Magyar Gazda, 1845. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1845-04-22 / 32. szám
KIADJA ötödik év 1-SÖ fele. Pesten, április 23én 1S45._______________3». Szám. TARTALOM: Jószándéku levelek ’stb. (^Korány cs.)— Két cselédtartási példa ’stb. (Bende Péter.) — Felvilágosítás. — Gazdasági tudósítások Boros Jenő vidékéről. (Kapitány Dániel.) — Hirdetések. MAGYAR GAZDA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. Jó szándékú levelek , főleg a’ honi terjedelmesb birtokok tulajdonosaihoz ’s azoknak igazgatóihoz intézve. VIII. Előbbi levelünkből láttuk, hogy a’ tiszti rendszer úgy, a’ mint jelenleg hazánkban átalában divatozik, rendeltetésének, a’lehető legnagyobb jövedelemelőállításnak, megfelelni nem képes. Feladásának pedig e’ rendszer azért nem tehet eleget, mivel legjobb minőségében sem alapul az emberi természet egészén, ’s mivel a’ cselekvőség kutforrásának, nem a’ haszon érzetét , nem a’ sikerarányos jutalom elvét jelöli ki. — E’rendszer fizetéseit, javadalmait előre kitűzi, megszabja, ’s megadja a’ nélkül, hogy érettük szükségkép arányos erő, szorgalom, ’s ezek következtében eredmény-kifejtést követelhetne. Azon esetre, ha fizetései rosszak, úgy természetesen nincs ok utánuk nagy eredményt várni; ha pedig méltányosak, vagy épen jók, ’s a’ többi körülmények is alkalmas minőségűek, úgy a’ tisztek részéről iparkodás mégis csak valószínűleg, de nem bizonyosan leszen a’ jobb fizetéssel arányban eredményes. Valószínűleg mondom, mert hitem az emberek iránt még nem veszitem el, noha tudom, hogy cselekedeteink átalában csak akkor hordják homlokukon a’ kitartás és czélszerűség hasznosító jellemeit, ha szerintük egyenesen önérdekeink is kielégitetnek; ámde ha kissé szigorúbbak leszünk, ’s elgondoljuk, hogy nem minden ember háladatos , elismerő, úgy bizonyára alaposan hihetjük azt, hogy számos esetekben, a’ legjobb fizetéseket nyújtó földbirtokos is, czéltéretlen marad a’ jelenlegi rendszer mellett, ’s hogy érdekénél fogva az illető egyén jobb iparkodásra kényszerítve, hangúivá, egyátalában nincsen. Terménytelen ’s gazdaságtalan tehát e’rendszer mindenesetre, általa a’ földesur kiadásainak sikere sem nem biztositatik, sem nem magasitatik szükségkép annyira, mennyire okszerű intézkedés mellett, szerintök lehető volna. Alkalmasint ennek érzetéből veszi magát földbirtokosainknál a’ tiszti fizetések nagyobbitása iránti átalános idegenkedés ; ’s ettől csak az ollyanok maradának mentsen, kik jobb szívverésük sugallatától inditatva, az emberi természetben bizni meg nem szűntek; kik hivék , hogy a’jobb jutalmazás, csak nem maradhat tevékenyebb hangulat előidézése nélkül. Az illyenek tiszteiket jobb helyzetbe tevék, ’s úgy hiszem, nincs okuk cselekvényüket megbánni azokkal szemközt, kik ellenkező nézetekből indulva, tiszteik fizetését lehetőleg megszokták. Elsők minden esetre jobban is, nemesebben is cselekedtek, a’ mint ezt mindazon uradalmak jövedelmezései bizonyítják , mellyekett hasonló sorsú gazdatisztek működnek ; de legjobban még ezek sem intézkedtek, miután az állandó fizetésű rendszer, az embernek csak