Magyar Gazda, 1844. július-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1844-08-01 / 9. szám
132 131 tároztatott; ki nagyobb mennyiségben vesz és mindjárt készpénzzel fizet, annak 25 prcent engedtetik. Megrendelést tehetni a fólirtnál, Újvilág utczában, Ilkeyház második emeletében; hol még következő egyesületi munkák lesznek kaphatók u. m : „Gazdasági Kistükörű, javított és bővített második kiadásban, ára 20 kr. pp.; az „Okszerű Kalauz“, „Alcsúth leírása“, mindenik külön 1 ft. 30 kr. pp.; végre „Lajstroma ’s tulajdonsági leírása azon nemes és ritka honi ’s külföldi szöllöfajoknak, mellyekböl a’ budai országos venyige iskola folyó évi őszszel és jövő tavaszszal vesszőket adand elő; bekötve 20 p. krért. Mind ezen könyvek árából nagyobb vételek alkalmával 20 percent elengedtetik.— Egyesületi meghagyásból Fényes Elek, magy. gazd. egyesületi előadó, mint a’ Mezei Naptár szerkesztője. Hők elrendezést igénylő gazdasági tárgyak. II. Homokkötés. Valljon tartozom-e elszenvedni, hogy szomszédom harapós ebe mindig lábikrámba kapaszkodjék, valahányszor elmegyek háza mellett? vagy e’ jogok országában van-e nekem jogom az ebet agyonlőni, mint az ebet, ha megkérésemre gazdája nem köti meg? Kérésemet pedig alkalmasint másik fülén ereszti ki jó szomszédom, mert hiszen Iae 9-us paizsa alatt ő szabad ura jószágának; ha nyúlok a’ másik módhoz , bizonyosan ő áll feljebb, ’s az eb árát tán még ökröm fizeti meg; mert sok szenvedélyes vadász többre becsüli kopóját embernél is. Mitévő legyek tehát, hogy a’ kecske se vesszen éhen , ’s a’ káposzta is megmaradjon , mert hiszen házamat, udvaromat, még sem taszíthatom tovább , sem a’ kéményen boszorkánykép nem repülhetek házamba *? Ez a’kérdés ugyan magában sem felesleges, mert bizony a’ servilusoknak nem legkisebb, sem legritkább nemét képezi illy állapot; de ezt itt én hasonlításul hoztam fel azon másik helyezetre, melly ugyan nem személyemet támadja meg, hanem az ö I-ae 9-usa az én I-ae 9-usomat a’ szó teljes értelmében megöli. Keresztények sírjatok! — A’ keserves halál, mindenkit lekaszál! vagy is akarám mondani, itt csak némellyeket, kiket a’ sors vad szeszélye ez örvénybe csavart bele ! Mert csakugyan keserű kénytelenség eltűrnöm azt, hogy a’ szomszédom emancipált futóhomokja az én termékeny földemet elborítsa. Szomszéd uram ugyan nincs-e az urnák valamelly hathatós szere, mellyel az urnák járókelő, sőt repülő homokját visszatartóztassa földemtől; mert látja az úr, maholnap hozzám szökik ? — Isten néki; mond szomszédom, én tiszta szívemből inkább az urnak kívánom, mint önmagamnak. Ellenszerem, ha volna, sincs; mert én is igy esdekeltem szomszédomnál, midőn még ment volt földem a’ homoktól , de szomszédom azt felelé , hogy, ha nem tetszik nekem azon impertinentia, mellyel az ö homokjának tetszik az én földemet elfoglalni, állítsam ki mesgyémre Iae 9-usomat, az inhibitiók, prohibiliók ’s protestaliók egész seregét, ’s ha ez az erősebbnek ököljoga ellen mind nem használ, tehát hadarásszak inkább a’ szelekkel, mint füleit szavaimmal verdessem. — Már én benne vagyok , mondd, nékem nincs mit félni többé : üsse falba fejét, kinek tetszik, érezte. ,Uram! igy elveszünk mindnyájan. Az úrtól a’ homok hozzám szökik, én tőlem szomszédomhoz, ’s igy tovább tovább terjed hatalma, mint ime ezt már 1807 : 20 észrevette. — Észrevette és még sem segített rajta? egy egész országgyűlés nem tud, vagy nem akar maga magának adni tanácsot a’ közveszedelem ellen, melly ötét is elnyeléssel fenyegeti, 's én , egyes ember, — szegény fejemmel, — én adjak tanácsot az urnák ,— én álljak ki gátra magam a’ közellenség ellen? .Tudja mit szomszéd, nékem valami jó tanács ötlött fejembe. Hallom, hogy a’ zsidókat erőnek erejével emancipálni akarják, mint igen hasznos, szorgalmatos polgárokat, kik eddig is sok jót tettek (mások kárával némellyeknek), nem volna-e jó az országgyűléshez folyamodni, hogy akkor emancipálják őket, ha ők ezen, restségünk által emancipált homokunkat kitűnő szorgalmak ’s feldicsért jóságoknál fogva mind megkötik.1 Én e’ dévajkodást nem tanácslom; mert ha megtudja a’ hatalmas pénzkirály, eltiltja a’ kölcsönözést a’ zsidóknál, ’s majd megszűnik a’ sok csőd, melly mégis * E’lapok 36-ik számában megbotlott Ivánszky ur előbbi czikkem végén, mellyben a’ 361 -ik lapon a’ tüzellenes fedelek olcsó készítése módjáról értekezem, — olly észrevételeket gördítvén fel, mellyekkel (engedelmével legyen mondva) aligha kákán nem keres csomót. Mert mennyibe kerüljön a’ hamuból —oltott, de kiszárított ’s átszitált mészből ’s olajból készült gyurma , ’s kétujnyi vastagságú tégla? azt a’hely színen kiki jobban kiszámíthatja magának, mint én itt neki.— Hogy a’ közönséges deszkapadlás ezt nem bírja meg, hanem alá bolthajtás kell, ez valóságos kákacsomó; mert hiszen a’ deszkapadlás alá keresztgerendát, ’s ezek alá mestergerendát is szokás huzni; már pedig a’ keresztgerendák magok is megbirják az illy lapos, vékony tetőt. — Végre a’ nemakarásnak csakugyan nyögés a’ vége, midőn egy-két ujnyi lejtöséget nem talál elégnek 3 — 4 ölnyi szélességű épület lapos tetején a’ viz lefolyására, holott 100 ölnyi csatornában vízfolyásra egyujnyi lejtősség elégséges. Értekező.