Magyar Hirlap, 1850. november (2. évfolyam, 296-320. szám)
1850-11-19 / 310. szám
310. sz. Pest, Kedd, Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet kivéve mindennap. Előfizetési dij : fél évre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 ft 30 kr.Évnegyedre helyben házhoz küldve 4 frt; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 ft 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. november 19-kén 1850 Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (nagyhid utcza 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában : (aldunasoron, kegyesrendiek épületében). Vidéken minden cs. lur. postahivatalnál. Szerkesztői iroda van: aldunasor és halpiacz sarkán 53. sz. a Nemeshegyiház 2 .emeletében 2. sz. a HIVATALOS RÉSZ. A Magyarországot illető országos törvény- és kormánylap XXVII. darabjából. (Kiadatott és elküldetett 1850. November 13-kán.) A vallás- és közoktatási ministernek 1850. mart. 29-kén kelt rendelete, a pesti egyetem igazgatóságához , mely által a többi austriai egyetemekre nézve, mart. 19-kén kelt ministeri rendelettel behozott egyetemi bizonyítványok, a pesti egyetemnél is behozatnak. (A közönséges birodalmi törvény- és kormánylapban 1850-ből, XLVII. darab, 144. sz., kiadatott 1850-ki ápr. 26-ban.) Az egyetemi bizonyítványok szerkezete és betöltésében szükséges egyformaság elérése végett, azon tanulókat illetőleg, kik valamely austriai egyetemet elhagynak, vagy mivel tanulmányaik befejezvék, vagy mivel más egyetembe kivánnak menni, az 1850-ki mart. 10-kén kelt ministeri rendelettel a bécsi, prágai, ollmützi, krakkói, lembergi, gratzi és innsbrucki egyetemekre nézve kiadott s idecsatolt alakzatot (formulare) a pesti egyetemnél is behozandónak, és annak betöltése iránt ugyanazon, csakhogy ezen egyetem viszonyaihoz inkább alkalmazott utasításokat adandóknak találom: 1. Ezen egyetemi bizonyitványok részenkint az eddig több tanszakoknál föuállott absolutoriumok helyébe lépnek, melyeknek kiadása ezentúl megszüntetendő. 2. Ezek minden austriai egyetemekben egyformán latin nyelven adatnak ki. 3. Rendeltetésük teljes áttekintést nyújtani az egyetemből eltávozó tanuló akadémiai magaviseletéről azon időre nézve, melyet az ezen egyetemben minden félbenszakasztás vagy legalább a nélkül töltött el, hogy időközben valamely más egyetem vagy akadémiába járt volna. 4. Az általános föliratban , ezen szavak után : ,, quum se dignum civitate academica praestitisset “ megjegyzendő, váljon a tanuló valamely más egyetembeli elmeneti bizonyítvány, vagy valamely jogakadémiai vagy a két úgynevezett bölcseleti évfolyambeli bizonyítványok, avvagy valamely főgymnasium érettségi bizonyítványa alapján jegyeztetett-e be. Az illető tanintézetek erre nézve egyenkint megnevezendők. 5. Ezen bizonyítványokba akadémiai tanidőképeni fölvételre, az ezen egyetemben még eddig fenálló két úgynevezett bölcseleti, tulajdonképen előkészületi évfolyam nem alkalmas. 6. Átalában az illető tantárgyak az egyetemben töltött félévek időszerű rendében jelesen az által különösen áttekinthetőkké teendők, hogy a második oszlopzatban az egyes tanszakok előszámlálása előtt „a tanév“ és „félév“ feltűnő írásnemben emeltessenek ki. 7. Miután azonban az előadásoknak, a tanítási és tanulási szabadság következetes keresztülviteléből keletkező félév szerinti osztályzata még eddig átalánosan meg nem történt, és az egyetemből most vagy több legközelebb következő félévben elmenő tanulók oly bizonyítványokat fognak felmutatni, melyekben több tárgyak az előbbi tanulmányrendhez képest, nem félévek, hanem évfolyamok szerint sorolják elő, ennélfogva ezen bizonyítványokban a tantárgyaknak évfolyamok szerinti gyakori legalább részleges f elöszámlálása még egy ideig szabad, sőt szükséges lesz. Ezen esetekben a tanulmányév kijelölése után előbb I a) az egész évi, b) a félévi tárgyak különösen elősorolandók. I 8. A tantárgyak előszámlálása minden félévben, I vagy a körülményekhez képest minden évfolyamban, mindazokra kiterjesztendő, melyekkel a tanuló az 1! ■ I lelő félév vagy évfolyam alatt egy vagy több tanszakokban foglalkozott. 