Magyar Gazda, 1846. január-június (6. évfolyam, 1-47. szám)
1846-05-28 / 38. szám
617 618 mi gazdaságában történik, tehát jutalmaz ott, hol ez által magának hasznot biztosíthat, ’s ügyesen mindent czéljának elérésére irányoz. E’ tekinteteknél fogva a’ nagy urodalmak, mellyeknek intézése és felügyelése tisztekre van bízva, soha sem képesek a’ versenyt az előbbiekkel kiállani; mert a’ tiszt, ki értelmességének és szorgalmának gyümölcsét aránytalan kis részben élvezi, sőt többnyire a’ mindennapi szükséggel küzd, kit — tisztelet a’ méltányos kivételeknek — hűségéért, értelmességéért és szorgalmáért csak úgy jutalmaznak, mint a’ tudatlant és hanyagot; ki szünteleni gyanúsításoknak van kitéve ; kihez ura bizodalommal teljességgel nem viseltetik; kinek keze még a’ jónak eszközlésében is meg van kötve ; kinek csak egyes nagylelkű birtokosoknál van jelene és jövendője biztosítva; ki a’ fondorkodók ellen törvény által nincs oltalmazva, hogy mondom az illyen körülmények közt álló tiszt nincsen ’s nem lehet a’legnagyobb szorgalom kifejtésére ösztönözve, ezt, úgy tartom, szükségtelen hosszasban mutogatni. Pedig tagadni nem lehet, de tudják is jól az elfogulatlanok, hogy a’ szorgalom ébresztője csak a’ jutalom lehet. Csupa szellemi jutalomért felette keveset lehet várni; jó ez is, de csak mint fűszere az anyagi jutalomnak. Mit mondjak a’ nálunk többnyire tapasztalható eljárásról, mellynél fogva a’ tiszt nem érdeméhez mérve, tehát nem értelmessége és szorgalma mekkoraságával arányban fizettetik és jutalmaztatik , hanem csak kegyelemből kapja mindazt, mit értelmességéért és szorgalmáért méltán követelhetne. Az illy eljárás bizonnyal káros a’ birtokosra, a’ lisztre és honra, ’s ez mellett a’ földbirtok a’ lehető legnagyobb jövedelmezésre soha nem fog felemelkedhetni. De uraim, lehet-e méltányosan kívánni, hogy a’ tiszt, egyedüli vagyonát, értelmességét és szorgalmát, az emberi természet ellenére, azoknak áldozza fel egészen, kiket a’ sors olly sokkal megáldott, ’s kiknek a’ mindennapi szükségen fölül még annyi vagyonuk marad fenn ; lehet-e kívánni, hogy nélkülözzön mindent, ’s életét mégis veszélynek tegye ki? Ezt, úgy hiszem, kívánni nem lehet, ’s a’ ki kívánja, csak önkárával teszi. Ne tagadjuk, a’ birtokosok közül, habár vannak is kevés dicséretes kivételek, a’ nagyobb rész nem ismeri helyzetét, tisztét, kire egész vagyonát bízza, rosszul fizeti, annak érdekét önérdekével nem egyesíti; értelmességéért, mint a’ mezőgazdasági előállítás egyik leglényegesb tőkéjéért, annak semmi kamatot nem juttat, szóval nem méltányos, ’s bizodalommal nem viseltetik az iránt. Minek természetes következése az, hogy a’ nagy birtokok a’ mostani czélszerűtlen tiszti rendszer mellett a’ jövedelmezésnek illő fokára nem emelkedhetnek, vagyis a’ megkímélt fillérért forintok nélkülöztetnek, erkölcs rontatik, értelmesség elöletik, ’s a’közhaza pang. Hogy a’ nagy jószágok némelly takarékos birtosokat, annyi kényelmek éldelete mellett is, meggazdagitnak, ebből nem következik egyszersmind az is, hogy jól jövedelmeznek, hanem, hogy a’ nagy jószág jövedelmeinek fölöslege elegendő a’ takarékos birtokos szükségeinek födözésére, sőt vagyonának folytonos szaporítására is. Mert a’ nagy jószág, hasonló körülmények közt csak akkor jövedelmezhet jól, midőn abban a’legnagyobb értelmesség és szorgalom mellett, minél nagyobb forgó-töke forgattatik haszonnal, ’s munkásságba hozatnak az eszközök mind, mellyeket az emberi ész és tapasztalás jóknak talált, ’s oda irányoztatnak, hogy lehető legkevesebb költséggel, lehető legnagyobb jövedelem állitassék elő. A’ nagy urodalmak jövedelme csak azért sem mérközhetik a’ kisebb jószágokéval, mert azoknak sok erőre van szükségük, ’s ezt, még akkor is, midőn a’ termesztmények ára lejjebb száll, épen úgy kell fizetniük, mint mikor magosan áll, sőt többnyire ellenkezőleg, bő terméskor a’ munka bére magosabb, ’s nem lehet annyi munkást kapni, mint szült években ; miből következik, hogy termesztményeiket nagy költséggel takarítják be, csekélyebb áron adják el, ’s jövedelmi fölöslegük épen akkor legkisebb, mikor a’ termés legnagyobb. Mi illeti a’ robot-erőt, melly nagy urodalmakban csaknem minden munkát végez, azt hiszem, mert a’ tapasztalás eléggé bebizonyitá, hogy azzal a’ jószágok jövedelmét emelni nem lehet, és pedig, hogy a többit elhallgassam, azon természetes okból, mivel a’ robotos érdeke az urodaloméval kapcsolatban nem áll; csupa becsületért pedig senki, de a’nagy birtokos még kevésbé várhatja jövedelme növekedését. Ha a’robotos az elejébe adatott munkát ollyan szorgalommal és jól végezné, mint önmagáét, ennél többet attól kívánni sem lehetne; ’s pedig még akkor sem sokra mehetnénk, mert ő önmagának sem szokott jó munkát tenni, ’s nagy szorgalmat fejteni ki; mit reménylhetni hát attól olly körülmények közt, mellyek őt nem jutalommal ösztönzik jó munka tételre, hanem kényszeritetik arra, mi előtte utálatos? A’ fennebbiekben előadám, mennyire foly be a’ birtok kiterjedtsége jövedelme fölöslegének mennyiségére. Ki kellene még azt is jelölni, mekkora legyen az egy gazdára bízott jószág, hogy sem a munkátlanságra ne legyen kárhoztatva, sem az ebben rejlő erők használatlanul ne maradjanak?