Magyar Hirlap, 1850. szeptember (2. évfolyam, 244-268. szám)

1850-09-27 / 266. szám

Pest, Péntek, Megjelenik e lap hétfő­t és ünnepet ki­véve mindennap. Előfizetési díj : fél­évre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 ft 30 kr. É­vn­e­gy­e­d­r­e helyben házhoz küldve 4 frt; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 ft 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap l-től számiltatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számiltatik. Előfizetési figyelmeztetés. Azon t. ez. előfizetőinket, kiknek előfizetésük e hó végével letelik, va­lamint mindazokat, kik lapjainkat, jö­vőre járatni kívánják, tisztelettel fi­gyelmeztetjük, miszerint a jövő Octo­ber hó elsejével beálló uj évnegyedre megrendeléseiket korán megtenni méltóztassanak, hogy a lapküldésben megállapodás ne történjék. Nagyobb kényelem végett minden t. ez. előfi­­zető lapja czímboritékára föl van nyomtatva, mennyi időre előfizetett. Az évnegyedi előfizetési díj helyben 4 ft, vidékre 4 ft 50 kr. p.p. HIVATALOS RÉSZ. Hirdetmény. Az austriai nemzeti bank igazgatósága jónak látja, az 1849. máj. 31-ki és sept. 20-ki idevonat­kozó hirdetményekre hivatkozólag , ezennel ismételve kinyilatkoztatni, hogy a m. é.jul. 1-jén és nov. 1-jén kiadott 2 frtos s illetőleg 1 frtos bankjegyek e­l­r­é­­szelésének nem szabad történnie, s hogy a bank­­pénztáraknak megtiltatott, ily etvészelt bankjegyekért kárpótlást adni. B­é­c­s , sept. 12.1850. P­i­p­i­t­z, bank-kormányzó. Sina, bank-kormányzói helyettes. Königs­w árter, bankigazgató. Ő figc a kereskedelmi ministernek egy miniszer­­tanácsi határozat alapján tett előterjesztésére, f. évi aug. 19-ki 1. f. határozatában a Caneában Candia szi­getén fönálló austriai consulsági ü­gyállomásnak fize­téses alconsulsággá alakítását jóváhagyni, s az eddigi ottani ügynököt austriai alconsullá ugyanott legkegy. kinevezni méltóztatott. 266. sz. September 27-én 1850-Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (n­agy hi­d­at ez a 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában : (a­ldunas­o­r­o­n, kegyesrendiek épü­letében). Vidéken minden cs. kir. posta­­hivatalnál. Szerkesztői iroda van: aldunasor és halpiacz sarkán 53. sz. a. Nemeshegyiház 2. emeletében 2. sz. a. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, sept. 25. A A legújabb intézmények közt alig van egy, mely hatástávolságánál fogva hazánk boldo­­gulhatása iránt, az elmék- s kedélyeknek gon­dolkozásra több okot, a napi sajtónak pedig a do­log tisztába hozása végett fontosb anyagot nyújt­hatna, mint a földadó. És méltán. Mert jól rendezett adóztatási rend­szer és igazságos kulcs képezi minden státusban nemcsak az ipar és vagyonosság egyik leghatá­lyosabb emeltyűjét, hanem képezi egyszersmind azon erkölcsi forrást is, melyből a hazának min­den polgára öntudatos megnyugvást meríthet. Midőn tehát adóról van szó, szükséges, hogy a status és egyes polgárok érdeke mindig azon alapot vegye kiindulási pontul, melyre a meg­ad­ó­z­t­a­t­á­s­t lehetőleg legigazságo­­sabban fektetni lehet, ama status politi­kai axiómához képest, miszerint a köz­terhek­ít e­z mindenki birtokaránylag járul­ni köteles. S ha már az eddig fönállott adóztatási mó­dot, a behozandó földadóval szembesítve ves­­szük, úgy csak jó akarat s józan ész kívántatik ahhoz, hogy belássuk: miként a dicatio nem a tisz­ta jövedelmet, mi egyedül lehet helyes alapja a megadóztatásnak,­ hanem az előállítás egyes té­nyezőit, s azokat is minden számítás nélkül