Magyar Hirlap, 1850. október (2. évfolyam, 269-295. szám)

1850-10-09 / 276. szám

Pest, Szerda, Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet ki­véve mindennap. Előfizetési dij : f­é­l­­évre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 ft 30 kr. Évnegyedre helyben házhoz küldve 4 frt ; vidékre postán küldve 4 frt.50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 ft 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1—töl számittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. October 9-én 1850 Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (nagyhidutcz a 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában : (aldunasoron, kegyesrendiek épü­letében). Vidéken minden cs. kir. posta­­hivatalnál. Szerkesztői iroda van: aldunasor és halpiacz sarkán 53. sz. a. Nemeshegyiház 2. emeletében 2. sz. a. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. kir. felsége f. é. sept. 8. kelt legf. hatá­rozata által a pénzügyhatóságok organisatióját illető­leg Erdély koronaországban következő határozatokat méltóztatott elfogadni: 1. Az Erdélyben eddig fönállott kincstárhatóság helyébe saját országos kincstárhatóság lépend, mely­nek ügykörébe a közvetett adók, állam- és alapitvány­­javak , pénztárügy , a­mennyiben a pénzügyigazgató­­ságtól függ, és a felügyelő-test (pénzügyőrség) ve­zetése tartozik. 2. E hatóság: „cs. k. erdélyi, országos pénz­ügyigazgatóság“ nevet viselend. Közvetlen a cs. k. pénzügyministerium alá van rendelve. 3. E hatóság élén egy pénzügyigazgató áll, mi­­niszertanácsosi czím és ranggal. A hatóságnál lesznek továbbá főpénzügytanácso­­sok és pénzügytanácsosok , kik rangban a helytartó­sági és kerületi tanácsosokkal lesznek egyenlők. E mellett magában foglaland a hatóság megkivántató számban titkárok és fogalmazókat a fogalmazási szak­ra. A kezelési hivatalok ügyeit, ugyanoly osztályú hi­vatalok látandják el, minők erre a többi országos pénzügyigazgatóságoknál léteznek. 4. Mint középhatóságok az országos pénzügy­igazgatóság és a működő hivatalok, továbbá az őrhi­vatalok közt, az érintett pénzügyágakra kerületi ható­ságok állíttatnak „kerületi pénzügyigazgatóságok“ nevezete alatt,Szebenben,Károlyfejérvártt, Kolosvártt és Marosvásárhelyen, melyek az országos pénzügyigazga­tóság, mint közvetlen fölöttük álló hatóság alá rendelvék. 5. Az egyenes adók igazgatása , egyelőre, mig az orsz. pénzügyigazgatósághoz át nem megy, a fön­állott fő országos­ biztosság által, együtt az uj föld­adó ideiglenes foganatosításával, közvetlenül a pénz­­ügyministerium alá rendelve, hivatali székhelye Szem­benben levén, fog ideiglenesen vezettetni. E határozatok azon hozzátétellel tétetnek közzé, miszerint ez említett hatóságok működése kezdetének határideje utólagosan fog közhírré tétetni. A cs. k. belügyministerium Schacherl Mó­ricz, Sámuel, és Hermann testvéreknek a kért engedel­­met megadta családi neveket Schahrl-ra változtatni. 276. sz HHMHIVATALOS RÉSZ. Még egy szó az előleges úrbéri kárpótlásról. Az úrbéri kárpótlásról több lapokban tárgy­­alatott tollakról írott értekezéseket olvastunk. Kiemelendőbbek a Korizmics ur „u­r­b­é­r­i k­á­r­­pótlás“ czimü értekezése s legközelebbről a „M. Hírlap“ 253. számában megjelent czikk. Az urbért vesztett osztály kárpótlási igé­nyeinek méltányossága mindenütt kiemelve: biz­tosítása az 1848. törvényben ki van mondva. Az urbériséget vesztett földesurak is az ingyenélő­­ségi vágyból keletkezett előítéletekről lemondva, nagy részint már átlátták, hogy az urbériség vis­­­szaállítása után kapkodni, a legbalgább ábrándok egyike