Magyar Hirlap, 1850. augusztus (2. évfolyam, 218-243. szám)

1850-08-01 / 218. szám

Pest, Csütörtök, Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet ki­véve mindennap. Előfizetési díj: fél­évre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 fr 30 kr. É­vnegy­edre helyben házhoz küldve 4 frt; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 frt 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-töl számittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. HIVATALOS RÉSZ. nyugalmazás. Ö­cs. kir. felsége, a belügyministe­r előterjeszté­sére, f. hó 20-kán kelt legf. határozata által a volt magyar udv. kanczellária egykori udv. tanácsosát, Najmajer Ferenczet, saját kérelmére, számos évi hő és sikerteljes szolgálatával­ legfelsőbb megelége­désének kijelentése mellett, érdemlett nyugalomba he­lyezni méltóztatott. Szerdán jul. 31. 1850. adatott ki s küldetett szét a Magyarországot illető orsz. törv. és kormánylap XVII-dik darabja. Tartalma : 215. sz. a. a polg. a. teljl­. biztos f. évi jul. 17.ki­hirdetménye, azon akadályok elhárítása iránt, melyeket a hajózás általában, különösen pedig a gőz­­hajózás a hajóhidak kinyitásainál a Dunán szenved, és a f. é. aug. 15—től életbe lépendő intézkedések iránt. 216. sz. a. a polg. a. teljh. cs. biztos f. é. jnl. 19—ki­hirdetménye, annak útja és módjáról, miszerint minden lakosoknak a közmunkákhoz járulási köteles­ségére vonatkozólag befolyó megváltási és büntetés­­pénzek kezelendők. 217. sz. a. a polg. ü. teljh. cs. biztos f. é. jul. 19-ki rendelete , mel­lyel az orsz. csendőrségi tör­vény 82. §-ában megszabott módja az árverés utjáni élelmezésnek közelebb kijelöltetik. 218. sz. a. a polg. ü. teljh. cs. biztos f. é. jul. 23-ban kelt rendelete, mel­lyel a csendőrségi lak­épületek lépcsői, folyosói s más külrészeinek megvi­lágítását illetőleg közelebbi rendeletek adatnak. 219—230-ig (bezárólag) a bírod. törv. és kor­mánylap tartalommutatója a XXIX. darab 132. d. szá­mától, a XLVI-dik darab 143-d. számáig bezárólag. 218­ sz. TÁRGZA. Párisi tollra­j­zo­k. Julius 22. (Vége.) P­o­i­t­e­v­i­n ismét lován emelkedett föl s mondhatom ugyancsak költői magasság­ra; ha zsebében valami szabó-árjegyzék volt, fogadom, hogy a legfölségesebb ,,H­o­zz­á“ intézett sonetté változott át. Azt beszélik, hogy lova már nem is akar többé a földön járni, s szóba sem áll más paripa társaival, mióta magát Pegazusnak képzeli. Némelyek állítása szerint nem eszik egyebet alkalmi verseknél, mi nagyon is hihető, tekintve fölpuffadt állapotját. Mar­gat csak gyalog emelkedett föl s ezért nem is gerjesztett volna valami nagy kíváncsisá­got , ha meg nem ígéri, hogy le fog eresz­kedni egy paraehute-1, melyet én magyarul csakugyan es­ernyőnek neveznék, engedel­­mével a p­a­r­a­p 1­é-nak. — Hanem ez Ígéret sok népet gyűjtött össze, azonban most az egyszer... csalódni, mert a gömb föllebbenése alkalmával mindjárt egy zápor indult meg, mely a ballontóli elválást veszélyessé tette volna, úgy hogy a me­rész hajós csak valami félóra múlva ereszkedett le a város kellő közepén, egy s­z. Anna utcza­­beli házfedélre, szerencsére minden baj nélkül. Soha tán az emberiség annyit az ég felé nem tekintett, mint most! Hanem igaza is van, mert, isten bizony, nem sok örvendetest láthatni, ha maga körül néz; s akármit mondjanak is Clair­momnban és Froshdorfban (mily jellem­­zetes nevű lakás ez, a korszellem óriássága előtt