Magyar Grafika, 1967 (11. évfolyam, 1-4. szám)

1967 / 1. szám

Az 1967-es év kilátásai és feladatai Horváth Gyula miniszterhelyettes Az 1967-es évnek fokozott jelentőséget ad az a tény, hogy ez az év az új gazdasági mechanizmus bevezeté­sét megelőző esztendő. Ez év hónapjainak múlásával mind több tennivaló válik szükségessé az 1968-as év, és az azt követő évek lehető legjobb előkészítésére. Ma még a nyomdaipar dolgozóinak széles köre nem látja áttekintően, hogy a gazdasági mechanizmus re­formja társadalmunk egészét érintő fontos ügy, amely­nek eredménye csak hosszabb idő után, esetleg egy-két évtized elmúltával mérhető fel és értékelhető egész tel­­j­ességében, hogy népünk, társadalmunk életében mek­kora változást hozott létre. Az új mechanizmus jelentős változásokat okoz a nép­gazdaság minden területén, amely a mai helyzettel szemben lényeges szemléleti és gyakorlati változásokat kíván meg egyéni és közösségi életünkben egyaránt. 1968-tól kezdődően az a körülmény az egyik legfőbb meghatározó, hogy mindenkor a tényleges szükségle­tekre kell termelni, tehát abszurd kívánságoktól elte­kintve, mindig az igénylő (vevő) kívánságának kell előtérbe kerülni. Meg kell szűnnie például annak az állapotnak, amely sajnos a jelenlegi tervezési-gazdál­kodási rendszerünk egészségtelenül kialakult vele­járója volt, hogy - a mennyiségi tonnaszemlélet hatására - termeltünk magáért a termelésért, nem­egyszer mellőzve a jogos minőségi igényeket. A rossz irányba ható feszülések következtében gyak­ran előforduló jelenség volt az is, hogy a népgazdasági és szőkébb vállalati érdekek ütköztek egymással, ame­lyek sokszor csak adminisztratív intézkedésekkel vol­tak - úgy-ahogy - megoldhatók. Az új mechanizmusban a helyesen kialakított ösztön­zők hatására, feltétlenül egybe kell esnie a vállalati és népgazdasági érdekeknek abban a formában, hogy a vállalati érdeknek megfelelően a maximális nyereség megvalósuljon, és egyidejűleg a megrendelők igényei is teljes mértékben, minőségi és mennyiségi értelem­ben kielégítést nyerjenek. A Nyomdaipari Tröszt vállalatainak belső munkája — feltehetően szervezeti felépítésük is — jelentősen meg kell hogy változzék. Fontos azonban hangsú­lyozni, hogy minden vállalatnak a saját személyi, műszaki stb. adottságaiból kiindulva kell a leghatéko­nyabb vállalati mozgásokat kialakítania. Ez a változás főleg a vállalatok kereskedelmi szemléletének újszerű­ségét kívánja meg, figyelembe véve többek között, hogy az exportvolumen növelése — a nyomdai termékek gazdaságosságának kedvező volta miatt - elsőrendű népgazdasági érdek. Az 1967-es év hátralevő hónapjai követelően előírják, hogy a nyomdaipar dolgozóival — a szervezeti elő­készületekkel egyidejűen - megismertessük és elfo­gadtassuk a reform eszmei tartalmát is. Ebben az átmeneti évben vállalatainknak meg kell teremteniük dolgozóik bizalmát az új gazdasági me­chanizmus iránt és meg kell értetni, hogy az egyén életszínvonalának javulása függ saját munkája haté­konyságától, minőségétől is. Tudatos és tartós mozgósítással el kell érnünk az ösz­­szes, közvetlenül vagy közvetve érdekeltek demokra­tikus és hatékony együttműködését a gazdasági re­form minden kérdésében, hogy leküzdjük a dolgozók­ban a még meglevő bürokratizmus miatti, de saját tevékenységükben is nem ritkán jelentkező közömbös­séget. Ez a mozgósítás a nagyobb vállalati önállóság mellett megköveteli a vállalati demokrácia egyidejű és megfelelő kiszélesítését, és e munkában számítanunk kell, és fokozott mértékben számítunk is a párt-, szakszervezet, társadalmi szervek támogató, magya­rázó, felvilágosító munkájára, segítségére. Az 1967-es év teendőit megkönnyíti az a már meg­állapítható tény, hogy a Tröszt vállalatai az 1966. évi tervüket 8%-kal-ezen belül az exporttervet 19%­­kal — növelték a kedvező önköltségi és termelékeny­ségi mutatók teljesítésének egyidejűsége mellett. Ezek a pozitív számok — egyéb kedvező tendenciájuk mellett - lehetővé teszik megközelítően 18-19 nap átlagos nyereségrészesedés kifizetését a Nyomdaipari Tröszt vállalatai területén dolgozók részére. Kedvezően befolyásolják az 1968-as évre való átmene­tet az ez évben induló új beruházások is. Az 1967-es év folyamán a népgazdaság e célra előirányzott össze­geiből mintegy 100 millió forintot fordítunk a tröszti nyomdaipar fejlesztésére. Ez évi feladataink jó részét fel sem sorolva, úgy ér­zem, nyugodtan mondhatjuk, hogy a most már mind­jobban fogyó hónapok alatt a nyomdaipar vállala­tainak egyetlen vezetője sem mentheti fel magát a felsorolt teendők alól. Ez biztosíthatja, hogy a leg­nagyobb felelősség vállalása mellett, az elkövetkező évek folyamán vállalatát a népgazdaság érdekeinek megfelelően, az új mechanizmus keretein belül a lehető legeredményesebben működtesse.

Next