Magyar Hirlap, 1850. november (2. évfolyam, 296-320. szám)

1850-11-21 / 312. szám

312­ sz­er. Csütörtök, Megjelenik ! . .. _ ti_ véve mindenn­iétföt el ünnep évre, házhoz Előfizetési díj : 1 e i­­postán küldve 9 ft kve 8W. Vidékre, helyben házhoz küldÉvnegye­re postán küldve 4 frt 50­­ frt; vidékre Helyben havi előfizetés zus 1 ft 30 krjával; a havonkéi.nyittato­ rt mindig a hónap l-löl számlt­ löf,tete* hirdetések ötször halálozott 4 kr. ezüstben számittatik."aer november 21-kén 1850-Előfizethetni helyben a k­i­a­d­ó­n­á­l saját kereskedésében (n­agyhi­d utcz a 671 . sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában : (aldun­asoron, kegyesrendiek épü­letében). Vidéken minden cs. kir. posta­­hivatalnál. Szerkesztői iroda van; aldunasor és halpiac* sarkán 53. sz. a Nemeshegyiház 2 .emeletében 2. sz. a HIVATALOS RE 7 A Magyarországot illető d­r.g.és törvény- és kormánylap XXVI.a_ rabjából. (Kiadatott és elküldetett 1850. November A vallás-és közoktatási ministernek 1850­. ju. 12-kén kelt rendelete , a leczkepénzeknek ase_­esi, prágai, pesti, lembergi, krakkói, olmüc^ gráczi és innsbrucki egyetemekbe való behoza­tala iránt. (Folytatás.) 7. §. Ezen leczkéken fölül, melyek által az al­kalmazott tanár az alkalmazásakor elvállalt kötelezett­ségnek megfelelhet, joga van még, egész tanszaka, vagy ennek egyes részei, avvagy oly szakokból, melyekből leczkéket adni alkalmazásakor vagy későb­ben nem köteleztetett ugyan, de jogosíttatott, vagy általa tetszése szerint megállapítandó nagyobb lecz­­kepénzért egy vagy több leczkét tartani. 8. §. Minden rendes tanár köteleztetik to­vábbá, legalább minden harmadik félévben főtárgyá­nak egyes részei vagy más oly szakból, melyből fel­olvasást tartani nem köteles ugyan, de jogosítva van, hetenként egy vagy két órából álló ingyen­leczkét (publicum) tartani. Ezen ingyenleczkéket rendes leczkéi mellett kö­teles adni, azonban az ezekre fordított órákat főlecz­­kéi köteles óráiba beszámíthatja. Ezen leczkéken kívül a tanár ingyenleczkéket csupán a közoktatási ministe­­rium megegyeztével azon esetben tarthat, ha valamely tantárgy sajátszerü mivoltához képest, oly leczke lá­togatása, melynek létrejötte kívánatos, tiszteletdíj kö­vetelése által felette szenvedne. A közoktatási minis­­terium az ily engedély megadásakor arra fog ügyelni, hogy ez által valamely e szakban fáradozó magántani­­tó el ne nyomassák. 9. §. Magántanítók és fizetés nélküli rendkívüli tanárok minden leczkéjöket vagy a leczkepénz törvé­nyes minimumáért, vagy ennél nagyobbért, ingyen azonban csupán az előbbi szakaszban tett feltételek alatt, adhatják. 10. §: Minden tanár vagy magántanító, ki lecz­két nagyobb leczkepénzért kíván adni, ezt a leczke­­jegyzék készítésekor a tanártársulatnak, és a tiszte­letdíj mennyiségét a fölvételi határidő előtt az egye­temi pénztárnak köteles bejelenteni. Ha ezen bejelen­tést annak idejében megtenni elmulasztja, az tétetik föl, hogy a törvényesen kiszabott leczkepénzzel meg­elégszik. 11. §. A leczkerendben azon leczkék különösen kiemelendők, melyek ingyen, vagy mint föleczkék, avvagy a 3. §-ban érintett tiszteletdijnál nagyobbért adatnak. 12. §. A rendes vagy rendkívüli leczkékért járó leczkepénz fizetésére az osztálynak mind bejegyzett, mind be nem jegyzett hallgatói köteleztetnek, a­men­­nyiben törvényes mentességgel nem bírnak, vagy a felmentést jelen törvény tartalma szerint ki nem esz­­közlötték. 