fo­gadva adózási alapul, — az adózót igazságtalanul sujtá, s minden iparnak és törekvésnek gátat ve­tett; holott a földadó egyenesen a gazdálkodás tiszta jövedelmére fektetve, s mind a ter­hes személyadót, mind az okszerűtlen állatadót megszüntetve, — nem csak igazságos­ megadóz­tatásunk föltételét teljesiti, hanem a telekkönyvek által hiányzó hitelünk szilárd alapját is megveti. Arra azonban, hogy a földadó jótékony ha­tását kifejthesse, okvetlenül szükséges, hogy az adó alapul szolgálandó tiszta haszon a va­lósághoz bőven és gyorsan meghatároztassék. Ennélfogva szerfölött kívánatos, hogy egy rész­ről azon akadályok — melyek a kitűzött czélt, a tiszta jövedelem kimutatását késleltetnék — elb­á— láttassanak ; más részről pedig azon orgánumok, melyek a földadónak behozatalánál közremunkál­ni hivatvák, a rájok bízott fontos ügyben köz­­megelégedésre erélyesen s lelkiismeretesen el­járni hazafiui kötelességüknek tartsák. Azon akadályok közé, melyek a földadó­­provisorium behozatalának főleg útját állhatják, tartoznak: a) Az előítéletek, s nem ismerése a beho­zandó adó elveinek.Ezek ellenében,s a végett,hogy azon előnyök, melyek egy szabályzott adórend­szerrel járnak, elismerésre találjanak, s mind a népben, mind a nagyobb birtokosokban kedvező hangulat alakuljon az adó-provisorium munkálatai iránt, különösen jó hatással lehetne mennél szé­­lesb elterjesztése a földadó azon elveinek, me­lyeknél fogva a tiszta jövedelem kinyomozásánál csak az 1824-ik évi árak jönnek számításba; to­vábbá, hogy a mivelési ágak s a vetésforgás meg­­határozásánál csak a helyben szokásos gazdálko­dási módot veszik tekintetbe, mint azt a birtoko­sok többsége gyakorolja, s hogy ennélfogva az egyenként, kivételkép előforduló iparosabb gaz­dálkodás különösen érintetni nem fog, úgy szinte figyelmet érdemel azon körülmény is, miszerint a volt jobbágyi birtoktól a tiszta jövedelem után fizetendő adó kétségkívül nem leend több, mint volt azelőtt. b) Nem kis mértékben gátolhatja az adóbi­zottmány működését, a politikai tisztviselők ré­szérőli nem kellő gyámolítása a dolognak, s ér­tesítés nélkül hagyása a népnek. — Nem lehet eléggé ajánlani, hogy a miniszeri biztosság utján kikapott hivatalos utasítások kiosztogatása a hely­ségek közt, a kormánybiztosok s illető járásbeli szolgabirák által idejekorán és kellő számban eszközöltessék. E tekintetben leghamarább tör­ténhetnek elmulasztások oly biztosságok­ s­eirá­­sokban, hol a törvénykezés a politikai igazgatás­tól még nem választatott el; midőn aztán á átalá­­ban valahányszor utasítás nélkül maradt község fordul elő, a becslő orgánumok fő feladata marad a munkálatok kezdetekor: a provisoriumot meg­ismertetni, s­érthetővé tenni, és annak szüksé­gessége, valamint a benne foglalt elvek méltá­nyossága iránt, mind a nép, mind a nagyobb bir­tokosok jó véleményét megnyerni. c) Különösen akadályozhatólag folyhat be az adó­munkálatok gyors menetére a térképek, úr­béri szabályozások s egyéb okiratok és segéd­eszközök csekélysége. S habár a politikai ható­ságok és a becslő orgánumok erélyes közbejárása által hel­lyel - közzel igen használható hétforrá­sok fedeztethetnek föl, mindezek mégis ritka eset­ben fognak elegendő adatot szolgáltatni a becslő biztos kezéhez, s elvégre is a községi ügyveze­tők és választmányok képezendik azon nevezetes tényezőket, melyek nélkül a provisorium munká­latai a kiállítandó eredményre nézve sikeresen nem haladhatnak előre. — Különösen a közsé­gi ügyvezetőkre oly fontos