9. Az előmeneti osztály rovata azokra nézve van rendelve, kik előbbi évekből, vagy mint a jog- és álladalmi tudományok tanszaka magán hallgatói, amennyiben a magántanulmány még meg lesz engedve, előmeneti bizonyítványokat mutatnak elő. Ha ezekben ismételt vizsgálatok fordulnak elő, azok e hozzáadással ,,rep. ex“üntetendők ki. 10. Az iskolábajárásról a különös osztálysorzat csak annyiban teendő ki, jelesen a jegyzetek rovatába, amennyiben az „kevésbé szorgalmas“ vagy „hanyag“ feltárást tartalmaz. 11. Ezenkívül a jegyzeti rovatban megjegyzendő, hogy a tanuló az egyik vagy másik félévet vagy évfolyamot, avvagy valamely egyes tárgyat mint „magántanuló“ hallgatott. 12. Az egyetemben hallgatott minden tanulmányok elősorolása, és a netalán kitöltetlen maradt hely keresztülvonása után, az utolsó lapon, az akadémiai magaviseletét illetőleg, mindenesetre legelőször is a netalán valamely más egyetemről magával hozott egyetemi bizonyítványban, az ottani akadémiai magaviselete felöl foglalt adatok lényeges tartalmuk szerint, és ezután a pesti egyetembeli magaviseletét tárgyszó megjegyzések kapcsolandók. Ha ebben ellene semmi nehézség sem fordult elő, az ez iránti elismerés tartalma az teend, hogy ezen egyetembeni tartózkodása ideje alatti magaviselete az akadémiai törvényekkel „teljesen“ megegyező, vagy csekélyebb tévtetteknél, melyek csupán intést, feddést vagy dorgálást vontak maguk után, és melyek az egyetemi bizonyítványba különösen fel nem veendők, azokkal „megegyező“ volt. Ellenkező esetben megjegyzendő , hogy magaviselete az akadémiai törvényekkel annyiban ellenkező volt, hogy ellene következő fegyelmi ítéletek hozattak. — Ezek lényeges tartalmuk szerint az illető jegyzőkönyvre való hivatkozás mellett elősorolandók. 13. Az egyetemi bizonyítvány, míg az akadémiai hatóságok új rendezése életbe lép, az illető tanszak igazgatója, később, az illető tanártársulat dékánja által fog összealkottatni; kiadója azon esetben, midőn a jelölt akadémiai maga alkalmazása tanúsításául, kellőleg kiadott egyetemi vagy tanulmányi bizonyítványokat mutat föl, az összealkotást ezekből szerkesztendi, a nélkül, hogy előbb más tanszakok igazgatói vagy dékánjaival, kiknek előadásait a tanuló szintén meglátogatta, különösen értekezletbe bocsátkozni kénytelenittetnék. 14. Hogy az egyetemi bizonyítvány egész tartalma a kiadó által sajátkezüleg legyen irva nem szükséges, mindazáltal ez a benfoglalt előadások igaz voltáért kezeskedik. 15. Az egyetemi bizonyítvány azon tanszaknak, melyben a tanuló utoljára bejegyezve volt, tanártársulati igazgatója és később annak dékánja, s az egyetemi igazgató által, az egyetem pecsétje rányomása mellett fog aláíratni. 