magát bikává fölfúni erőlködő legitimitás béká­jának), azon kőnyomat, mely a műárusok mutat­vány szekrényeiben pár nap óta Reconcilia­tion (kibékülés) név alatt a lézengő közönséget a két Bourbonág egymás irányábani kien­­gesztelődésével biztatja, bármennyire csinos kép, de azért még­sem képes egyetlen okos ember­rel is elhitetni, hogy a pár­isi grófnak a cham­­b­o­r­d­i gróffali megbarátkoztatása a szabadság, egyenlőség és testvériség híveit csak egyetlennel is szaporítaná. „Aztán bár csak­­ a 11­i­m­a­c­h­i herczeg el ne menne!“ halljuk mindenfelől szólani a hölgye­ket, kik elutazásuk előtt még egyszer a jövő télre remélhető bálokat számítgatják, s a számításban természetesen a fény­es porta elhirált tánczmu­­latságára emlékeztek. — Calliinachi hg. sa­­lonában mindenféle színezet otthonosan érezte magát; republicanus mint legitimista, orleanista mint bonapartista, pénz-, születés- és ész-aristo­­krata, művész és iparos fesztelenül, antagonis­­must feledve szörbölé a théasztal tartalmát, vagy rejtegeté Strauss quadrillejait... És a herczeg elmegy! képzelhetni a jövő télen magukat ori­entálhatni nem tudók fájdalmát! El kellene mondanom, hogy Á­d­á­m­nak az opera comiqueban egy Gira 1­da czimü uj operája (seribei szöveggel) mily roppant tetszést nyert; beszélnem kellene bizonyos trón és min­den ahoz való bútorzat megrendelésének histó­riájáról, melynek rejtelmességét a S­i­é­c­r­e félig— meddig föllebbenté, s mely nem kis sensatiót kezd csinálni; szólanom kellene........de hát miről nem kellene még szólanom? arról, hogy a magyar ha­zát és hű fiait s leányait a régi bő szeretettel imádja egy Hontalan. augustus 1-jén 1850-Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (n­a­gy hi­du­tcz a 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában: (a­­ d­u­nasor­on, kegyesrendiek épü­letében). Vidéken minden cs. kir. posta­­hivatalnál. Szerkesztői iroda van: régi posta-utczában 25-dik sz. a. első emeletben. NEMHIVATALOS RÉSZ. rangból.jul. 15. Reactionarius. Váratlan eseményeket gyanítva, néha ag­­gálylyal tekintünk a kétes jövőnek eléje; s bár olykor borús felhők is tornyosulnak egünk fö­lött, mind a mellett reméljük, hogy egy energi­kus szél minden veszély és kár nélkül eloszla­­tandja a jégesőt teremthető felhőket, s áldott ter­méseinket megelégedve aratandjuk. —Azaz: egy­mást megértendjük. Kormányunk eddigi tetteit figyelemmel ki­sérve, népei iránti ragaszkodása fölött kétked­nünk nem lehet; de egy kisértet jár köztünk, mely javítja az értelmesbeket, a zsibongókat pe­dig még gonoszabbakká teszi, s ezen kísértet ne­ve : „szabadság.“ Sóvárgunk a szabadság után, átkozzuk a szabadság - istennőt, s majd boldogítónknak his­szük, majd minden szerencsétlenségünket a szabadságnak tulajdonítjuk. — És van , és nincs igazunk, mert nem ismerjük azt, mit imádunk, s egyszersmind gyűlölünk. Sajnos, hogy az események mivoltát több­nyire akként veszszük, a mint a jelen vagyis föl­fogásunk elénk adja, akár írva legyen, akár nem. A szabadságréli fogalmak különbözők, más­kép fogja föl a szabadságot az oligarcha, más­képen a communista, sok embernek még az éj sem elég a roszra. Nekünk szabadságért — küzdeni nem kell. —De törekednünk kell azon, hogy birodalmunk­ban a nemzetek, a népek szabadsága, a mártius 4-iki alkotmány föntartassék és életbe léptessék. Ellenben hazánkat könnyen ég tudja micso­da provincziává . . . nem változtatjuk. — Mert