Magyar Hirlap, 1850. november (2. évfolyam, 296-320. szám)

1850-11-21 / 312. szám

1402 Mintázat a „M. Hírlap“ 310. számában megjelent hivatalos rendelethez. Első lap: NOS RECTOR, ET DECANUS COLLEGII PROFESSORUM FACULTATIS C. R. Universități» literarum hac tabula profitemur testatumque volumus: Dominum Oriuudum Filium quum se diguum civitate academica praestitisset in nuueium civium hujus universitatis relatum et ejus disciplina usum esse inde ab initio semestris anni scholast 18 usque ad finem semestris anni scholast Per hoc tempus sequentes mogistrorum scholas se frequentasse, vei secundum pristina universitatis iustituta in iisdem doctrinis se operam posuisse legitime comprobavit: Ejus rei in fidem hanc tabulam sigillo Universitatis njstra subseripsimus li, t. Rector Universitatis h. t. Decanus eollegii professorum facultatis. IEM3IVATALOS RÉSZ. Pest, nov. 20. §. Most az egyszer Anglia egy ritka élvezetben részesült. Van szerencséje tapasztalni, mily kellemes érzést kelt a nemzetben egy idegen hatalom befolyása az ország saját belügyeire. A római szék merész rendelkezései a három királyság területén legalább egy részét rovják le ama tartozásnak, melyet Britannia a kontinensre vetett, midőn titkos és nyilvános politikai missiói által az európai népek mozgalmait vezérelni igyekezett addig, míg reménytelen zavarba ejtve, pártfogóiktól elhagyatva, térdet fejet hajtottak a túlerőnek. A kellemetlen visszatorlás, a sors szeszélyeihez — vagy, ha úgy tetszik — a kontinensi hatalmasságok sajátságos politikájához képest, és azon országból jó, hol a missiók legtöbb eséllyel s legnagyobb sikerrel működtek. A pápai rendelkezések jogos voltát Anglia irányában vitatni részünkről eredménytelen fáradság volna, mert a kiindulási pontok változtával a fölfogás és bírálat egészen különböző; az egyház teljes autonómiáját az állam jogaival és kötelességeivel, mindkét fél megelégedésére összeegyeztetni, kivált azon esetre, ha az egyház legfőbb tekintélye idegen országban kerestetik, — oly vállalat, melyet süker sohasem koronáz; és — mi a fődolog — az angol nép nézetei, traditiói, érzelmei, az angol egyház orthodox buzgalma, s rideg conservativismusa annyira megvíhatlan körfalat képeznek a megszokott institutiók körül, egy idegen elem foglalásai ellenében, mikép hosszú évsorok óta a legkirívóbb visszaéléseket sem láthattuk megszüntetve máskép, hanem ha lassú reform, a népakarat és parliamenti határozat közös tényezői által. Vicariatus helyett püspöki hierarchia, propagandás ügykezelés helyett a pápa főkormánya s az érseki tekintély, „in partibus“ czimek helyett honi megnevezések, az egyházi megyék szaporítása: ily újítások nálunk — kivált oly államokban, hol a r. kath. egyház hivei képezik a többséget — sem aggodalmat, sem ingerültséget nem szülnének ; mert mi az ily, nem általunk indítványozott, rendszabályokhoz hozzá vagyunk szokva, és tekintve kormányunk barátságos viszonyait a római curiához, sőt tekintve amannak pártfogói szerepét az utóbbi fölött, nincs okunk félni, hogy állami érdekeink áldozatul essenek. Anglia helyzete egészen más. Szerencsés fekvése és tengeri uralma midőn hatalmának befolyását a continensre biztositja , egyszersmind a continens befolyását Anglia belügyeire kizárja. E szűz helyzetre Anglia igen féltékeny. Állami alkotmánya — bármily tartósnak higyük azt — mindenesetre igen szövevényes, régi maradványokból