Magyar Gazda, 1846. január-június (6. évfolyam, 1-47. szám)
1846-01-22 / 6. szám
10099 tárgynak rendkívüli fontossága magának az uralkodókés nemzeteknél hitelt szerezhetett. Az ember élt ezredekig, a’ nélkül hogy létezésének első alapjáról valaha komolyan gondolkozott volna; élt a’ nélkül, hogy vizsgálni indult volna , valljon a’ létnek fentartására, állandósítására, milly utón módon , milly elvek ’s intézkedések nyomán volna lehető neki jótékonyan, segítőleg hatnia; — élt — könnyelműen máról hónapra, ’s midőn a’ kegyes természetnek, mellyre úgy szólván egyedül bízva volt a’ terményzést szeszélye ’s változatosságai szerint vezérleni, előállítani — egyszer mostohává változni tetszett,százezerek ’s milliók estenek áldozatául az éhhalálnak, ’s estenek a’ nélkül, hogy a’ szomorú körülményből — ezred évek alatt — maguknak valamit tanulságul levontak volna. A’ lét fentartását eszküzlö mezőgazdasági terményzés átalánosan legkevesb figyelmet ’s felsegélést nyert a’ nemzetektől mindig, ’s voltak idők, midőn az embernek esze, józan felfogása annyira kiköltözött fejéből, hogy mezőgazdasággal foglalkozni, mintegy szégyennek, ’s az előkelőt lealázó körülménynek tartatott Istennek hála napjainkban a’ dolgok immár más szempontból kezdődnek tekintetni, ’s minden előbbre haladott országban nagyon érzik fontosságát a’ mezőgazdasági terményzés érdekének; nagyon átlátják, hogy mezőgazdasági ternényzés az, min a’ status jóléte, egyedül tartósan, egyedül biztosan alapul. ’S Európában csaknem egyedül szegény hazánk az, hol a’ mezőgazdasági érdekek, a’ legnagyobb rendezetlenség közt tespedeznek és figyelembe úgyszólván alig vétetnek. Korunk iránya a’ régi népek törekvéseitől annyiban különbözik, hogy midőn a’ régi népek legjobbjai is csak politikai függetlenség ’s jóllétért küzdöttek, a’ mienk e’ mellett anyagi függetlenségért is harczol. Anyagi függetlenségért küzdeni pedig nem teszen kevesebbet, mint nélkülözésektől biztosítani az életet, ’s általa olly alapot szolgáltatni,mellyen immár a'polgárisodás minden kellékei— és járulékaival tartós virágzásnak indulhat. Mert valamint az egyes egyénnek tökéletesedése csak akkor veheti kezdetét, a’ midőn az élet első szükséges, a’ létet fentartó élelmi igények biztosíttattak; szintúgy egész népek ’s nemzetek is, csak úgy tehetnek tömegesen nagyobb előmeneteleket a’ polgárisodásban, ha élelmi kellékeik miatt nélkülözéseknek nem tétetnek ki. Adjatok csak az embereknek módot élelmi szükségeit naponkint kielégíthetni, ’s meglátandjuk, milly kívánatosan indulnak üdülésnek az erkölcs, a’ polgári erények, ’s társadalmi jólét. Ellenben tegyétek az embereket tömegben szűkölködőkké: bizonytalanná teszitek minden perczben léteteket, vagyonotokat, megtöltitek a' börtönöket, aláássátok az erkölcsöt, elölitek a’ létnek nemesb virágait, és csak zsoldos katona sereg képes az életnek ollyan a’ miilyen biztosságot szolgáltatni. Az anyagi nélkülözés tehát, mint olly sok társadalmi tosznak kútfeje, mint elölje a’ polgárisodás életre ható megfoganthatásának, méltán tartatik korunktól azon társadalmi mirigynek, mellynek megorvoslását egyaránt kívánja a’ közérdek, a’ társadalmak czélja , a’ polgárisodás előmenetele, ’s az emberi nemnek méltósága. Ennek megszüntetéséért korunk küzdelme magasztos, példátlan jelenetekért tűnik fel a’ világesemények lánczolatán ! E’ törekvés azon vezéreszme, melly az értelmesb népek erőteljes mozgalmait irányozza napjainkban. ’S habár egynémellyek e’ törekvést a’ materialismus nevezete alá szorítva veszélyesnek iparkodnak is keresztelni, az csak azért történik, mert ők jobbára a’ szükséget csak nevéről is alig ismerik, ’s mert hibásan azt gondolják, hogy a’ nép függésének legbiztosb garantiája a’ szegénység, a’ nélkülözés. Balgaság, félni attól,— kinek nincsenek égető szükségei ! És korunknak azon iránya, melly az emberi politikai jólét mellett anyagi függetlenséggel is törekszik megajándékozni, hozzánk is immár lassankint átsugárzik a’ bennünket megelőzött, a’ nálunk fejlődőttebb nemzetektől. Kívánatos szerfelett, hogy ez irány itt is létre kapjon, ’s megteremje malasztos gyümölcseit ; nálunk, hol a’ boldogabb körülmények közé juthatás olly nehezen akar valósulásnak indulni; nálunk végre, hol az ellenkező irányú törekvések egymást csak nem tökéletesen zérusra vezérlik vissza. Életkellékei az embernek, polgárisodása fokával állanak arányban. Mennél előbbre haladott tehát valamelly nemzet a’ kifejlődésben, annál inkább sokasulnak életkellékei, az ollyan annál belterjesebb életet él. És ez életkellékek számosai a’ polgárisodás álláspontja változásával szinte változnak, ellenben néhányai öröktől fogva egyenlően azok, mert a’ létezésnek alapját, feltételét képezik. Ha tehát némelly kellékek ollyanok, mik nélkül a’létezésnek alapja nincsen, úgy igen természetes, hogy az ezeknek beszerzésére vonatkozó biztosítás az, mire gondolkozó lénynek lehető legnagyobb figyelmet szükség fordítnia. Es kell-e mondanom, hogy ezen öröktől fogva mindig egy és ugyanazon kelléke az embernek az élelmiszerek; azok, mellyek nélkül — a'létnek egész hossza — tán összesen három négy napig tart; azok, miknek szűkében a’ társadalmak már nem egyszer rázkódtanak meg; azok végre, miknek kellő mennyiségbeni biztos megléte nélkül a polgárisodás egyéb magasztos! virágai sem indulhatnak üdülésnek.