ha higgadtan körültekintünk Európa körülményei­ben, átláthatjuk, hogy a mellettünk vívni látszó ellenzékben nem igen bízhatunk. Ki eszméinket figyelemmel kisérte, sem de­magógiával, sem absolutisticus elvekkel minket nem vádolhat. — Politikai eszméink világhistoriai adatokon építvek; minélfogva semmiféle elfo­gultságnak nem lehetünk baráti. Jól tudjuk, hogy az elfogultság, ha mindjárt pro libertate czim alatt tör is ki, beszennyez mindent, mit érint, és mindig despotismussal vég­ződik. — Mi sem a félreértett demokratiának, sem az emberiség jogait nem tisztelő oligarch­iának imá­dói nem vagyunk, hanem szilárd meggyőződésünk és véleményünk az, hogy ne alkalmaztassuk ma­gunkat holmi aristokratikus képzelődésektől fa­natizált rajongók elveihez, kik azt sem tudják, mik a nép jogai­­ ? Koránt­sem szándékunk doktrinázni vagy az úgy nevezett „intelligentiát“ (?) oktatni. Csak azon egyszerű véleményünk van, miképen na­gyon csalatkozhatok az önző és régi rendszer után sóvárgó oligarchia, ha azt hiszi, hogy pél­dául egy uj hatalom alatt, a nép és fönség jogait nem tisztelve , följebb emelhetendi fejét. És még inkább csalatkoznak a szeles és örökös változást leső zsibongók. E­közben legjobbnak véljük a magasra tö­rekvő — reach­ót arra figyelmeztetni: „Wer ge­gen die Gesetze, und gegen das allgemeine Wohl handelt, ist ein Mörder seines eigenen Vaterlan­des.“ — Mert vannak többen, kik most, miután kormányunk által az egyenjogúság elve kimonda­tott, még­is pártok alakításában vélik rejleni ha­zánk javát, vagyis saját boldogítltatásukat. — Kormányunk kedvezéseit igénybe nem vévén, terveznek, reagálnak, azaz zavarnak, úgy hogy azon, mit tán önmaguk is szeretnének, túladhas­sanak. Mert minden alkalmat csak önző czélokra fordítani törekesznek. A régi rendszert óhajtó aristokratia oly vi­gyázatlan, hogy akkor, midőn azzal akar magá­nak hízelegni, m­iképen ő szabadította föl a népet, kiváló ellenségeskedést mutat a nép és egyenjo­gúság ellen. Ehhez még azon szerencsétlenség is járul, hogy a még tripartitumhoz ragaszkodók azt hiszik, miképen a nép csakugyan oly ostoba, mint a­milyennek neveltetett; és hogy holmi ámí­tásoknak még most is hisz, vagy ezentúl is fog hinni. Nem akarunk megnevezni egy megyét, mely most is egyenjogúság nyomán oly mesterségesen alakította meg a tiszti kart, hogy a hivatalba egy nemtelen hites ügyvéd is alig jöhetett be. Ezt ne­vezhetni aztán némelyek szerint testvérségnek, egyenlőségnek, vagyis igazán nemzetiségnek. A többség igen jól tudja, hogy ily factiók nem kormányunk föladatai, a conferencziázó hő­sök pedig nem hiszik, hogy hason cselekvésükkel kompromittálják mind magukat, mind a kormányt. És ily tökéletlen súrlódások közt mi sors vár még reánk könnyű kitalálni. De térjünk egyszer magunkba, hajoljunk meg az igazság és többség véleménye előtt, és nem lesz reactio. ... r... ez. Levelezések. Paris, julius 25. A tegnapi levelemben említett elfogatások csakugyan komoly politikai színezetűek. A kor­mány örülhet, hogy a kormányzottakat a világosság teréről leszorítván, ezek a sö­tétségben keresnek terveiknek alapot, s ha va­laha valamelyik ministerium és törvényhozás, úgy a jelenlegi ugyancsak elénekelheti Bérangér­­el, hogy Eteignons les lumiéres Et rallumons le feu. *) A titkos társulat lefoglalt papírjai közt sok mindenféle statútumok és kidolgozott tervek találtatnak. A legnevezetesebbeket ide igtatom : „Határozati tervek: Az ideigle­nes kormányforma. „Egy triumvirátus kinevezendő, melynek fe­leletterhes hatósága egy évig tartand, mely idő után kezeléséről a nemzetnek számol. Minden tag­nak legalább 25 évesnek kell lenni. Személyei­ket egy 1500 főnyi tiszteletőrség fogja vé­deni. Lakásuk leend a városházánál. Jogaik kö­vetkezők : 1. Hadüzenet és békekötés a nemzet nevében. 