Magyar Gazda, 1843. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)

1843-02-26 / 17. szám

258 257 «zikag, hamyag, ’s más sókon kivü­l főleg szénő, gyula és elenyböl állnak. Fojtó ritkán, és mindig csak kevesebb mennyiségb­en találtatik bennük. — Ezen néhány elemek azok, mellyek az örök böl­csesség szerint száz meg ezer arányokba jővén egy­mással , előteremtenek mindenféle növényanyago­kat : olajat, és fát, keményítőt és mézgát, czukrot és eczetet, meg mindazt, minek elszámlálása igen is hosszas lenne. Hol vette a’ növény az állomány­részeket­ a’ földből-e? Ez az, mit tüvéről-hegyé­­ről ki kell magyaráznunk. A’ gyu­lóról és élenyről. Gyuló lehet a’ növényben akár víz-, akár más viszonyú egylet­alakban. A’ növények vagy a’ vízből szívják azt magokba gyökereik által, vagy a’ légkör vizes gő­­zücskéiböl, mellyeket h­ihetően­ a’ levelek fölelemít­­nek, azaz elemeikre oszlatnak. — Mi az e­l­e­n­y­t illeti, az a’ növények lombja, virága, gyümölcse ’s gyökereinek egy része által szivatik fel, miként ezt Saussure alább előfordulandó kísérletei bi­zonyítják. Egyébiránt akár a’ vízből, akár a’ leve­gőből szám­azzék ez a’ szesz, annyi mindenesetre igaz , hogy ezt nem a’ föld szolgáltatja. E’ tekintet­ben tehát semmit sem von el a növény a’ földtől, sőt a’zöld trágyázásnak is, miszerint a növény zöld­jében alászántatik vagy épen termő helyén elrothad, valódi haszna abban áll, hogy általa a’ tele­vény tömege szaporodván, a’ növény képesül a’ légkör­beli szeszeket és vízgőzöket elsajátítni. Később még e’ tárgyra visszatérek, midőn arról leend szó, m­iként származik a szénő, és minő szerepet játszik a­ növényéletben a’ borz (Electricitat). A’ foj­tó­ról. Újabb időkben Raspail vegy­­kém tagadta, hogy a’ növényekben fojtó léteznék. Szerinte mindazon fojtó, mit nüvényvegybonczolás alkalmával fölfedeznek, koránsem­ a’növény állo­mányából , hanem csupán a’ vegykém műhelyéből veszi eredetét. E’ vélemény, mellyet csak mellesleg említek, ellenkezik minden egyéb vegytanárok né­zetével. Kétségenkivüli dolognak tartván tehát, hogy fojtó a’ növényekben létezik, csak azt vizsgálom, mikép és minő műszer által hat az a’ növényekbe, és szü­kséges-e fojtótartalmú anyagokkal látni el a’ földet, hogy a’ növényzés erőteljes legyen. M­i­k­é­p szívják fel a gyökerek a’ foj­tót? Ha egy kelőtésben levő gesztenyefát elő­veszünk, és magcsirájának (rostellum) végét vízzel félig tölt edénybe mártjuk, melly edénynek felső része tiszta fojtó szeszszel van telve, úgy hogy a’ magszéket (Cotyledon) és a kelőt (filumula), (melly­­ből a növény felső része lesz), egészen fojtó kör­nyezze, és aztán az edény szárát papirossal jól be­csinálván, a’ növény szárát úgy luizzuk rajta keresz­tül, hogy levelei a’ levegőben létezzenek, a’ nö­vény nem sokára elhal, kivált ha légmentes vízzel locsoltatik. Szinte elhal a’ növény akkor is, ha a’ fojtó helyét gyuló vagy épen szénsavas szesz pó­tolja : csupa éleny (savitó) szeszben rendkívül se­besen működik a növényélet. A’ gőzköri levegőben is szépen díszük a’ növény mindaddig, mig az éleny kifogytával utoljára csakugyan veszni tér. Ezen Saussure­ur által tett kísérletek azt mutatják, hogy a gyökereknek élenyre szükségük van, to­vábbá, hogy a gyula, szénsav és fojtó anyagok többet ártanak a’ növénynek, mint használnak , kö­vetkezéskép, hogy a’ fojtatartalmu anyagok ártal­masak a növényeknek, mig gyökereikkel fojtót kö­zölnek. Különben is tudva van, hogy az uj erdő és réttörések mind a’ m­ellett is igen gazdagon teremnek, hogy csupa növény- és nem fojtótartalmu maradvá­nyok találtatnak bennük. — A’ levelek vígan élnek a’ légkörben, mellynek tanalma 80% fojtó, úgy hogy ebből egyszerűen láthatni, milly haszontalan­­ság ezen roppant fojtótömeghez még néhány pará­nyit adni akarni (csepp víz a’ Dunába). Ha fojtó létezik a’ növényben, az nem másunnan, mint a’ légkörből véve eredetét, honnan a’ levelek életmű­­szeres utján hatott be a’ növény testébe. A’ növé­nyek kipárolgási működésében a’ gőzköri levegőből egy résznek meg kell tartatnia a’ növényben, pél­dául a’ szénő, gyuló és fojtó megtartatik, midőn az éleny kipárolog. Egyébiránt fojtó mindig kis mennyiségben találtatik a’ növényben.— Ezek sze­rint a’ gyuló, fojtó és éleny, mellyek léteznek, vagy létezhetnek a’ növényben, a’ vízből és leve­gőből származnak, a’ növény tehát e’ részben sem­mit sem(?) von el a’ földtől, és a’ föld termékeny­ségének helyreállításául nem is kívántatik semmi­féle anyag (?)*) *) A’ német fordító Protz itt megjegyzi : mikép­telen nézete értekezőnek ellenkezik minden tapasztaláson épült tanokkal, és már minden kétségen túl álló do­log az, hogy azon trágyaszerek működnek leg­több erővel, mellyekben sok fojtóanyag léte­zik, és a’ növények a’ földből vett tápanyag által ké­­pesülnek olly erőteljes műszereket fejteni ki magok­ból, mellyek által a’légkör tápanyait elsajátíthassák. Sovány és kiélt földben termő növények minderre nem képesek, miként azt sok ezer példa bizonyítja. h­a a’ növények fojtót, élenyt és gyulát, csupán a’ légkörből és vízből vehetnének, szénő még legke­­vesbbé hiányoznék e’ gazdag tárházakból és igy a’ növények örökre elválnának tápanyaggal látva, a’ jó vegyületű föld pedig csupán csak talajul (állóhelyül) fogna szolgálni. — A’ fiatal gesztenyefával tett kisér­­let példája csak azt mutatja, hogy a’ növényi párol­gás nem egyedül a’ levelekre szorítkozik, hanem hogy

Next