Magyar Hirlap, 1850. november (2. évfolyam, 296-320. szám)

1850-11-08 / 301. szám

Pest, Péntek, Megjelenik e lap hétfőt én ünnepet ki- ...... . véve mindennap. Előfizetési dij : fél­­évre, házhoz küldve Sírt. Vidékre, postán küldve 9 fr 30 kr. É­vn­e­g­y­e­d­r­e helyben házhoz küldve 4 frt ; vidékre ’k'trj 'I­,'' postán küldve 4 frt á0 kr. ezüstben. — 39mHBk h­elyben havi előfizetés is nyittatott IBI­NEK­» 1 It 30 krjával; a havonkénti előfizetés­­ mindig a hónap 1-től szám it Inti­k. — A­V*" ’ í...1!, Ál hirdetések ötször hasábzón soráért !»*;-.1 / 4 kr. ezüstben számittatik. «sis» Wm Rt­ gggBgp»TM«»BaiaBBgv«KEiniBre»MBiw«M.'.u«jgg.-’:-;fjag;asgES5,cr.,Ea 301. sz HIVATALOS RÉSZ Ma jelen m­eg a Magyarországot illető törv. és komi. lap XXVI. darabja ; tartalmazza ; 357. sz. a. a f. évi sept. 29-ki cs. pátenst, mely által Magyar, Erdély, H­orvát és Szlavonország­­ban, a szerb vajdaságban, temesi bánságban és a kat. Italárörvidéken az égett szeszes folyadékokra és a sörre fogyasztási adó azon hozzáadással hozatik be, hogy a határnap, melyen e rendszabály életbelépte— ternlő , külön fog közzététetni. 358. sz. a. a polg. teljhatalmú cs. biztos f. évi oct. 4-i hirdetménye, mely által a jogügyek , okleve­lek, irományok és hivatalos cselekvényekért fizetendő illetékek iránti f. é. aug. 2-i ideigl. törvényhez utóla­gos rendelmények tétetnek közzé. 359. sz. a. a polg. t. os. biztos f. é. oct. 21 -i hirdetménye, melynél fogva a régi 1 és 2 ftos bank­jegyek f. é. dec. végéig minden közpénztáraknál el­­fogadandók. 360. sz. a. a p. t. cs. biztos f. é. oct. 25—ki­hirdetménye, melynél fogva a cs. k. csendörség tiszt­jei s primapiánistái számára megállapított fakiszolgál­­m­ányi mennyiség és minőségnek kiszedési joga to­vábbra is kiterjesztetik. 361. sz. a. a p. t. cs. biztos f. é oct. 25—ki­hirdetménye, a csendőri legénység fakellékének 1850 — 51 télre leendő könnyebb beszerezhetése iránt. 362 — 368 sz. a. (bezárólag) az átalános kir. törv. lap tartalmi jegyzékét, a LXXI. darab 231. szá­mától egész 74. darab 237. számáig (bezárólag). 369 sz. a a­f. június 1­6-i cs. rendeletet, mely által a Tiszaszabályozásnak az államigazgatóság általi további vezetése és felügyelete iránti különböző hatá­­rozmányok jóváhagyatnak és annak kivitelére 100000 pftnyi évi segély az államkincstárból 5 évre engedé­­lyeztetik. 370 — 372 sz. a. (bezárólag) az átalános kir. törv. lap tartalmi jegyzékét a LXXVI darab 237 szá­mától egész 241 számáig. 373 sz. a. az igazságügyi­ ministerium f. é. jun. 19—i kibocsátványát érvényes ez összes koronaország­­ra, mely által a f. é. jun. 17-i 1. f. határozat követ­keztében azon magyar, horvát, szlavón, erdélyország, szerb vajdaság és temesi bánságbeliek hagyományainak, kik oly korona országban halnak meg, melyekben az átalános polgári törvény érvényes, valamint azon or­szágbeliek hagyományainak tárgyalása iránti ideiglenes rendelet, a mennyiben az előbb nevezett országokban haláloznak meg, közrebocsáttatik s a kihirdetés nap­­jától kezdve életbe léptetik. 374 — 382 (bezárólag) a kir. törvénylap tar­talmi jegyzékét LXXVII. darab 243 számától kezdve egész a 72 darab 251 számáig. 