13. §. A felmentés vagy az egész leczkepénzre vagy ennek felére, más törtszámra azonban semmi ürügy alatt sem terjedhet. 14. §. A leczkepénz alóli teljes felmentésre egyenes törvényes igén­nyel csupán a következő hit­­tani tanulók bírnak : a) A világi papságból: Az egyházmegyei papnevelőházban vagy kinnna­­k oly szegény növendékek, kik az egyházmegye szűk­ére megkívántatnak, és a megyei papságba már vagV­dósággal besoroztattak, vagy legalább a fölvé­tel nek­i i­atározottan­ megigértetett. A püspök köte­les mindt lakos név kezdetével ezen tanulók névsorát, ezek szegénsége igazolásával együtt a hittani tanár­társulatnak mosoiidani. b) A szerztei„k­böl. Mindazok, ho­gy rendhez tartoznak, mely va­lamely közalapítványból javadalmat húz. Ennélfogva mindezek. hittani tanulókra, mig ta­nulmányaikat jó sükerrel vitZi|t) a következő határo­zatok nem alkalmazandók. 15. §. A leczkepénz fizetme és a tanitási s ta­nulási szabadság egész rendszeri közt létező benső összefüggésnél fogva szabályul szolgál, hogy minden tanuló, minden oly leczkétöl, melyek hallgat, s mely nem ingyen-leczke, a leczkepénzt ezen törvény tartal­ma szerint tartozik fizetni. Az egész vagy fél leczkepénz fizetése alóli föl­mentés csak kivételkép, és pedig csupán a) szeplőtlen magaviseletü oly tanulóknak engedtethetik meg, kik b) valódi szegénységöket és c) kitűnő tudományos szorgalmat bebizonyitni képesek. Az austriai egyetemeket használó külföldiek hasonló föltételek alatt fölmenthetők akkor mint az austriai tanulók, ha az illető álladalom egyetemein az austriai tanulók is hasonló mentességekben részesül­hetnek. 16. §. Segélydijasok és alapitványosok mint ilyenek a leczkepénz-fizetés alóli fölmentésre igén­­nyel nem bírnak, hanem tartoznak kimutatni, hogy az abbeli élvezet daczára is szegényeknek tekintenifSt-17. §. Valamely gymnasiumból vagy ez előtt úgynevezett bölcsészeti tanintézetből az egyetembe át­lépő tanulókra nézve szabályként áll, hogy ők egye­temi idejük első félévében a leczkepénz fizetésére kötelezvék, és csak a második félévben folyamodhat­nak a fölmentésért, ha a 16-dik §-ban kiszabott föl­tételeknek eleget tesznek. Csupán azok folyamodhat­nak már főtanodai tanulmányaik első félévében föl­mentésért, kik az érettségi vizsgálatot kitűnő sikerrel tették le. 18. §. Azon tanulók, kik a) az 1849—50-dik évben a pesti, krakkói és innsbrucki egyetemnek va­lamelyikében már beiktatva vagy b) valamely más austriai egyetemben bejegyezve voltak, és azon az egyetemi pénz fizetésére törvényesen nem köteleztet­­tek, vagy ez alól az illető hatóság végzése következ­tében fölmentettek, ezen törvényesen vagy különösen engedett fölmentés alapján, az 1850—1851-dik, 1852—53-dik évig bezárólag az 1849 — 50-dik iskolaév alatti jó viseletén kívüli minden egyéb kimu­tatás nélkül, az áltatok látogatandó minden leczkékre nézve, a leczkepénz fele alóli fölmentést igényelhetik és ezen mentességben a három éven át meghagyandók mindaddig, mig jó magok viselete és szorgalmok által magokat ezen kedvezményre érdemesítik (25. §.) 19. §. Ha az 1849 —50-dik évben az egyetemi pénz fizetésére nem kötelezett valamely tanuló, a neki a fölebbi szakaszban az 1851 — 53-ik évekre enge­dett részletes fölmentéssel meg nem elégszik , hanem a teljes mentességért folyamodik, ezt tenni szabadsá­gában áll; azonban ebbeli folyamodványa, a 18-dik §-ra való minden egyéb tekintet nélkül, csupán az ily mentesség átalános föltételei : jó magaviselet, va­lóságos szegénység, és kitűnő tudományos alkalma­zottság szerint ítélendő meg, s ehez képest nekik a teljes vagy fél mentesség megadandó , vagy egészen megtagadandó. 