar ének, azt mon­dotta : „melódia pulcherrima.“ n Erdély generál-kormányzója herceg Lich­tenstein Frigyes altábornagy t­tgssága f. hó 10- kén indult el Bécsből Eisgrubba­ig Lichtenstein Alajosnál bucsulátogatását tenni, és onnan vissza­térve útra kel majd Szebenbe, állomását elfogla­landó. * Rudolf főherceg koronaörökös­­ cs. k. szü­letése alkalmából a kovásznai kerület több köz­ségei tetemes alapítványokat tettek iskolák felállí­tására és fentartására.. Különösen kiemelendő Z­á­­g­o­n helysége, a­melynek községe 16,000 pstot alapított egy négy osztályú magyar és német ele­mi iskola alapítására, a­mely­ felekezet különb­ség nélkül minden gyermeket fel fog venni. * A „B. H.“ szerint a károly-fejérvári cs. k. pénzverdében éjjel nappal dolgoznak az új pén­zen, s már is akadnak iparlovagok, kik a negyed­­forintosokat huszas helyett adván a tudatlan föld­népnek csalást űznek vele. * F. hó 8-kán halt meg Bécsben b. Pereira Lajos az Arnstein és Eskeles firma alatt fennálló bankárház főnöke, és svéd kir. general-consul, e­­gyik legkitűnőbb bankára Bécsnek. * Saphir temetése f. hó 4-kén délután fél négy órakor ment végbe. A halottat roppant embertö­meg és kocsik hosszú sora kisérte és az utak is, a­melyeken a gyászmenet átvonult tömve voltak néptől. Saphir ugyan­is kedvence volt a bécsieknek. * Uj-Vidéken sept. 3-kán 4 óra 12 perckor egy 3 másodpercig tartott földrengést éreztek, a­mely Uj-Vidéktől Kamenic felé terjedt, és még ott is meglehetősen érzett, és tompa dörgésszerű zajtól volt kisérve.­­ A „P. N.“ szerint a kis-éri és ladányi ha­táron nagyon jól fog fizetni a dohánytermesztés. Kis-Érben 50,000 mázsa első rendű dohányt re­mélnek. * Az ismeretes reichenbergi iparos Liebig­er, nem rég Bihar megyében az u. n. Rézhegységben a „fekete erdő“ nevű helyet megvevén, az ottan régebben is fenállott üveghutát újraépitteti, Cseh­országból oda ügyes mesterembereket hoz, és sa­ját költségén utat csináltatott hutájától a hegye­ken keresztül. * A cs. k. pénzügyministerium egy f. hó 6­ ki rendelete szerint 1858 november 1-től kezdve a legkisebb tétel a kis lotteriában 5 uj krajcár lesz. A nyereségek aránya a tételhez ugyanaz lesz mi eddig. Egy a kincstári ut-, hid- és révvámokat sza­bályozó cs. k. rendelet ez illetékeket átalában az eddigi dij egy hetedével feljebb emelte, a­minek következtében nov. 1-től kezdve a vámhaszonbér­­lők az eddigi haszonbérösszeg egy hetedével töb­bet fognak fizetni. * E napokban kaptuk a pozsonyi evangélikus főiskola 1857/s évi tudósítványát. Ebből örömmel értjük, hogy e régen virágzó intézet a forradalom után rákövetkezett nehézségeken, a hívek s külö­nösen Pozsony városa buzgósága s a tanári kar és egyházi elöljáróság erélyessége következtében, sze­rencsésen diadalmaskodott. Most már 14 rendes tanár és 3 segéd­tanító ez iskolában egy th­eolo­­giai és iskolamesteri intézetet és alreáliskolával egybekötött félgymnasiumot lát el. A tanítási nyelv a theologiai intézetben és felsőbb gymn.­osztályok­ban magyar, az alsóbbakban magyar és német. Taníttatik az egyházi szolgálat lehetővé tétele vé­gett a bibliai tót nyelv is. A tanulók száma 274 volt, kik között magyar 226, német 23, tóth 21, cseh 1, szerb 3; vallásfelekezet szerint: 220 á­gostai, 51 ref. 3 gör. n. e. hitű­. Az iskola tápin­tézetében 41 ifjú ingyen kapott kosztot, 87 félin­gyen— csak 21 pftért—, 13 pedig egész tápdijért — csak ,42 pftért. * Óriás krinolin. Veronában egy kö­zelebbről tartandó ünnepély alkalmával a 80,000 embernek helyt adó ókori arénát sajátszerű fedél­lel akarják befedni, az egész egy roppant krino­lin lesz fehér és vörös szövetből, a­melynek te­tejéből egy női mellszobor fog kiemelkedni. •" A berlini „B. és H. Zig“ szerint, egy ber­lini pénzintézetet megkínáltak 100 mázsa ezüsttel austriai húszasokban, de a vásár elmaradt, mert igen sokat kértek érte. Hir szerint aztán egy frank­furti ház vette meg.