Magyar Gazda, 1846. január-június (6. évfolyam, 1-47. szám)
1846-01-22 / 6. szám
Pest, Január 22. 1846. 6. Hatodik év 1-ső fele. MAGYAR GAZDA KIADJA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. TARTALOM: Korszerű agitatio a’ szem elöl tévesztett mezőgazdaság érdekében. (Korizmics).— Trágya (folyt). — A’ magyar orvosok és természetvizsgálók VI-ik gyűlésének tárgyai. — Gazdasági tudósítások: — Posonmegyéből (Krascsenics György) ; Sopronból. — Ismét örökváltság.— Gazdasági Kistükör. — Gabonaár. Korszerű agitátió a’ szem elől tévesztett mezőgazdaság érdekében. „Mezőgazdaság képezi a’ státus jólétének legjelentékenyebb tényezőjét“ I. Nélkülözés az életnek azon járszalaga, mellyet szegénység készít a’ nyomorúság számára. És nincsen szánalomra méltóbb jelenet a’ nyomorúságnál; nincsen meghatóbb, ’s egyszersmind emberi méltóság ellenibb tünemény, mint látni egész népet, nemzetet nélkülözni. Ő az illy szomorú jelenet elöli az élet magasztosságát , letörli minden nagyobbszerűségét, ’s helyezi az embert — a’ földnek urát — sorába, tőszomszédságába a’ lélektelen, az oktalan állat seregnek. Pedig az ember nem nélkülözni teremtetett. Van ugyan is, minden éplelkű és testű egyénben annyi képesség, hogy erejével, — csak máskép ne legyen korlátozva azt értékesíteni — mindig képes annyit előállítani, hogy a’ pillanat szükségén felül, még tartalék-javakat is szerezhet magának a’ jövendőre. És az édes anyakint gondos természet valamint arról intézkedett, hogy a’ földből az emberek tudatlansága által kimerülő növény-táperő visszaterményeztessék idő multával, szintúgy intézkedett arról is, hogy a’ természet koronája — a’ testileg parányi, de szellemileg magasztos ember, folyvást képes legyen életét, a’neki adományozott tehetségek nyomán, nemcsak fenntartani napról napra, hanem folytonosan hatályosítani, hasznosítani , kellemetesíteni; szóval intézkedett arról, hogy az, a’mit mi polgárisodásnak nevezünk, lényegének szükségképeni következménye legyen. Minden kornak volt, van és lesz kedvencz eszméje, iránya, mellyért tehetségeinek zamatát, szivének legderekabb dobbanásait áldozá a’ lelkesedésnek azon nemével, mellyet a’ meggyőződésnek leronthatlan hatalma olt belénk. Tanulságos tudományt nyújt nekünk erről az annyi emberi törekvés és cselekedet tárháza, tükre, a’ néma, a’ komoly történet. ’S ámbár a’ leninit görög nagyság egyes utólérhetlen fénypontjai előtt, mik a’ művészet, ’s tudományok mezején a’ rég elhalt napok fátyolon keresztül annyi életerő ’s kifejezéssel átviláglanak, imádással határos tisztelettel hajol is meg a’ nagy jelennek parányi embere ; ámbár a’ roppant óriás birodalom világot irányzó hadi hatalmát el is ismeri ollyannak, minőt utánna többet a’ história nem mutat fül, mégis sajnos érzelemmel kénytelen a’ gondolkozó ember kimondani, hogy sem a’görög, sem a’római nagyság, sem az utánuk következett korok törekvése nem vala az , melly emberi boldogságot tartósan , átalánosan alapíthatott volna ; nem vala az, miután gondolkozó, okos , teremtménynek törekedni kell. Hisz a’ nagy görögök szivük vére javát, — ép úgy mint gyermekek tennék, — a’ maguk közti primátusért áldozák fel; a’ hatalmas rómaiak pedig feladatuknak tartották rabigába fűzni a’ fél világot, ’s élősködni pompával a’ meghódítottak romjain. Nyomort hárítani e’ földről, boldogságot terjeszteni egyenlőn az emberek legparányibbjára is , nem vala feladata a’ régi hatalmas nemzeteknek, mellyek átalában csak pusztítás által jelölék erejük nagyságát. E’ szép törekvést, ez egyetlen valódilag emberi irányt a’ civili— satio csak napjainkban nyerhető bélyegül; napjainkban, hol az ész szövétneke ’s az erkölcs jótékony melegénél annyi nemes cselekvés és irány találja gazdag forrását. Nem nagy ideje, hogy a’ statusgazdasági tudomány , melly az értékek okos használatát és szaporítását tanítja, megalkottatott; még kevesb ideje, hogy egy illy tudmány valódisága, ’s szükségessége elismertetett,—’s legkevesb ideje, hogy az általa felkarolt