Magyar Gazda, 1846. július-december (6. évfolyam, 48-95. szám)
1846-09-16 / 68. szám
1096 1095 továbbá a’ búzának közép piaczi ára *nálunk nem több 4 ft. 48 krnál, a’ rozsnak 3 ft. 18 kr., az árpának 2 ft. 45 kr., a’ zabnak 1 ft. 52 krnál. E’ szerint a’ felvett termés mellett, egy holdnak brutto jövedelme búzában 57 ft. 36 kr., rozsban 46 ft. 12 kr., árpában 46 ft. 45 kr., zabban 33 ft. 36 kr. Továbbá körülményeink között, egy hold földnek haszonbére 4—5 ftnál átalában magasbra nem vehető. Nézzük már most, mikép állnak a’ dolgok a’ dézmabeli adózásnál. A’jobbágy úrbéri földeiből, mikép az olvasó tudja, kilenczed és tized, vagyis ötöd vételik; ad tehát a’ földmives a’ felvett esetekben búza után: 11 ft. 43ifi krt, rozs után 9 ft. 14% krt, árpa után 9 ft 21 krt, zab után 6 ft. 43% krt — kilenczed és tized fejében egy holdról; ’s miután azon föld, mellyen a’termelés történt, évenkinti 4—5 ftnyi haszonbérnél átalában többet nem ér, kitetszik, mennyire terhelő ’s igazságtalan a’dézmabeli adózás. ’S itt meg kell még jegyeznünk, hogy az elvitt szalma még tekintetbe nincsen véve, holott ez is nem megvetendő figyelmet érdemel a’ trágyára nézve. — De kövessük a’ dolgoknak további alakulását figyelemmel. — Miután tehát a’ jobbágy a’ dézma igényeit kielégítette, maradt neki még brutto értéke a’ búzánál 46 ft. 4% kr., rozsnál 36 ft. 57% kr., árpánál 37 ft. 24 kr., zabnál 26 ft. 52% kr., miből természetesen levonandók még az előállítási költségek, mik az őszi gabnáknál holdankint 20—25, a’ tavasziaknál pedig 15—20 fiókra menvén legalább, kitetszik, hogy utóbbi esetben — ha a’szalma értékét, az aratási és cséplési költségeket levonjuk, — a’ dézma, már a’ tiszta haszonból, nem kerül ki. ’S ezekből úgy hisszük a’ dézmának igazságtalan volta eléggé kiderül. A’ dézma továbbá korlátozó és kártékony. Korlátozó természete pedig két irányban jelentkezik kiváltkép. Először azáltal, hogy nem enged mindennemű növényeket termeszteni, hanem csak néhány szokásos gabnafélékre szorítkozik; másodszor az által , hogy az eggyégyűjtött termények betakarítását mód nélkül hosszabbítja, akadályozza. Két igen áldás— talán körülmény, szives olvasó, ’s megszámlálhatlan a’ kár, melly belőlök az országra háramlik. Mert nem kell gondolni, hogy a' terményzés korlátozása csupán az által válik kártékonnyá, hogy általa a’ nyereségesebb növények termesztése, minők az úgynevezett ipariak, akadályoztatik, ennél sokkal jelentékenyebb rész az, hogy az illyetén egyoldalú termelésre szorított földmivelő nép, örökös szakbeli kiskorúságra kárhoztatik. És ez igen nagy baj; olly baj ez, melly az értelem kifejlődését gátolja; baj, melly az isten ajándékát, a’ bennünk létező észbeli tehetséget tespedésre kárhoztatja! ’S népünk tudatlanságának — elhagyatott oktatási állapotán kívül, — bizonnyal egyik leghatalmasb fenntartója, az áldástalan dézmarendszer, melly teljesült átokkint szegi útját szakértelmi erösbülésének. Kiszámithassanak továbbá a’ károk, miket a’ dézmálás, a’betakaritás akadályozásával okoz; e’ körülmény egyedül olly súlyos kártékonyságot kebelez magában, hogy miatta nem egyszer füstbe megy a’ szegény földmivelőnek összes termelési nyereménye; azon földmivesé, kinek gyenge vállain az egész ország támaszt keres, kinek jóllétén ezer meg ezer okszerűtlen intézmények mintegy versenyezve, gyakorolják pusztító hatalmukat. Oh — szives olvasó, elszomorodik az érező kebel, a’ gondolkodó fő, ha látja, milly kevéssé veszi ember hasznát az isten legbecsesb ajándokának, az értelemnek; elcsügged, ha látja, milly parányi okszerűséggel intézik az emberek ügyeiket. Azt mondók feljebb, hogy valamint számitásilag hibásnak tartjuk azoknak eljárását, kik a’dézma mellett minden iparosi gazdasági üzlettől elfordulnak; úgy igaza van a’ tudatlan ’s ipartalan földmivelőnek, midőn azt hiszi, hogy rá nézve a’ dézmabeli adózás nem sújtó, nem igazságtalan. — Lássuk. Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy a’ mezőgazdasági előállítás terményessége nem áll a’ befordítással egyenes arányban , azaz kétszerezett kiadás a’ bevételt nem kétszeres mértékben növeli. Előttünk áll kimutatása bizonyos külterjes értelemben vitt termelés kezelési költségének, ’s tiszta hasznának; szerinte jön a’ brutto jövedelem értéke holdankint 22%, a’ kiadás 13% ftot; a’ tiszta haszon tehát 9 ft. Ugyan e’ termelés később belterjes értelemben kezeltetvén, jön holdankint a’ brutto jövedelem 69, a’ kiadás 21/2 ftot; a’ tiszta haszon tehát 47/2 ftot. Láthatni ebből, hogy a’ külterjes gazdálkodás, midőn 13% fton csak 9 et tudott tiszta haszonul előállítani, ugyanakkor a’ belterjes 21 % fton 4772-et állított elő; esik tehát elsőnél egy ftra 40 kr., másodiknál ellenben 132'/a kr; úgy áll tehát ez esetben elöbbinek terményessége az utóbbiéhoz,mint 40: 1321/2 hez, vagyis mint 1 : 33 hoz. És e’ körülményben fekszik annak oka, hogy ámbár a' belterjesen gazdálkodó több értéket szolgáltat a’föld tulajdonosának dézma fejében át, neki mégis több tiszta hasznot hajt üzlete, mint a’ külterjesen gazdálkodónak. Például fölvett esetben adna a’külterjes gazda, brutto jövedelméből dézmául 4Y2 ftot; a’belterjes ellenben 13% ftot, mégis elsőnek — levonván a’ dézmát a’ tiszta haszonból ■— csak 472 ftja marad, holott utóbbinak 337/10 ft. De ha ez bár így áll is, a’ dézma azért mindig igazságtalan .) Jelen gabonaárak öt különböző piaczról, ’s 10 évi időszakból szerezvék; az árakban benn van Pest is az ő áraival. Az időszak az 1831—1840 ki.