Magyar Gazda, 1845. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)

1845-04-22 / 32. szám

KIADJA ötödik év 1-SÖ fele. Pesten, április 23én 1S45._______________3». Szám. TARTALOM: Jószándéku levelek ’stb. (^Korány cs.)— Két cselédtartási példa ’stb. (Bende Péter.­) — Felvilágosítás. — Gazdasági tudósítások Boros­ Jenő vidékéről. (Kapitány Dániel.) — Hirdetések. MAGYAR GAZDA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. Jó szándékú levelek , főleg a’ honi terjedelmesb birtokok tu­lajdonosaihoz ’s azoknak igazgatóihoz intézve. VIII. Előbbi levelü­nkből láttuk, hogy a’ tiszti rend­szer úgy, a’ mint jelenleg hazánkban átalában divato­zik, rendeltetésének, a’lehető legnagyobb jövedelem­­előállításnak, megfelelni nem képes. Feladásának pedig e’ rendszer azért nem tehet eleget, mivel legjobb mi­nőségében sem alapul az emberi természet egészén, ’s mivel a’ cselekvőség kutforrásának, nem a’ haszon ér­zetét , nem a’ sikerarányos jutalom elvét jelöli ki. — E’rendszer fizetéseit, javadalmait előre kitűzi, meg­szabja, ’s megadja a’ nélkül, hogy érettük szükségkép arányos erő, szorgalom, ’s ezek következtében ered­mény-kifejtést követelhetne. Azon esetre, ha fizetései rosszak, úgy természetesen nincs ok utánuk nagy ered­ményt várni; ha pedig méltányosak, vagy épen jók, ’s a’ többi körülmények is alkalmas minőségűek, úgy a’ tisztek részéről iparkodás mégis csak valószí­nűleg, de nem bizonyosan leszen a’ jobb fizetéssel arányban eredményes. Valószínűleg mondom, mert hitem az emberek iránt még nem veszitem el, noha tu­dom, hogy cselekedeteink átalában csak akkor hord­ják homlokukon a’ kitartás és czélszerűség hasznosító jellemeit, ha szerintük egyenesen önérdekeink is ki­elégitetnek; ámde ha kissé szigorúbbak leszünk, ’s elgondoljuk, hogy nem minden ember háladatos , el­ismerő, úgy bizonyára alaposan hihetjük azt, hogy számos esetekben, a’ legjobb fizetéseket nyújtó föld­­birtokos is, czéltéretlen marad a’ jelenlegi rendszer mellett, ’s hogy érdekénél fogva az illető egyén jobb iparkodásra kényszerítve, hangúivá, egyátalában nin­csen. Terménytelen ’s gazdaságtalan tehát e’rendszer mindenesetre, általa a’ földesur kiadásainak sikere sem nem biztositatik, sem nem magasitatik szükség­kép annyira, mennyire okszerű intézkedés mellett, szerintök lehető volna. Alkalmasint ennek érzetéből veszi magát földbirtokosainknál a’ tiszti fizetések na­­gyobbitása iránti átalános idegenkedés ; ’s ettől csak az ollyanok maradának mentsen, kik jobb szívverésük sugallatától inditatva, az emberi természetben bizni meg nem szűntek; kik hivék , hogy a’jobb jutalmazás, csak nem maradhat tevékenyebb hangulat előidézése nélkül. Az illyenek tiszteiket jobb helyzetbe tevék, ’s úgy hiszem, nincs okuk cselekvényüket megbánni azokkal szemközt, kik ellenkező nézetekből indulva, tiszteik fizetését lehetőleg megszok­ták. Elsők min­den esetre jobban is, nemesebben is cselekedtek, a’ mint ezt mindazon uradalmak jövedelmezései bizo­nyítják , mellyekett hasonló sorsú gazdatisztek mű­ködnek ; de legjobban még ezek sem intézkedtek, mi­után az állandó fizetésű rendszer, az embernek csak

Next