lenne; arról már álmodni sem lehet, s igy polgári jogaikat, köteleztetéseiket illetőleg, a ha­ladó kor szükségleteire figyelmezvén, a törvény védpajzsa s a kormány pártfogása alá rendelt igazság mérlegét szemük elöl nem is kívánják téveszteni. E két méltányosságot szükségfölötti lenne tovább vitatni, e részben az elvek minden józan felfogásunknál csaknem ugyanazok , de a kárpótlási kivitel vagy végrehajtás kö­rüli eszmék nagy részben eltérők egymástól. A „Magyar Hírlap“ idézett czikkében he­lyesen van fölállítva azon elv, miként jövőre „a definitiv kárpótlás volna czélsze­­rűbben eszközlendő. — Helyesen van kiemelve a kormány által megrendelt előleges kárpótlástóli idegenkedés oka is. De nincs meg­mutatva azon jelenleg csaknem egyedüli tényező mód, mi­által az úrbéri kárpótlás az állam kára, a nép rövidsége nélkül, s az úrbériséget vesz­tett aszály megnyugvásával lehetne eszközölhető. Ugyanezért a definitív úrbéri kárpótlásra nézve egyszerű javaslatunk a következő lenne: 1. A „Magyar Hírlap“ 253. számában fog­lalt azon vélemény, miszerint az úrbéri kárpótlás minden kivétel nélkül, s így a politikai igazolás mellőzésével lenne elintézendő, igen méltányos, miután a forradalom által komprommitáltak nagy része már úgyis fejedelmi kegyelemben részesült, az úrbéri kárpótlás nyerhetésére egy ujabbbi igazolás követelése szükségfölötti lenne, s az mintegy a fejedelmi kegyelmet látszanék kétség alá vonni. E mellett a bizalmatlanságra (mint a kö­vetkezmény a kárpótlásérti fölötte gyér folyamo­dásokban már is tanúsítva van) tágasabb mező nyílnék. 2. Az 1849-ki julius 7-kén kelt legfensőbb kegy. rendeletben ígért kárpótlási előlegezést egy úrbéri telek után 30 pfttal, és egy úrbéri házas zsellér után 5 páttal továbbra is végrehajtani vélnék. 3. A mi a kárpótlási igény fönmaradó ös­­­szegét illeti, erre nézve óhajtanék, hogy a kor­mány által mondatnék ki definitiv, mikép azt az 1848-ai törvény értelmében (mely a kárpótlást a nemzet garantiája alá helyezé) biztositni, s e biz­tosítást akkép kívánja eszközölni, hogy mindazon urbériséget vesztett földbirtokosoknak, kik úr­béri kárpótlás iránti igényeiket törvényes és hi­teles adatokkal igazolandják, a különböző ke­rületekben és községekben aránylagosan alkal­mazható kárpótlási kulcs szerint meghatározandó kárpótlási összegről szóló státuskötelezvények adatnának. Ezen státuskötelezvényekben a kár­­pótlandó összeg száztéli évi kamatja is természe­tesen meghatározandó lenne. Továbbá ezen stá­tuskötelezvény mellett minden urbériséget vesz­tett földbirtokos, még egy hitelesített státuskamat könyvecskével lenne ellátandó. És így óhajta­nék végre 4. elhatározni azt is, hogy ezen státusköte­lezvény kamatja mindaddig, mig az egész kárpót­lási összeg letörlesztethetik , a földbirtokos által elvállalt adózás és más közterhek váltságába, az illető pénztárnok által az említett könyvecskébe időről időre pontosan történendő bejegyzéssel, évenkint, félévenkint, vagy­is évenkint betudas­­sék; önkint értetődvén, hogy az adóját meghala­dó kamatmennyiség neki időnként készpénzben ki­fizetendő; vagy megfordítva, ha a kamat összege nem érné föl az adózási részesedés mennyiségét, az a birtokos által ismét készpénzben lenne fö­lül fizetendő. így his­szük, hogy meg lenne nyugtatva az úrbériséget vesztett osztály, a­nélkül hogy az ál­lamra nagyon érezhető teher háramlanék, és ezt eszközölni úgy a kormánynak mint a polgári ös­­szes társaságnak egyaránt legnagyobb érdeké­ben van. Mielőtt az úrbéri kárpótlás méltányosan el nincs döntve, egy oly földadórendszert, miál­tal a