Magyar Gazda, 1846. július-december (6. évfolyam, 48-95. szám)

1846-09-16 / 68. szám

1096 1095 továbbá a’ búzának közép piaczi ára *­nálunk nem több 4 ft. 48 krnál, a’ rozsnak 3 ft. 18 kr., az árpának 2 ft. 45 kr., a’ zabnak 1 ft. 52 krnál. E’ szerint a’ felvett termés mellett, egy holdnak brutto jövedelme búzában 57 ft. 36 kr., rozsban 46 ft. 12 kr., árpában 46 ft. 45 kr., zabban 33 ft. 36 kr.­­ Továbbá körül­ményeink között, egy hold földnek haszonbére 4—5 ftnál átalában magasbra nem vehető. Nézzük már most, mikép állnak a’ dolgok a’ dézmabeli adózásnál. A’job­bágy úrbéri földeiből, mikép az olvasó tudja, kilenczed és tized, vagyis ötöd vételik; ad tehát a’ földmives a’ felvett esetekben búza után: 11 ft. 43ifi krt, rozs után 9 ft. 14% krt, árpa után 9 ft 21 krt, zab után 6 ft. 43% krt — kilenczed és tized fejében egy holdról; ’s miután azon föld, mellyen a’termelés történt, évenkinti 4—5 ftnyi haszonbérnél átalában többet nem ér, ki­tetszik, mennyire terhelő ’s igazságtalan a’dézmabeli adózás. ’S itt meg kell még jegyeznünk, hogy az el­vitt szalma még tekintetbe nincsen véve, holott ez is nem megvetendő figyelmet érdemel a’ trágyára nézve. — De kövessük a’ dolgoknak további alakulá­sát figyelemmel. — Miután tehát a’ jobbágy a’ dézm­a igényeit kielégítette, maradt neki még brutto ér­téke a’ búzánál 46 ft. 4% kr., rozsnál 36 ft. 57% kr., árpánál 37 ft. 24 kr., zabnál 26 ft. 52% kr., mi­ből természetesen levonandók még az előállítási költ­ségek, mik az őszi gabnáknál holdankint 20—25, a’ tavasziaknál pedig 15—20 fiókra menvén legalább, ki­tetszik, hogy utóbbi esetben — ha a’szalma értékét, az aratási és cséplési költségeket levonjuk, — a’ dé­z­m­­a, m­ár a’ tiszta ha­szonból, nem kerül ki. ’S ezekből úgy hisszük a’ dézmának igazságtalan volta e­­léggé kiderül. A’ dézma továbbá korlátozó és kártékony. Kor­látozó természete pedig két irányban jelentkezik ki­váltkép. Először azáltal, hogy nem enged minden­nemű növényeket termeszteni, hanem csak néhány szokásos gabnafélékre szorítkozik; másodszor az ál­tal , hogy az eggyégyű­jtött termények betakarítását mód nélkül hosszabbítja, akadályozza. Két igen áldás— talán körülmény, szives olvasó, ’s megszámlálhatlan a’ kár, melly belőlök az országra háramlik. Mert nem kell gondolni, hogy a' terményzés korlátozása csupán az által válik kártékonnyá, hogy általa a’ nyeresége­sebb növények termesztése, minők az úgynevezett ipa­­riak, akadályoztatik, ennél sokkal jelentékenyebb rész az, hogy az illyetén egyoldalú termelésre szorított földmivelő nép, örökös szakbeli kiskorú­ságra kárhoztatik. És ez igen nagy baj; oll­y baj ez, melly az értelem kifejlődését gátolja; baj, melly az isten ajándékát, a’ bennünk létező észbeli tehetsé­get tespedésre kárhoztatja! ’S népünk tudatlanságának — elhagyatott oktatási állapotán kívül, — bizonnyal egyik leghatalmasb fenntartója, az áldástalan dézma­­rendszer, melly teljesült átokkint szegi útját szakértel­mi erösbülésének. Kiszámithassanak továbbá a’ károk, miket a’ dézmálás, a’betakaritás akadályozásával okoz; e’ körülmény egyedül olly súlyos kártékonyságot ke­belez magában, hogy miatta nem egyszer füstbe megy a’ szegény földmivelőnek összes termelési nyeremé­nye; azon földmivesé, kinek gyenge vállain az egész ország támaszt keres, kinek jóllétén ezer meg ezer okszerűtlen intézmények mintegy versenyezve, gyako­rolják pusztító hatalmukat. Oh — szives olvasó, el­szomorodik az érező kebel, a’ gondolkodó fő, ha lát­ja, milly kevéssé veszi ember hasznát az isten legbe­­csesb ajándokának, az értelemnek; elcsügged, ha látja, milly parányi okszerűséggel intézik az emberek ü­­gyeiket. Azt mondók feljebb, hogy valamint számitásilag hibásnak tartjuk azoknak eljárását, kik a’dézma mel­lett minden iparosi gazdasági üzlettől elfordulnak; úgy igaza van a’ tudatlan ’s ipartalan földmivelőnek, midőn azt hiszi, hogy rá nézve a’ dézmabeli adózás nem súj­tó, nem igazságtalan. — Lássuk. Mindenekelőtt megje­gyezzük, hogy a’ mezőgazdasági előállítás terményes­sége nem áll a’ befordítással egyenes arányban , azaz kétszerezett kiadás a’ bevételt nem kétszeres mérték­ben növeli. Előttünk áll kimutatása bizonyos k­ülte­r­­jes értelemben vitt termelés kezelési költségének, ’s tiszta hasznának; szerinte jön a’ brutto jövedelem ér­téke holdankint 22%, a’ kiadás 13% ftot; a’ tiszta ha­szon tehát 9 ft. Ugyan e’ termelés később belterjes értelemben kezeltetvén, jön holdankint a’ brutto jöve­delem 69, a’ kiadás 21­/2 ftot; a’ tiszta haszon tehát 47­/2 ftot. Láthatni ebből, hogy a’ külterjes gazdálko­dás, midőn 13% fton csak 9 et tudott tiszta haszonul előállítani, ugyanakkor a’ belterjes 21 % fton 4772-et állított elő; esik tehát elsőnél egy ftra 40 kr., máso­diknál ellenben 132'/a kr; úgy áll tehát ez esetben e­­löbbinek terményessége az utóbbiéhoz,mint 40: 1321/2 hez, vagyis mint 1 : 3­3 hoz. És e’ körülményben fek­szik annak oka, hogy ámbár a' belterjesen gazdálkodó több értéket szolgáltat a’föld tulajdonosának dézma fe­jében át, neki mégis több tiszta hasznot hajt üzlete, mint a’ külterjesen gazdálkodónak. Például fölvett e­­setben adna a’külterjes gazda, brutto jövedelméből dézmául 4Y2 ftot; a’belterjes ellenben 13% ftot, mégis elsőnek — levonván a’ dézmát a’ tiszta haszonból ■— csak 472 ftja marad, holott utóbbinak 337/10 ft. De ha ez bár így áll is, a’ dézma azért mindig igazságtalan .) Jelen gabonaárak öt különböző piaczról, ’s 10 évi idő­szakból szerezvék; az árakban benn van Pest is az ő árai­val. Az időszak az 1831—1840­ ki.

Next