Magyar Hirlap, 1850. október (2. évfolyam, 269-295. szám)
1850-10-09 / 276. szám
Pest, Szerda, Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet kivéve mindennap. Előfizetési dij : félévre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 ft 30 kr. Évnegyedre helyben házhoz küldve 4 frt ; vidékre postán küldve 4 frt.50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 ft 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1—töl számittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. October 9-én 1850 Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (nagyhidutcz a 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában : (aldunasoron, kegyesrendiek épületében). Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Szerkesztői iroda van: aldunasor és halpiacz sarkán 53. sz. a. Nemeshegyiház 2. emeletében 2. sz. a. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. kir. felsége f. é. sept. 8. kelt legf. határozata által a pénzügyhatóságok organisatióját illetőleg Erdély koronaországban következő határozatokat méltóztatott elfogadni: 1. Az Erdélyben eddig fönállott kincstárhatóság helyébe saját országos kincstárhatóság lépend, melynek ügykörébe a közvetett adók, állam- és alapitványjavak , pénztárügy , amennyiben a pénzügyigazgatóságtól függ, és a felügyelő-test (pénzügyőrség) vezetése tartozik. 2. E hatóság: „cs. k. erdélyi, országos pénzügyigazgatóság“ nevet viselend. Közvetlen a cs. k. pénzügyministerium alá van rendelve. 3. E hatóság élén egy pénzügyigazgató áll, miniszertanácsosi czím és ranggal. A hatóságnál lesznek továbbá főpénzügytanácsosok és pénzügytanácsosok , kik rangban a helytartósági és kerületi tanácsosokkal lesznek egyenlők. E mellett magában foglaland a hatóság megkivántató számban titkárok és fogalmazókat a fogalmazási szakra. A kezelési hivatalok ügyeit, ugyanoly osztályú hivatalok látandják el, minők erre a többi országos pénzügyigazgatóságoknál léteznek. 4. Mint középhatóságok az országos pénzügyigazgatóság és a működő hivatalok, továbbá az őrhivatalok közt, az érintett pénzügyágakra kerületi hatóságok állíttatnak „kerületi pénzügyigazgatóságok“ nevezete alatt,Szebenben,Károlyfejérvártt, Kolosvártt és Marosvásárhelyen, melyek az országos pénzügyigazgatóság, mint közvetlen fölöttük álló hatóság alá rendelvék. 5. Az egyenes adók igazgatása , egyelőre, mig az orsz. pénzügyigazgatósághoz át nem megy, a fönállott fő országos biztosság által, együtt az uj földadó ideiglenes foganatosításával, közvetlenül a pénzügyministerium alá rendelve, hivatali székhelye Szembenben levén, fog ideiglenesen vezettetni. E határozatok azon hozzátétellel tétetnek közzé, miszerint ez említett hatóságok működése kezdetének határideje utólagosan fog közhírré tétetni. A cs. k. belügyministerium Schacherl Móricz, Sámuel, és Hermann testvéreknek a kért engedelmet megadta családi neveket Schahrl-ra változtatni. 276. sz HHMHIVATALOS RÉSZ. Még egy szó az előleges úrbéri kárpótlásról. Az úrbéri kárpótlásról több lapokban tárgyalatott tollakról írott értekezéseket olvastunk. Kiemelendőbbek a Korizmics ur „urbéri kárpótlás“ czimü értekezése s legközelebbről a „M. Hírlap“ 253. számában megjelent czikk. Az urbért vesztett osztály kárpótlási igényeinek méltányossága mindenütt kiemelve: biztosítása az 1848. törvényben ki van mondva. Az urbériséget vesztett földesurak is az ingyenélőségi vágyból keletkezett előítéletekről lemondva, nagy részint már átlátták, hogy az urbériség visszaállítása után kapkodni, a legbalgább ábrándok egyike