16. Valamely egyetemnél minden évben kiadott egyetemi bizonyítványok minden tanszakokon keresztülfolyó számokkal ellátandók, és az egyetemi irodában külön lajstromban nyilvánságban tartandók. Thun: HBMHIVATALOS RÉSZ. Pest, nov. 18. f . A legutóbbi napok eseményei egyátalában békeirányuak, a jelenségek, melyek még csak legközelebb is a harcz kitörését majdnem elkerülhetlennek mutaták, szépen szétoszladoznak, s ha így halad elő a békebiztositás munkája, innettova mi hirhorgonyka sem marad azok számára, kik mindenből — háborút szoknak kiolvasni. Mi e békereményt kiválólag táplálja, az részint a két hatalmasságok közt legutóbb váltott jegyzékek, részint a külhatalmak e kérdésre vonatkozó egyes nyilatkozatain alapszik. Az említett jegyzékváltások szerint Poroszország oly dicséretes engedékenységet tanúsított, minőt tőle kevesen vártak. Lemondott az unióról végképen, lemondott a szövetségi végrehajtást gátló szándékáról mind Kurhessenben, mind Schleswig-Holsteinban, seregeit szorosan a hadiutakra vonta vissza, hol jogát senki kétségbe nem vonja, csupán a szabad conferentiákat tartotta meg, melyek valószinüleg a szász földön Dresdában fogják kezdetüket venni. —A roppant harczihühó diplomatikai kifejezéssel csak „nagyszerű demonstratio“ — egyéb semmi. Ezekkel öszhangzólag frankfurti sürgönyök jelentik, miszerint onnan rendelkezés történt, a „szövetségi sergek“ előhaladásának megállítására, s a szemben álló sereggeli minden véres összeütközéstől, a két kabinet közti egyezkedések sikeréig, tartózkodásra. Ezek azonban, miket elmondunk, inkább már csak okozatok, a békebiztosító okokat alkalmasint nem hibázunk, ha a külnyilatkozatokban keressük. Legelül áll ezek közt azon tény, miszerint az orosz udvar a frankfurti szövetséggyülést elismerte,s oda már hitelesített követét(hg.Gortschakoff) el is küldé. Több lapok abban sem kétkednek, miszerint ez elismerés Francziaország részéről is csak késik, de el nem marad. Mindenesetre fontos az újra összeült franczia legislativóban fölolvasott elnöki üzenetben kifejezett azon nyilatkozata a franczia kabinetnek, miszerint a német kérdésben teljesen neutrális marad mindaddig, míg beavatkozását az európai súlyegyén megbomlása, vagy Francziaország külön érdekeinek fenyegetése nem kívánják. Ez ugyan szerintünk egy kissé ,ibis redibis formán hangzik, s teljes méltánylásához megkivántatnék például,hogy tudjuk, váljon Austriának egész állam komplexével a német szövetséghez állása nem fog-e „súlyegyenbomlásul“ magyaráztatni ? Hasonló neutralitási biztosítást adott részben az orosz kormány, e biztosítását oly föltételekhez kötvén, melyek teljesítése a porosz legújabb engedékenység után, kétségbe alig vonható, s melyek főbbje, hogy Dánia integritása respectáltassék. Anglia hallgat. Hogy Cowleyt Frankfurtból visszahívták volna, nem valósult, de arra sincs kilátás, hogy a szövetséggyülést Anglia igy a mint van elismerje. így tehát a st. jamesi cabinet eddig aránylag a legneutralisabban viseli magát. Ekkép önmagára utasítva a porosz harczi lelkesedés, csupán egy támasza maradna még, mely ellenszegülése hajthatlanságát magyarázhatóvá tenné. A demokratiai elemekkeli szövetkezés , mit e dynastiától csak akkor várhatna bármely harczbarát, ha az saját trónjának ledöntését tűzné politikai resignationalis czéljául, vagyis, az, legalább önkénytes alakban, a lehetlenségek közé számítandó. Így állván a dolgok, az úgynevezett „szabad conferentiák“ békés kimeneteléről még a legharcziabb lapok sem igen kételkednek többé. A német békekérdésnek, mint tudjuk, három része van: egyik a nagy német, tulajdonképen főkérdés , másik a kurhesseni, harmadik a holsteini ügy. A porosz ministeriális lap, a „D. Reform“ teljesen megjulárodott. Legutóbbi vezérczikkében épületesen megmutatja olvasóinak, miszerint Poroszország békés kiegyezkedése, a föllebbi mindhárom kérdésben, s ezelőtt oly fönhangon követelt igényekleli elállása a „porosz becsület“ legkisebb csorbája, sőt a logica minden följajdulása nélkül megtörténhető. — Ki ne örvendene e kijózanodásnak ? Ehhez egyebet kívánnunk nem lehet, minthogy valamint néhány nappal előbb, midőn a harczra hívás volt napirenden , arra az egész nép egybehangzó villámgyorsan föllángolt lelkesedéssel válaszolt, úgy most, az óhajtott béke érdekében sikerüljön okoskodásainak: „motos componere fluctus.