összerakott, minélfogva a salakot is csak igen óvatosan lehet kiküszöbölnie, ha a tiszta érczet meg akarja óvni. Anglia ily okból a legconservativebb állam minden európai státusok közt; Anglia nem a politikai kísérletek hazája; Anglia inkább kedveli a megállapodást, mint a bizonytalan sikerű reformot; Anglia folytonosan számít, és nem cselekszik előbb, míg a számítás eredményét tisztán nem látja . Anglia ennélfogva nem lehet nagylelkű; önfentartási ösztöne oly hatalmas, oly következetes, mint hajdan a rómaiaké; és igy Anglia mindenek fölött gyűlöli azt mi nem önszántából jő, mi rendszerében nem fekszik, mi nem önszámitásának, hanem a külföld tolakodásának gyümölcse. Mennyi méltányosság van e rendszerben?— nem ide tartozik. Mi a dolgokat úgy tekintjük, amint tettleg léteznek. A nagyszerű hatás — mint előregondolható volt — óriási visszahatást idézett elő. Midőn Britannia méltóságáról van szó, vohigek és high tories-k, uralkodó és alattvalók, kormány és nép, statusférfiak és serfőzök, parliament és meetingek kezet fognak, az ingerültség általános sa lord chancellor beszéde épen nem tekinthető üres phrasisnak, midőn Glocester im ezen szavait idézé: „Lábaimmal tiprandom bibornoki fevegedet.“ Az ember — bármint erőlködjék — más szemeivel nem láthat, legfőbb szerénysége odáig terjeszkedik, hogy elmondja: „meglehet csalatkozom, de meggyőződésem ezt tartja;A saját belátásától más ember józanabb eszére hivatkozni, legyen az bárki a világon, alacson képmutatás. Tehát meglehet csalatkozunk, de mi azt hisszük, hogy amit Pusey és barátai véleményeztek, azt Wiseman és hívei Irvinyon fogják irtani. Ez utóbbinak nem lesz irigylendő állása. Nem akként fogjuk föl az angol nemzet reactióját, mintha Britannia rémitő törvényei, melyek a keresztény türelem gyalázatára még e században is fönállottak, s melyeket az emancipate megdöntött, helyreállittatnának , hanem akként, hogy az orthodox angol hit s az angol megtartó politika fanatikusai uj fegyvereket nyerendnek, mikkel az egyházi reform bajnokait földhöz sujtandják, s a vallási türelem szelíd zászlói elhalványulnak a félreértett hazafiuság büszke és félelmes lobogói előtt. S így ha visszalépéstől nem tartunk is, a haladás csíráit elfojtva láthatjuk. Talán meg nem vetendő annak fontolóra vétele is: nem fogja-e Anglia jól kiszemelt csapásait ugyanazon oldalra irányozni, honnan a sújtó rendelkezések netalán eredtek ? Az egész kérdésben forgó ügyet illetőleg tehát azokhoz tartozunk, kik nem ütnek idő előtt győzelmi lármát, és kik a sükernek nem örvendhetnek addig, míg azt biztosítva, s netaláni rész következményeiből kivetkeztetve, a kétségbevonhatlanul jó eredmény színében bevégzett tény gyanánt nem látják. 18 Mores quod attinet mumivimus et nomina Levelezések. Bécs, nov. 17. úgy látszik, mintha a poroszok azon félreértésének, mely pár derék katona életébe került, nem lennének oly rész következményei, mint azt hinni lehetett volna. A kabinetek ismét alkudozni kezdenek, és a porosz kormány tettleg elismervén a szövetségi gyűlés tekintélyét, és seregeit még Kasselből is a hadi utakra visszahúzván, hol a bajorok által semmi esetre háborgattatni nem fognak, az alkudozásoknak jó kimenetelt lehet ígérni. A porosz kormány ezen tette által eddigi föllépését Hessenben jogtalannak elismeri, hová sem a fejdelem,sem az országgyűlés által nem híva, minden ürügy nélkül benyomult. A