lenne; arról már álmodni sem lehet, s igy polgári jogaikat, köteleztetéseiket illetőleg, a haladó kor szükségleteire figyelmezvén, a törvény védpajzsa s a kormány pártfogása alá rendelt igazság mérlegét szemük elöl nem is kívánják téveszteni. E két méltányosságot szükségfölötti lenne tovább vitatni, e részben az elvek minden józan felfogásunknál csaknem ugyanazok , de a kárpótlási kivitel vagy végrehajtás körüli eszmék nagy részben eltérők egymástól. A „Magyar Hírlap“ idézett czikkében helyesen van fölállítva azon elv, miként jövőre „a definitiv kárpótlás volna czélszerűbben eszközlendő. — Helyesen van kiemelve a kormány által megrendelt előleges kárpótlástóli idegenkedés oka is. De nincs megmutatva azon jelenleg csaknem egyedüli tényező mód, miáltal az úrbéri kárpótlás az állam kára, a nép rövidsége nélkül, s az úrbériséget vesztett aszály megnyugvásával lehetne eszközölhető. Ugyanezért a definitív úrbéri kárpótlásra nézve egyszerű javaslatunk a következő lenne: 1. A „Magyar Hírlap“ 253. számában foglalt azon vélemény, miszerint az úrbéri kárpótlás minden kivétel nélkül, s így a politikai igazolás mellőzésével lenne elintézendő, igen méltányos, miután a forradalom által komprommitáltak nagy része már úgyis fejedelmi kegyelemben részesült, az úrbéri kárpótlás nyerhetésére egy ujabbbi igazolás követelése szükségfölötti lenne, s az mintegy a fejedelmi kegyelmet látszanék kétség alá vonni. E mellett a bizalmatlanságra (mint a következmény a kárpótlásérti fölötte gyér folyamodásokban már is tanúsítva van) tágasabb mező nyílnék. 2. Az 1849-ki julius 7-kén kelt legfensőbb kegy. rendeletben ígért kárpótlási előlegezést egy úrbéri telek után 30 pfttal, és egy úrbéri házas zsellér után 5 páttal továbbra is végrehajtani vélnék. 3. A mi a kárpótlási igény fönmaradó összegét illeti, erre nézve óhajtanék, hogy a kormány által mondatnék ki definitiv, mikép azt az 1848-ai törvény értelmében (mely a kárpótlást a nemzet garantiája alá helyezé) biztositni, s e biztosítást akkép kívánja eszközölni, hogy mindazon urbériséget vesztett földbirtokosoknak, kik úrbéri kárpótlás iránti igényeiket törvényes és hiteles adatokkal igazolandják, a különböző kerületekben és községekben aránylagosan alkalmazható kárpótlási kulcs szerint meghatározandó kárpótlási összegről szóló státuskötelezvények adatnának. Ezen státuskötelezvényekben a kárpótlandó összeg száztéli évi kamatja is természetesen meghatározandó lenne. Továbbá ezen státuskötelezvény mellett minden urbériséget vesztett földbirtokos, még egy hitelesített státuskamat könyvecskével lenne ellátandó. És így óhajtanék végre 4. elhatározni azt is, hogy ezen státuskötelezvény kamatja mindaddig, mig az egész kárpótlási összeg letörlesztethetik , a földbirtokos által elvállalt adózás és más közterhek váltságába, az illető pénztárnok által az említett könyvecskébe időről időre pontosan történendő bejegyzéssel, évenkint, félévenkint, vagyis évenkint betudassék; önkint értetődvén, hogy az adóját meghaladó kamatmennyiség neki időnként készpénzben kifizetendő; vagy megfordítva, ha a kamat összege nem érné föl az adózási részesedés mennyiségét, az a birtokos által ismét készpénzben lenne fölül fizetendő. így hisszük, hogy meg lenne nyugtatva az úrbériséget vesztett osztály, anélkül hogy az államra nagyon érezhető teher háramlanék, és ezt eszközölni úgy a kormánynak mint a polgári összes társaságnak egyaránt legnagyobb érdekében van. Mielőtt az úrbéri kárpótlás méltányosan el nincs döntve, egy oly földadórendszert, miáltal