“ Ezt óhajtjuk, habár ismerve az emberi indulatok és szenvedélyek természetét, nem tartjuk oly könnyűnek, mint amazt. Támogatják e kishitűségünket a legujabbi tudósítások. A nagy szavak a népben vágyakat keltöttek, melyek illető mértékre visszaszorítása sokkal gyorsabban történt, semhogy bizonyos kellemetlen hangulatot ne ébresztett volna. A nép tetteket vár kormányától, s hogy ilyenül tekintendi-e az egyszerű visszavonulást? a következés fogja megmutatni. A béke barátainak mindenesetre óhajtaniok kell, hogy a legújabban diplomatikai ösvényre visszavezetett kérdések megoldása , főképen pedig Németország jövő sorsának elintézése, mely a „szabad conferentiák“ nevezetes eredményéül ki van tűzve, az összes német nemzet rokonszenvével találkozzék, s e rokonszenv biztosítékára támaszkodva, nem sejtelemképen, de a bizonyosság teljes nyugalmával mondhassa el Németország: nem lesz háború! Levelezések Paris , nov. 12. Az ülések megnyíltak s hogy méltólag megünnepeltessék a nap, Girardin Emil lapja a TÁRCZA. Nov. 5-ike, vagy a Guy-Faukesnap Londonban. I. Nov. 5-ike, mint évnapja az úgynevezett lőporösszeesküvésnek, az angol nép emlékezetébe mélyen be van nyomva. Alig van ország, melyre a reformatió több ínséget halmozott, s hol több véres nyomot hagyott volna hátra, mint Angliában. Ebből érthető a vallásos gyülölség a r. katholikusok irányában a szabadság e classicus földön, mely mint vörös fonal, ennek történetén keresztülhuzódik. Négyszer változtatta négy uralkodó alatt az angol nép a maga hitét, s minő szörnyűségekkel tömött ez időszak? VIII. Henrik szeszélyes és önkényes vallásos újítása, ennek tovább folytatása VI. Edvárd alatt, Mária kegyetlen és vért ontó restauratiója, végre Erzsébetnek megint nem erőszak nélkül, a reformatióra visszatérése — egyes vonásai ez idő gyászos és borzasztó képének. Alig emelkedett valahol magasabb választó fal a protestánsok és katholikusok közt, mint az angol földön, alig szenvedtek valahol ez utolsók többet és sujtoltattak inkább, mint ott. Csak 21 éve, mint tudva van, midőn a katholikusok a szabad és fölvilágosodott Angliában az emancipatio által jogegyenlőséget nyertek s az őket terhelő embertelen vallásos nyomás megszűnt. A két vallásos felekezet összesimulása, a közöttüki jó egyetértés azóta kezdett naponkint gyarapodni , a katholikusok elleni gyűlölséget tápláló nov. 5-ike az utolsó időkben ha feledékenységbe egészen nem ment is, de jelentőségében sokat vesztett. Azonban a pápának közelebbről az angol-katholi hierarchiát, különösen a westmünsteri érseki czímet helyreállító ismeretes intézkedése a katholikusok elleni gyűlölséget fölbolygatta , és sok lármára, mint pápista-ellenes demonstratiókra adott alkalmat. így történt, hogy nov. 5-két Londonban mind a nép, mind pedig az anglicánus papság megünnepelték, még pedig az első az utczákon, az utolsó saját egyházaiban. A nép az utczákon kóborolt, e napra czélzó képeket, torz alakokat s különböző föliratokat hordozva, mint vad és botránykoztató kiabálásokat hallatva : „No popery!“ (Nem kell papismus!) „No water-gods!“ (Nem kellenek ostya-istenek !) „No catholic humbug!