porosz ministeriális lapok igen békésen nyilatkoznak, és szégyenkedve elismerik, hogy Austria eddig még valóban semmi jogtalanságot el nem követett; csak a gothai párt orgánumai azok, melyek Poroszország becsületét sértettnek nyilvánítják és minden erővel háborúra akarják bírni a kormányt. Különben a porosz nép lelkesedése sem oly nagy, mint ezt némely lapok elhitetni törekednek: a családatya sem megy oly szívesen csatatűzbe Poroszország becsületéért, ha családját tán nem a legjobb állapotban hagyta honn. A fiatal tisztek kívánják a háborút, de ez még nem a nép szava. Ennélfogva Poroszország hadikészületeinek fölfüggesztésére késznek nyilatkozott, ha Austria példáját követné. Beszélik, hogy itt Bécsben egy olyforma magyar politikai lap, milyen Pesten létre nem jöhetne, fog megjelenni. Mi e terv létrehozását nem hisszük lehetetlennek , sőt gondoljuk, hogy egy itt Bécsben a császári fővárosban megjelenő magyar lap némi előnnyel is bírna a pestiek fölött, s ha ügyesen szerkesztetnék, és a magyar közönség előtt hitelt nyerni tudna — de ez ám a nagy föladat most — úgy a magyar nyelv és journalistika tekintélyét Austriában s tán a külföldön is emelhetné. *) Vágvidék , nov. 12. Of Addig is mig önt n szombati levelezője az ottani tanodákban történt változtatásokról bővebben értesítené, szabadjon néhány az említett ügyre vonatkozó adatot egyszerűen közleni. az előbb 6 osztálya jelenleg 4 osztályra leszállítót gymnasiumban a tanítási nyelv az újabb rendeletek következtében német és tót; a magyar nT“v pedig, mint rendkívüli tanulmány, hetenkint"6 szer, szerdán és szombaton, a szokott k'' leczke után 10—11 óráig adatik elő. összes száma körülbelül 115, kik egye,elvéve, mindnyájan német nyelven bí8a*J ,az előadásokat. Mi részünkről, kik a vrmányna a magyar nemzetiség iránti igazságS> 0SZ1*le J ° szándékában nem kételkedünk, nem mondhatun le a reményről, hogy az ok.'az üüY1 magas ministeriumnál az illetők egy nllantást vetve Magyarország Vágvidékének érképére, meg fogna győződni mi kívántatok hogy a magyarság nevelési tudományos intézetekkel a többi nemzetiségekhez ala oy^g legyen ellátva. Ha körültekintünk ugyanis, több mértföldre terjedő magyarság lakta vidékünkön, mely ezelőtt rozsont , N.Szombatot, Nyitrát nagy részben ellátta tanulókkal, jelenleg ezen városokbani tanintézeteknek átalakítása s a lévai gymnasiumnak megszüntetése után, egy intézet sincs magyarok részére. Az érsekujvári kis gymnasiumot, hol — mint hallani — egyedül az első osztály tanittatik ez évben, a népességi viszonyokat ismerve, nem lehet a magyarság számára elegendőnek tartani! Bajos a magyar tanintézeteknek, a mint hisszük csak ideiglenes, hiánya miatt sok szülők és ifjak helyzete, s máris több reményteljes, de szőkébb körülmények közt levő, távolabbi tanintézetek meglátogathatására elég vagyonnal nem bíró ifjú kénytelen jön kézművességre menni, vagy más életmódot keresni. Erősít reményünkben s a kormány tiszta és jó szándéka iránti véleményünkben az is, midőn látjuk, hogy hol az illetőktől kellő lépések s fölterjesztések nem hiányoznak, például legyenek a pozsoni evang. tanodák, ott a kormány maga részéről minden igazságos kiváltóknak eleget tenni siet. Szabadka, nov. 10-én. —vies. Annyira megsokasodtak úgynevezett szegény legényeink, hogy nem múlik városunkban vagy körülbelül a vidéken falukon egy vásár, mely mindannyiszor ugyanannyi rablási