Magyar Gazda, 1842. július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)
1842-09-11 / 73. szám
1151 1152 kerületére szorítkozó. — Azonkívül, hogy az erdőségek az éghajlatot átalában enyhítik, állandósítják és tálságait mérséklik, figyelmet érdemel még hely - ’s fekvés szerinti különös befolyásuk is. Ők védnek a’ széltől s a szabad ég ártalmaitól. A’ mint valamelly szél- és viharjárta részen nagy erdőt nevelünk vagy a’ már létezőt kiirtjuk, a’ szerint lényegesen megváltoztathatjuk a’ határos lapályok helybeli éghajlatát , ’s termékenységét előmozdíthatjuk, vagy kissebbíthetjük. Azon kérdés vitatásánál elég erdő van-e, ha terjeszteni, vagy irtani kell-e azt, nem elég a’ közönséges viszonyokat, például mennyi erdő jut egy családra, vagy a’ föld hányadik részét foglalja el az erdő, fölszámítani, hanem azon helyeket, hol az erdőségek fekszenek concrét egységben kell felfogni. Hogy az erdős vidékeken több a’ nedvesség és eső, az tapasztalat által eléggé bebizonyult tény. De azon mód, mint hozzák elő azon hatást, nincs még világosan megmagyarázva. Sokan fellegeket vonzó erőt tulajdonítottak az erdőknek, ’s ezt, részint látomás, részint a’ villanyosság elmélete s okai által akarák felvilágosítani. Ez ellen azon észrevétel mondatott, hogy a’ hegyek különbség nélkül akár erdősek, akár nem, magokhoz vonják a’ felhőket, vagy legalább további menéstől feltartóztatják. Tegyük föl, hogy ez ellenvetés alapos, mégis maradnak okok, mellyekből megmagyarázható, mennyire nagyobbítják az erdők a’ jég nedvességét. Minden üveg alá tett növénynél meggyőződhetünk , milly nagy mennyiségű vízgőzt lehell az ki magából. — Schübler úgy találá, hogy minden lombos falevelei saját sulyok 50 percjét bocsátják a levegőbe. Fontoljuk meg már most a’ fák nagyságát, leveleik sokaságát, és sokszorozzuk azon sok ezer törzsökkel, mellyekből egy erdő áll, ’s olly eredményt nyerünk, mellyből következtethetünk azon nagy mennyiségre, mellyel az erdők közvetlen légkörüket vízgőzzel megtölthetik. De a’ viz, mellynek gőzét a' levelek eresztik ki, nem a’ fákból jő , hanem gyökeik által a földből szívatott. Az erdők tehát mind megannyi szivattyúi a’ földben foglaltató nedvességnek , a’mennyire csak gyökereik behatnak. Azon nedvesség, melly levelek által a légbe száll, harmat- s esőalakban ismét a’ földbe jő. Ezen módon az erdők a’ nedvesség vagy a’ viz keringésének eszközeiül szolgálnak. E’ keringés magában igen jótékony, mert, miként a természet többi tüneményeiben mutatja, a’ mozgás egyik föltétele az anyagok épsége s romlatlanságának, minthogy a’ tespedést akadályozza ’s a’ megújulást s megifjodást lehetségessé teszi.De azon mód által, mellyel az erdők a viz keringését eszközük, leginkább emelik annak jótékonyságát. Ők, mint láttuk, a’ vizet gőzzé változtatják a’ nélkül, hogy az erre szükséges hevőt a’ légtől kölcsönöznék; a’ levegőbe gőzt bocsátanak szénsav s más olly anyagokkal összekötve, mellyek a’ légkör termékenységét nagyobbítják, ’s a’ nedvességet csendesen s lassankint tovább terjesztik. Ezen utóló működés az erdők igen fontos hasznára emlékeztet, melly abban áll, hogy azok nagyobb esőszakadás után akadályozzák a föld lemosását s a’ viz egyenlő ’s lassú terjedését eszközük, mi által a’ levegő ’s földnek az eső hasznait tartósan s nagyobb mértékben engedik élvezni, s egyszersmind a’ földet az annyira káros vizáradástól megóvják. Az erdőségek ez által igen sokat tesznek a’ nedvesség fenntartására, ’s még pedig annál többet, ha a’ föld a’ lehullott falevél felgereblyélésétől, legeléstől megkiméltetvén , porhanyós fogékony maradott. Ezen fölül védik a’ földet a’ kiszáradástól, midőn a’ szárazabb kül levegő közvetlen érintkezését, valamint a nedves légrétegek száraz szelek általi sebes elhajtatását akadályozzák. Az erdők ezen nedvességet megtartó tulajdonsága az erdőföldet s környékét kevésbbé teszi függővé az évszak változásaitól a’ nedvességre nézve, mert tartalék élelmet (Reservevorrath) mindig nyer , s gyökei minél szárazabb a lég s a földfelület, annál mohóbban szívják alulról a’ nedvességet. Ezen tulajdonságnak köszönhetjük, hogy erdeink frisseségöket még nyári hév s száraz napokban is megtartják, s nedvességükből soha ki nem fogynak. Valamint a’ meleg s hideg tulságait mérsékli az erdő s amazt nyárban forr, ezt télben fagypontjáig jutni nem engedvén a’ szabad mezőn vagy sivatagon , épen úgy enyhíti a’ szárazság s nedvesség’ tulságait is. Gyakran sikerrel ültetünk fákat posványok’ kiirtására, mig megfordítva hegysíkon hol a’ víz megállapodik, fairtás után süllyedékek, posványok , sőt egész mocsárok képződnek. Nagyobb hegyeken a’ hercziniai, a’ thiringiai erdőben, fenyves s érczi hegyeken, sőt a’fekete erdőben is találtam mocsári posványokat, mellyek lapos hegyhátak fairtása által támadtak. Ezt másból nem magyarázhatjuk ki, mint a’ fák fennérintett működéséből, melly a’ légkör ’s föld közti nedvesség keringésében áll, így állítják vissza a’ fák minden tulság közt az egyensúlyt. Nem kevésbbé fontos, sőt talán nyomosabb azon körülmény, miszerint az erdők eszközük a’szénítő’ (carbonium) keringését a’ természet nagy éléskamarájában. A’ szénítő mint tudva van legfőbb alkatrésze a’ föld felrétegének s legfőbb tápszere a’