Magyar Gazda, 1846. július-december (6. évfolyam, 48-95. szám)

1846-11-21 / 85. szám

Hatodik év 2-ik fele. Pest, November 21-kén 1846. JABUIR GAZD KIADJA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. TARTALOM : Árvák ügye. (Török János.) — Az amerikai pamutnövé­ny. (Karácsonyi László.) — Korszerű agitátio a’ szem elöl tévesztett mezőgazdaság érdekében. (Korizmics.) — Gazdasági tudósítások. — Középponti egye­sületi munkálódások. — Árvák ü­gy­e. Az ügyefogyott árvák sorsa minden jól rendezett státusban a közigazgatás egyik fő gondját képezi. Nem csak a humanitás, hanem a nemzetgazdaság érdeke is parancsolja, hogy a társaság azon tagjainak kiképzésé­ről ’s fölneveléséről intézkedjék, kiket a’ sors természetes támaszaiktól, szüleiktől megfosztott. Igen hajlandó volnék az európai statusok kormányzati bölcsességét a' nevelési eszközök arányához mérni; de a’ status-igaz­gatás keresztényi szellemét mi sem tükörzi hivebben vissza, mint a’figyelem és részvét, melly az árvák ügyére fordítatik. ’S alig lehetne kijelölni statust, m­elly Helvecziát e’ tekintetben fölülmúlná. Minden lépten intézetek­kel találkozik ott az utazó, mellyeknek feladása hasznos státus polgárokká nevelni az elhagyatott születlen árvá­kat. Fellenberg és Pestalozzi halhatatlan útmutatók valának e’téren, ’s nemes tetteik szent emlékezete pietással tölt el minden jobb keblet. Hazánkban már régibb időkben találkoztak egyes emberbarátok, kik költséges árvaházakat állítottak. Pol­gári közszellem több nagy városban hasonló szent menhelyeket hozott létre. ’S ha az üdvös czél mégis általuk teljesen elérve nem volt, annak merném tulajdonítani, hogy ezen intézetek törekvése nagyon egyoldalulag abban látszott csak öszpotosulni, miszerént a­z árva ne éhezzék; holott nevelés és kiképzés az egye­düli ok, melly az intézeteket árvák számára szükségessé teszi. Annyi emberi érzelem a’ legvadabb kebelben is lakik, hogy az elhagyatott árvát éhenhalni ne hagyja; de magánosok könyürülete ritkán terjed ki továbbra a’ szoros testi táplálatnál; polgári nevelést ’s közhasznú szakképzést egyedül közintézetekben várhatnak olly ár­vák, kiknek a’ sors egyébb örökséget nem hagyott, mint a’ közirgalom jogát. Az árváknak már illy közintézetben meg kell adni az irányt jövendő életpályájukra, rokonszellemben azon nemzetgazdasági forrásokkal, mellyekböl a’ nép nagyobb része keresetét veszi. Azért Angliában az ár­vaintézetek egyszersmind ipartanodák, midőn ellenben Helvetiában gazdasági iskolák. Helyesen fogták fel e’ szempontot Karap és Diószeghy tiszteletre méltó hazánkfiai, midőn árvák számára a’ zelemiri gazdasági intézetet alapíták. ’S azt hiszem, hogy én is részemről a’ szőkehalmi (Czegléd melletti) gazdaképző­intézetnek teljes közhasznúságát csak az által egészítem ki, hogy azt egy gazdasági árvanöveldével kötöm ösz­­sze. Mit is ezennel csak azon okból kívántam­ közhírré tenni, miszerint azon emberbarátok és hatóságok, kik az alkalmat használni kívánják, ajánlásra méltó védenczeik iránt mielőbb nyilatkozhassanak. Jövő tavaszszal vagy­is április 1-sö napján 8 árva, ’s azontúl évenkint csak 4, vétetik fel az intézetbe, ’s azok onnét nyolcz év lefolyta előtt ki nem léphetnek. A’ felvétel főfeltételei: az árva 8 éves és egészséges legyen, ’s bizonysá­got hozzon, hogy szülői nem élnek ’s vagyonos rokona nincsen, ’s reá semmi örökség nem maradt, gyámnokai pedig személyére nézve a’ 8 nevelési esztendő lefolytáig minden gyámatyai jogaikról lemondanak. Ez idő alatt az árvák élelmüket ’s ruházatukat ’s minden képzési eszközeiket az intézet költségén veendik. — Pesten, november 18-án 1846. Török János.

Next