Magyar Gazda, 1843. július-december (3. évfolyam, 53-105. szám)
1843-12-03 / 97. szám
MAGYAR GAZDA KIADJA A’ magyar gazdasági egyesület Harmadik év, Pesten, December Sban 1843. 97. szám. TARTALOM : I. Mellyek a’ mezei gazdaság jelen állapotában felvirágzásának átalában, de tekintve annak egyes ágait is, főbb akadályai? — II. A’ törvényhozás köréhez tartozó minémű intézkedésekkel lehetne ezen akadályokat jövőre megszüntetni, ’s a’ mezőgazdaságot a’ hazában virágzóbbá tenni? — Középponti egyesületi munkálódások. i iI. Mellyek a mezei gazdaság jelen állapotjában felvirágzásának általában, de tekintve annak egyes ágait is, főbb akadályait II. A’ törvényhozás köréhez tartozó minémű intézkedésekkel lehetne ezen akadályokat jövőre megszüntetni, s a mezőgazdaságot a' hazában virágzóbbá tenni ? Ámbár számos tekintetben csak a’ jövendő fog bennünket a’ mezőgazdaság igényeivel, s virágzásának feltételeivel tökéletesen megismertetni, ha t. i. majd a’ szükséges ismeretek a’ nemzet minden osztályaiban kifejlődtek; átalában pedig a’ nemzet életében számos korszerű intézetek és intézkedések következtében nagyobb, termékenyebb s korlátoktól ment mozgás létesült; mindazonáltal vannak a honi mezőgazdaság felvirágozhatásának olly akadályai, mellyeknek ártalmasságát félreismernünk nem lehet, elhárításuk pedig a teendők első sorába tartozik. A’ legkártékonyabban hat ezek között: 1 1) Az értelem hiány. — Ezt olly világosnak, s a’ közéletben annyira bebizonyultnak találjuk, hogy feleslegesnek véljük annak taglalásával fárasztani a’ törvényhozást Mi pedig e’ fogyatkozás helyrehozásának módját illeti, miután magából a’ baj fogalmából az ellenszer, t. i. a’ czélszerűbb népnevelés szüksége önmagából kitűnik; — az átalános nevelési rendszerre nézve itt még csak azt jegyezzük meg, hogy sikerrel ható népiskolák létrehozására helyes mesterképző intézeteken , vagyis praeparandiákon kívül mulhatlan feltételnek tartjuk a’falusi tanítók illendő fizetését, hogy jó tehetségű ifjak érdemesnek tartsák magokat e’ hivatásra szánni. Mert mig azon férfiak, kiknek kezeik közül a’ nemzet legnagyobb része kikerül, nemcsak polgári tekintetben megvetett helyzetben állanak, hanem még azon fölül életsorsukra nézve is, a’ legbizonytalanabb lét mellett élelmi szükséggel, sőt többnyire folytonos ínséggel küzdeni kénytelenek, addig, bár a’legjelesb intézetek álliassanak a’ tanítók képzésére, jóravaló, s tehetségeit érző ifjú magát illy szerencsétlen sorsnak fel nem áldozza. Egyik lényeges czél, mit a’ nevelés által elérni akarunk, a’ vallásosság; és kétséget sem szenved, hogy annak helyes felfogása’s tiszta átszivárgása a’ lélekbe, valamint a’munkássági hajlamot neveli, úgy a kitörést is edzi. Kívánatos volna tehát, hogy a’ vallás magyarázatában e’hatásra figyelemmel lenne a’ tanító, ’s a’ köznépet nemcsak szegény sorsával megelégedésben megerősíteni, hanem azt oda is irányozni törekedjék, miszerint minden ember