1850. nov. 5-kén adatott ki a kir. törvény- és kormánylap CXLVI-d. darabja, egyedül német nyel­ven. Tartalma 436. sz. a. a pénzügyministernek f. é. oct. 19-kén kelt kibocsátványa, a f. é. sept. 29. kelt legf. nyiltparancs rendeleteinek foganatosítása iránt, a sör és égetett szeszes folyadékoktóli fogyasz­tási adó beszedése tárgyában. ném­ethoni demokratia szövetségére számolhat, melynek tartalék gondolata kétségkívül az, hogy saját védurát — ha lehet porba tiprandja, mihelyt a vészharang k­ongása füleibe hat. De e combinatiók ellenében az északi hatal­masság túlereje, conservativ politikájának vas kö­vetkezetessége, az „Unió“ története, melyet ku­­darcz nélkül desavolálni nem lehet és egyéb ál­talán ismert tekintetek állanak, miket a számítás­ból kifeledni nem lehet. A készületek minden le­hető gyorsasággal folynak, s a porosz külügymi­­nister lemondása aligha más czélt és irányt adlanui, a seregek eddigi mozdulatainak. Ámbár tehát elég okunk van nem hinni a harcz kitörését, e hiedelmünk nem emelkedhetik a valószinüség színvonala fölé. A külügyek m­iképeii eldőlte, sőt már a je­lenlegi mozgalmak is, szoros kapcsolatban van­nak belügyeink menetével. Némely politikusok azt tartják, mik­ép biro­dalmi kormányunk a hatalom egész súlyát a mér­leg egyik serpenyőjébe vetendi, s a külviszonyok bonyolódott állapota reménydús változásokat fog előidézni az állami formák átalakulására nézve, mert az anyagi áldozatok sokasága, hogy kész akaratra számíthasson a népek részéről, fényes engedményekre fogja szorítani a kormányt. Mi e véleményt nem ősztjük. Föltes­szük, hogy a kormány meggyőződésből, és nem kedv­­töltésből cselekedett eddig, s ha erős Austriát csak az eddigi alapokon hisz fölépíthetőnek, nem fogja föláldozni terveit a pillanat követelmé­nyeinek. Ki a harczok eredményeit a polgárosodásra, szabadságra és népbold­ogságra nézve vizsgálja, forgassa a történetek lapjait a­ harminczéves há­borútól kezdve egészen az utolsó forradalmak le­­folytáig. Mi tanulsággal fog azokban találkozni szemtől szembe? Hogy a teljes béke helyre­álltával a megrögzött conservativismus üli diadal­­ünnepét, a kifáradt erők pangásnak adnak helyet, s a szükség által kicsikart engedélyek a harcz alatt hiú nyeremén­nyé válnak, a harcz után fogy­ni kezdenek s végre megsemmisittetnek. A­mit tehát várunk, azt józan politikától, a kormányok őszinteségétől s a népek észétő l­ s ki­tartásától, de nem az állam zavaros helyzetétől várjuk, midőn komoly veszélynek megyen eléje. Nem­ tudjuk, mi jelen viszonyainkat illeti, valjon félelmünk alapos-e, ha attól tartunk, ne­hogy a külügyek bonyolult állapo­ta, a benső organisatió munkálata­it hátráltassa, a provisorium éle­tét meghosszabbítsa, s a szükséges anyagi erők előteremtése végett kétszeres szigort követeljen az el­lenszegülök irányában. N­y áron a győzelem is drágán vásároltatnék meg. Azonban reméljük, hogy a fellegek elosz­­lanak, tása nélkül, midőn mégis elnézte, hogy saját alattvalói annak sergében szolgáltak, s őket — legalább a rész világ ezt hiszi és mondja — tit­kon arra még buzdította is. Ilyen eljárás, egy nagy és maga méltóságát érző statushoz épen nem méltó eljárás, a­mint magyarázatot nem kíván, úgy kritika alá sem vonható. Minden­­kinek a jogról, igazságról leg­kisebb fogalma van, s tudja, hogy ez eszmék te­szik a statusnak alapját is, boszankodással fordul el ily machiavellismustól,mi a tiszteletre méltó mo­­narchiai elvet veszélyezi, s a fejetlenségi­, és föl­forgatási mesterkedések elüsegélésére vezető út, Németország újra alkotásának, s lehető egységének — nem eg­gyé létének — eszközlése csak Austria és Prussia közelfogása és egy czél­­ra törekvése által történhetik. Radowitz lelépése azért, az önző és csak Németország szétszakasz­­tására vivő politikából kibontakozásra első óhaj­tott lépés. Vajha e lépés a további gyümölcsöket is meghozná: hogy a német szövetség, a népek jo­gainak és szabadságának biztos rendütletlen erős alapra tétele által, a német fejedelmek hatalmát és tekintélyét is kettőztesse. A keletről fenyege­tő veszély ellen egy ily értelemben újra alkotan­dó­ Németország meg nem dönthető, az idővel daczoló védbástya leend­! HHMHIVATALOS RÉSZ. Pest, nov. Î. §. Alig mult el egy év, mióta Austria cso­dás szerencsével veté