20. §. A 19-dik §-ban érintett részletes föl­mentés igényével az egyetembe való átlépéskor azon tanulók is bírnak, kik az 1849 — 50-dik évben a po­zsonyi , kassai, nagyváradi, zágrábi , szebeni vagy kolozsvári jogakadémiák egyikében a jog- és álladalmi tudományokat jó sikerrel tanulták. 21. §. Semmiféle bármi czímen alapuló teljes vagy részletes mentesség sem száll azonban az egyik egyetemről a másikra át, sem pedig az egyik szak leczkéinek hallgatására nyert mentesség ugyanazon egyetemi más szakra nem terjed ki. Csupán a hittani tanulóknak a törvény által en­gedett mentesség terjed ki a többi szakokra is. 22. §. Minden oly tanuló, ki azt hiszi, hogy a teljes vagy fél mentesség igényével bír, a félév első 14 napja alatt ezért az illető tanártársulathoz köteles folyamodni. Ez a fölött, a folyamodvány alapjának és mel­lékleteinek érett megvizsgálása után, határoz. rizou nataroi,..... „u... rüi.i.i...r.Uvi. holj» nincs. 23. §. Ha valamely folyamodványi kérelem vagy épen nem , vagy csupán részben teljesittetik , köteles a tanuló mindazon leczkéktől, melyekre magát beje­gyeztette, első esetben az egész, a másodikban pedig a fél leczkepénzt lefizetni. 24. §: Minden mentesség hatálya csupán két félévre terjed. Ennek lefolyta után minden tanuló, ki azt hiszi, hogy ennek további élvezetére igén­nyel bír, tartozik ennek megújításáért folyamodni. Ezen megújítás megnyerésére szolgáló föltételek különbözők azokra nézve, kik a 18-dik §. alapján kérték és nyerték a leczkepénz fele alóli mentességet s minden egyebekre nézve. 25. §. Azok, kik a 18-dik §. alapján mentet­tek föl a leczkepénz fele alól, szinte kötelesek ugyan a megújításért évenként folyamodni, azonban ez az 1852—54-dik iskolaévig bezárólag török meg nem tagadtathatik , mig magokat jól viselik , és egyébként sem fordul elő olyan, mi által ezen kedvezményre ér­­demetlenekké lesznek. 26. §. A leczkepénz alól részben vagy egészen fölmentett tanulók a mentesség megújítását kérő fo­lyamodványban becsületszavukra tartoznak kijelenteni, hogy pénzbeli viszonyaik a nyert mentesség idejétől fogva nem javult, továbbá nemcsak viseletekre nézve nem szabad semmi megrovandónak előfordulni, hanem ezen fölül megkivántatik , hogy legalább egy azon ta­nárok közöl, kiknek leczkéit az utóbbi félévben hall­gatták, kitűnő tudományos alkalmazásukról saját meg­győződésből bizonyságot tehessen. {Folytatása következik.) F. hó 18-án jelent meg a hírod. törv. és korm. lap CXLIX. darabja, német egyes s kilencz kettős ki­adásban. Tartalmazza 443. sz. a. a cultus és közok­tatási minister 1850. oct. 18—ki rendeletét a közép­­tanodai tanulmányok s a magán tanulmányzás hatá­­rozmányait illetőleg az Ennsen aluli és fölüli Austria, Salzburg, Tirol, Styria , Karantén , Krajna , Trieszt és partvidék, Dalmáczia, Cseh, Morvaország, Szilézia, Galiczia és Bukovina koronaországokban. F. hó 19-én jelent meg a hírod. törv. és korm. lap CL. darabja, német egyes és kilencz kettős kiadás­ban. Tartalmazza: 444. sz. a. az igazság, financz és közoktatási ministeriumok f. é. nov. 8-ki rendeletét, a törvényes és önkénytes elemi iskola-alapitványi adalékok besze­dése és beszámítása iránt. 