Magyar Gazda, 1846. január-június (6. évfolyam, 1-47. szám)

1846-01-22 / 6. szám

Pest, Január 22. 1846. 6. Hatodik év 1-ső fele. MAGYAR GAZDA KIADJA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. TARTALOM: Korszerű agitatio a’ szem elöl tévesztett mezőgazdaság érdekében. (Korizmics).— Trágya (folyt). — A’ magyar orvosok és természetvizsgálók VI-ik gyűlésének tárgyai. — Gazdasági tudósítások: — Poson­­megyéből (Krascsenics G­y­ö­r­g­y) ; Sopronból. — Ismét örökváltság.— Gazdasági Kistükör. — Gabonaár. K­orszerű­ agitátió a’ szem elől tévesz­tett mezőgazdaság érdekében. „Mezőgazdaság képezi a’ státus jólétének legjelentékenyebb tényezőjét“ I. Nélkülözés az életnek azon járszalaga, mel­­­lyet szegénység készít a’ nyomorúság számára. És nincsen szánalomra méltóbb jelenet a’ nyomorúságnál; nincsen meghatóbb, ’s egyszersmind emberi méltóság ellenibb tünemény, mint látni egész népet, nemzetet nél­külözni. Ő az illy szomorú jelenet elöli az élet ma­gasztosságát , letörli minden nagyobbszerűségét, ’s helyezi az embert — a’ földnek urát — sorába, tő­szomszédságába a’ lélektelen, az oktalan állat sereg­nek. Pedig az ember nem nélkülözni teremtetett. Van ugyan is, minden éplelkű és testű egyénben annyi ké­pesség, hogy erejével, — csak máskép ne legyen korlátozva azt értékesíteni — mindig képes annyit előállítani, hogy a’ pillanat szükségén felül, még tar­talék-javakat is szerezhet magának a’ jövendőre. És­ az édes anyakint gondos természet valamint arról in­tézkedett, hogy a’ földből az emberek tudatlansága által kimerülő növény-táperő visszaterményeztessék idő multával, szintúgy intézkedett arról is, hogy a’ ter­mészet koronája — a’ testileg parányi, de szellemileg magasztos ember, folyvást képes legyen életét, a’neki adományozott tehetségek nyomán, nemcsak fenntartani napról napra, hanem folytonosan hatályosítani, hasz­nosítani , kellemetesíteni; szóval intézkedett arról, hogy az, a’­mit mi polgárisodásnak nevezünk, lénye­gének szükségképeni következménye legyen. Minden kornak volt, van és lesz kedvencz­ esz­­méje, iránya, mellyért tehetségeinek zamatát, szivének legderekabb dobbanásait áldozá a’ lelkesedésnek azon nemével, mellyet a’ meggyőződésnek leronthatlan ha­talma olt belénk. Tanulságos tudományt nyújt nekünk erről az annyi emberi törekvés és cselekedet tárhá­za, tükre, a’ néma, a’ komoly történet. ’S ámbár a’ le­ninit görög nagyság egyes utólérhetlen fénypontjai előtt, mik a’ művészet, ’s tudományok mezején a’ rég elhalt napok fátyolon keresztül annyi életerő ’s kife­jezéssel átviláglanak, imádással határos tisztelettel hajol is meg a’ nagy jelennek parányi embere ; ámbár a’ roppant óriás birodalom világot irányzó hadi ha­talmát el is ismeri ollyannak, minőt utánna többet a’ história nem mutat fül, mégis sajnos érzelemmel kénytelen a’ gondolkozó ember kimondani, hogy sem a’görög, sem a’római nagyság, sem az utánuk kö­vetkezett korok törekvése nem vala az , melly emberi boldogságot tartósan , átalánosan alapíthatott volna ; nem vala az, miután gondolkozó, okos , teremtmény­nek törekedni kell. Hisz a’ nagy görögök szivük vére javát, — ép úgy mint gyermekek tennék, — a’ maguk közti primátusért áldozák fel; a’ hatalmas rómaiak pe­dig feladatuknak tartották rabigába fűzni a’ fél világot, ’s élősködni pompával a’ meghódítottak romjain. Nyo­mort hárítani e’ földről, boldogságot terjeszteni egyen­lőn az emberek legparányibbjára is , nem vala feladata a’ régi hatalmas nemzeteknek, mellyek átalában csak pusztítás által jelölék erejük nagyságát. E’ szép tö­rekvést, ez egyetlen valódilag emberi irányt a’ civili— satio csak napjainkban nyerhető bélyegül; napjainkban, hol az ész szövétneke ’s az erkölcs jótékony melegé­nél annyi nemes cselekvés és irány találja gazdag forrását. Nem nagy ideje, hogy a’ statusgazdasági tudo­mány , melly az értékek okos használatát és szaporí­tását tanítja, megalkottatott; még kevesb ideje, hogy egy illy tud­mány valódisága, ’s szükségessége elis­mertetett,—’s legkevesb ideje, hogy az általa felkarolt

Next