véget a benső küzdelmek­nek, melyek végveszély örvényébe sodorták or­szágunkat s a birodalmat; és immár egy nagysze­rű külháboru küszöbén állunk, mely — ha a koczka csakugyan harczra esnék (mi rövid idő múlva el fog dőlni), minden tartalék erők megfe­szítését teendi szükségessé. A harcz kimenetele emberi számítás szerint mindig bizonytalan, ámbár a politikai constellati­­ók sokkal kedvezőbb feltételeket nyújtottak Aus­­triának és szövetségeseinek. Mindkét ellenséges tábornak a legfontosabb okai vannak az ügyek békés eligazítására; s ott, hol a harcznak kedv és önkénytes elhatározás el­len kellene folynia, joggal remélhetni, mikép még az elhatározó pillanatban is gyors készséggel ra­gadja meg mindkét fél az alkalmat, mely az egyezkedés útjára visszavezethesse a differentiák megoldását akkor, midőn a legszerencsésb ütkö­zet egy harmadik ellenséges elem érdekében lát­szanék vita. A porosz ministerium átalakulása kedvező fordulatot jósol az ügymenetben, s e tény derül­­tebb kilátást nyithat a jövőbe, miszerint a béke áldásai élvezhetők lesznek a birodalom megaláz­tatása nélkül. — Saját fölfogásunk szerint Po­roszországnak igen komoly okai vannak a lehető összeütközés kerülésére, mert mellőzve szeren­csétlen geographiai helyzetét és azon lázas népe­lemet, mely nyugati tartományaiban folytonos forrongásban van, —terveinek sikerét egyetlen egy külállam­ sem tarthatja önérdekből kívánatos­nak, és ha csak mély kabineti titkok nem forog­nak fen (?), Poroszország egyelőre csak a Pest, nov. 6. Radowitz porosz külügyminiszer vissza­lépése különösen Bécsben , mint lehet gondolni, minden körökben nagy, sőt villanyos megrázás­sal ható benyomást tett. Ez esemény fontosságát mindenütt fogják bizonyosan méltányolni, hol Európa jelen politikai szövevényes helyzetét s azt, mi ezzel kapcsolatban van , s ebből kifejlődhetik, értik és fölfogják. Radowitz eltávozását alkalmasint a béke fön­­maradása kezességének, mint szintén a porosz udvarnak a megtartás és mérsékleltség elvéhez visszatérése bizonyságának s igy az igazság és jogosság győzelmének lehet tekinteni. A porosz kormány politikája a februári for­radalom után , szüntelen megújuló ellentmondást és következetlenséget mutatott. A frankfurti nem­zeti gyűlés vagy parlament által ajánlott német császári koronát Berlinben el nem fogadták, mi­dőn az elött mindent elkövettek, hogy a gyűlés azon határozata és szózatolása megtörténjék. — Nem akarták Berlinben az említett parlament ha­talmát és felsőségét megismerni, de nem átallot­ták legkevésbbé is azon nyomon, melyen az elin­dult, tovább menni, s igy a frankfurtiak czélzá­­sát s törekvéseit a május 26-i kötés és unió alak­jában folytatni, t. i. Austriának kizárását Német­országból, valamint Prussiának a kisebb státusok elnyerésével terjeszkedését eszközölni. A porosz kormány maga irányában az adómegtagadás elvét határozottan roszalta, s azt törvényes büntetés alá eshető alkotmányos kihágásnak tekintette, mi­dőn Kurhessenben a kormány ellen lépett föl, mely az adómegtagadás kérdésében vele egy uton járt, a tőle adott példát követte. — Hát Schlesvig- Holsteinban mit cselekedett ? — A herczegségek ügyét előbb nyíltan s még fegyverrel is gyámolí­totta, majd a jogért küzdő tartományt magára hagyta, békére lépett Dániával igényes biztosi­ november 8-kán 1850-Előfijiethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (nagyhidat ez a 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában : (a­­­d­u­n­a­s­o­r­on, kegyesrendiek épü­letében). Vidéken minden cs. kir. posta­hivatalnál. Szerkesztői iroda van: aidunasor és K­alpiccz sarkán 53. sz. a, IS •m­eshegyi h­áz 2. emeletében 2. sz. a Levelezések. Paris, november 1.