445. sz. a. a financzministerium f. é. nov. 13-ki kibocsátványát, az 1851—ki igazgatási és jövedelmi adót illető, f. é. oct. 10-ki 1. f. pátens életbeléptetése különös határozmányai iránt. 446. sz. a. a belügyministerium nov. 14-ki ki­­bocsátványát a segélynyújtásra alkalmazott tisztek pótdíjai iránt. 447. sz. a. a f. é. nov. 15—ki császári pátenst, mely által minden közlés, mely a csapatoknak mozgá­saira a birodalomban, vagy hasonló viszonyokra s hadi működésekre vonatkozik, a lapokban, kivéve a hi­vatalos tudósításokat, föltétlenül megtiltatik , 500 p­­ártig terjedhető pénzbüntetés mellett, s áthágás ese­tében még azon fölül az illető lap további megjelené­sének betiltásával büntettetik. TÁRCZA. Jegyzetek Ungvári ur Velenczei Em­léktöredékeire *). A velenczei szigetekre legelőször nem az Attilától félő rómaiak települtek, hanem az általa elpusztított Aquileia —mely három évig ellen­állott — és Padua szökevényei. Rómában a vaticani vagy pápai könyvtárban van Mátyás király imakönyve több jeles képekkel ékítve. Tiraboschi írja Mátyás király könyveiről: „Dopo la morte del re Mattia, una gran parte de suoi libri ritorno in Italia, specialmente nella bella biblioteca della casa d’ Este a Modena“ (Mátyás király halála után, könyveinek nagy ré­sze visszavándorolt Olaszországba, különösen az Estei ház szép könyvtárába.) Mátyás Rómában és Florenczben fizetett má­solókat, kik a budai könyvtár számára a classikai munkákat leírták. A herczegi könyvtárban egy kamarás 8 könyvet mutatott Mátyástól, melyek ívrét alak­ban , mint misekönyvek vastagok és veres bőrbe vannak kötve, kívülről aranyzott czifrázatok dí­szítik, és a corvus gyűrű is látszik a czim­erben. Midőn az első könyvet fölnyitom, meglepve olvastam : „Alberti de re aedificatoria.“ — Most alig van jó munkánk építészetről, m­ig a rómaiak­nál csak Augustussal kezdett a belletristikai kor virágzani, azaz miután már a consulok mindenütt ama hires római utakat építették. Nálunk máig is többet kényszerülünk irni rész utakról, mert jó utakra sem írásban, sem az életben nem akadhatunk. Olasz hírlapokban olvasom, hogy gr. Szé­chenyi nem volt megelégedve a tudós társaság­gal, mert az inkább belletristikai társaságnak ne­vezhető. Vérző szívvel olvastam a Pester Zeitungban, hogy a magyar nyelv nem tudományos nyelv, azért német iskola kell. Ez hamis állítás, mert a nyelv tudományirásra teljesen alkalmas, csakhogy nem igen imák rajta tudományt. Elég baj, hogy tudós hazánkfiai nem sietnek képességük fölhasz­nálásával e hazugságot megczáfolni. Minden épületnél előbb a szükségesre és tartósra, azután a hasznosra és csak legvégül kell a szépre ügyelni. Hová jöne a huszár, ha lovát a farkán kan­­tározná ? Nálunk mostanig verbőczikori prókátor és szent istvánkori theologus nevelés divatozott. A tudós gyűlésekben rettenetes theoriákban búvárkodnak, de praktikus tudományok lefordi­­tásán a német és franczia irodalomból nem igye­­keznek. Aztán a papok nem világosítják föl a népet. Bocsánat e jegyzeteim közben tett kitérése­kért, a mi igaz az mindig a propos. A Corvinus többi hét könyvei: Juvenal, sz. Gregorius, sz. Ambrosius stb. pergamentre irvák, sok arany festett betűkkel. E könyvek úgy származtak ide, hogy a tö­rökök , midőn a hires Mátyás könyvtárnak egy részét elégették , a másik részt Stambulba hur­­czolták, hol a velenczei kereskedők ezeket aztán olcsón