Magyar Grafika, 1968 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 1. szám
resztül a népgazdaság fejlesztése még jobban, mint eddig, a dolgozók személyes, átérzett ügye legyen. Célszerű, ha a nyomdák több évre szóló műszaki fejlesztési tervet dolgoznak ki. A több éves terv azért látszik szükségesnek, mert több műszaki fejlesztési elgondolás csak évek alatt oldható meg. Kutatás lehet szükséges hozzá, vagy csak több lépcsőben hajtható végre, vagy mert a szükséges pénzösszeg is csak folyamatosan biztosítható. Ezért az látszik célszerűnek, ha a terv annyi évet fog át, amennyit a tervkészítéskor a célok beláthatókká tesznek. Helyes az így kialakított hosszú lejáratú műszaki fejlesztési tervet évenként az elért eredményeknek, a szükséges módosításoknak és az új céloknak megfelelően átdolgozni, hogy egy mindenkor élő hosszú lejáratú műszaki fejlesztési terve legyen a vállalatnak. Ebből a távlati műszaki fejlesztési tervből célszerű kiemelni az éves tervet. Ez a következő évben megvalósítandó feladatokat öleli fel a végrehajtási módok, ütemek és eszközök megjelölésével, így ki lehet alakítani a műszaki fejlesztés éves munkaprogramját a határidőkkel és a személyes feladatok megjelölésével. Mind a hosszú lejáratú, mind az éves műszaki fejlesztési tervet a következő részekre célszerű tagolni: 1. A vállalat meglevő műszaki helyzetének elemzése. (Itt helyes az elmúlt időszak fejlődését elemezni, az elért eredményeket értékelni, a meglevő színvonalat az átlaghoz viszonyítani.) 2. Az elemzésből a jelenre és a jövőre levonható következtetések. (Általános fejlesztési irányok meghatározása.) 3. Az elsősorban fejlesztendő műszaki feladatok megjelölése. (A feladatok elsőrendűségének, sorrendiségének, a várható eredményeknek elemzése.) 4. A fejlesztési célok végrehajtásának módja és üteme. (A végrehajtás módjának a biztosítható pénzösszegektől, az igénybeveendő külső segítségen át, a szakmai felkészültség biztosításáig mindent magába kell foglalnia.) 5. A műszaki fejlesztési célok üzemi ismertetése, propagandája. (Ez a célok dolgozók előtti ismertetésétől kezdve az üzem általános műszaki problémáinak bemutatásán át a dolgozók műszaki felkészültségének fejlesztésére vonatkozó terveket tartalmazza.) 6. A műszaki fejlesztéssel összefüggő káderképzés terve. (Ez a tervezett műszaki fejlesztéssel párhuzamosan, az ahhoz szükséges műszaki káderek képzésének terveit foglalja magába.) A műszaki-technikai színvonal világszerte rohamosan nő, gyors tempóban szélesedik az automatika, az elektronika, a kibernetika alkalmazása. Hasonló fejlődési tendencia figyelhető meg a nyomdaiparban is. A formakészítésnél számítógépeket, elektronikus véső- és színbontó készülékeket kezdenek alkalmazni mind szélesebb körben. Egyre több az automatikus berendezés a nyomógépeken is. Ezt a gyors fejlődést figyelembe véve, hasonlóan gyors követelményként merül fel a szakemberek képzése is. Sokszor nincs elég anyagi fedezet a korszerű módszerek bevezetéséhez, ami nem kis problémát okoz. De ennél sokkal nehezebben megoldható problémát jelent, ha a megfelelő műszaki szakismeretek hiánya miatt nem lehet egy fejlesztési célt megvalósítani, vagy bevezetni. Az esetleg hiányzó pénz hitellel fedezhető, de a hiányzó hozzáértés sajnos nem hitelezhető meg, ezért igen nyomatékosan kell utalni arra, hogy minden műszaki fejlesztési terv homokra épül, és minden anyagi ráfordítás mellett is megvalósíthatatlanná válik, ha az alkalmazandó fejlettebb technikai-technológiai módszerekhez kellő időben nem állnak rendelkezésre a hozzáértő emberek. A fentiekkel függ össze, az alapvető kérdés, hogy az üzem minden dolgozója ismerje üzemének műszakitechnikai helyzetét, problémáit, a fejlesztési célkitűzéseket, azok okát és célszerűségét. Mindez persze nem érhető el egy vagy akár több ismertetéssel, hanem csak úgy, ha sikerül elérni, hogy a dolgozók együtt éljenek a termelés problémáin, eredményein és kudarcain keresztül a műszaki kérdésekkel. Csak így nyújthatnak segítséget a problémák megoldásához. A gazdasági vezetés és az üzemi szakszervezet együttműködése ezen a területen elengedhetetlen. Helyes megszervezni az üzemek dolgozóinak szervezett, folyamatos, általános és részletes műszaki informálását. Ismertetni kell azokat a gyártási, technikai vagy technológiai eredményeket, amiket máshol elértek vagy bevezettek. Műszaki-technikai körökön, üzemi lapokon, fontosabb eredmények sokszorosított fordításán, faliújságon keresztül, az üzemrészek termelési, technikai, műszaki időszakos tanácskozásáig, sok-sok mód áll erre rendelkezésre. Az üzemeknek saját információs rendszerük és szervezetük kiépítésén keresztül célszerűnek látszik kiépíteni a kapcsolatot minden olyan szerv felé, ahonnan folyamatos műszaki információk szerezhetők be. A népgazdasági terv, az országos műszaki fejlesztési koncepciók, az államközi megállapodások is adnak üzemi szinten is alkalmazható, vagy tervezhető fejlesztési feladatokat. Az új gazdasági mechanizmus hatására feltehető, hogy a kutatóintézetek is meg fogják keresni a vállalatokat információs szolgálataikkal. Ha sikerül az üzem dolgozóival széles körben megismertetni a műszaki fejlesztés fontosságát és jelentőségét, és sikerül a vezetőknek jó távlati tervet készíteni, megteremtődik az alapja az éves műszaki fejlesztési terv kidolgozásának és végrehajtásának. A műszaki fejlesztésben is, mint minden más eredményt növelő ténykedésben az új gazdasági mechanizmusban egymás mellett áll a siker és a kudarc lehetősége. Világosan kell azonban látni, hogy egy sikert véletlenül is el lehet érni, de sikerek csak egy olyan folyamatban érhetők el, ahol kudarcok is vannak. Ezért, aki fél a kudarcoktól, annak munkája sikertelenségre van kárhoztatva. Nem fejlődni annyi, mint lemaradni az állandóan fejlődő világgal szemben, a lemaradás pedig egyenlő a kudarccal. Az új gazdasági mechanizmus egyik legdinamikusabb eleme, hogy aki vezető, annak vállalkoznia kell, mert