­­ Párizsban már egynéhány nap óta árulnak T­ÁRCA. A szombatosok tragoediája. Történeti beszély. — Irta Ki­s­nyák Sándor. (Vége.) Borsos az alsó város végén lévő füzesbe vonta magát, mig az éj egészen beállt. Ekkor neki fogott a nagy világnak, kerülve az utakat és ösvényeket. Végre egy rengetegbe jutott. Hogy ne legyen e­­gyedül: utitársnak az első fáról egy vastag faágat tört és úgy haladott tovább, mi­közben a legkisebb neszre is összerezzent és félelmesen tekingetett hátra felé. A sötét magány és a tompa egyhangú zúgás, melyet az erdőkben hallhatni, megdöbbentő befolyást gyakorol, a legbátrabb, legnyugodtabb emberre is, hát még az olyanra, kinek oka van a legkisebb szellőlebbenésre is megborzadni. A szö­kevény őrültként futott; lélekzete fogyni kezdett és lábai ingadoztak s egy forrás mellett elgyen­­gülten rogyott le. A tárgyak mind halványabb és halványabb színben jelentek meg szemei előtt s végre határozatlan egészbe olvadtak össze, mely­ből ismét újabb képek bontakoztak ki, az álom, mulékony, tündér képei. Tamás ur ott ült az ősi házban, a vígan lo­bogó kandalló előtt, rózsaarcu lánykáját térdein hintáztatva, ki gömbölyű kis karjaival atyját átö­lelve tartá. Borbála asszony férjével szemben fog­lalt helyet s derült kedéllyel pergette az orsót. Kün a hó nagy pelyhekben hullott alá és süvöltő szél húzódott végig az utcákon. A kis család o­­lyan boldog, olyan elégült volt a barátságos, me­leg szobában.... A látomány, miként varázsütésre, átváltozott. Sűrü embertömeg lepte el Gyula-Fejérvár terét. Feszült várakozás és kíváncsiság mutatkozott min­denütt. A toronyban megcsendült a lélekharang s az egyik börtönből szomorú, temetésszerü menet indult meg. Borsos égő viaszgyertyával kezében, ingadozó léptekkel haladott a menet között, alig hallva a mellette levő lelkész vallásos vigasztalá­sait. A menet a vesztőhelyre ért. „Kegyelem!“ kiáltó az áldozat, egy erőszakos rángatást téve és ... felébredt. Perük­ őszi reggel volt, a nap vidáman sütött alá a jellegtelen kék égről és a fák sárguló leve­lein gyémántként tündököltek a harmatcseppek. Borsos tagjai még most is remegtek, arca e­­gészen sáppadt szint váltott. Rémülten nézett széj­jel s maga mellett egy juhászt pillantott meg, ki éppen nyáját itatta a forrásnál. — Jó reggelt földi! szóla a juhász. Kegyel­med bizonyosan eltévedt, hogy ilyen helyen tölti az éjt, hanem ugyan nehéz álmai lehettek ám, mert mindegyre rángatózott. — Valóban a volt és a helyett, hogy erőt a­­dott volna, még jobban elfárasztott. Mindjárt gondoltam, tévé röviden utána az előbbi s azzal letelepedve a zöld fűre, tarisnyájá­­ból kenyeret és szalonnát vett elő s falatozni kez­dett. — Szivesen látom kegyelmedet is a reg­gelihez. — Köszönöm, felesé a megszólított és a rá­nézve tiltott eledel látására menni készült. — Ne ne vesse meg, hiszen az útra úgy sincs betarisznyálva, pedig mig az első falut eléri, ad­dig jó darab itt van hátra. A szives ajánlat és a mindinkább jelentkező éhség erőt vett Borsoson. „Isten neki­ gondolt magában és elfogadta a meghívást, hanem nem is bánta meg, mert az egyszerű reggeli jóizon esett, de még jobban az, hogy a juhász nem volt kiván­csi s azt sem kérdte, honnan jön, vagy hova megy, a mint ezt az elbucsuzáskor is tanusitá, mondván egy „szerencsés jó utat“ s egyebet semmit. Borsos ismét nyakába vette a világot s foly­tatta útját az erdő fái között, hogy merre és med­dig, azzal ő nem törődött; e részben egyetlen gon­dolata volt: mennél messzebb, annál jobb. Amint így ballagott volna, egyszer csak nagy megdöbbe­nésére azt hallja, hogy nevén kiállják: — Borsos uram! kérem álljon meg. — Elvesztem! üldözőim nyomomban vannak, sohajtá a szökevény és megkétszerezte lépteit. — Tamás bátyám­ nem hallja? álljon meg. — Nem ettem bolond gombát, volt az újabb gondolat és a léptek még sebesebbek lettek.

Next