“ (Nem kell kathol. tarka-barkaság !) Több ujságkivánók gyűltek a katholi székesegyház körül, mivel ott egy nagyobbszerű demonstratiót vártak. Több szomszéd házakat azok birtokosai, nehogy katolikusoknak tartassanak „loyalis és római-ellenes“ fölirásokkal díszítettek. Azonban az egyház közelében semmi különös nem történt. Déltájban egyik utczában — fleetstreet — egy csoport jelent meg, mely 14 óriási alakot vitt, miket egy buzgó „pápista-ellenes“ ur nagy költséggel csináltatott. Azok közt volt érsek Wisemann cardinál-ruhában, oldala mellett egy apácza s egy kövér barát-alakkal. Nagy csomó kiabáló és hahotázó nép követé ezeket. Több rendőrszolga is volt a kíséretben, mi a processionak némi hivatalos szint adott. Egyéb rendetlenség nem történt. A külvárosokban estvére örömtüzeket is lobogtattak , mi a belvárosban tiltva volt. A templomokban aznap többnyire „pápista-ellenes“ prédikácziók tartattak, néhol kemény kifakadásokkal a római hierarchia ellen. Némely egyházakban azonban csak imádság vagy homilia volt, predikáczió nélkül, — holott a liturgiai rend szerint, a hol predikáczió nem tartatott, a zendülés elleni 6 homilia közöl az egyik elolvasandó lett volna. Végre voltak egyházak, hol isteni tisztelet nem tartatott, mint többek közt a st. jamesi vagy udvari kápolnában. Az ország más részeiben is történtek különböző pápista-ellenes mozgalmak, s több helyeken népgyülések tartatnak tanácskozni, hogy a pápai rendszabályok ellen micsoda eszközökhöz kelljen nyúlni, mi czélból többek közt a királynéhoz és parlamenthez kérelmek fognak intéztetni. Nem tesszük vitatás tárgyává a kathol. hierarchiát Angliában helyreállító pápai rendszabályt. Jog szempontjából az úgyis kérdés tárgya nem lehet. Mint az anglicana egyháznak vagy másnak lehet ez országban püspöke, főpapja, vagy egyházi elöljárója — e jogot a római katholicus egyháztól sem lehet megtagadni. Más kérdés, hogy váljon a pápai intézkedés korszerű s e részben helyes-e ? Itt legalább szabad annyit megjegyezni , hogy az idő, midőn a kétségbe nem hozható joggyakorlás történt, nem épen jól volt választva, s azért legalább egyelőre kedvetlen eredményeket idéz elő. A szabad és szabadságot szerető angol nép a vallásban kissé türelmetlen és elfogult, s e hajlamát, sőt nemzeti jellemének némileg vonását vallásos versenygésekkel tömött históriájából könnyen lehet érteni. Ezért a kath. egyház hierarchiájának egy ingerült s háboruságos időben fölelevenitése, mint a nép szenvedélyét s elöitéleit fölzaklatta, úgy e czélra a rész akaratunktól könnyen belzavarok előidézésére eszköz gyanánt használtatik, annál inkább, mert azt sokan hajlandók külső befolyásnak és számításnak tulajdonítani, hogy Anglia el legyen belső versenygés s tépelődéssel foglalva, s figyelmét a szárazföldi eseményekre annál kevésbbé fordíthassa. Innen érthető, hogy angol főminister s a whig párt vezetője, lord Russel, kinek sem fölvilágosodott gondolkozásában, sem szabad értelmében kételkedni nem lehet, s ki a vallásos jogegyenlőségnek is hő pártolója, a durhami püspökhöz intézett ismeretes levelében a pápa lépését határozottan roszalta , sőt azt jogbitorlásnak nevezte. E nyilatkozatot kétségen kívül az angol nép ingerült hangulata tette szükségessé, mert Anglia azon ország, hol a nép szavát a közvéleményt a kormánynak tiszteletben tartani, az előtt meghajolni kell — mi az alkotmányos élet kifejlődésének, s ezen alapuló politikai műveltségnek természetes következése, mert Anglia e részben egy egész századdal előzte meg a száraz európai országokat. Nem lesz tán érdektelen, a fönemlitett s az úgynevezett Iőpor összeesküvésről emlékezetes nap rövid történeti vázlatát adni. Az a mondott összeesküvésben részt vett egyik főszereplőről Guy Fawkes napnak neveztetik. Ez jövő czikkünk tárgyát teendi.(Vége tövettezilí.)