Magyar Gazda, 1843. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1843-01-22 / 7. szám
KIADJA MAGYAR GAZDA’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. Harmadik év. Pesten, január 22-én 1843. f. §ZtIlll, TARTALOM : A’ „Jelenkor“ aggodalmai a’ népesiés és országos gyümölcskert dolgában. (Török). — Ellenszámítás, czáfolatul a’ M. Gazda 18AHk évi ölik számában küzlött : ,,A’ juh- és tehéntartás, vagy is juhászat és csirászat tiszta jövedelme közti különbségről“ czímű értekezésre. Vége. (A.). — Kérdés. (Szendrey). A’ „Jelenkor“ aggodalmai a’ népesítés és országos gyümölcskert dolgában. A’ „Magyar Gazda“ 98 ik számában rövid rajzát adám külföldi utazásomnak, s abban többi között megjegyzem, hogy a’fölösleg nép, melly Württembergában a’ birtok korlátlan felosztása,’s egyéb státusviszonyok által előidéztetik, többnyire Amerikába vándorol, de pénzével, szorgalmával, miveltségével és példátlan erkölcsiségével hazánknak is egynémelly pusztáját paradicsommá alakíthatná. Megyjegyzem továbbá, hogy a’ vmirtt. kormány ürümestebb látná, ha kivándorlóinak egy részét hazánk fogadná kebelébe, melly végre fel is szólítanám a’ magyar jobbágyi és földbirtoki viszonyokat felvilágosító irományokat megküldeni. E’ jegyzéssül alkalmat nyujtanak Benczúr János urnak a’ Jelenkor 103 ik számában felszólalni, s oda nyilatkozni, hogy a’ M. Gazd. Egyesület engemet hihetőleg nem azért küldött Stuttgartba, hogy ott a németeket ide jövetelre buzdítsam , hanem azon módok kipuhatolása végett, mik által az ottani nép jelen gazdasági miveltségére emelkedett.— Érinti továbbá B. ur, hogy bizonyosan Württemberga sem szorult magyar vagy franczia és a t. gyarmatosok paradicsomoztatására, s kárhoztatván a’ szerint minden idegenekkeli foltozgatást, czélszerűbbnek tartaná Magyarország mezőgazdaságát is a’ Württembergában olly jótékonyan működött birtokfelosztás és gyáripar által emelni. Mondott még Bár többet is, mit túlhév egyoldalún felfogott tárgyban elmondhat, s a Jelenkor 104 ik számában azt is ígéri, hogy az idegen elemek becsődítése ellen, kicsitől vagy nagytól ajánltassék is az, mindenkor szót emelend,mig arról meg nem győzetik, hogy „fából vaskarikát, ’s németből magyart“ lehet faragni. Abbeli meggyőződésem, miszerint minden becsületes embernek úgy kell hazáját szeretnie, ’s úgy kívánnia annak javát, hogy azt hihesse magáról, mikép a’ tehetség hiányában legalább jó akaratban őt a’ világon senki fülül ne múlja, — ebbeli meggyőződésem mondom, szándékom tisztasága, ’s az ellenvetések félszegsége olly kevéssé engedek zavarni nyugalmamat, s a’ tárgyat magát ollyszerűnek tartom, hogy feleslegnek, sőt vétkesnek is véltem unalmas feleselésekkel lopni meg fontosabb czélok által amúgy is nagyon elfoglalt időmet. — Azonban a’ Jelenkor f. é. dik számában a’ budapesti napló ismét uj panaszt hoz ellenem, fonák lépéssel vádolván engemet, hogy az országos középponti faiskolában német kertészt fogadtam, holott nem tekintvén a 'nemzeti kötelességet, már csak azért is magyarról kell vala gondoskodni, minthogy egykoron a’ gyümölcstenyésztésben német ajkú nem adhatna