2. Kezdeményezése minden sociális re­formnak. 3.200,000 ft. tartás­díj. 4. Határoza­taik visszahozhatatlanok, de semmi törvénynek nem leend visszaható ereje. 5. Közhivatalnokok kinevezése. 6. Elnöklés a közünnepélyeken. A társaság terve szerint továbbá a ministe­­riumokat hat bizottmány vinné a triumvirek alatt, minden egyes bizottmánynak lévén 9 tagja. Az ország öt katonai és polgári egyesitett hatalmú b­i­z­t­o­s alá helyezendő. Al­k­o­tm­á­n­y­s­z­e­r­ü határozatok (Dé­­crets constitutionels). 1. Páris városának biztossága minden pol­gár hazafi buzgósága alá helyeztetik. Minden a respublika területéröl, avvagy megyéje fő­­székhelyéröl(?) emigráló vagyona az állo­mány részére elkobzandó. 2. A 17 burgrave, Lajos Fülöp és B­o­r­­parte Lajos ministerei, úgy a nemzeti gyűlés majoritása itt követ­kező (a nevek hiányzanak) tagjainak va­g­y­o­n­a­i­k elkobzandók, s mint nemzeti tulajdonok tekintendők, számukra hogy megélhesse­nek 2 frank 50 centime-nyi napi díj rendeltetvén, melyet a posta - palota feke­te teremében minden reggel kivehetnek. Minden rokon vagy barát, kiről ki tudatni fog, hogy őket pénzzel segíti, mint hazaáruló fog büntettetni. 3. A 45 c. adó visszafizetése. 4. Az emigratio milliardjának visszasze­­detése. 5. A bank az állomány sajátja s nemzeti fi­zető hivatala alakítandó úgy, hogy 2 és fél száz­­lók­ra kölcsönözzön. 6. Egy napi­lapnak „le Moniteur du P­e­u­p 1­e“ név alatti ingyen való kiosztása.— A retrogade lapok szerkesztői főbe lövetnek. 7. A szabad szövetkezést az állomány párt­fogolja. Minden vállalat köz , és egy sem lehet magán. 8. Az asszonyok déshérédationja (for­ditsa le ki mint akarja ez uj szót) kimondatik a végre, hogy a test és családiság kizsákmányolása megszűnjék, s a nőknek egyenlősége megadassák stb. stb. stb. Még több ily minden politikai következetes­ség és józan irány nélkül szerkesztett s össze­visz­­sza zavart fogalmu czikkelyek vannak, melyekből csak néhányat sorozok még ide. 15. A börze eltöröltetik. 19. A cultusministerium megszűnt. 22. A franczia respublika elismeri a len­­gyel, magyar és olasz nemzetiségeket, s erről a külhatalmakat tudósítja. 23. Hadüzenet Angliának. Continentalis ost­­romzár kényszerűsége az európai hatalmak ré­széről. 29. Rögtöni ujonczozás, minden 18 és 45 év közti egyén katona. 30. Minden város és tengeri kikötő ostrom­­állapot alatt van. 31. Civil korzátok hatalmaz­tat­­nak föl. 32. Egy év múlva a nép meg fog kérdeztet­­ni, hogy micsoda kormány­formát akar? Erre nézve három souverain gyülé­s, minde­­nik 300 tagból, fog választatni. t. i. 1. Földmivelési ház (Chambre), 2. Kereskedők háza, és 3. Iparosok háza. A választás módja első fokozatú és község szerinti, a képviselők visszahívhatók s ez eset­ben azok foglalandják el helyeiket, kik válasz­tásaiknál utánuk legtöbb szavazatot nyertek. És igy tovább.