földbirtokosnak adózási kötelessége anyagi tehetségével egyensúlyozva legyen, megállapítni nem lehet. Két bőrt nem vonhatni le az urbéri­séget vesztett osztályról. Egy nagy része ezen martius előtt jobbágytelkes birtokosoknak föld­birtokát és ezzel kapcsolatban volt urbériségét pénzzel szerezte. Néhol csak magából az urbé­­riségből állott minden birtok s jövedelem. Már ha egy ily birtokosnak kárpótlást nem nyújtana az álladalom, annyit tenne, mint ha az sok évi keres­ményét kidobta — vagy az mások által kirabol­tatott volna. Míg a tőkepénzes kényelemmel éli napjait, a földbirtokos urbériséget szerzett, de elvesztett osztály kárpótlás nélkül gondteljes na­pok és jövőre, mondhatni sysiphusi kinra lenne kárhoztatva. És igy nem csekélyebb körülmény lenne annál, mint ha az álladalomnak egy nem vélt pillanatban eszébe jutna a tőkepénzeseket il­letőleg azt határozni, hogy adósaik ne fizessék meg tartozásaikat, mert az állam minden tartozá­saikat az­ok (t. i. az adósok) részére lefoglalja, hitelezőikkel majd maga az állam valamikor és valamikép (ad graecas Calendas) végezni fog. Ezt tekintve elismerhetni, mikép az úrbéri kár­pótlás ügye minél előbb, és igy a földadó rend­szeres alkalmazása előtt definitiv, s ha nem csa­lódunk az előadott módon, lenne eldöntendő, mert ez oly életkérdés, minek mielőbbi méltányos megoldása halasztást nem szenved, mert a kár­pótlást igénylő birtokostól méltányosan csak úgy követelhetni adózást és közteher - viselésbeni aránylagos részesedést, ha úrbéri kárpótlása iránt előbb tényleg biztosítva van. Melyért méltányos, hogy az urbériséget vesztett osztály, mielőtt tel­jes kárpótlási kielégítése megtörténhetnék, sta­tuskötelezvény által biztosittassék — s ezen sta­tuskötelezvény után folyó kamattal adózási ter­heit födezhesse, így teljes megnyugvással folyamodnék min­denki, kinek érdekében áll, az ily módon nyújtan­dó kárpótlás végett. Méltányos és igazságos len­ne a kivitel. A kormány pedig bizalomra, hálára számolhatna. B. Levelezések. Paris, October 2. Mióta a Moniteur du Soir (Esti köz­löny) és P­o­u­v­o­i­r (Hatalom) czímű lapokban, a császárság álmai a törvényhozás te­kintélyének föntartására a nemzetgyűlés ál­tal kárhoztatást s illetőleg büntetést nyertek, az­óta az El­y­s­é­e nem alhatott csöndesen, s szün­telen azon töprenkedett, hogy a végrehajtó hatalom­nak a legislativ ellenében elégtételt szerezzen, boszut álljon. Ez elégtétel, e boszu­­állás megvan, s az imperialista párt fölkiáltván, hogy fogért, szemet szemért,“ a Pou­v­o­i­r­nak 5000 franknyi birság alá vettetésére, a Corsaires a Moniteur megdorgáltatására az Assemblée Nationale két utolsó napi lefoglaltatásával felel. E két lap közöl egyik absolutisticusabb irányú, mint a másik, hanem az absolutismust V. Henrik által akarja ál­­dást hozóvá tétetni, s a császárságról tudni mi alak­ban sem akar, és épen ez a bökkenő, vagy mint egy pesti urnó ismerősöm nem épen parliamen­taliter mondani szoká: „da liegt der Hund begrabe­n.“ Mert tudni kell, hogy a tisztelen­dő atyák hires axiómája soha nagyobb tekintély­ben, mint most itt, nem állott, s egyik párt sem irtódzik, bármily e­s­z­k­ö­z­t is szentnek elfogadni a maga czé­ljára, föntartván természetesen jogát, ugyanazon eszközöket egy másik párt czéljánál, immoralisoknak , honelleneseknek és anarchicusoknak bélyegezni, mi nem legcseké­lyebb anyag a mulatságra e heracletusi időkben. Annyi bizonyos, hogy az elnök nem igen törekszik az úgy­nevezett intelligentiában bará­tokat szerezni s a szépszeréveli verbuválást csak a December X-be embereinek bunkós­botjaival, vagy