híreket ne hozna magával. E jó madarak rendesen a visszamenő vásárosokat fosztogatják ki, a legnagyobb bravourokkal. Egy egy utat több banda áll el, úgy hogy az út elején, közepén s végén mindenütt ugyanazon mesterség gyors ütése vitetik mintegy parancsszóra egyszerre végbe. Minden ilyen banda 4 vagy 5 többnyire lovas egyénből áll, s jelesen az utóbbi zenta-szabadkai után történt rablásoknál, megyei pandur ruhába öltözött betyárok is működtek. Tíz, tizenöt kocsit négy ilyen fölfegyverzett egyén meg mert támadni, s mint az eredmény mutatta, hasznos sikerrel.— Mi nem csodálkozunk az illetők könnyű megadásán s ijedésén — mert fegyver nélkül, fegyver ellenében inponálni bajos dolog, — hanem igen szeretnék, ha a kormány olyan intézkedést tenne, hogy vagy pusztázó csendnökeink számát engedné megszaporittatni, vagy elegendő lovas gensd’armmal látná el vidékünket, kiknek leginkább vásár alkalmával az utakon a patroullirozás tétetnék kötelességül, mert igy a mint vagyunk, akár soha se is mozduljunk ki városunkból. Ugyanis városunk területe 19 □ mértföld! . . . és e nagy kiterjedésű határt csak 12 úgynevezett látó (csendnek) őrzi, s a még nagyobb koronás kerületet , melynek borzasztó határa a mi nagy határunkkal üt össze — ismét 5 , mondd : öt ilyen látó tartja rendben (!) Nem sokat mondunk tehát , de úgy érezzük magunkat, mintha ismét kurucz világban élnénk. A hosszú téli éjszakák közeledtével, jól tudjuk, népes tanyáink sem lesznek megkímélve e fegyveres vendégek látogatásaitól, mert alig alig van egyesnek közölünk fegyvere , s annak kinek leginkább szüksége volna rá, birtokos gazdáinknak épen nincs. Hiába volt minden koczogtatás, az illető helyről tán nem adtak jó véleményt jelölünk, s igy az istenre bízatott jószágaink s egyéb javaink megőrzése. — A napokban városunkban is egy erőszakos rablás vitetett végbe. Fölástak egy házat. Az illető öreg ur csak akkor vette észre korommal kent s fölkötött állú váratlan vendégeit, midőn azok # E levélnek közepe, s a hadi mozgalmakról abban közlött hírek ki nem adhatók , mi is szolgáljon többi t. levelezőinknek is figyelmeztetésül. Szerb. . . Mintegy már lámpással a szemébe világitól^ 2000 ftjába került e meglepetése.^ eszünkben Különben békében vagyásáról gondolsincs arbeierféle dlubbok aa’tt szeretett volna kodni, mirel a bécsi FremiE^ng sógor úgy létben minket gyanúsítani. Ajj magyar nyilt természik igen kevéssé isngyp 4_én távoztak töszetet. . . . Katonáig u^jjj hogy Besatzung ocs^na ; népünk politikai csöndes ne fül hagyottgjete mellett bátran is maradhatermeszetes tunk a nóli'gSzergst eddig csak egy cs> tiszt vjj_ . ”íljuk legközelebb többen fognak e vée’m'ü ikbe érkezni. Igen helyesen különben juvő nagy kiterjedése miatt tavaszig sem készek. Az eddigi eljárás eredményéről fél“ magyarul beszélő bunyeváczaink egy régi magyarnak íratja magát. S ha nem az öreg ,idák , hanem a fiatalabb családapákat hívnak az összeírásra s az illetők szabad bemondása bárha más nyelven is — vétetnék zsinórmértékül, kevés kivétellel tán az egész bunyeváczság magyarrá alakulna át. Mert meg kell vallanunk, hogy a fiatalabb ivadék, részint a magyar cselédség, részint az iskolázások által jobbára magyarrá is lett, s az , ki nem birja a magyar nyelvet, régen azzá vált rokonszenve által, melylyel a magyar iránt viseltetik. Egy szerb választmányi tag — Szturnák — természetesen ez sem tetszett, s