a földbirtokosnak adózási kötelessége anyagi tehetségével egyensúlyozva legyen, megállapítni nem lehet. Két bőrt nem vonhatni le az urbériséget vesztett osztályról. Egy nagy része ezen martius előtt jobbágytelkes birtokosoknak földbirtokát és ezzel kapcsolatban volt urbériségét pénzzel szerezte. Néhol csak magából az urbériségből állott minden birtok s jövedelem. Már ha egy ily birtokosnak kárpótlást nem nyújtana az álladalom, annyit tenne, mint ha az sok évi keresményét kidobta — vagy az mások által kiraboltatott volna. Míg a tőkepénzes kényelemmel éli napjait, a földbirtokos urbériséget szerzett, de elvesztett osztály kárpótlás nélkül gondteljes napok és jövőre, mondhatni sysiphusi kinra lenne kárhoztatva. És igy nem csekélyebb körülmény lenne annál, mint ha az álladalomnak egy nem vélt pillanatban eszébe jutna a tőkepénzeseket illetőleg azt határozni, hogy adósaik ne fizessék meg tartozásaikat, mert az állam minden tartozásaikat azok (t. i. az adósok) részére lefoglalja, hitelezőikkel majd maga az állam valamikor és valamikép (ad graecas Calendas) végezni fog. Ezt tekintve elismerhetni, mikép az úrbéri kárpótlás ügye minél előbb, és igy a földadó rendszeres alkalmazása előtt definitiv, s ha nem csalódunk az előadott módon, lenne eldöntendő, mert ez oly életkérdés, minek mielőbbi méltányos megoldása halasztást nem szenved, mert a kárpótlást igénylő birtokostól méltányosan csak úgy követelhetni adózást és közteher - viselésbeni aránylagos részesedést, ha úrbéri kárpótlása iránt előbb tényleg biztosítva van. Melyért méltányos, hogy az urbériséget vesztett osztály, mielőtt teljes kárpótlási kielégítése megtörténhetnék, statuskötelezvény által biztosittassék — s ezen statuskötelezvény után folyó kamattal adózási terheit födezhesse, így teljes megnyugvással folyamodnék mindenki, kinek érdekében áll, az ily módon nyújtandó kárpótlás végett. Méltányos és igazságos lenne a kivitel. A kormány pedig bizalomra, hálára számolhatna. B. Levelezések. Paris, October 2. Mióta a Moniteur du Soir (Esti közlöny) és Pouvoir (Hatalom) czímű lapokban, a császárság álmai a törvényhozás tekintélyének föntartására a nemzetgyűlés által kárhoztatást s illetőleg büntetést nyertek, azóta az Elysée nem alhatott csöndesen, s szüntelen azon töprenkedett, hogy a végrehajtó hatalomnak a legislativ ellenében elégtételt szerezzen, boszut álljon. Ez elégtétel, e boszuállás megvan, s az imperialista párt fölkiáltván, hogy fogért, szemet szemért,“ a Pouvoirnak 5000 franknyi birság alá vettetésére, a Corsaires a Moniteur megdorgáltatására az Assemblée Nationale két utolsó napi lefoglaltatásával felel. E két lap közöl egyik absolutisticusabb irányú, mint a másik, hanem az absolutismust V. Henrik által akarja áldást hozóvá tétetni, s a császárságról tudni mi alakban sem akar, és épen ez a bökkenő, vagy mint egy pesti urnó ismerősöm nem épen parliamentaliter mondani szoká: „da liegt der Hund begraben.“ Mert tudni kell, hogy a tisztelendő atyák hires axiómája soha nagyobb tekintélyben, mint most itt, nem állott, s egyik párt sem irtódzik, bármily eszközt is szentnek elfogadni a maga czéljára, föntartván természetesen jogát, ugyanazon eszközöket egy másik párt czéljánál, immoralisoknak , honelleneseknek és anarchicusoknak bélyegezni, mi nem legcsekélyebb anyag a mulatságra e heracletusi időkben. Annyi bizonyos, hogy az elnök nem igen törekszik az úgynevezett intelligentiában barátokat szerezni s a szépszeréveli verbuválást csak a December X-be embereinek bunkósbotjaival, vagy