Magyar Grafika, 1987 (31. évfolyam, 1-6. szám)
1987 / 1. szám
TERÉNYI LÁSZLÓ 1912-1986 Egy telefonbeszélgetés, melynek nincs folytatása... Működött a technika, a mikrofonpróba rögzített egy telefonbeszélgetést, egy jólesőt, biztatót, emberit - de szívfájdítót, mert a hívót már nem lehet visszahívni... A technika adományát közreadom, miközben megállt a tudomány és egy nyomdászszakmáért dobogó szív. Cseng a telefon 1986. december 19-én, Terényi László kéri Gara Miklóst. Terényi: Miklós, te vagy az? Miki, te vagy az? Szervusz, üdvözöllek. Elnézést, hogy zavarlak. Nagyon köszönöm még egyszer, amiért megtiszteltél azzal, hogy elmondhattam a véleményemet a Magyar Grafikáról, és nem feledkeztetek el arról, hogy valamikor ennek a lapnak az alapító tagja voltam. Nem akarok túlzásba esni, de már két éjszaka azon gondolkodom, hogy mit segíthetnék neked, hallva az értekezleten a lappal kapcsolatos problémákat. Gara: Laci bátyám, köszönöm, hogy ilyen kedves vagy, és hogy a sok elfoglaltságod mellett ezzel a kérdéssel is foglalkozol. Terényi: Fiú, én nagyon komolyan gondolom ezt, mert a lapra tényleg szükség van, s nem is olyan rossz, de valahogy előbbre kell lépni. Van néhány jó elképzelésem, amellyel talán előbbre lehetne vinni a „szekeret”, illetve kihúzni a kátyúból. Ezért az volna a kérésem, ha ezzel nem zavarlak benneteket, hogy a legközelebbi szerkesztőbizottsági ülésre hívjatok meg, ahol én elmondhatnám ezeket az elképzeléseket. Gara: Laci bácsi, nagyon köszönöm, hogy elképzeléseiddel előbbre viszed a problémák megoldását. Terényi: Fiú, én nagyon komolyan gondolom azt, hogy valamit csinálnunk kell, és ha a szerkesztőbizottság előtt elmondhatom, ha módot adtok arra, hogy megfogalmazzam ne MAGYAR GRAFIKA !