*) Ma egy éve, hogy az Odillon Barrot minis­­teriumnak ajtó mutattatott, s hogy első példáját lát­tuk annak, mint lehet az ország kormánya tagjait, úgy szólva, minden hittétel, folyamodás nélkül elküldeni. Mi történt egy év alatt, azt mindenki tudja. Nincs egy szabadság, nincs egy jog, mely meg­szorítást ne szenvedett, s vagy — itt ott műszót használva — ne rendeztetett volna. És történt mindez a­nélkül, hogy legalább más oldalról a nép anyagi könnyülésben részesült volna. Ellenkezőleg, a terhek súlyosbodtak, el­­törlött adók élesztettek föl, mikép ismét bebizo­­nyuljon , hogy az anyagi jóllét és gyarapulás a szabad institutiókból megszabott Köreiessé­gek elismert jogok tiszteletben tartatásához mérve emelkedik vagy csökken, s mikép előbb utóbb mindenki azon igazság vallójává legyen, hogy az állomány tagjai közt, az állomány alapjául szol­gáló kötés természetéből folyólag kivétel nélküli egyenlőség lévén az összetartó és életbiztosító elem­, senki magának jogot a többek jogai fölött nem követelhet. Olvasóim nem képzelhetik, hogy az elnök­ségi institutiónak eltörlése iránti esz­me Bonaparte Lajos ma egy évet ért ministerei­nek kormányzása óta és alatt, mily roppant hata­lomra vergődött. De nem csak a nép között, melynek józansága mindig előbb megtapintja a helyesebb solutiót, hanem maga a polgár­ság közt, mely róla eleinte hallani sem akart, később figyelni kezdett. De flotte elválasztatá­­sakor véleményt monda, később olvasa róla, míg végre a sátori szemlét megelőzött és követett állományi két hatalom közti versenygésekre gon­dolás által azt tetszőleg tekinteni, s mint oly so­ Intiót nézni látszik, mely a forradalmak periodi­citását egyedül képes megelőzni. Én nagyon meg vagyok győződve, hogy az elnökség eltör­lése maholnap népszerű is lesz a b­o­u­r­g­e­o­i­­s­i­c nál, mert egy dynastica restauratioról csak igen kevés ember álmodik már, s bátran el lehet mondani, hogy a birtokos résznek, mely minde­nek fölött szeretne Monarchiában lenni, alig egy század része, mely azt visszahozni kivánná.Miért ? azért—monda kevés idő előtt egy inveteratus orleanista — mert e visszahoza­­tal csak egy catastropha által történhetik, s e ca­­tastrophában — mint a trójai falóban — annyi fegyveres insurrectio volna elrejtve, mennyi a viszahozottnak újbóli elkergetésére szükséges.“ E szavak egy másik mondatot juttattak eszem­be. Ezt egy katona­tiszttől hallottam : „Lássa ön — monda ez — én nem vagyok republicanus, de azt megismerem, hogy a respublica nagyon soká élhet s hihetőleg definitiv korm­ányformává is változhat. S tudja ön miért ? nem csak azért, hogy — mint Thiers úr hires szava mondja — legkevésbbé oszlat meg, hanem legfőkép és mindenek előtt azért, mert nincs benne kit.... elkergetni! kivált ha (s ekkor le­het az egyedül komoly crisis) az elnökség is el­töröltetik. Én azt hiszem, hogy a respublikának Fran­­cziaországbani czélirányosságát illetőleg többen követik e furcsa demonstrationális formát, s bár mind­ez nem hízelgő is nagyon a kormányzati alaknak, de látni belőle, hogy ez mennyi oldalról támogattatik. A­ Journal pour rire utolsó számában van egy torzkép, mely a mostani hely­zetet a legtalálóbb életczel mutatja. A Respu­­bl­i­ca szobra egy democrat-socialista tömeghez van hátával támasztva. E­öl egy császári pálya­­képiben Bonaparte Lajos, balról Thiers és jobb­ról Berryer neki erőlködve azt földönteni s épen ellenkező irányban ható erőm­egfeszitéseikkel biz­tosítják minden fölbomlás ellen. Szerintem e kép még sokkal találósab­b lett volna, ha a három erőlködő izzadozásának előbb utóbb bekövetkező eredményét, a respubli­kának a háta mögötti socialisták karjaiba való döntését ábrázolta volna. A Patriónak tegnapi esti száma jelenti, hogy Persigny úr nem