Magyar Gazda, 1845. július-december (5. évfolyam, 53-105. szám)

1845-12-03 / 97. szám

1590 1589 2-szor Hogy a’ falusi gazda olly csekély előmene­telt tesz az állattenyésztésben , sőt abban napról napra olly annyira alászáll, hogy nyomom marhájával jóravaló munkát végezni legnagyobb részben nem képes, sőt a’ tejelő jószág jótéteményeit is többnyire keservesen nél­külözni kénytelen, — leginkább a’ legelők közös­sége okozza. — A’közlegelők elkülönzéséből egyelőre most csak az uradalmakra háramolhatik haszon,a’mennyi­­ben ezek elkülönzött saját részükkel kizárólag élhetnek, ha czélszerüleg élni tudnak. A’jobbágyra nézve, ha te­lek szerinti felosztás nem történik, tökéletesen fenn­marad a’közlegeltetésnek azon rész oldala, mellyel ma­gától az uradalom az elkülönzés és privatisalio által el­hárított. A’ nyereség a’ jobbágyra nézve csak annyi, hogy úrbéri földein azontúl egyedül a' község összes barmai barangolnak. Európa mindazon országainak példája, hol mező­gazdaság a’szó valódi értelmében virágzik, tanúsítja, hogy a’ kisgazda állattenyésztését, ’s ezzel földmive­­lése gyarapodását egyedül istálózás által eszközölheti czélszerűen. Civilizált országban közlegelő sehol nem lé­tezik ; ’s nálunk sem lehetett az elkülönzési törvénynek egyéb czélja, minthogy minden jobbágy a’legelőnek öt illő részéhez jutván , azt gazdasága javára czélsze­­rűbben ’s minden esetre tetszése szerint, és körülmé­nyeihez képest kihasználhassa, mint a’ közösség, e’ semmi egyéb vagyon használatánál nem kedvelt elv, en­gedi­ . Az összesítés jótékony törvényének átalános alkalmazása, összekötve a’ közlegelőnek telek szerinti felosztásával, nyújtja az egyedüli módot az úrbéri telek tökéletes, ’s nevezetesen azon kihasználására , hogy a’ jobbágy gazdasága gyarapodni képes legyen, hogy azt belátása szerint ’s szükségeihez képest űzhesse, hogy rajta elegendő takarmányt biztosan termeszthessen,’s istálózáshoz fogva, több és jobb marhát nevelhessen, ’s visszahatólag trágyabősége által szántóföldein gazda­gabb terméseket arathasson. Az előadottakhoz képest, miket okokkal bővebben támogatni a’ t. KK. és RR. bölcs belátása irányában a’ szerénység tilt, alázatos indítványunk az, hogy a) A’ telt. KK. és RR. a’ legközelebbi országgyű­lésen az elkülönzési törvények olly módosítására hat­ni méltóztassanak, minélfogva a’ fennálló közlegelők státusgazdasági ártalmasságuk miatt, különben is mint tömérdek bűnnek ’s vadságnak tanyáji, mielőbb ország­szerte telkek szerint felosztassanak , legyen bár az el­­különzések gyors eszközlésére a’ vehiculum­ a’jóravaló kényszerítés, vagy a’jóra ösztönző jutalmazás, vagy mind a’ kellőnek egyesített elvéből ’s alkalmazásából véve ; — és hogy b) azon törvény, melly a'tulajdoni jog igen helyes szempontjából a’ nemesi birtokon minden egyes közbir­tokosnak megengedd, bármilly csekély birtokrésze le­gyen is, saját részének kiszakitását ’s összesítését,’s illy tulajdonának kényszerinti használhatását követelhetni, hasonló logica szerint a’nem nemes községekre is kiter­jesztessék , a’ józanabb belátási­ értelmes és iparkodó jobbágyot felmentvén ez által, hogy öt annyi teherrel járó telkének czélszerű használatában, a’ többség éret­len ’s tudatlan tömege, az örök igazsággal ellenkezőleg korlátozza. Hogy továbbá e) ugyanezen követelési jog a’ házas zsellérekre is az őket illető közlegelői részre nézve kiterjesztessék. Az itt ajánlott intézkedések még azon jótékony kö­vetkezményt is szülnék, hogy a’ tehéncsordáknak közös kihajtása ’s legeltetése megszüntetvén, sem a’ község bikái nem romlanának meg idő előtt, ’s otthon tartva, jótékony befolyással a’tenyésztésre, gondosabban ápol­tatnának , sem a’ fiatal üszők, mellyel« többnyire az anyacsorda közé verve idő előtt megfolyatnak, korán megrontva az elcsenevészésnek,’s mindinkább elfajuló ’s alább szálló nemzedékek termésének nem tétetnének ki. 3-szor. Midőn elismerjük, hogy elegendő jó takar­mány a’ gyarapodó marhatenyésztés alapja; sajnálkozva kell egyszersmind éghajlatunk állhatatlanságát, ’s azon gyakori nagy szárazságot megemlítenünk, melly sokszor több éveken egymás után a’legnagyobb takarmány szük­ségbe ejti honi gazdáinkat. Ez természetesen nagymértékben csökkenti az ál­lattenyésztés gyarapodását, ez ismét a’ trágyahiány mi­att földmivelésünk jövedelmét ; mi annál érezhetőbb mind az egyesekre, mind átalában az országra nézve, minél inkább szaporodnak egy részről a’ civilisatióval és fényűzéssel, más részről a’ népesség növekedtével mindennapi szükségeink, ’s minél inkább megkívánja a’ földnek emelkedő értéke, hogy ugyanazon térről min­dig nagyobb jövedelmet előidézni törekedjünk. E’ baj­nak elhárítására egyik lényeges eszköznek tartjuk vize­ink használatát öntözésekre, minek alkalmazását eddig velö a’ törvényes szokásban volt vizhasználati jogok majdnem egészen hátráltatták; melly körülmény kény­szerűé az Egyesületet az ide mellékelt rétöntözési törvényjavaslatot a’ múlt országgyűlésnek benyúj­tani, ’s melly­­t, miután az ott egyéb törvényhozási munkálatok miatt tárgyalás alá nem került, a’ tel«. KK. és RR. kegyes pártfogásába, ’s országgyűlési utasításul ajánlani annál inkább bátorkodunk , minthogy meggyő­ződve vagyunk, miszerint a’ tervezett rendszabályok foganatosítása hazánk nagy részében életet derítene a’ mezőgazdaságra, ’s mint Olasz- és Németországban ta­pasztaljuk, talpkövét vetné meg egy hihetetlen fokig e­­melkedhető és virágzó állattenyésztésnek. Megemlitendőnek tartottuk e’helyütt a’fatenyész­­tést is, mellynek hiánya Pestmegyétöl kezdve lefelé az

Next