többször kifakadott, megtámadva mindazokat, kik nem magyaros hangzású neveikkel magyarul s elhatározottan annak kívánták is magukat íratni, azonban az összeíró tiszt ezt mégis sokallán, többszöri rendreutasítása után végre kénytelenült et a választmányi tagságtól is fölmenteni s az esetet a temesvári katonai hatóságnak följelenteni. Kiváncsiak vagyunk az eredményre, mert az utasítást olvasva, még azt sem helyeselhetjük, hogyha bár más nyelven is, de a szabad akarat nyilvánitásának a szó teljes értelmében elég nem tétetik. A marhadög nálunk is megvette nagy áldozatait. A falukon, mint halljuk, egész csordák veszteségébe került enyhülése vagy épen megszűnése. FÖY&rosS napló. (Nov. 20.) A pestbudai lánczhidnál a cs. kir. katonaság soraiból alkalmazott őrség gazdasági tekintetből felére szállíttatott. * A rendőrségi hivatalos hirdetmények köröztetésére egy „rendőri újság“ kiadása terveltetik, mely a pestbudai rendőrhivatalban szerkesztve minden e szakhoz tartozó biztosságoknak az országban megküldetnék. * A Ridley-Kohne,Huber, Kirchlener, Suck és Pfeiffer urak által rendezett négyes hangmű-előadásokra a bérlet folyvást nyitva áll, mely iránt Kohn vagy pedig Kirchlehner művész urakkal lehet értekezni, mert előadáskor pénztár nem nyittatik s csak bérletjegy előmutatása mellett lehet a terembe lépni. A jövő zeneestély nov. 24-én leend, mely alkalomra a következő érdekes programm tűzetett ki: 1. Haydn B-quartettje, 2. Volkmann Es-moll triója, és 3. Onslow C-moll quintette. * Emich könyvárusnál egy mulatságos magyar naptár jelent meg képekkel, mindazon magyaroknak van ajánlva, kik az utóbbi évek után még magyarokul megmaradtak, — tehát nagyterjedelmü olvasó közönségre számit. — Borsszem és paprika elég van benne, és igy minden egésséges magyar gyomornak kapós életeletet nyújt. * A Heinrich-féle kaszárnya rendőri fogházzá fog átalakíttatni. * Hallomás szerint a városi törvényszék, mint a megyei törvényszék egyik osztálya, közelebb a megyeházba fog átköltöztetni. * A két testvérváros törvényszékeinek közelebb történendő szervezete alkalmával, Buda Ó-Budával egyesítve három kerületre osztatik. A vár a krisztina és ráczvárossal együtt az első, az országút a Vízivárossal a második, s az Újtelep Ó-Budával egyesülve a harmadik kerületet képezendik. * A vontató hajók ismét készen állanak a magánosok szolgálatára. A kőbányában részvénytársaság által egy új nagyszerű sörház építtetik. A Szegedről városunkba áttelepedett Rath testvérek által építtetni kezdett nagy sörcsarnok körül az Angyalföldön a munkálatok már teljes tevékenységgel folynak. * Nemzeti színpadunkon a dráma körül nagy élénkséget fejt ki az igazgatóság, szándéka minden héten egy új kisebb vagy nagyobb színdarabot adatni. * Elhunyt derék zeneszerzőnk Kaiser „Kunok“ czímü operája valószínűleg még e hét folytán fog Füredi jutalmára adatni. *A „két Foscari“ daljáték próbái is annyira előhaladtak már, hogy ez újdonságot nem sokára fogjuk hallhatni. * Bécsből egy uj nagy ballet hozatott, melynek adatása azonban Campilli súlyos betegsége miatt továbbra halasztatik. * Tegnap „Lindát“ hallottuk. Ernst Kaiserné a czimszerepben igen jól énekelt, különösen a Stégerreli párdalok a legkényesebb füleket is kielégitheték. De nem mondhatjuk el e dicséretet az ezen estve először föllépett Well k. asszonyról, kinek játéka bár elég szabad és fesztelen, de hangja semmi friseség-