megvették. Velenczében azokat a ferrarai követ vásá­rolta meg herczegének, s igy jöttek vele e köny­vek Modenába. Előbb 10 könyv volt, de a két legszebbet a herczeg Bécsbe küldé a magyar dié­tának. Nápolyban a Vesuv és Pompeji, Rómában az ősemlékek, Felső-Olaszországban pedig a vizve­­zetés voltak figyelmem tárgyai. Ez utóbbi valódi arany­bánya , több gazdag család Milanóban csupán ebből él. A havasok lá­­­­bánál csekély fúrásokat tesznek és kész az artézi forrás. E víz számtalan csatornákban foly keresztül Lombardián egész a Po-ig, hol a kavicsos föl­det , mely különben mitsem teremne, oly termé­­ken­nyé teszi, hogy minden hónapban fris füvet kaszálnak télen is. E jó legelőknek köszönhetni a hires parmesan sajtot. Melynek neve ugyan olyforma hálátlanság, mint midőn a Columbus által föltalált ujvilágrészt Amerikának nevezik. E sajtot ugyanis a lódiak készítik , és mivel eleinte leginkább parmai kereskedők vették, ezért jön neve : Parmesan ! Mikor fognak a Mátra vizei csatornák által a kecskeméti homok pusztákra vezettetni ? .... Italiában a nép ez aquaeductusokat kiváló szorgalommal használja föl földje termékenyíté­sére , s nem kénytelen istenhez folyamodni egy kis esőért, ő dolgozik és munkál, s az isten bő aratással jutalmazza. A vízhasználat már véres háború oka is volt Olaszországban — de ez még mindig jobb, mint midőn köd képekért harczolunk. Ezért harczolt Mantua Veronával a Tartaro határfolyam vizhasználásaért, hol a rizs csak ak­kor nő, ha 4 lábnyi vízben áll. E véres pernek véget vetni Mária Terézia és Velencze küldöttséget nevezett ki, mely egy nagy kötetet adott ki tervekkel. E tervek egyikében ezt olvastam: „Forte d’ Attila.“ Egy sediolán oda repültem. (S­e­d­i­o­l­a két­kerekű egylovas taliga: Két kereke vagyon, Egy ló húzza nagyon ! Benne olasz vagyon 1... a tengelyen egy kis tulipán formájú szék van, csak­­ egy emberre, ki kocsikáz, a két rúdon hátul függ 2 kötélén egy deszka, melyen a kocsis áll ostor­ral , ki semmi esetre sem állatkínzás elleni egylet tagja , mert egy év alatt ostorával együtt a lovat is elnyövi. ... A mi fiakkerlovaink emancipáltak ezekhez képest !) Az ut átnézhetlen rizsmezőkön vitt keresz­tül, melyek a modenai herczegéi, ki 1846-ban 10,000 zsák rizst szüretelt. A sok vizárkok miatt gyalog kellett sok he­lyütt mennem, ezután egy fattore (bérlő fél ara­tásért) egy négyszögű térre vezetett, körülbelöl 100 lépésnyi volt egy egy oldal, körülé 2 öl ma­gas földgát, hol széna terem. A négyszög közepén pedig vetések vannak. Ez aztán rendezett gazda­ság, ily kis helyen. Innen Governoloba mentem, hol a Mincio a Po-ba ömlik. Idejött Leo pápa a Roma ellen induló Attila elé, kit itt annyira meg­kérlelt, hogy egy lépést sem jön tovább, tehát Attila a Po-n keresztül nem ment. Velencze egyik templomában két oltárképen láttam e Leo és Attila közti összejövetelt. Az olasz köznépet contadiniknek nevezik, lazzaronik leginkább csak Nápolyban vannak. Nevük onnan jő , mert majdnem mezetlenek (ebbero il nome di lazzari dalia loro passata quasi nudita.) A közlőti útleírásban hibásan találtam a „Dei miraculum­ templom“-ot, helyesbben: Chiesa di santa Maria dei miracoli. A „dei“ nem Isten hanem g­e­n­i­t­i­v­u­s. Valamint Ion a „citta dei lazzaroni“ nem istenek városa — hanem a lazza­­roniaknak városa, így a csodák temploma sem, „Isten-csoda templom.“ P. M. *) Lásd M. H. 289. 290 é­s 291. számait.

Next