Magyar Gazda, 1843. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)

1843-01-22 / 7. szám

99 100 magyaroknak nemzeti nyelven oktatást, hiszen az országos szőllőiskola számára is talált az Egyesület magyar ajkú felügyelőt és a’ t. — Noha ezen időnkinti rendes kikelések oda mutatnak, hogy valamelly megsértett önzés, vagy hiúság, vagy az ismeretes magyar kórság az ,,irigység“ a lak ósdit játszva, csupán csekély személyemet törekszik nevetséges handa bandája tárgyává tenni; s noha e’ kötekedés alacson forrásának tudata a’ legjobb óvszer ki nem vettetni magamat az egyensúlyból, ’s az egy idő óta a’ békés és tanuságos vitatkozások helyébe lépett kofa pletykaságoknak árjába nem sodortatni ; — mégis, minthogy azon tisztelt Egyesület is, mellynek idevágó ügyeit kezelem, — tetteim nemzetellenies irányára figyelmeztetik, s ezen epeláz-szülte gyanúsítás azok előtt, kik netalán a’ félszeg előadás dagadós páthosza után ítélnének, az Egyesületre is hasonló bűn (’s legalább tűrésének) némi árnyékát vethetné, — nem mulaszthatom el ezennel mind a’ m. é. 103ik számban megkísértett elferdítését kifejezésimnek, mind a’ f. é. 4ik sz. foglaltató alaptalan vádakat átalában véve viszszautasítani, részletesen pedig megjegyezni, hogy sör valamint én a’ németet nemzetiség tekintetében soha a’ magyarnak ebbe nem tevém, úgy nem látom át, miféle Syllogismus segedelmével hozható ki B. ur szavaimból, hogy én a'németeket ide vándorlás végett meghívtam, miután magam kiosztogatni való földdel nem bírok; megvallom azonban már, hogy azon földesur, ki pusztáját népesíteni akarja, mindig több német, mint magyar vállalkozót találand; s bármilly erkölcsi kötelezés feküdjék is a’ nemzetiségben, kényszeríteni még is a’ földesurat, hogy a’ kiadandó pusztarészt a’ többetigérő német helyett, a’ kevesebbet vagy semmit ígérő magyarnak engedje át, csak akkor lehetne, ha a’ pótlást nemzetiség tekintetéből a’ státus vállalná magára; sőt már maga a’ kincstár sem kényszerítethetnék pusztáinak elajándékozására gyarmatosoknak csupán azért, mivel magyarok, hacsak azon jövedelemcsökkenést, mellyet az illy elajándékozás okozna, azontúl az ország közösen nem viseli. De nem is kell tartanunk fer, hogy a’ puszták népesítése egykönnyen nemzetiségi érdekek összekoczczanását okozza, mert a’ magyar községek magok sem eléggé népesek; azokban van a’ legtöbb deserta sessio, mellyeknek ingyen felvállalása végett is haszontalan környeltetik megyénkint évről évre a’ hirdetés. Sör A’ magyar paraszt, önszorgalmában s ügyességében nem bízván annyira, mint a' német, eladandó telkekért s puszta részekért soha sem, vagy nehezen fog annyit ígérni, mint emez; s ha igér, többnyire megbukik, ’s a pusztatulajdonos uj megszállóról lesz saját kárával kénytelen godoskodni. Gor A’ honi történetekből szintúgy tudja B. ur, mint én, török és tatárdulások által mennyire kipusztult az ország népessége. Üresen kellett volna-e az országnak mindaddig állani, mig a’ szerencsétlenségünkre annyira meddő magyar faj saját szaporulatából borította volna el a’ hazát? — ki mivelte volna addig a földet? ki védelmezte volna az annyi oldalról fenyegetett hazát? és a t. — Nagy fonákság tehát azon töprenkedni, hogy a’ német gyarmatok a’ német elemet gyarapíták a’ hazában, miután a’ státusbölcsesség ez által nagyobb bajt háríta el rólunk, mint a’ mit jelenleg a’ német nyelv okoz. Nem falta volna-e tán fel számtalanszor szomszédunk terjeszkedési vágya a’ maroknyi magyar fajt, ha elég okosak nem vagyunk annak idejében velők osztani javainkat, a’ magyar elemnek tartván fel a’ törvények szabását ’s hatalmat. Azonban mer habár „fából vaskarikát faragni“ nem lehet is; azért mégis csak 30 —40 év óta is számos német telep megmagyarosodott az országban, mi főleg néhány magyar szivi főpap érdeme, kiknek buzgalmát ha a’ földesurak, hatóságok, az idegen ajkú ’s érzésnek kötelességük szerint követték volna, ma már kevesebb szláv s még kevesebb német elem tarkítná az országot. — Sor Az elfogulatlan nem kételkedhetik rajta, hogy a’ németgyarmatok státusgazdasági tekintetben csak javára voltak az országnak, mert olly téreket változtattak haszonhajtókká, mellyek az előtt vadon és gyümülcstelenül állottak, egyedül a’ határt ’s néma’ jövedelmet nagyobbítván. — Nem is lehet 9ez egyéb czélja a’ népesítésnek, mint azon nagy terjedelmű pusztákat, mellyeket a’ birtokos jelenleg saját erejével illően kihasználni nem képes, részletes felosztás által magán és státusgazdasági tekintetben hasznosbakká s jövedelmezőbbekké változtatni. Ehhez képest a’ státus egy eszelős öngyilkos szerepét játszaná, ha olly határozatot hozna, hogy a’ mi vetetlen és tunya birtokkal láttassék el, mivel ajka magyar; a’ munkás, ügyes, és erkölcsös pedig bármilly áron se juthasson földhöz, mivel ajka német. Ne hidje édes B. ur, hogy én a’ nemzetiség és fajszeretet magasztos eszméjéig felemelkedni nem tudnék; a’ haza dicsősége, az anyai nyelv bájolú hangja, a nemzet folyvást emelkedő nagysága és ereje nekem is, mint bárkinek e’ hon határi közt, keblem legédesebb tűnődései, ’s legforróbb vágyai közé tartozik; de azt is tudom, hogy ha Vörösmartyaknak a’ jók kebeléből