legfölebb is leitatással gya­koroltatja. Nem lehet tagadni, hogy miután a pezsgő ép úgy mint a fúr­kó a fő a caput körül jár argumentumaival, az is a c­a­p­a­c­i­t­a­­t­i­ó­n­a­k egyik neme ne lenne. A perbefogás iránt azonban nem lehet ezt állítani, s hihetőleg ezért nincsenek vele megelé­gedve az absolutistico-legitimitás li­liomporos orgánumai, mit — ha az igazat meg kell vallani — nem vehetünk nekik rész néven, bár másfelől az elyséenek is igazat kell ad­nunk, valahányszor a lefoglalt lapok s hozzá ha­sonlóik irányában azon szempontból motiválja el­járását, mikép mégis furcsa dolog magát szünte­len az elnök barátjának, a kormány támaszának kiáltani, s aztán mégis szüntelen coup d’état­­róli hireket terjeszteni, sőt a praesidens privát be­csületességét is gyanúsítani, mint ezt az Assem­blée s a másik lap is rendesen teszi.“ Mikor aztán a hidegvérű, közönbös vagy legalább egészen más színezetű vizsgáló az ily rendpárti veszekedéseket szemmel követi, s a házi zivatarban egymást keresztülkasul vágó szi­dalom dörgéseket, szemrehányásokat, gyanú­sításokat és haj­bakapásokat látta és hallotta: ked­ve kerekedik közbe kiáltani, hogy: csak rajta­ ne hagyjátok magatokat, mindeniknek igaza van s egyiketek sem mondhat eleget a másiknak.“ Annyi bizonyos , hogy a legitimisták dühö­sek s pedig annyival inkább, mert az Opinion publique-nek egyik Sala nevű s kiszolgált katonatiszt írója is a főügyész előtti megjelenésre kapott idézőlevelet. Mindezekből az következik, hogy az elnök prorogatiója.... prorogáltatik, s a constitu­te revisiója legalábbis bizonytalan, nem akarom még mondani, hogy lehetetlen, bár most mint mindig azt mondom, hogy hihe­tetlen. Bizonytalan , hihetetlen és lehetetlen ! e há­rom szó fejezi ki provisorium- korszakunk természetét legjellemzőbben, e három szóban rejlik a közelmúlt évek tehetetlensége s az ajtó előtt álló jövendő iránti remények külön­­félesége. Érzi ezt maga az időjárás is , s néhány nap óta oly bizonytalan és hihetetlen, mikép milyensége iránt ítéletet mondani lehe­tetlen. Meghalt Bastiai Frigyes az itteni ecomista­ politikusok egyik legjelesbike. Proud­­honnali polémiájában kevés idő elölt oly alapos status-gazdászati tanultságot, e mellett oly elfo­gulatlan és saját eszméibe való bolondultság nél­küli capacitationalis tehetséget tanúsított, mikép még a véleményét nem osztók is — s ezek közt van saját ismeretlenségem, ez a komoly tők és TÁRCZA. The History of England From the accession of James the secund. By T. B. Macaulay (Macaulaynak Anglia története 2-dik Jakab trónra léptétől.) Örömmel ragadjuk meg az alkalmat ezen, mind Angliában mind a szárazföldön osztatlan tet­széssel fogadott munka megismertetésére. Fölöslegesnek tartjuk M. ezen művét a kri­tika elkopott modora szerint, dicsérgetni és ma­gasztalni. Hijába mondanék, hogy M. az anyag összeállításában nagy tapintatot, a korszakok raj­zolásában roppant tárgyismeretet, a pártok jel­lemzésében meglepő részrehajlatlanságot, s itt ott elmondott észrevételeiben alapos státusférfiui is­meretet tanúsított. M. története fölül áll minden bírálaton, szer­ző taglalása lehetlenné tesz minden további bon­­czolgatást. A rövid vonásokban megmutatja, miképen lett egy, a legmakacsabb fajháború által évez­rednél tovább folytonosan pusztittatott szigetből oly Nagy-Britannia, melynek vagyonossága s hadi dicsősége gyorsan haladásnak indult; mely oly hitelre jutott, minőről az előtt semmiféle stá­­tusférfinak fogalma sem volt; mely a kereskede­lemben a tökély legfelsőbb fokát érte el; mely­nek gyarmatai­­ elsőbbséget vivtak ki