szerep várako­zik a tiszta­ haszon igazságos megalapíthatásához szükséges anyagok beszerzésénél, hogy ahhoz a jóakarat mellett nem csekély fokú értelmesség kívántatik, s épen ezért lehet egyik legérezhetőbb akadály: d) A községi ügyvezetők állására alkalmas egyének hiánya. — E szükségen némileg segí­teni, részint úgy lehetne, hogy ha a becslő orgá­numok tanácsadókig közbenjárván , az alkalmas egyéneket — különösen a gazdatisztek so­­r­á­b­ó­l k­i­keresik, s azokat a járásbeli szol­­gabiráknak ajánlják; részint pedig az által, hogy­ha minden községből alkalmas ügyvezetőt kiál­lítani lehetetlen volna — több kisebb köz­ségek rendeltetnek egy ügyvezető működése alá. Ez eljárás az adóbizottmány munkálatainak zavarása nélkül meg is történhet­nék, valamint a gazdatisztek alkalmazása ellen sem lehet alapos kifogás, mert hiszen a választ­mányok is maguk a birtokosok osztályából alakít­tatnak. — Minthogy pedig az illetőt a méltányos jutalomról bizonyossá kell tenni, hogy a képes­séggel biró magát munkára szánja, szükséges, hogy: e) kötelező rendelet által köteleztessenek a községek az ügyvezetők dijaztatására. — De e kötelező rendeletnek nemcsak az ügyvezetők dí­jaztatására kellene kiterjeszkedni, hanem meg kellene határozni azon előlegezéseket is, miket az ügyvezetők naponkint vagy hónaponkint kap­janak. S miután egy részről az elv már kimonda­tott, miszerint egész fizetésüket csak akkor kap­ják ki, midőn m­unkájok a becslő biztos által al­kalmasnak találtatván — elfogadtatott, úgy más részről nem lehet a községek önkényére hagyni, hogy mit és mennyit utalványozzanak az ügyve­zetőnek a munka ideje alatt, nélkülözhetlen élel­mére. — S miután a behozandó földadó egyike azon közhasznú vállalatoknak, mely ha czélszerűen kivitetik, minden irányban igazságot eszközlene, kívánatos, hogy mindazok, kik közvetlen orgá­numai a kivitelnek, mind pedig azok, kik csak közvetve hathatnak a dolog létrehozatalára, be­csületes és szorgalmas közremunkálásukat meg ne tagadják. Az e dologban becsületesen közremunkáló kétségkívül hasznos szolgálatot tesz hazájának. Levelezések Zala-Egerszeg, sept. 21. Kirekesztve minden egyéb reflexiókat, egye­dül napi eseményeink elsorolására szorítkozom. Az újonnan kinevezett s megerősített törv. tiszt­viselők e hó 3-kán tevék le az ünnepélyes esküt elnök ur kezébe. Ez alkalommal N. F. ülnök ur alkalomszerű szónoklattal üdvözlé elnök urat, mire elnök ur meghatóan válaszolt. Szavai alap­ját képező az i­g­a­z­s­á­g é­s törvény érde­ke, melyben működni szent föladatuknak tűzék ki. A közvélemény szivből fakadt „éljen“ szó­zata kisérte szavait. A névsorozat közlésében meg­­előztetem­, tehát ezzel elhallgatok. — Az ideigl. földadó kidolgozásához kinevezett községi vá­lasztmányok, megkezdek már működésüket. Ered­ményt mielőbb azért óhajtunk, mert ez azon ba­sis, hol a földnép ezután megnyugvást találand. Ehhez járul a telekkönyvek mielőbbi életbelépte­tése is. Ez ismét a hitel garantiájául szolgálanid. — A köz­­marhabélyegelésnél is az illetőknek sok helyütt meggyül a bajuk. Láttam egy járási közigazg. főbírónál egy köz. birót, ki azon ta­­nakodék, miképen a marhák csakugyan bélyeg alá jöjenek-e vagy nem ?