Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1973
Gyermekeknek - Petőfi Sándor első és utolsó verse
Gyermekeknek PETŐFI SÁNDOR ELSŐ ÉS UTOLSÓ VERSE CBesúzói 1838. JÚNIUS, ASZÓD Immár kész koszorúnk, melyet tíz hónapig izzadt Arccal, gyenge eszünknek gyűjtőé díszét, fonogattunk A zöld Pindus alatt, a nyájas Múzsasereg közt! Ennyit, nagytudományú atyák, volt gyűjteni képes S nem többet iparunk! — Noha édes a múzsa közben Töltni időt, noha Pallas kertjében gyönyörűebb illatozású virágok kelnek, mint a vadonynak Puszta helyén, fárasztóbb mégis a pindusi ösvény. Vonzóbb drága szülőnk s kedves rokonunk köre, mintsem Hogy kis időre szivünk azt kész nem volna kerülni. Száműzetett Naso, ki tanítói a Helikonra Törni utat s akadályt meggyőzni, karunk panaszid már Nem veszi a tanodába, se Nepos hősei éltét, Ki mutató híven, mennyit vittek vala véghez Graecia nagy fiai s Karthágó győztesi, mely jót S mely rosszat tettek, mi csatákba’ valónak És hogy hallanak el. Mai ünnep válni megenged Tőletek s a tanulástól, míg belekezdeni kell majd. Nagyságos báró, tanodánk kegyes elnöke s atyja! S ti tisztelt figyelők, ti nagytudományú atyáink! Volt türedelmetekért szívünk mint nektek adózzon, Hogy minket hallgatni nem untatok el, rebegőket? Gonditokért hálás kebelünk forró köszönetjét És a csekély szálka koszorúnkat kegybe vegyétek! Hosszú éltetőket soha gond, bú, baj ne epessze, Létünk s tanodánk folyton kegyeteknek őrüljön! Drága tanító úr, ki fáradhatatlan iparral A tudományokban jártassá tenni akartál Bennünk’, vedd végső együttlétünkben ezen pár Búcsúszót, mert elválunk sok időre tetőled! S ti kedves helyek, ahol számtalanszor mulatoztunk Vagy nagy körbe’ leülve, vagy a labdát veregetve És kapkodva, vagy ugrándozva, vagy édes örömben Vig daliokra fakadva, ezentúl csend üli kedvelt Tájitokat, már-már elhagyni fogunk mi ezennel! S végre deáktársim, kik nem köz s renyhe erővel jártátok velem a tudomány ösvényit: ez óra ! 335