maguknak a continensi hatalmasságokéi fölött; melynek kor­mányzata szövétnékül szolgált minden európai s amerikai státusoknak; és mely kalandorainak si­került Ázsiában oly birodalmat alakítani, mely nem kevesbbé fényes , de tartósabb Nagy Sándo­rénál. Úgy hiszszük, hogy nagyon is szigorúak va­gyunk, midőn kimondjuk, miként M. a történet Shakespeareje. M. nem csupán leíró, ő bemutatja valóság­gal a história nagy mezejét minden rejtett helyei­vel s különböző tényezői, nyilt és titkos műkö­déseivel együtt. A szerző csak akkor szól, midőn az olvasó a színhelyet már megnézte, a személyeket meg­vizsgálta , s a körülményekkel megismerkedett. M. nem analyzál, hanem analyzáltat. A bemuta­tott pártok, szereplők tökéletes függetlenek, sem szépítve, sem eltorzítva a szerző előszeretete vagy ellenszenve által nincsenek. A királyság, az aristokratia, a nép mind va­lóságos alakjában tűnik föl. Röviden, M. törté­nete nem festett tájkép, hanem pontos térkép. Szerzőnek főfeladata, mint látszik, 2-ik Jakabtól lefelé leírni Anglia történetét, de bevezetése mindazáltal nem kevésbbé érdekes. Megmutatja, mily silány kinézésű volt az ős Britannia. Julius Caesar utoljára hagyá magának ezen nyugati tartomány meghóditását, és legha­­marább dobá el. A római birodalom fölbomlásá­val minden hóditó népfaj tanult valamit a legyő­­zöttektől, Britanniában ellenben a hódítók és hó­dolók egyforma barbárok valának. A szárazföl­­döni országok némi érintkezésbe jöttek a művelt kelettel, Britannia pedig mindentől el volt zárva. A győzedelmes szászok ép oly idegenek voltak a keresztyénség tanai és a görög műveltség iránt, mint maga a britt nép. E két népfaj közti harcz lankadatlan dühhel folyt, és midőn az idő a köl­csönös gyűlöletet némileg enyhíteni látszott, akkor előjöttek a dánok, s a régi konczolás megújult, és mikor a hat nemzedéken át egymást pusztító népfajok eg­gyé olvadni kezdettek, megjelentek a világrémítő normanok, és velük egy harmadik nép vasuralma kezdődött. Szerző a normán uralmat jellemezvén, többi közt említi, miszerint egy normán gyilkolás bün­tetését 100 benlakónak kellett szenvedni; hogy egy megtalált holttest rendesen normannak te­kintetett, és a gyűlölet annyira ment, hogy a nor­manok rendes átkozódása ez volt: angol legyek, may I become an Englishman; haragos tagadás­modora pedig ez volt: hát angolnak tart engem ! Do you take me for an Englishman. így állottak I. Richard alatt, és ki hinné, hogy száz év múlva minden normán büszke lett az angol névre. M. Anglia története lényegét a 13-dik szá­zadban keresi; ö ezen századbeli történetét azon tengerekkel közlekedő s országokat összekötő folyamok kútforrásaihoz hasonlítja, melyeket az utazó igen ritkán fedez föl, s melyek a térképek­ben is hibásan vannak kijelölve. Homályosak év­lapjaink részei, melyeken dicsőségünk és jólé­tünk kezdődött. Akkor alakult meg a valódi an­gol nép, akkor fejlődtek ki a nemzeti jellemnek azon különö­ségei, és akkor lettek eldédeink szi­geti néppé (islanderek ), szigetiek nem csupán geographiai tekintetben, hanem politikájukban, érzelmeikben és szokásaikban is. (Folytatása következik.) Párisi tollra­j­zok. September 27. (Vége.) A­melyik dáma (nem szégyenli) elszánja magát e névtelen társulatra bízni magát, egy terembe vezettetik, hol hasonlókép vizsgá­latot kell kiállani, hanem ez kevésbbé unalmas, mint ama fönebb leírt lotteriásoké, s politikáról szó sincs benne, és az egész inkább csak ujoncz­­szerü vizsgálat, melyben, ha a fölcsapott a mértéket megütötte, megkapja a H­a­n­d­­geldet, mely 100, 1000, sőt 10 és 20 ezer

Next