Magyar Gazdák Szemléje, 1923 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1923-01-01 / 1. szám
MAGYAR GAZDÁK SZEMLÉJE. XXVIII. ÉVF. 1. SZÁM, 1923. JANUÁR HÓ. PETŐFI SÁNDOR ÉS A MAGYAR FÖLD. A magyar irodalomban a természetszeretet legelőször Petőfi Sándor költeményeiben nyilatkozott meg elragadó költőiséggel. A nagy lírikus természetfestő költeményei olyan művészi alkotások, hogy a világirodalom legjobb termékeivel is kiállják a versenyt. A régebbi költők felületes természetszeretete vagy érzelgő természetimádása össze sem hasonlítható az ő életkedvtől duzzadó, egészséges lelkesedésével. Ahol kortársai nem vettek észre semmi figyelemreméltó jelenséget,ott ő új dolgokat fedezett föl s a kihaltnak gondolt vidékekre ragyogó életet varázsolt. A magyar pusztát ő tette híressé, a nagy magyarAlföld költői képeivel ő gazdagította irodalmunkat. Magyar emberré is a nagy magyar Alföld tette a költőt. Anyja tótnak született, rokonsága tót volt; gyermekkorában ő is jól beszélt tótul. Ha valamelyik felvidéki faluban nevelkedik, ha apja és anyja ott folytatják családi mesterségüket — a mészárosságot, korcsmabérlést és gazdálkodást — talán olyan irányban fejlődött volna tehetsége, mint Kollár János evangélikus lelkészé, a nevezetes tót költőé, aki Petőfi Sándor pesti diákévei idején a költőt az ágostai hitvallású evangélikus vallástanra tót nyelven tanította. Petőfi Sándor szülőhelyén, Kiskőrösön, luteránus tót parasztok laktak s hogy innen a költő hamarosan elkerült a tősgyökeres magyar lakosságú alföldi városokba, ez nem kis szerencse. Petőfi Sándor a magyar helyeken magyar ifjúvá serdült. A magyar föld izzó magyar lelket lehelt belé. Az Alföld magyar népének jellegzetes alakjai ellenállhatatlan erővel népesítették be képzeletét. Annak idején az alföldi falvak és városok a korcsmákat és mészárszékeket nyilvános árverés útján adták haszonbérbe a legtöbbet ígérőnek. A korcsmák és mészárszékek bérletével meghatározott számú szarvasmarha és juh eltartása járt a falu legelőjén. A bérletek odaítélésére Szent András Magyar Gazdák Szemléje.1