Magyar Gazda, 1844. július-december (4. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-01 / 9. szám

132 131 tároztatott; ki nagyobb mennyiségben vesz és mindjárt készpénzzel fizet, annak 25 prcent engedtetik. Meg­rendelést tehetni a fólirtnál, Újvilág utczában, Ilkeyház második emeletében; hol még kö­vetkező egyesületi munkák lesznek kaphatók u. m : „Gazdasági Kistükö­rű, javított és bővített máso­dik kiadásban, ára 20 kr. pp.; az „Okszerű Ka­lauz“, „Alcsúth leírása“, mindenik külön 1 ft. 30 kr. pp.; végre „Lajstroma ’s tulajdonsági leírása azon nemes és ritka honi ’s külföldi szöllö­­fajoknak, mellyekböl a’ budai országos venyige iskola folyó évi őszszel és jövő tavaszszal vesszőket adand elő; bekötve 20 p. krért. Mind ezen könyvek árából nagyobb vételek alkalmával 20 percent elengedtetik.— Egyesületi meghagyásból Fényes Elek, magy. gazd. egyesületi előadó, mint a’ Mezei Naptár szerkesztője. Hők elrendezést igénylő gazdasági tárgyak. II. Homokkötés. Valljon tartozom-e elszenvedni, hogy szomszé­dom harapós ebe mindig lábikrámba kapaszkodjék, valahányszor elmegyek háza mellett? vagy e’ jogok országában van-e nekem jogom az ebet agyon­lőni, mint az ebet, ha megkérésemre gazdája nem köti meg? Kérésemet pedig alkalmasint másik fülén ereszti ki jó szomszédom, mert hiszen I­ae 9-us paizsa alatt ő sza­bad ura jószágának; ha nyúlok a’ másik módhoz , bi­zonyosan ő áll feljebb, ’s az eb árát tán még ökröm fizeti meg; mert sok szenvedélyes vadász többre be­csüli kopóját embernél is. Mitévő legyek tehát, hogy a’ kecske se vesszen éhen , ’s a’ káposzta is megma­radjon , mert hiszen házamat, udvaromat, még sem taszíthatom tovább , sem a’ kéményen boszorkánykép nem repülhetek házamba *­? Ez a’kérdés ugyan magában sem felesleges, mert bizony a’ servilusoknak nem legkisebb, sem legritkább nemét képezi illy állapot; de ezt itt én hasonlításul hoztam fel azon másik helyezetre, melly ugyan nem személyemet támadja meg, hanem az ö I-ae 9-usa az én I-ae 9-usomat a’ szó teljes értelmében megöli. Keresztények sírjatok! — A’ keserves halál, minden­kit lekaszál! vagy is akarám mondani, itt csak né­­mellyeket, kiket a’ sors vad szeszélye ez örvénybe csavart bele ! Mert csakugyan keserű kénytelenség eltűrnöm azt, hogy a’ szomszédom emancipált futóhomokja az én termékeny földemet elborítsa. Szomszéd uram­ ugyan nincs-e az urnák valamelly hathatós szere, mellyel az urnák járókelő, sőt repülő homokját vis­­­szatartóztassa földemtől; mert látja az úr, maholnap hozzám szökik ? — Isten néki; mond szomszédom, én tiszta szívemből inkább az urnak kívánom, mint ön­­magamnak. Ellenszerem, ha volna, sincs; mert én is igy esdekeltem szomszédomnál, midőn még ment volt földem a’ homoktól , de szomszédom azt felelé , hogy, ha nem tetszik nekem azon impertinentia, mellyel az ö homokjának tetszik az én földemet elfoglalni, állít­sam ki mesgyémre I­ae 9-usomat, az inhibitiók, pro­­hibiliók ’s protestaliók egész seregét, ’s ha ez az erő­sebbnek ököljoga ellen mind nem használ, tehát ha­darásszak inkább a’ szelekkel, mint füleit szavaimmal verdessem. — Már én benne vagyok , mond­d, nékem nincs mit félni többé : üsse falba fejét, kinek tetszik, érezte. ,Uram! igy elveszünk mindnyájan. Az úrtól a’ ho­mok hozzám szökik, én tőlem szomszédomhoz, ’s igy tovább tovább terjed hatalma, mint ime ezt már 1807 : 20 észrevette.­ — Észrevette és még sem segített rajta? egy egész országgyűlés nem tud, vagy nem akar maga magának adni tanácsot a’ közveszedelem ellen, melly ötét is elnyeléssel fenyegeti, 's én , egyes ember, — szegény fejemmel, — én adjak tanácsot az urnák ,— én álljak ki gátra magam a’ közellenség ellen? .Tudja mit szomszéd, nékem valami jó tanács ötlött fejembe. Hallom, hogy a’ zsidókat erőnek ere­jével emancipálni akarják, mint igen hasznos, szor­galmatos polgárokat, kik eddig is sok jót tettek (má­sok kárával némellyeknek), nem volna-e jó az ország­gyűléshez folyamodni, hogy akkor emancipálják őket, ha ők ezen, restségünk által emancipált homokunkat kitűnő szorgalmak ’s feldicsért jóságoknál fogva mind megkötik.1 Én e’ dévajkodást nem tanácslom; mert ha meg­tudja a’ hatalmas pénzkirály, eltiltja a’ kölcsönözést a’ zsidóknál, ’s majd megszűnik a’ sok csőd, melly mégis *­ E’lapok 36-ik számában megbotlott Ivánszky ur előbbi czikkem végén, mellyben a’ 361 -ik lapon a’ tüzel­­lenes fedelek olcsó készítése módjáról értekezem, — olly észrevételeket gördítvén fel, mellyekkel (engedel­mével legyen mondva) aligha kákán nem keres csomót. Mert mennyibe kerüljön a’ hamuból —oltott, de kiszá­rított ’s átszitált mészből ’s olajból készült gyurma , ’s kétujnyi vastagságú tégla? azt a’hely színen kiki job­ban kiszámíthatja magának, mint én itt neki.— Hogy a’ közönséges deszkapadlás ezt nem bírja meg, hanem alá bolthajtás kell, ez valóságos kákacsomó; mert hi­szen a’ deszkapadlás alá keresztgerendát, ’s ezek alá mestergerendát is szokás huzni; már pedig a’ kereszt­­gerendák magok is megbirják az illy lapos, vékony tetőt. — Végre a’ nemakarásnak csakugyan nyögés a’ vége, midőn egy-két ujnyi lejtöséget nem talál elégnek 3 — 4 ölnyi szélességű épület lapos tetején a’ viz lefolyására, holott 100 ölnyi csatornában vízfolyásra egyujnyi lej­tősség elégséges. Értekező.

Next