___Ily kétségeket el­oszlatni az illető jegyzők föladata. Gyérülni fog­nak ezután e részbeni sok lopások, ez uj intéz­kedés által. — A községi jegyzőknek az általuk annyira óhajtott fizetésük is megrendelték. Ezen kegyet méltányolni a k­ö­z­j­ó­r­a nézve , reméljük tudandják is. . . . — E hó első napjaiban néhány Pördeföldi rablók és gyilkosok fogattak el. Kik közöl három a rügtönitélő bíróság által kötél ál­tali halálra ítéltetett. Mely itélet e hó 5—kén déli 12 órakor rajtuk végre is hajtatott. A többiek fö­lött a rendes törvényszék itélend. A Mazuchelli ezred egy zászlóalja érkezett városunkba e hó 8-kán, mely itt állandóan tanyázand. Az elszállá­solásban városunk iránt, lehet mondani, jelenleg kímélettel viseltettek az illetők, miután a kör­nyékben oly helyekbe is helyheztették őket, hol ezelőtt még nem voltak. Vadászok is jöttek e táj­ra, a gonosztevők szaporodása miatt. — A füredi nyári mulatságoknak is ez idén vége szakadt. He­­tényi szinésztársasága jelenleg II. Kanizsán ren­dez előadásokat. — Göcsejben a farkasokra egy nagyobbszerű hajtóvadászat is tartatott. Több csi­kókat megemésztettek már e tájon. Még emberi lényt sem kimérnek. Kívánatos volna e szerint a fegyverek szaporodása is, mert így a házból is kihuzaltalunk. — A népösszeírás jelenleg a ka­­pornaki járásban befejezve leend, miről annak idejében. — Környékünkön is a tűz több helyütt fölemészté sok gazda véres verejtékkel keresett szerzeményét. Átalában szegény hazánk ez idén igen látogattalak ez elem által. — E hó 8-kától kezdve megyénkben a marhahúsnak fontja, hol katonaság van, 18 kr — más helyütt 17 kr leend további rendelkezésig. A marhavészről nálunk nem sok esetet tudunk. Vas megyéből hallok, mikép ott terjedtebb. Az e részbeni erélyes intézkedések, ennek meggátlására, nálunk is megtétették. — Pázm­án Mihály igazgatása alatti színésztársulat is működött városunkban a múlt héten. Előadásuk cyclusát a „Bácsival“ kezdek, és „Peleskei nó­táriussal“ végzék. Az előadásokat illetőleg, jól si­kerülteknek mondhatók. — A szüret is közelget. Sokan panaszkodnak ez idei rész termés iránt. Kinek azelőtt 100 akó bora termett, az jelenleg alig remél 18 —20-at. A tavaszi fagyok igen kár­tékonyak voltak a szőlőre nézve is. Téli gyümölcs is egyátalában semmi nem lesz. — A burgonya s kukoriczaszedés is sok helyütt napirenden van. A burgonya némely vidéken rothadni látszik. Az idő változatosságának tulajdonítják ezt a gazdák. Kukoriczatermés is átalában rosznak mondható. — Az ősz is beköszöntött már nálunk ködös nap­jaival s pedig hidegen. Esős napjaink bizonyosan a szüretkor leendnek, mikoron nincs szükség TÁRCZA. Az őrült nő sziklája Beszély. Irta Bérczy Károly. III. Egy eutely és egy reggel a fővá­rosban. (Folytatás.) A reményt adó komoly szavakra, a sír kü­szöbén álló ifjat óriási karokkal ragadta meg az életvágy. Féltérdre bocsátkozék, s eldobva a go­­lyótlan pisztolyt, kezét esküre emelé, s esküvők, hogy Máriát nek­­ kérve , ez életen át nem adand neki atom-csekély okot pillanatnyi elégületlen­­ségre, s hogy oly boldoggá teendi, minőnek is­ten legkedvesb lényét alkotható. — Ember­­mondá az eskü után György, s előbbi nyugodt hangja fokonként szenvedélyesb­e dörgésüvé vált; a peret , melyben az esküt fele­ded , életednek lesz utólsója. Kétszer találkoztunk ez életben, imádkozzál, hogy ne találkozzunk harmadszor. Kétszer volt kezemben sorsod; elő­ször kibocsátálak a sziklasírból, mert Mária kért, s mit tagadhattam én meg neki ? megkegyelmez­tem most, mert megígértem Máriának, hogy nem állok boldogsága útjába. Menj sorsod elé, de menj bárhova, követni foglak hivebben mint ár­nyékod , és titkosabban követni foglak téged és e nőt, kit én jobban ismerek mint önmagamat, kinek lelkéből, szeméből, szavából, lehelletéből tudom olvasni legtitkosb gondolatát. Ha boldoggá teended, nem találkozunk többé ; de ha e máso­dik esküdet is megszeged, s Mária boldogsága egéről egyetlen legkisebb csillag is leszalad, akkor ismét meglátsz, és akkor ember!