érkezett meg s a nem­zeti gyűlés megnyílása előtt megérkezni sem fog. — Ugyan ekkor a Pouvoir — nem kevésbbé császári lap —tudatja, hogy Persigny ur meg­érkezett. A két félhivatalos lapnak ezen ellenke­ző értesítéséből több hiteles forrás azon hirt buzogta föl nekem, hogy a sokszor említett ár igen is megérkezett, de ismét elutazott a né­met kérdést illető fontos utasításokkal, melyekben itt ott lőpor szagot is szaglál ki egy egy j­ó­l érte­sült. Mások biztos kútfeje szerint a távol­lévőnek itteni mulatása azért szándékoltatik elra­­gadtatni, hogy a Message (elnöki irat) készí­tése neki ne tulajdoníttassék. Én ugyan nem látom át, hogy miféle szerencse vagy szerencsétlenség háramlanék valakire abból, ha ilyes valami tulaj­­donittatnék is Persigny úrnak. Neumayer még mindig vonakodik újabb rendeltetését elfogadni, azonban úgy látszik en­gedni fog — mint mondják — Changarnier vára­kozásra intéseinek. A Moniteur hallgat. Londonból írják nekem, hogy Pulszky és neje Petőfinek verseit s jelesen K­u­k­o­r­i­c­za Jancsit fordítják. Hasonlókép fordítás alatt van Eötvös történeti regénye Magyarország 1514-ben , ugyancsak azon Wenkstein urtól fordítva, ki a Falu jegyzőjét fordija, s ki a magyar ügynek sokféleképen igyekezett szolgálatot tenni. Mog­ joio«»<­n Londonban: A ne ct dots a magyar honvéd és huszár életből, lovanna Me­ze­y Mórnak egy uj dala, mely a királyné előtt egy udvari hangversenyben énekeltetett, ugy New- Yorkban Lind által — kinek ajánlva van — hangicsáltatottt. — Beöthi Ödön neje ismét visszatért Magyarhonba. Az öreg volt főispán Amerikába szándékszik. Londonból még egy pár érdekes adatom van , ezt közelebbről. Ide Párisba érkeztek P­a­t­a­k­y és Szabó századosok. Ez utolsót nem kell öszvecserélni azon Szabó Imre ezredessel, ki Görgei barátja és mint hadi ministernek helyettese volt, s most hírlapokban Kossuth ellen föllépett. Ide érkeztek még Kálóczi és Jankó győri volt élelmezési biztos. Az itteni hírlapok jelentik, hogy a Mind­szenti ünnep miatt nyomdáik zárva lévén, hol­nap nem jelennek meg. Én sem akarván jobb lenni a . . . . nyomdáknál, olvasóimtól vasárnapig bú­csút veszek. *­) E levélhez csatolt kis-ázsiai magyar levelet nem közölhetjük. Szer­te Becs, nov. 4. Jelenleg épen tehetlen bizonyosan megmon­dani, mi fog holnap történni. Minden attól függ, vájjon Poroszország eddig követett politikáját megváltoztatja-e. Poroszország pedig csak akkor fog uralkodási vágyaival fölhagyni, ha Oroszor­szág erélyesen ellenük nyilatkozik, így tehát a be nem avatottaknak várni kell, mig az orosz czár szándéka fölött valami igaz hallható lesz. A mai ,Lloyd­ vezérczikkében igen harczias szint ölt. Kezdetben megróván Poroszország ön­kényét és jogtalan viseletét a német ügyek elren­dezésében kijelenti, hogy a had ugyan nagy baj, hanem egy gyalázatos béke még sokkal nagyobb baj. Továbbá azt mondja az említett vezérczikk: „hogy most kétségkívül eljött az idő, hol Porosz­­országnak meg kell tudnia, miként külügyministere egy oly állást foglalt el, mely csak akkor meg­tartható , ha azt karddal győztesen megvédni képes.“ (A „kard“ szó e czikkben szinte alá van húzva.) — Ugyanezen hírlap egy más czikkében a bajor hadseregről dicsérőleg tétetik említés, és a porosz sereggel összehasonlittatván, azt véli czikkíró, hogy háború esetében a bajor hadsereg többet érne a porosznál. Úgy hiszem a ministe­­riális ,Lloyd‘ e két czikke, habár nem lehet is őket hadüzenetül venni, mégis mutatja, mikép az austriai kormány vissza nem rettent a porosz la­pok háborúfenyegetéseitől, hanem hasonló­­ sza­vakkal felel. Némelyek szerint pedig békés egyez­tetés remélhető. Véleményem szerint sokkal jobb lenne, hogy a német ügyek elrendezése vagy mi­

Next