Magyar Grafika, 1968 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 1. szám
A műszaki fejlesztésről Willert Andor A műszaki fejlettség, a gyártás- és gyártmányfejlesztés színvonala egy ország gazdasági állapotára meghatározó jelentőségű. A fejlett országok termelése műszakilag magas színvonalú, magas a munka termelékenysége, ennek folytán több az egy főre jutó termékek mennyisége, magasabb a nemzeti jövedelem. A szocialista országokban, ahol a termelőeszközök a nép tulajdonában vannak, semmilyen osztályérdek sem akadályozza a termelőerők és ezen belül a műszaki színvonal fejlesztését. A termelőeszközök társadalmi tulajdona szabad utat jelent a fejlődés számára, és ezen keresztül arra, hogy a szocialista országokban a munka termelékenysége túlszárnyalja a legfejlettebb kapitalista országokban levő színvonalat is. Történelmi tény, hogy az új társadalmi formák azért győztek a régiek felett, mert a munka termelékenységét olyan színvonalra emelték, amit a régi társadalmi formában elérni nem lehetett. Amikor a szocialista országok túlszárnyalják majd az egy főre eső termelésben és az életszínvonalban a legfejlettebb tőkésországokat, tényszerű politikai igazolás is létrejön a szocialista társadalmi rend magasabbrendűségéről. Emiatt a termelékenység, és ezen belül a műszaki színvonal emelése a szocialista országokban, és így hazánkban is nemcsak fontos gazdasági cél, hanem elsőrendű politikai feladat. A vállalatok és termelő egységek gazdasági vezetőinek - akik egyben politikai vezetők is - így kell a műszaki fejlesztés kérdéseit számba venni. Az 1968. január 1-ével induló új gazdasági mechanizmusban a vállalatok elsőrendű feladatává válik a gazdaságos termelés. Az adott lehetőségek között a legnagyobb szabadságot kapják, hogy saját elhatározásuk szerint olyan intézkedéseket hozzanak, amikkel termelésük gazdaságosságát állandóan emelni tudják. Ezen keresztül az eredményes vállalatvezetés legfőbb mutatójává válik az elért gazdasági eredmény. A társadalom gazdaságfejlődésének története azt mutatja, hogy a termelő üzemek gazdasági eredményeiket tartósan csak termelésük fejlesztésén keresztül érhetik el. A kapitalista vállalatok fejlődése is így megy végbe, annak ellenére, hogy ott a spekuláció az üzleti tevékenység elfogadott és szerves részét képezi. Gazdasági szervezetünk eddigi formájában a vállalatok és így a nyomdák legfőbb feladata a felülről előírt tervek teljesítése, illetve túlteljesítése volt. Ha ez sikerült, a munkát eredményesnek kellett elismerni. Az előírt tervek teljesítése is soknehézséggel járt, de miután szinte minden oldalról behatárolt területen kellett tevékenykedni, a saját kezdeményezésnek viszonylag szűk kerete volt. A nyomdák 1968-ra már maguk készítik terveiket. E tervek legtöbbje valószínűleg elsősorban az adott műszaki, technikai és technológiai lehetőségek legjobb kihasználásának terve lesz. Másodsorban a munka szervezésén igyekeznek majd javítani a tervek. Ha ezt a két lehetőséget kimerítik, utána már csak egyetlen út marad: a műszaki-technikai színvonal tervszerű fejlesztése. Ez az az állandóan ható tényező, amire a tartós fejlődést alapozni lehet. Minél többet ér el egy vállalat a gyártás- és gyártmányfejlesztésben, annál magasabbra emelkedett egész termelő tevékenysége. A termelési lehetőségek jó kihasználása, a szervezettebb munka, tulajdonképpen a meglevő tartalékok feltárása. A műszaki színvonal emelése viszont annyi, mint termelés magasabb színvonalon. Amint a tudomány előtt végtelenek a lehetőségek, ugyanúgy végtelenek a lehetőségek a tudományos eredmények alkalmazásában is a termelésben. Nem lehet ezért semmivel sem magyarázni a műszaki fejlesztésben való egyhelyben topogást. Egyébként a műszaki fejlődésben való stagnálás előbb-utóbb élesen megmutatkozik az általános gazdasági lemaradásban. A műszaki fejlesztés jellegzetessége erős belső progresszivitás. Magasabb fokon egy lépés több, mint alacsonyabb fokon. Ez a gyorsabb fejlődés és a gyorsabb lemaradás dinamikus jellegére utal. Emiatt a lemaradás behozásához lényegesen nagyobb erőfeszítés szükséges, mint a színvonal folyamatos emeléséhez. Ilyen körülmények között az új gazdasági mechanizmusban, amikor a vállalatok maguk döntenek műszaki fejlesztésükről is, elsőrendű érdekükké válik a folyamatos fejlődés biztosítása. Az 1968-as év elején kezdődő új gazdasági szervezetre általában úgy készültek fel a vállalatok, hogy megvizsgálták, hogy milyen területen lesznek az eddigiektől eltérő feladataik, mik lesznek azok, mit kell azok érdekében tenniük, és milyen új szervezetet kell emiatt létrehozniuk, vagy milyen meglevőt megerősíteniük. Ha egy nyomda például jól ki akarja használni adott technikai és technológiai kapacitását, akkor arra kell törekednie, hogy megfelelő ütemben olyan rendelésekhez jusson, amik legjobban fedik termelési adottságait. Ebből következik például, hogy kereskedelmi osztályának ehhez a feladathoz kell szerveződnie, munkamódszerét az eddigiekhez képest ennek megfelelően kell megváltoztatnia. Most, hogy célszerű sokkal intenzívebben foglalkozni a műszaki fejlesztéssel, úgy az ehhez szükséges szervezetet is meg kell teremteni és az ehhez szükséges szellemet is ki kell alakítani az üzemekben. Az új gazdasági mechanizmusban magasabb szintre emelt üzemi demokráciának is az az egyik fontos tartalmi eleme, hogy a vállalatok fejlesztése, és ezen ke