Magyar Grafika, 1967 (11. évfolyam, 1-4. szám)
1967 / 1. szám
Hogyan tovább 1967-ben? Haiman György A nyomdaiparban is bevált módszer, hogy az új évet megelőzően papírra vetjük legfontosabb elképzeléseinket további munkánk tartalmáról és módszereiről. Elemezzük a múltat, helyesbítjük a régiből azt, ami javításra, változtatásra szorul - és ahol ez a jövő feladatainak ismeretében nem elég, az eddigi munkát új elemekkel bővítjük. Egyre inkább sikerült tisztáznunk, hogy az elemzésből folyó következtetések - az intézkedési terv - nem munkaterv és nem is az ügyrend egyes feladatainak kivonata, hanem a vezető legfontosabb elgondolásainak tükre, fő vezérfonala a cselekvésnek. A Nyomdaipari Tröszthöz tartozó vállalatok 1967. évi fő feladatai is kidolgozásra kerültek és azokat megfelelő előkészítés után az igazgatótanács is megtárgyalta és elfogadta. A gazdasági hatékonyság fokozása, a gazdasági reformra való felkészülés, a szükségletek kielégítése és még néhány, az irányelvekben általánosan tükröződő alapelv mellett milyen új vonások különböztetik meg az idei feladatokat a korábbi évekétől? Kíséreljük meg ezek egynémelyikét bemutatni. Újfajta kapcsolatok a megrendelőkkel A hiánygazdálkodásra jellemző „kijelölések” és a kötött „keretszámok” jó része megszűnik, 1967-ben már valamennyi nyomdatermék megrendelője és előállítója szabadon választja meg egymást. A nyomdai megrendelési osztályok munkájának adminisztratív jellege is megváltozik és műszaki-esztétikai-gazdasági tervezőkereskedelmi tevékenységgé alakul át. A megrendelők azt a nyomdát keresik majd, amelyik jó minőségben, határidőre és minden vonatkozásban kedvező feltételekkel szállít. A nyomda viszont törekedni fog arra, hogy a kapacitásainak, berendezéseinek legjobb kihasználására alkalmas munkákat keresse. Mérlegelni fogja, hogy milyen feladatok végzése a leggazdaságosabb számára. Tanulmányozni fogja a piacot, a megrendelők igényeit és igyekezni fog a számára leggazdaságosabban kielégíthető igényeknek megfelelő kapacitásokat bővíteni vagy létrehozni. Nem lesz közömbös a nyomtatványok kivitelére vonatkozó műszakiesztétikai elgondolások iránt sem: érdekelt lesz abban, hogy hallassa szavát annak érdekében, hogy a nyomtatványt gazdaságosan és jó minőségben tudja előállítani. Az ilyen újfajta műszaki-esztétikai-gazdasági tartalmú megrendelői kapcsolatok szép példája máris a gyártmánytervezés korszerűsítése egyes nyomdákban. A békéscsabai Kner Nyomda tervező-rajzoló műtermet hozott létre. A nyomdában készülő dobozok és címkék egy részét - a megrendelő megbízásából - maguk tervezik. A tervezők messzemenően figyelembe veszik a nyomda gépeinek méreteit és az anyag legjobb kihasználását - ezáltal a megrendelőnek nemcsak grafikai megoldást, hanem gazdaságos előállításra vonatkozó javaslatot is szolgáltatnak. Munkájuk másik része a külső felektől beérkezett terveknek rajzbanfotóban-montázsban gyártásra való előkészítése, egy példányban kapott tervek többszörözése nagyméretű egylemezes nyomóformákkal való nyomtatáshoz stb. Értékes új gondolatokat valósít meg a Révai Nyomda grafikai-tipográfiai részlege is. Náluk ritkábban fordul elő saját tervezés, viszont a beérkező igen bonyolult sokszínű prospektus-grafikákat rajz és foto útján szakszerűen feldolgozzák, pontosítják, retusálják, színre bontják stb. A kliséeredetiket kilövés szerint tablázzák és egyben maratják. A munkáról gépi úton készítenek igen pontos próbanyomatokat. A gondos előkészítés a gépterem számára pontos és szinte problémamentes színillesztést biztosít egyéb előnyei mellett. A Globus Nyomda — amelynek mint csomagolóanyagokat gyártó üzemnek, szintén élénkek a kapcsolatai a fogyasztói piaccal - szintén egyre nagyobb gondot fordít a megrendelőknek nyújtott szakszerű tanácsadásra, a beérkezett grafikák nyomdai — tipográfiai és litográfiái — pontosítására. A beérkezett grafikai eredetiket például tervező és nyomdai szakemberekből álló zsűriben vizsgálják felül és ha szükséges, a megrendelőnek műszaki-esztétikai változtatásokat javasolnak. Az Egyetemi Nyomda ugyanezen kérdések gazdaságossági oldalának vizsgálatával foglalkozik. Olyan számítási módszerekkel kísérleteznek, amely a nyomda számára az adott felszereléssel leggazdaságosabban előállítható termékek kiválasztásához ad támpontokat, tehát milyen a példányszáma, a terjedelme és egyéb jellemzője a nyomda profilja szerint „optimális” terméknek? Hasonló elvek alapján nyilvánvaló a nyomdák olyan igénye is, hogy új tartalommal tölthessék meg szállítóikkal való kapcsolataikat is. Örvendetes, hogy legfőbb nyersanyagunk, a papír is kevesebb korlátozással szerezhető be és alakulóban vannak e téren is a kereskedelmi kapcsolatok. Megfelelő várakozással néznek a nyomdák a vászon és más fontos anyagok szállítóival is kialakítandó műszaki-gazdasági kapcsolatok elé. E kapcsolatok megjavításától azt a műszakigazdasági elmélyülést várják, amely a „megfelelő célra megfelelő anyagot” elvet válthatja valóra.