legfölebb is leitatással gyakoroltatja. Nem lehet tagadni, hogy miután a pezsgő ép úgy mint a fúrkó a fő a caput körül jár argumentumaival, az is a capacitatiónak egyik neme ne lenne. A perbefogás iránt azonban nem lehet ezt állítani, s hihetőleg ezért nincsenek vele megelégedve az absolutistico-legitimitás liliomporos orgánumai, mit — ha az igazat meg kell vallani — nem vehetünk nekik rész néven, bár másfelől az elyséenek is igazat kell adnunk, valahányszor a lefoglalt lapok s hozzá hasonlóik irányában azon szempontból motiválja eljárását, mikép mégis furcsa dolog magát szüntelen az elnök barátjának, a kormány támaszának kiáltani, s aztán mégis szüntelen coup d’étatróli hireket terjeszteni, sőt a praesidens privát becsületességét is gyanúsítani, mint ezt az Assemblée s a másik lap is rendesen teszi.“ Mikor aztán a hidegvérű, közönbös vagy legalább egészen más színezetű vizsgáló az ily rendpárti veszekedéseket szemmel követi, s a házi zivatarban egymást keresztülkasul vágó szidalom dörgéseket, szemrehányásokat, gyanúsításokat és hajbakapásokat látta és hallotta: kedve kerekedik közbe kiáltani, hogy: csak rajta ne hagyjátok magatokat, mindeniknek igaza van s egyiketek sem mondhat eleget a másiknak.“ Annyi bizonyos , hogy a legitimisták dühösek s pedig annyival inkább, mert az Opinion publique-nek egyik Sala nevű s kiszolgált katonatiszt írója is a főügyész előtti megjelenésre kapott idézőlevelet. Mindezekből az következik, hogy az elnök prorogatiója.... prorogáltatik, s a constitute revisiója legalábbis bizonytalan, nem akarom még mondani, hogy lehetetlen, bár most mint mindig azt mondom, hogy hihetetlen. Bizonytalan , hihetetlen és lehetetlen ! e három szó fejezi ki provisorium- korszakunk természetét legjellemzőbben, e három szóban rejlik a közelmúlt évek tehetetlensége s az ajtó előtt álló jövendő iránti remények különfélesége. Érzi ezt maga az időjárás is , s néhány nap óta oly bizonytalan és hihetetlen, mikép milyensége iránt ítéletet mondani lehetetlen. Meghalt Bastiai Frigyes az itteni ecomista politikusok egyik legjelesbike. Proudhonnali polémiájában kevés idő elölt oly alapos status-gazdászati tanultságot, e mellett oly elfogulatlan és saját eszméibe való bolondultság nélküli capacitationalis tehetséget tanúsított, mikép még a véleményét nem osztók is — s ezek közt van saját ismeretlenségem, ez a komoly tők és TÁRCZA. The History of England From the accession of James the secund. By T. B. Macaulay (Macaulaynak Anglia története 2-dik Jakab trónra léptétől.) Örömmel ragadjuk meg az alkalmat ezen, mind Angliában mind a szárazföldön osztatlan tetszéssel fogadott munka megismertetésére. Fölöslegesnek tartjuk M. ezen művét a kritika elkopott modora szerint, dicsérgetni és magasztalni. Hijába mondanék, hogy M. az anyag összeállításában nagy tapintatot, a korszakok rajzolásában roppant tárgyismeretet, a pártok jellemzésében meglepő részrehajlatlanságot, s itt ott elmondott észrevételeiben alapos státusférfiui ismeretet tanúsított. M. története fölül áll minden bírálaton, szerző taglalása lehetlenné tesz minden további bonczolgatást. A rövid vonásokban megmutatja, miképen lett egy, a legmakacsabb fajháború által évezrednél tovább folytonosan pusztittatott szigetből oly Nagy-Britannia, melynek vagyonossága s hadi dicsősége gyorsan haladásnak indult; mely oly hitelre jutott, minőről az előtt semmiféle státusférfinak fogalma sem volt; mely a kereskedelemben a tökély legfelsőbb fokát érte el; melynek gyarmatai elsőbbséget vivtak ki