------­akkor jaj neked és nekem! IV. Arany - mam­a. Nagyboldogasszony ünnepe volt 1849-ben; felhőtlen forró augustusi nap. Arnoldu hűvös rejtekbarlangjában ült a kan­dalló kö­­lött, melyen, a régi tűzrakás kiham­­vadt üszkei közt, egy olajos mécs terjeszte annyi világot, mennyi épen elég volt, hogy az öreg a halmazokba rakott bankjegyek, arany és ezüst­pénzek értékét megkülönböztesse. A mellette lé­vő zárt vas szekrényből nemes érez halvány szine csillámlott fel. Az öreg oly szerető, gyönyörteli tekintettel merengett kincsén, minővel gyöngéd ifjú anya csügghet édes első szülöttén. Beszélt hozzájuk, fenn szóval számolta, egyenként nézdelé, s oly­kor olykor, mielőtt a szekrénybe tenné, ajakta­­lan szájához vivé a súlyos tallért, vagy újdonatúj magyar aranyat. Minden mozdulatából kitetszett, hogy hosszú éveken át fokonként nőtt pénzimádó szenvedélye határozott mániába ment át. — Titeket kell még sárgákká változtatnom czifra papirosaim , mormogá , két köteg magyar bankjegyet téve oldalzsebébe, aztán meglehető­sen rendbe jövünk. Rosz, rósz időket élünk! só­hajtó , a szegény embernek egyre kell vigyázni, hogy tönkre ne jusson. Az utolsó szállítmányért Debreczenbe már nem akartak érczczel fizetni, e­miatt van még most is nyakamon ez a négy­ezer forintnyi rongy, de hiszen túl­adok rajta. Bizo­mányosomnak a szállított lisztért és marhákért ezentúl semmi áron sem szabad a hadseregtől pa­pírt elfogadni, ma kell hoznia öt­ezeret húsza­sokban , öt­ezer és tizennyolcz az huszonhárom; ennyi lesz hát az ezüst. Sok helyet foglal és ne­héz mozdítani; ti sokkal jobb fiuk vagytok, ti szelíd nyájas kedves áldott aranykák, könnyen megfértek, mint a jó testvérek. Lássuk csak. Aranyokban-----------ki jön itt? A zsugori ös­­szeránta vékony lábszárait, s reszkető csont ke­zeivel elfödni iparkodott az arany halmazt, meg­hallván a döngést, mely a barlang bejárása felöl hangzott elé. A döngést, kurta időszakonként, egy második és harmadik követte. — Ő érkezett meg, folytatá nagyot lélekz­­ve; már tegnap itt kellett volna lennie. — Aztán a szekrényt, miután a kiteregetett pénzdarabokat mókus gyorsasággal bele­kaparta, nagy erő meg­feszítéssel felkaroló , s elczipelve, a mészkövű fal egy üregébe helyezé, s erre pedig más kő­darabot illesztett, mely a szekrényt eltemetve, oly pontosan lapult az üregbe, mint a ketté vá­gott alma, másik feléhez. E műtét után lábujhegyen lopódzott a bejá­ráshoz, s guggoló helyzetben figyelt. Kívülről a hármas döngetés ismételve jön, György ismert hangjától követve : — Bocsáss be öreg, én vagyok—György az! Arnold csak maga tudta a titkot, mint kell a bejárás szikla­lapját belülről kinyitni, s ezt most óvatosan gyakorlatba vevő. György magas termetének meghajolni kellett, hogy a nyitáson bebújhasson. — Itt vagy valahára, kezdő az öreg, miu­tán a nyilast ismét elzáró, na s honnan jösz, mi sikerrel, mért késtél ? — pokoli hőség, mi ? Az érkezett megtorló sűrű izzadás által meg­ölt arczát, s megszokva lassanként a sötétséget, melyben eleinte csak egy pár szürke apró szem villogását, s távolról a soppadt mécsvilágot látta, Arnolddal szemközt egy kövön foglalt helyet, s botját földre szögezve lehajtott fővel s szótlanul támaszkodott reá. — Na s fiú beszélj, sodra mohón az elébbi, ezüsttel fizetett-e a tábornok, vagy aranynyal ?

Next