Magyar Gazda, 1843. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1843-02-26 / 17. szám
258 257 «zikag, hamyag, ’s más sókon kivül főleg szénő, gyula és elenyböl állnak. Fojtó ritkán, és mindig csak kevesebb mennyiségben találtatik bennük. — Ezen néhány elemek azok, mellyek az örök bölcsesség szerint száz meg ezer arányokba jővén egymással , előteremtenek mindenféle növényanyagokat : olajat, és fát, keményítőt és mézgát, czukrot és eczetet, meg mindazt, minek elszámlálása igen is hosszas lenne. Hol vette a’ növény az állományrészeket a’ földből-e? Ez az, mit tüvéről-hegyéről ki kell magyaráznunk. A’ gyulóról és élenyről. Gyuló lehet a’ növényben akár víz-, akár más viszonyú egyletalakban. A’ növények vagy a’ vízből szívják azt magokba gyökereik által, vagy a’ légkör vizes gőzücskéiböl, mellyeket hihetően a’ levelek fölelemítnek, azaz elemeikre oszlatnak. — Mi az elenyt illeti, az a’ növények lombja, virága, gyümölcse ’s gyökereinek egy része által szivatik fel, miként ezt Saussure alább előfordulandó kísérletei bizonyítják. Egyébiránt akár a’ vízből, akár a’ levegőből számazzék ez a’ szesz, annyi mindenesetre igaz , hogy ezt nem a’ föld szolgáltatja. E’ tekintetben tehát semmit sem von el a növény a’ földtől, sőt a’zöld trágyázásnak is, miszerint a növény zöldjében alászántatik vagy épen termő helyén elrothad, valódi haszna abban áll, hogy általa a’ televény tömege szaporodván, a’ növény képesül a’ légkörbeli szeszeket és vízgőzöket elsajátítni. Később még e’ tárgyra visszatérek, midőn arról leend szó, miként származik a szénő, és minő szerepet játszik a növényéletben a’ borz (Electricitat). A’ fojtóról. Újabb időkben Raspail vegykém tagadta, hogy a’ növényekben fojtó léteznék. Szerinte mindazon fojtó, mit nüvényvegybonczolás alkalmával fölfedeznek, koránsem a’növény állományából , hanem csupán a’ vegykém műhelyéből veszi eredetét. E’ vélemény, mellyet csak mellesleg említek, ellenkezik minden egyéb vegytanárok nézetével. Kétségenkivüli dolognak tartván tehát, hogy fojtó a’ növényekben létezik, csak azt vizsgálom, mikép és minő műszer által hat az a’ növényekbe, és szükséges-e fojtótartalmú anyagokkal látni el a’ földet, hogy a’ növényzés erőteljes legyen. Mikép szívják fel a gyökerek a’ fojtót? Ha egy kelőtésben levő gesztenyefát előveszünk, és magcsirájának (rostellum) végét vízzel félig tölt edénybe mártjuk, melly edénynek felső része tiszta fojtó szeszszel van telve, úgy hogy a’ magszéket (Cotyledon) és a kelőt (filumula), (mellyből a növény felső része lesz), egészen fojtó környezze, és aztán az edény szárát papirossal jól becsinálván, a’ növény szárát úgy luizzuk rajta keresztül, hogy levelei a’ levegőben létezzenek, a’ növény nem sokára elhal, kivált ha légmentes vízzel locsoltatik. Szinte elhal a’ növény akkor is, ha a’ fojtó helyét gyuló vagy épen szénsavas szesz pótolja : csupa éleny (savitó) szeszben rendkívül sebesen működik a növényélet. A’ gőzköri levegőben is szépen díszük a’ növény mindaddig, mig az éleny kifogytával utoljára csakugyan veszni tér. Ezen Saussureur által tett kísérletek azt mutatják, hogy a gyökereknek élenyre szükségük van, továbbá, hogy a gyula, szénsav és fojtó anyagok többet ártanak a’ növénynek, mint használnak , következéskép, hogy a’ fojtatartalmu anyagok ártalmasak a növényeknek, mig gyökereikkel fojtót közölnek. Különben is tudva van, hogy az uj erdő és réttörések mind a’ mellett is igen gazdagon teremnek, hogy csupa növény- és nem fojtótartalmu maradványok találtatnak bennük. — A’ levelek vígan élnek a’ légkörben, mellynek tanalma 80% fojtó, úgy hogy ebből egyszerűen láthatni, milly haszontalanság ezen roppant fojtótömeghez még néhány parányit adni akarni (csepp víz a’ Dunába). Ha fojtó létezik a’ növényben, az nem másunnan, mint a’ légkörből véve eredetét, honnan a’ levelek életműszeres utján hatott be a’ növény testébe. A’ növények kipárolgási működésében a’ gőzköri levegőből egy résznek meg kell tartatnia a’ növényben, például a’ szénő, gyuló és fojtó megtartatik, midőn az éleny kipárolog. Egyébiránt fojtó mindig kis mennyiségben találtatik a’ növényben.— Ezek szerint a’ gyuló, fojtó és éleny, mellyek léteznek, vagy létezhetnek a’ növényben, a’ vízből és levegőből származnak, a’ növény tehát e’ részben semmit sem(?) von el a’ földtől, és a’ föld termékenységének helyreállításául nem is kívántatik semmiféle anyag (?)*) *) A’ német fordító Protz itt megjegyzi : miképtelen nézete értekezőnek ellenkezik minden tapasztaláson épült tanokkal, és már minden kétségen túl álló dolog az, hogy azon trágyaszerek működnek legtöbb erővel, mellyekben sok fojtóanyag létezik, és a’ növények a’ földből vett tápanyag által képesülnek olly erőteljes műszereket fejteni ki magokból, mellyek által a’légkör tápanyait elsajátíthassák. Sovány és kiélt földben termő növények minderre nem képesek, miként azt sok ezer példa bizonyítja. ha a’ növények fojtót, élenyt és gyulát, csupán a’ légkörből és vízből vehetnének, szénő még legkevesbbé hiányoznék e’ gazdag tárházakból és igy a’ növények örökre elválnának tápanyaggal látva, a’ jó vegyületű föld pedig csupán csak talajul (állóhelyül) fogna szolgálni. — A’ fiatal gesztenyefával tett kisérlet példája csak azt mutatja, hogy a’ növényi párolgás nem egyedül a’ levelekre szorítkozik, hanem hogy