maguknak a continensi hatalmasságokéi fölött; melynek kormányzata szövétnékül szolgált minden európai s amerikai státusoknak; és mely kalandorainak sikerült Ázsiában oly birodalmat alakítani, mely nem kevesbbé fényes , de tartósabb Nagy Sándorénál. Úgy hiszszük, hogy nagyon is szigorúak vagyunk, midőn kimondjuk, miként M. a történet Shakespeareje. M. nem csupán leíró, ő bemutatja valósággal a história nagy mezejét minden rejtett helyeivel s különböző tényezői, nyilt és titkos működéseivel együtt. A szerző csak akkor szól, midőn az olvasó a színhelyet már megnézte, a személyeket megvizsgálta , s a körülményekkel megismerkedett. M. nem analyzál, hanem analyzáltat. A bemutatott pártok, szereplők tökéletes függetlenek, sem szépítve, sem eltorzítva a szerző előszeretete vagy ellenszenve által nincsenek. A királyság, az aristokratia, a nép mind valóságos alakjában tűnik föl. Röviden, M. története nem festett tájkép, hanem pontos térkép. Szerzőnek főfeladata, mint látszik, 2-ik Jakabtól lefelé leírni Anglia történetét, de bevezetése mindazáltal nem kevésbbé érdekes. Megmutatja, mily silány kinézésű volt az ős Britannia. Julius Caesar utoljára hagyá magának ezen nyugati tartomány meghóditását, és leghamarább dobá el. A római birodalom fölbomlásával minden hóditó népfaj tanult valamit a legyőzöttektől, Britanniában ellenben a hódítók és hódolók egyforma barbárok valának. A szárazföldöni országok némi érintkezésbe jöttek a művelt kelettel, Britannia pedig mindentől el volt zárva. A győzedelmes szászok ép oly idegenek voltak a keresztyénség tanai és a görög műveltség iránt, mint maga a britt nép. E két népfaj közti harcz lankadatlan dühhel folyt, és midőn az idő a kölcsönös gyűlöletet némileg enyhíteni látszott, akkor előjöttek a dánok, s a régi konczolás megújult, és mikor a hat nemzedéken át egymást pusztító népfajok eggyé olvadni kezdettek, megjelentek a világrémítő normanok, és velük egy harmadik nép vasuralma kezdődött. Szerző a normán uralmat jellemezvén, többi közt említi, miszerint egy normán gyilkolás büntetését 100 benlakónak kellett szenvedni; hogy egy megtalált holttest rendesen normannak tekintetett, és a gyűlölet annyira ment, hogy a normanok rendes átkozódása ez volt: angol legyek, may I become an Englishman; haragos tagadásmodora pedig ez volt: hát angolnak tart engem ! Do you take me for an Englishman. így állottak I. Richard alatt, és ki hinné, hogy száz év múlva minden normán büszke lett az angol névre. M. Anglia története lényegét a 13-dik században keresi; ö ezen századbeli történetét azon tengerekkel közlekedő s országokat összekötő folyamok kútforrásaihoz hasonlítja, melyeket az utazó igen ritkán fedez föl, s melyek a térképekben is hibásan vannak kijelölve. Homályosak évlapjaink részei, melyeken dicsőségünk és jólétünk kezdődött. Akkor alakult meg a valódi angol nép, akkor fejlődtek ki a nemzeti jellemnek azon különöségei, és akkor lettek eldédeink szigeti néppé (islanderek ), szigetiek nem csupán geographiai tekintetben, hanem politikájukban, érzelmeikben és szokásaikban is. (Folytatása következik.) Párisi tollrajzok. September 27. (Vége.) Amelyik dáma (nem szégyenli) elszánja magát e névtelen társulatra bízni magát, egy terembe vezettetik, hol hasonlókép vizsgálatot kell kiállani, hanem ez kevésbbé unalmas, mint ama fönebb leírt lotteriásoké, s politikáról szó sincs benne, és az egész inkább csak ujonczszerü vizsgálat, melyben, ha a fölcsapott a mértéket megütötte, megkapja a Handgeldet, mely 100, 1000, sőt 10 és 20 ezer