— E borzasztó egyveleg ké­szítői még nem tudatnak. A vizsgálat foly s az el­fogatások mind sokasodnak. A befogottak ed­­digelö mind munkás osztálybeliek (többnyire asz­talosok), csak két a társaság­ úgy nevezett művel­tebb osztályához tartozó van eddig élő köztük, egy ékszerárus, kinek neve B­roquet, s egy író, kit Henricy Kázinémak neveznek. Egyébiránt a lefoglalt papírok kivonatilag fenn közlött tartalmának is csak kötve kell hinni. Carlier úr sem szentebb mint elődei, márpe­dig tudjuk, hogy a politia az ilyen conspirationa­­lis iratok készítésétől nem épen mindig a leg­tisz­­tább kezű. A felügyeleti bizottmány (mint itt már átalánosan nevezik) a tegnapi ülésben sem egészíttethetett ki, az absolut többséget egyetlen tag sem érvén el. A szavazatok egyébiránt kö­vetkezőleg oszlottak szét: Combarel 237 (az absolut szám 245 volt) Grévy 236 , Garnon 214, — e három közöl mindenik­é­r­t­s­é­e­ellenes — Chambolle 198, Bizio 189 , Frémy 138, Delessert 128. — A fu­­riosus bonapartisták alig kaptak pár szót. A vá­lasztás mára halasztatott. A kereskedelmi miniszer költségvetése a szám-iszony eddigi unalmas hirtelenségével szavaztatott meg. Francziaország lecsendesítését és a nyugalom visszatérésének eszközlését én magamra merném vállalni: egy évig csupa b­u­d­­g­e­t-vitatkozás minden politikában átszáguldozás nélkül, és a nemzeti gyűlés legvadabb emberei is csupa bárányokká lesznek. Az alkotmány az elnököt arra kötelezi, hogy az állomány kül- és belviszonyairól a törvényho­zásnak minden évben egy jelentést, úgy­nevezett message-t küldjön. — Ez már 14 hó óta nem Oltsuk ki a gyertyafényt , gyújtsuk meg a tüzet. A közoktatási lullisterium teen­dői Magyarországon. *) V. Az „Entwurf der Organisation der Gymnasien und Real­schulen in Österreich“ foganitása a 46 — 78 lapig. A harmadik szakasz főbb pontjai: 1.A növendékek fölvétele a gym­nasium­b­a. Itt kiemelendőnek találom a kö­­vetkezendőket: 1. „A növendékek fölvételére megkívántatnak: teljesen betöltött kilencz év , és szükséges előképezés a gymnasialis tanulmá­nyokhoz; még pedig a mellett hogy ez hiteles bi­zonyítvány által igazoltatik, egyszersmind az igazgató és azon osztály tanítója által, melybe a növendék lépni akar, a növendék fölvételi vizsgálat alá vettetik. A fül nem verés ellen folyamodvány intéztethetik a tartományi iskola­­tanácshoz. Ha a fölvételi vizsgálatból az sülne ki, hogy a növendék felsőbb osztályba is léphetne, mint bizonyitványa mutatja, ezt tenni nem sza­bad. Az álladalmi gyranasiumban a fölvételi dij 2 pft, a nem álladalmiakban szabad ezen dijt fölebb is emelni. Egy osztályban ne legyen több mint 50 növendék, rendkívülileg emelkedhetik ez 80-ig. Rendkívüli növendék fölvétele, vagy olyan,­ki nem minden kötelezett tantárgyakat tanul, a tanító-testülettől függ. Mennyire szükségesek ezen rendszabályok, átláthatja kinek a gymnasiumokról fogalma van, egyszersmind tapasztalja azon hiányokat, melyek épen az érintett kellékek meg nem tartásából erednek gymnasiumainkban , s melyekkel min­dennap küzdenünk kell. De egy hiány sem oly érezhető , mint az, mely különösen éretlenség és előképezetlenségből származik. Igen helyén van azért azon rendszabály, hogy 9 éven alul gym­­­nasiumba lépni semmi szin alatt nem szabad. A gymnasiumok fő czélja a tudományosságrai elő­készület, s ennek itt egy nevezetes eszközéül a régi és uj classicai nyelvészet vetetik. Idegen nyelvet tanulni a született nyelv alapos ismerete nélkül nem lehet, sőt oly visszafordultság s oly *) Szükségesnek látom megemlíteni, hogy ezen érte­kezés egy kis tévedésből maradt el ily soká. W. S.

Next